Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
1963. szeptember 8, vasárnap 3. oldal Hogy idejében és jól elvégezzék... Határjárás Dusnokon t. Pare Istvánnal, a dusnoki Egyesült Munkás—Paraszt Tsz főmezőgazdászával pár percre beülünk a szövetkezet irodájába. Az őszi munkák megszervezéséről beszélgetünk. Elmondja, hogy majdnem kétezer holdon vetnek gabonát. Hatszáz holdon már elkészítették a vetőágyat. Teljes erővel dolgoznak a gépek, a gépállomásiak és a szövetkezetiek egyaránt, hiszen október végéig — ha törik, ha szakad — be akarják fejezni a vetést. Eddig jut el a tájékoztatásban, amikor belép az ajtón csupa olajos ruhájában Majtány János, a szövetkezet egyik traktorosa. Arról érdeklődik: a gyűrűs hengerrel ráálljon-e a megtrágyázott és az éjjel felszántott területre. Míg megkezdődik a vetés, jó darabon elvégezné... — Semmi akadálya — egyezik bele Parti István. — Néhány perccel ezelőtt szóltak a gépállomásról, hogy elindultak a két vetőgéppel. Végre! De míg kiérnek és beállítjuk őket, lesz dél is. Kevés a traktor A tájékoztatás rövid időn belül a robogó Danuvián folytatódik. Paprikatáblák között haladunk, a Sükösd felé kanyargó országúton. Piroslik a termés, egy hét múlva lehet szedni. Holdanként átlagosan 30 mázsa várható. Közepes eredmény. Rátérve a Vajas-csatorna partjára, jól belátni a tájat. Sárguló kukoricák, gépek, friss fekete szántások mindenfelé. Nyár végi ragyogás a csatorna vizén. Mintha ezt surrogná a víz: • „Látjátok, ha a nyáron merítettetek volna belőlem, most nem kellene a sovány termésre panaszkodnotok.” Igen, a tsz alig öntözött a nyáron. Pedig nagyon kellett volna a szárazságban. De hát a tavasszal nem vették igénybe a vízgazdálkodási társulat felajánlott szivattyúit, mivelhogy a múlt évben sem tudták kihasználni őket. Akkor volt eső. De az idén szükség lett volna rájuk. Csak akkorra már elvitték a többi tsz-ek. Az előrelátóbbak. Van más oka is a terméskiesésnek. Tavaly csaknem ezer holdon nem végezték el a mélyszántást. így a kapások jó része tavaszi forgatásba került. Nos, az okulásra ez is alkalom. Ám ott a probléma, hogy a hat és fél ezer hold összterületű gazdaság mindössze hét erőgéppel rendelkezik. Erek között is alig akad egy-két nagyobb teljesítményű. így a helybeli gépállomással több mint 14 ezer normálholdnyi munka elvégzésére állapodtak meg. A szerződésben kikötötték a 33—40 centi közötti mélyítő szántást is. A gépállomás azonban az erős gépeinek zömét más gazdaságok szőlőterületeire irányította. A tsz csak aztán számíthat rájuk, ha ott elvégezték a munkát. De hát mikor? Mi a biztosíték arra, hogy december közepéig nem lesznek fagyok a* kMh? Azért, ha lassított tempóban is, halad a forgatás: 1300 holdon már elvégezték a mélyszántást. Még ezer hold vár megmunkálásra. Elindalnaka vetőgépek A 120 holdas táblánál megállunk. Kétszer szántották meg az őszi árpa alá. A vetőmaggal megrakott pótkocsi kerekénél két ember ül: Sántha Mihály és Sántha János, ök lesznek a farosok. Reggel nyolc óra óta itt vannak. Most fél tizenkettő felé jár az idő. S a vetőgépek még nem jöttek. — Nézze csak, ott egymást éri a gép — mutat a főagronó- mus déli irányba. Az ott már a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szántópusztai üzemegysége. — Hiába, úgy lehet haladni. Végre megérkeznek a vetőgépek. Hain Miklós és Kokjanacz István vontatja őket. Megállnak, következik a beállítás. Az egyik gép vadonatúj, feszesek rajta a különböző fogantyúk, karok. Jó időbe telik, amíg meglazítják őket. A tábla szélén aztán sor kerül a próbavetésre. Megszámlálják a lehullott magot az egyik sorban. Legalább 70 szemnek kell lenni méterenként. Egy órába is beletelik, amíg vetőképessé teszik a gépeket. Aztán végleg beállnak a tábla szélébe, a traktorosok és a farosok elfoglalják helyüket. Parti István pedig rövid eligazítási tart: — Hogy a vetőgépek jól működjenek a farosok, azért pedig, hogy jó legyen a csatlakozás. Ahol szükséges, kezdjük meg a szüretet A korábbi, és főként a tegnapi eső a mezőgazdaságban amennyire jó hatással van a másodnövények és a már elvetett rozsok fejlődésére, valamint a talajnedvesség növekedését illetően, annyira veszélyes szőlőink rekordmennyiségűnek ígérkező termésének a minőségére. A szakemberek . véleménye szerint az esőzések következtében növekszik a szőlők levének mennyisége, viszont aránylag csökken a cukortartalmuk. Az a veszély is fenyeget, hogy a tömött fürtök rothadásnak indulnak, a bogyók felrepednek, s a ^apadékhullást követő felmelegedéstől a szürkepenész megtámadja a termést. Különösen a kadarkánál tapasztalható a rothadás. A veszély elhárítása és csökkentése végett javasoljuk, hogy szőlő- termelőink állandóan figyeljék a csapadék káros következőié nyeit, s ahol rothadás fenyeget, kezdjék meg a részleges szüretet s a préselést. Ugyanitt felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az Izsák környékéről mintegy ezer vagon mennyiségben várható — s az említett körümények miatt már szedést igénylő — sárfehér szőlő exportálása érdekében az illetékesek haladéktalanul gondoskodjanak szállítóeszközökről, vasúti vágányokról, tehergépkocsikról és göngyölegről. T. I. a* traktorosok felelősek. A hiányos vetésért kártérítést, a jó vetésért holdanként egy forint célprémiumot helyezett kilátásba a szövetkezet vezetősége. Hogy melyikre számíthatnak az most már magukon múlik... S zörögve indulnak el a gépek. Hull a mag a földbe, szépen betakarja a fogas. A föld teteje száraz, de egy centivel alatta már nedves és puha a talaj. Tíz-tizenkét nap múlva előbújik a vetés. — Ha igyekeznek, a két gép naponta megcsinálja a hetven holdat — állapítja meg a főmezőgazdász. Ebéd a volán mögött A szomszédos táblán Matány Jánossal találkozunk, amint Szuper Zetorjával a gyűrűshengert vontatja. Fél kézzel a volánt tartja, a másikkal pedig szalonnázik. Azt mondja, más kor is a gépen ebédel. — Megkérlek, három órákon állj át a vetésre — mondja neki Parti István. — A talajt még a vetés napján le kell zárni. Az a legjobb. Ügy nyugodtan várhatjuk az esőt. S ezzel .megyünk tovább. Nyolc-tíz kilométerrel odébb a gépállomás DT—54-es lánctalpasával végzi a mélyítő szántást Szabó György traktoros. Ide silókukoricát és lucernát vet jövőre a szövetkezet. A két ekefej 40 centi mélyen hasít a föld húsába. Ezt a gépet két műszakban üzemelteti a gépállomás: 24 óra alatt kilenc holdat forgat nak meg vele. A határ másik részében újból két gépállomási traktorossal találkozunk: Szilágyi Istvánnal és Tamaskó Istvánnal. Mindketten D—4—K-val szántanak. Az enyhén homokos talajban jól megkapaszkodik a kerék. Majd a tábla végénél rövid pihenőt tartunk, beszélgetünk. A traktorosok megemlítik, hogy a gépállomáson kísérletek folynak arra vonatkozóan, hogy a Dutrá-kban 85 lóerős motorokat alkalmazzanak. HATVANI DÁNIEL (Folytatjuk.) Népfrontbizottsági ülések Tegnap ülést tartott Kiskunhalason és Kiskőrösön a Hazafias Népfront járási bizottsága. Mindkét bizottsági ülésen — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Titkárságának határozata alapján — a községi népfrontbizottságok tevékenységének eredményeit vitatták meg. A KÉTARCÚ EMBER Egy panaszos ügy kivizsgálása során akadtam össze vele. Meg akarta tiltani, hogy volt felesége — akitől tíz éve elváltán él — elmondja körülményeit, nehéz helyzetét, családi gondjait a sajtó munkásának. hiszen az őrá, a „köz- tiszteletben” álló emberre is rossz fényt vethet. Akkor még nem értettem furcsa magatartását, hiszen örülnie kellett volna, hogy valaki segít a szerencsétlen helyzetbe került családon, aztán lassan kialakult a kép, ami némileg rávilágított egy kétarcú ember egészen különös — bár nem egyedülálló — életfelfogására, életmódjára. Nem kívánom részletezni ennek az embernek az életútját, azokat a körülményeket, amelyek folytán meg kellett válnia az egyik hivatal párttitkári teendőitől, hiszen ez mással is megeshet. Még azon sem csodálkozom, hogy elvált feleségétől, s azt magára hagyta két kis gyermekével. Ez is előfordulhat. Ha lehetetlen az együttélés bármelyikük hibájából, ez a becsületesebb eljárás, s nem egymás gyötrése, becsapása vagy a napirenden levő veszekedés. Csak éppen vállalni kell a különéléssel járó gondokat és felelősséget is S éppen ez döbbentett rá arra. hogy kétarcú emberrel állok szemben. Elhagyta a talán nem szép, de mégis hitvesül választott és gyermekek anyjává tett asszonyt egy mutatósabb vagy fiatalabb hölgyért, akit viszont nem vett feleségül, csak együtt jár, s nyilván él vele. S azóta is úgy tesz, mintha mi sem változott volna, beleavatkozik az elhagyott, családja életébe — azzal az ürügy- gyei, hogy majd „visszatér” hozzájuk —, regulázza, s olykor terrorizálja az asszonyt, megfélemlíti, s meg is veri a gyermekeket — akik nem kívánják az apa hazatérését, sőt kifejezetten félnek attól —, beleszól az anyagi dolgaikba is, de segíteni, ha kell, mégsem akar rajtuk. Hogy a megítélt gyermektartást fizeti-e vagy sem, ez ellenőrizhetetlen, hiszen a naiv és jó szándékú — talán férjét továbbra is szerető — asszony — azt mondja, hogy igen. A pénz átadása állítólag személyesen történik, s így ez a tény nem vizsgálható, s az ellenkezője is bizonyíthatatlan. Legfeljebb a család körülményei vallanak ellene. Kétarcú ember. Akad ilyen még rajta kívül is. Nemrégiben hoztak fegyelmi határozatot a felettes szervek egy tanácsvezető ügyében, aki egészen jó képességű ember hírében állott, előmenetele töretlen volt, s mindenki mást várt tőle, mint ami bekövetkezett. Kiderült, hogy hivatali funkciójával visszaélve egyik beosztottjához erőszakos úton próbált közeledni. Már régebbi ügy, de érdemes megemlíteni azt a járási vezetőt is, aki a közvagyont sajátjának nézte, és közpénzen a saját portáját hozatta rendbe, nem is akármilyen költséggel. Sorsuk természetesen beteljesedett, végül is elnyerték büntetésüket, de cselekedetük mérhetetlen sokat ártott ügyünknek, a közéleti tisztaságról vallott nézeteink és elveink következetes véghezvitelének az általuk irányított munkaterületen. Milyen módon követelheti meg a közéleti tisztaságot az a vezető, az a magát kommunistának nevezett ember, aki maga is posványba süllyed, korrupcióba keveredik, s erkölcsi vétséget követ el? „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát” — tartja a közmondás. A kétarcú ember is.előbb-utóbb lelepleződik környezete, felettesei, s a párt előtt. Egyre szőkébb lesz az a tér, ahol az ilyen emberek még mozoghatnak, alakoskodhatnak, kétszí- nűsködhetnek. „A párt fontos feladatának tekinti, hogy általánossá tegye az emberek közötti kapcsolatok új szabályait, a szocializmus erkölcsi normáit.” — mondta ki hatá- rozatilag az MSZMP VIII. kongresszusa, s 'kemény harcot hirdet az önzés, becstelenség, a hatalommal való visszaélés, a társadalomellenes individualizmus ellen. „Erkölcsi tisztaság, egyszerűség és szerénység a társadalmi és magánéletben.” — Küzdenünk kell ezeknek az elveknek következetes érvényesítéséért, ez a lényege az említett határozatnak. S a küzdelem ma is tart, szívósan, következetesen, adminisztratív eszközökkel és nevelő munkával egyaránt. A kétarcú emberek kora végérvényesen lejárt. Nem kedvez nekik a párt politikája, a tisztuló közélet,: *z állampolgárok fokozott öntudata, a marxizmus—leninizmus alkotó elméletének és gyakorlatának térhódítása, társadalmunk demokratizmusa. Színt kell vallani és le kell számolni a hibákkal — korunk, társadalmunk, az épülő szocialista társadalom parancsa ez S aki nem érti meg, azt átlépi az idő. bárhogyan is tiltakozzon ellene. F. Tóth Pál Isten hozta minálunk’ — KROKI — Sir Pizy Hadova D’umas, a világhírű angol táncoskomikus és kikötőtulajdonos hazánkba érkezett. Ide. Hozzánk. Ebbe a hp... hp... hp... (könny csorog) kis pici országba, ö, Sir Pizy Hadova D’urnas. Mint minden rendkívüli ember, ő is végtelen egyszerű (nem ártana, ha némely magyar színész őbelé nézne, mint tükör- be.)Puritán karaktere dacára külföldi. Ö. És hallatlanul természetes. Sűrű fekete szakálla pajkosan csiklandozza napbarnított keblét, mialatt félrehajtja, hogy láthassuk nyakláncán a Kazáni Szűzzel ékes me- dalliont. Fél szemmel kedvesen hunyorít, de nem szól. Értjük öt, a csodálatra méltót. „Látják, elvtárs uraim, ez jólesett. Meghagyták a határvámvizsgálatnál. Egyetlen emlékem hő emlékű anyukámtól, megboldogult Nyenyera Nyenyarova grófnőtől, aki londoni emigrációban ette az orosz proletariátus keserű könnyeit” — ez sugárzik mélytüzű külföldi szeméből. Milyen is az élet! Ki hitte volna, hogy a zseniális Sir Pizy Hadova D’umas mester vér szerinti atyja pedig fajmagyar, még az a békebeli hintáslegény volt. Az édesapukát halálos bicskázásért vetették volna kóterba Horthy pribékjei, de ő inkább vállalta a Haza helyett* „más táj, más ég” sós kenyerét. Amiből kitetszik D’umas mester ellenálló múltja. Sir Pizy Hadova D’u- mas nem született szónoknak. Azt tartja, hogy minden sallangos szónál többet ér a legolcsóbb szálloda. Ezért elveit demonstrálandó — a Béke Szállóban keresett fedelet géniusza fölé. A személyzet első pillanatok óta imádja, rajong érte. „Igazi magyar úr, akármilyen külföldi” — ismerték el róla, mikor megszagolták a kezükbe csúsztatott dollárt. Most kérdezzük meg Hadova Mestert, mi a benyomása kicsi, de szép hazánkról? — Kedves Hadova elvtárs. Mit tapasztalt mi- nálunk jártában-kelté- ben? — Kedves uram — csücsörít bájosan a Mester, miközben szakálla egyik vékony tincsét orr- lyukában forgatja, s ettől váratlan pillanatokban felkacag —, nekem nagyon tetszett az önök tömegkultúrája. Hallottam a rádióban azt a magas számyalású musical commedy-t (nem tudom, önöknél hogyan írják), azt, amelyik úgy kezdődik, hogy „Mama, fogjál nekem bé-hé- kát!...” Micsoda perspektíva van abban! Ha maguk azt tudnák! Aztán irodalmuk bátor, szókimondó hangja. Franz Kaffka, Friedrich Dürrenmatt, Osborn neve nálunk is ismerős — Angliában. Voltam vendégszereplésen a Katángkóró Tsz- ben. Hogy micsoda tájékozottak a téesz-tagok a külpolitikában! De Gaulle, Szufanuvong, Adenauer manővereit haho- tázva leplezik le. Csak azt nem tudják megmondani, mennyi a munkaegységük, s hogy menynyit ad a tehén. Meg aztán — ki ne felejtsem — muris ország maguk. Olyan jó vicceket mondtak a funkcionáriusok. Hogy is volt, na? Az, amelyik úgy szól, hogy „Lengyelországban aszongya a párttitkár a plébánosnak: idefigyeljen, plébános elvtárs...” De mondja, kedves uram — hajol hozzám bensőséges bizalommal a Mester —, maga újságíró, nem tudna nekem felhajtani ezer munkást-'' Nem lennék hálátlan. Kikötőimben sztrájkolnak azok a. .. azok a.. . Szóval, tudja... Félbeszakad meghitt beszélgetésünk á Mesterrel. Jön művészetének imádója, Fruska Franciska, aki Pesten jártában a heves autogramgyűjtőktől óvja Öt. — A Mesternek ten- télni kell most — fog karon Franciska engem is, és ki tuszkol az ajtón, ffóth István
