Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-08 / 210. szám

1963. szeptember 8, vasárnap 3. oldal Hogy idejében és jól elvégezzék... Határjárás Dusnokon t. Pare Istvánnal, a dusnoki Egyesült Munkás—Paraszt Tsz főmezőgazdászával pár percre beülünk a szövetkezet irodájá­ba. Az őszi munkák megszerve­zéséről beszélgetünk. Elmondja, hogy majdnem kétezer holdon vetnek gabonát. Hatszáz holdon már elkészítették a vetőágyat. Teljes erővel dolgoznak a gé­pek, a gépállomásiak és a szö­vetkezetiek egyaránt, hiszen ok­tóber végéig — ha törik, ha szakad — be akarják fejezni a vetést. Eddig jut el a tájékoztatás­ban, amikor belép az ajtón csupa olajos ruhájában Majtány János, a szövetkezet egyik trak­torosa. Arról érdeklődik: a gyű­rűs hengerrel ráálljon-e a meg­trágyázott és az éjjel felszán­tott területre. Míg megkezdődik a vetés, jó darabon elvégezné... — Semmi akadálya — egye­zik bele Parti István. — Né­hány perccel ezelőtt szóltak a gépállomásról, hogy elindultak a két vetőgéppel. Végre! De míg kiérnek és beállítjuk őket, lesz dél is. Kevés a traktor A tájékoztatás rövid időn be­lül a robogó Danuvián foly­tatódik. Paprikatáblák között haladunk, a Sükösd felé ka­nyargó országúton. Piroslik a termés, egy hét múlva lehet szedni. Holdanként átlagosan 30 mázsa várható. Közepes ered­mény. Rátérve a Vajas-csatorna partjára, jól belátni a tájat. Sárguló kukoricák, gépek, friss fekete szántások mindenfelé. Nyár végi ragyogás a csatorna vizén. Mintha ezt surrogná a víz: • „Látjátok, ha a nyáron merítettetek volna belőlem, most nem kellene a sovány termésre panaszkodnotok.” Igen, a tsz alig öntözött a nyáron. Pedig nagyon kellett volna a szárazságban. De hát a tavasszal nem vették igénybe a vízgazdálkodási társulat fel­ajánlott szivattyúit, mivelhogy a múlt évben sem tudták ki­használni őket. Akkor volt eső. De az idén szükség lett volna rájuk. Csak akkorra már elvit­ték a többi tsz-ek. Az előrelá­tóbbak. Van más oka is a terméski­esésnek. Tavaly csaknem ezer holdon nem végezték el a mélyszántást. így a kapások jó része tavaszi forgatásba került. Nos, az okulásra ez is alkalom. Ám ott a probléma, hogy a hat és fél ezer hold összterületű gaz­daság mindössze hét erőgéppel rendelkezik. Erek között is alig akad egy-két nagyobb tel­jesítményű. így a helybeli gép­állomással több mint 14 ezer normálholdnyi munka elvégzé­sére állapodtak meg. A szerző­désben kikötötték a 33—40 centi közötti mélyítő szántást is. A gépállomás azonban az erős gé­peinek zömét más gazdaságok szőlőterületeire irányította. A tsz csak aztán számíthat rájuk, ha ott elvégezték a munkát. De hát mikor? Mi a biztosíték arra, hogy december közepéig nem lesznek fagyok a* kMh? Azért, ha lassított tempóban is, halad a forgatás: 1300 hol­don már elvégezték a mélyszán­tást. Még ezer hold vár meg­munkálásra. Elindalnaka vetőgépek A 120 holdas táblánál megál­lunk. Kétszer szántották meg az őszi árpa alá. A vetőmaggal megrakott pótkocsi kerekénél két ember ül: Sántha Mihály és Sántha János, ök lesznek a farosok. Reggel nyolc óra óta itt vannak. Most fél tizenkettő felé jár az idő. S a vetőgépek még nem jöttek. — Nézze csak, ott egymást éri a gép — mutat a főagronó- mus déli irányba. Az ott már a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szántópusztai üzemegysége. — Hiába, úgy lehet haladni. Végre megérkeznek a vetőgé­pek. Hain Miklós és Kokjanacz István vontatja őket. Megáll­nak, következik a beállítás. Az egyik gép vadonatúj, feszesek rajta a különböző fogantyúk, karok. Jó időbe telik, amíg meglazítják őket. A tábla szé­lén aztán sor kerül a próbave­tésre. Megszámlálják a lehul­lott magot az egyik sorban. Legalább 70 szemnek kell lenni méterenként. Egy órába is beletelik, amíg vetőképessé teszik a gépeket. Aztán végleg beállnak a tábla szélébe, a traktorosok és a fa­rosok elfoglalják helyüket. Parti István pedig rövid eligazítási tart: — Hogy a vetőgépek jól mű­ködjenek a farosok, azért pedig, hogy jó legyen a csatlakozás. Ahol szükséges, kezdjük meg a szüretet A korábbi, és főként a teg­napi eső a mezőgazdaságban amennyire jó hatással van a másodnövények és a már el­vetett rozsok fejlődésére, vala­mint a talajnedvesség növeke­dését illetően, annyira veszé­lyes szőlőink rekordmennyisé­gűnek ígérkező termésének a minőségére. A szakemberek . véleménye szerint az esőzések következté­ben növekszik a szőlők levé­nek mennyisége, viszont arány­lag csökken a cukortartalmuk. Az a veszély is fenyeget, hogy a tömött fürtök rothadásnak in­dulnak, a bogyók felrepednek, s a ^apadékhullást követő felmelegedéstől a szürkepenész megtámadja a termést. Különösen a kadarkánál ta­pasztalható a rothadás. A ve­szély elhárítása és csökkentése végett javasoljuk, hogy szőlő- termelőink állandóan figyeljék a csapadék káros következőié nyeit, s ahol rothadás fenye­get, kezdjék meg a részleges szüretet s a préselést. Ugyanitt felhívjuk a figyel­met arra is, hogy az Izsák kör­nyékéről mintegy ezer vagon mennyiségben várható — s az említett körümények miatt már szedést igénylő — sárfehér szőlő exportálása érdekében az ille­tékesek haladéktalanul gondos­kodjanak szállítóeszközökről, vasúti vágányokról, tehergépko­csikról és göngyölegről. T. I. a* traktorosok felelősek. A hiá­nyos vetésért kártérítést, a jó vetésért holdanként egy forint célprémiumot helyezett kilátás­ba a szövetkezet vezetősége. Hogy melyikre számíthatnak az most már magukon múlik... S zörögve indulnak el a gé­pek. Hull a mag a földbe, szé­pen betakarja a fogas. A föld teteje száraz, de egy centivel alatta már nedves és puha a talaj. Tíz-tizenkét nap múlva előbújik a vetés. — Ha igyekeznek, a két gép naponta megcsinálja a hetven holdat — állapítja meg a fő­mezőgazdász. Ebéd a volán mögött A szomszédos táblán Matány Jánossal találkozunk, amint Szuper Zetorjával a gyűrűshen­gert vontatja. Fél kézzel a vo­lánt tartja, a másikkal pedig szalonnázik. Azt mondja, más kor is a gépen ebédel. — Megkérlek, három órákon állj át a vetésre — mondja neki Parti István. — A talajt még a vetés napján le kell zár­ni. Az a legjobb. Ügy nyugod­tan várhatjuk az esőt. S ezzel .megyünk tovább. Nyolc-tíz kilométerrel odébb a gépállomás DT—54-es lánctalpa­sával végzi a mélyítő szántást Szabó György traktoros. Ide silókukoricát és lucernát vet jövőre a szövetkezet. A két eke­fej 40 centi mélyen hasít a föld húsába. Ezt a gépet két műszakban üzemelteti a gépállomás: 24 óra alatt kilenc holdat forgat nak meg vele. A határ másik részében új­ból két gépállomási traktoros­sal találkozunk: Szilágyi Ist­vánnal és Tamaskó Istvánnal. Mindketten D—4—K-val szán­tanak. Az enyhén homokos ta­lajban jól megkapaszkodik a kerék. Majd a tábla végénél rövid pihenőt tartunk, beszélgetünk. A traktorosok megemlítik, hogy a gépállomáson kísérletek foly­nak arra vonatkozóan, hogy a Dutrá-kban 85 lóerős motoro­kat alkalmazzanak. HATVANI DÁNIEL (Folytatjuk.) Népfrontbizottsági ülések Tegnap ülést tartott Kiskun­halason és Kiskőrösön a Haza­fias Népfront járási bizottsága. Mindkét bizottsági ülésen — a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa Titkárságának határozata alapján — a községi népfront­bizottságok tevékenységének eredményeit vitatták meg. A KÉTARCÚ EMBER Egy panaszos ügy kivizsgá­lása során akadtam össze vele. Meg akarta tiltani, hogy volt felesége — akitől tíz éve el­váltán él — elmondja körül­ményeit, nehéz helyzetét, csa­ládi gondjait a sajtó munká­sának. hiszen az őrá, a „köz- tiszteletben” álló emberre is rossz fényt vethet. Akkor még nem értettem furcsa magatar­tását, hiszen örülnie kellett volna, hogy valaki segít a sze­rencsétlen helyzetbe került családon, aztán lassan kiala­kult a kép, ami némileg rá­világított egy kétarcú ember egészen különös — bár nem egyedülálló — életfelfogására, életmódjára. Nem kívánom részletezni ennek az embernek az életút­ját, azokat a körülményeket, amelyek folytán meg kellett válnia az egyik hivatal párt­titkári teendőitől, hiszen ez mással is megeshet. Még azon sem csodálkozom, hogy elvált feleségétől, s azt magára hagy­ta két kis gyermekével. Ez is előfordulhat. Ha lehetetlen az együttélés bármelyikük hibá­jából, ez a becsületesebb eljá­rás, s nem egymás gyötrése, becsapása vagy a napirenden levő veszekedés. Csak éppen vállalni kell a különéléssel járó gondokat és felelősséget is S éppen ez döbbentett rá arra. hogy kétarcú emberrel állok szemben. Elhagyta a talán nem szép, de mégis hitvesül választott és gyermekek anyjává tett asszonyt egy mutatósabb vagy fiatalabb hölgyért, akit vi­szont nem vett feleségül, csak együtt jár, s nyilván él vele. S azóta is úgy tesz, mintha mi sem változott volna, bele­avatkozik az elhagyott, csa­ládja életébe — azzal az ürügy- gyei, hogy majd „visszatér” hozzájuk —, regulázza, s oly­kor terrorizálja az asszonyt, megfélemlíti, s meg is veri a gyermekeket — akik nem kí­vánják az apa hazatérését, sőt kifejezetten félnek attól —, beleszól az anyagi dolgaikba is, de segíteni, ha kell, még­sem akar rajtuk. Hogy a meg­ítélt gyermektartást fizeti-e vagy sem, ez ellenőrizhetetlen, hiszen a naiv és jó szándékú — talán férjét továbbra is sze­rető — asszony — azt mondja, hogy igen. A pénz átadása ál­lítólag személyesen történik, s így ez a tény nem vizsgálható, s az ellenkezője is bizonyít­hatatlan. Legfeljebb a család körülményei vallanak ellene. Kétarcú ember. Akad ilyen még rajta kívül is. Nemrégi­ben hoztak fegyelmi határoza­tot a felettes szervek egy ta­nácsvezető ügyében, aki egé­szen jó képességű ember hí­rében állott, előmenetele tö­retlen volt, s mindenki mást várt tőle, mint ami bekövet­kezett. Kiderült, hogy hivatali funkciójával visszaélve egyik beosztottjához erőszakos úton próbált közeledni. Már régeb­bi ügy, de érdemes megemlí­teni azt a járási vezetőt is, aki a közvagyont sajátjának nézte, és közpénzen a saját portáját hozatta rendbe, nem is akármilyen költséggel. Sor­suk természetesen beteljese­dett, végül is elnyerték bün­tetésüket, de cselekedetük mérhetetlen sokat ártott ügyünknek, a közéleti tiszta­ságról vallott nézeteink és el­veink következetes véghezvi­telének az általuk irányított munkaterületen. Milyen mó­don követelheti meg a köz­életi tisztaságot az a vezető, az a magát kommunistának nevezett ember, aki maga is posványba süllyed, korrupció­ba keveredik, s erkölcsi vét­séget követ el? „A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát” — tartja a közmondás. A két­arcú ember is.előbb-utóbb le­lepleződik környezete, felette­sei, s a párt előtt. Egyre sző­kébb lesz az a tér, ahol az ilyen emberek még mozoghat­nak, alakoskodhatnak, kétszí- nűsködhetnek. „A párt fontos feladatának tekinti, hogy ál­talánossá tegye az emberek közötti kapcsolatok új szabá­lyait, a szocializmus erkölcsi normáit.” — mondta ki hatá- rozatilag az MSZMP VIII. kongresszusa, s 'kemény har­cot hirdet az önzés, becste­lenség, a hatalommal való visszaélés, a társadalomellenes individualizmus ellen. „Erköl­csi tisztaság, egyszerűség és szerénység a társadalmi és magánéletben.” — Küzdenünk kell ezeknek az elveknek kö­vetkezetes érvényesítéséért, ez a lényege az említett határo­zatnak. S a küzdelem ma is tart, szívósan, következetesen, adminisztratív eszközökkel és nevelő munkával egyaránt. A kétarcú emberek kora végérvényesen lejárt. Nem kedvez nekik a párt politiká­ja, a tisztuló közélet,: *z ál­lampolgárok fokozott öntuda­ta, a marxizmus—leninizmus alkotó elméletének és gyakor­latának térhódítása, társadal­munk demokratizmusa. Színt kell vallani és le kell számol­ni a hibákkal — korunk, tár­sadalmunk, az épülő szocia­lista társadalom parancsa ez S aki nem érti meg, azt át­lépi az idő. bárhogyan is til­takozzon ellene. F. Tóth Pál Isten hozta minálunk’ — KROKI — Sir Pizy Hadova D’u­mas, a világhírű angol táncoskomikus és kikötő­tulajdonos hazánkba ér­kezett. Ide. Hozzánk. Ebbe a hp... hp... hp... (könny csorog) kis pici országba, ö, Sir Pizy Hadova D’urnas. Mint minden rendkívüli em­ber, ő is végtelen egy­szerű (nem ártana, ha némely magyar színész őbelé nézne, mint tükör- be.)Puritán karaktere da­cára külföldi. Ö. És hal­latlanul természetes. Sűrű fekete szakálla pajkosan csiklandozza napbarnított keblét, mi­alatt félrehajtja, hogy láthassuk nyakláncán a Kazáni Szűzzel ékes me- dalliont. Fél szemmel kedvesen hunyorít, de nem szól. Értjük öt, a csodálatra méltót. „Lát­ják, elvtárs uraim, ez jólesett. Meghagyták a határvámvizsgálatnál. Egyetlen emlékem hő emlékű anyukámtól, megboldogult Nyenyera Nyenyarova grófnőtől, aki londoni emigráció­ban ette az orosz prole­tariátus keserű könnye­it” — ez sugárzik mély­tüzű külföldi szeméből. Milyen is az élet! Ki hitte volna, hogy a zse­niális Sir Pizy Hadova D’umas mester vér sze­rinti atyja pedig fajma­gyar, még az a békebeli hintáslegény volt. Az édesapukát halálos bics­kázásért vetették volna kóterba Horthy pribék­jei, de ő inkább vállalta a Haza helyett* „más táj, más ég” sós kenyerét. Amiből kitetszik D’umas mester ellenálló múltja. Sir Pizy Hadova D’u- mas nem született szó­noknak. Azt tartja, hogy minden sallangos szónál többet ér a legolcsóbb szálloda. Ezért elveit de­monstrálandó — a Béke Szállóban keresett fede­let géniusza fölé. A sze­mélyzet első pillanatok óta imádja, rajong érte. „Igazi magyar úr, akár­milyen külföldi” — is­merték el róla, mikor megszagolták a kezükbe csúsztatott dollárt. Most kérdezzük meg Hadova Mestert, mi a benyomása kicsi, de szép hazánkról? — Kedves Hadova elv­társ. Mit tapasztalt mi- nálunk jártában-kelté- ben? — Kedves uram — csücsörít bájosan a Mes­ter, miközben szakálla egyik vékony tincsét orr- lyukában forgatja, s et­től váratlan pillanatok­ban felkacag —, nekem nagyon tetszett az önök tömegkultúrája. Hallot­tam a rádióban azt a magas számyalású mu­sical commedy-t (nem tudom, önöknél hogyan írják), azt, amelyik úgy kezdődik, hogy „Mama, fogjál nekem bé-hé- kát!...” Micsoda pers­pektíva van abban! Ha maguk azt tudnák! Aztán irodalmuk bá­tor, szókimondó hangja. Franz Kaffka, Friedrich Dürrenmatt, Osborn ne­ve nálunk is ismerős — Angliában. Voltam vendégszerep­lésen a Katángkóró Tsz- ben. Hogy micsoda tájé­kozottak a téesz-tagok a külpolitikában! De Gaul­le, Szufanuvong, Ade­nauer manővereit haho- tázva leplezik le. Csak azt nem tudják meg­mondani, mennyi a mun­kaegységük, s hogy meny­nyit ad a tehén. Meg aztán — ki ne fe­lejtsem — muris ország maguk. Olyan jó vicce­ket mondtak a funkcio­náriusok. Hogy is volt, na? Az, amelyik úgy szól, hogy „Lengyelor­szágban aszongya a párttitkár a plébános­nak: idefigyeljen, plébá­nos elvtárs...” De mondja, kedves uram — hajol hozzám bensőséges bizalommal a Mester —, maga újság­író, nem tudna nekem felhajtani ezer munkást-'' Nem lennék hálátlan. Kikötőimben sztrájkol­nak azok a. .. azok a.. . Szóval, tudja... Félbeszakad meghitt beszélgetésünk á Mester­rel. Jön művészetének imádója, Fruska Fran­ciska, aki Pesten jártá­ban a heves autogram­gyűjtőktől óvja Öt. — A Mesternek ten- télni kell most — fog karon Franciska engem is, és ki tuszkol az ajtón, ffóth István

Next

/
Thumbnails
Contents