Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-07 / 209. szám

1963. szeptember 7, szombat 5. oldal Egy tsz — két műhely ELMARADT BESZÁMOLÓ A fülöpszállási Kiskunság Termelőszövetkezetben a vezető­ség kezdeményezésére ez íév márciusában két — szerelő és ko­vács — műhelyt hoztak létre. Helyiség hiányában, a műhelyek dolgozóinak közreműködésével, istállót alakítottak át a célra. Azóta egyre növelik a műhelyek szerszámainak, munkaesz­közeinek számát. A szerelőműhelyben például fél évvel ezelőtt mindössze egy satuval rendelkeztek, de már esztergapaduk is van. Fent: Gubacsi Ferenc, a sze­relőműhely vezetője az eszter­gapad mellett. A géppel már egy Diesel-porlasztó beállítómű- szert is elkészített. Ez a mun­ka 3500 forintos megtakarítást jelentett a közös gazdaságnak. Balra: Látos Gyula kovács, aki még ezután teszi le a szak­munkásvizsgát, de a műhely megnyitásáig öt éven át a kör­nyék egyik legjobb mesterénél, Páli Péternél dolgozott, szak­avatott kézzel kalapálja-formál- ja a tüzes vasat. L. J. Hazautaztak a francia bányászgyerekek Szerdán, csütörtökön és pén­teken, négy csoportban haza­utaztak azok a francia bányász­gyerekek, akik a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének — vendégeként három hétig üdül­tek hazánkban. A háromszáz 8—14 éves fiú és lány, a franciaországi bá­nyászsztrájkokban részt vett bá­nyászok gyermekei, néhány francia bányászszakszervezeti vezető és pedagógus vezetésével húsz napot töltött a SZOT ba- latonszabadi gyermeküdülőjé­ben. Az üdülést a bányászszak­szervezet leányfalui, és a SZOT szabadsághegyi gyermeküdülőjé­ben toldották meg még két- három nappal. Valamennyi gyer­mek megnőve, meghízva, meg­erősödve fejezte be az élmé­nyekben gazdag, vidám nyara­lást. Herczeg István, az imrehegyi Tüskös Termelőszövetkezeti cso­port elnöke nem mondta el a közgyűlésen a beszámolót, amit pedig írásban nagy gonddal ké­szített el. A 365 tagból alig ki- lencvenen jelentek meg, tehát nem volt határozatképes az ösz- szejövetel — állapították meg a közös gazdaság vezetői. Ugyan­ez volt a véleményük a jelen­levő járási vezetőknek is. Eljött ugyanis a közgyűlésre Mester József, az MSZMP kiskőrösi já­rási bizottságának titkára, Csigi György, a járási tanács mező- gazdasági osztályának vezetője, dr. Szivák Zsigmond, a járási tanács terv- és pénzügyi csoport vezetője. Tájékoztatásul meg kell említeni, hogy a Tüskös Termelőszövetkezeti Csoport még az év elején egyesült a Rákóczi Termelőszö­vetkezeti Csoporttal. Az egye­sülést mind a két csoport köz­gyűlésén elhatározták, a felsőbb szervek ugyan nem járultak hozzá, de gyakorlatilag a két termelőszövetkezeti csoport je­lenleg is együttműködik, közös terv alapján gazdálkodik. A majdnem háromezer-ötszáz hol­das gazdaságnak két vezetősége együttesen tartja rendszeresen az üléseket, ahol megbeszélik a közös gondokat. Amint értesül­tünk, rövidesen rendezik az egyesült termelőszövetkezeti cso­port engedélyezésének ügyét. E kis kitérő után ismét szól­junk az említett közgyűlésről. A ,beszámoló a termelőszövet­kezeti csoport nyári tevékeny­ségéről szólt. A járás és a tszcs vezetőinek formailag igazuk volt. Az alapszabály szerint, ha nem határozatképes a közgyű­lés, akkor pótközgyűlést kell összehívni. így döntöttek ez al­kalommal is. Tekintettel arra, hogy nagy tanyavilágról van szó, érdemes lett volna megfontolni ezt a dolgot. Annál is inkább, mert mint a beszámoló mondja, eddig minden esetben pótköz­gyűlést kellett összehívni, mert nem jöttek össze a gazdák. A pótközgyűlésen sem voltak töb­ben, mint előzőleg, de az alap­szabály értelmében azért hatá­rozatképes volt. Ilyen határo­zatképes közgyűlésük összesen csak egy volt előzőleg az idén, május 27-én. A csoport elnöke lelkes, igyek­vő ember. A gazdaság máris ért el jelentős eredményeket. Az idén a gyümölcsből származó jövedelemből, amely előrelátha­be a közösbe is. Nem értem, miért ellenzik ezt a járásnál? Énszerintem az a fontos, hogy a városi munkásságnak sok húst adjunk, és ellássuk a mi tagjainkat is. — Várnagy elvtárs is a tö­megek uszályába került... — Nem kerültem én semmi­féle uszályba. Én csak azt tu­dom, hogy Ilonka összecsókolta örömében a csirkéit, amikor a részét kiadtam. Amikor meg visszavontuk a szavunkat, agyon akarta taposni a sok gonddal felnevelt aprójószágo­kat. Tavaly pirult a pofám, amikor százával ástuk el a dö­göket. Most meg örül a szívem, mert alig van elhullás. Ezért én Bújdosó elvtársat támogatom. Kálmán András sértődötten hallgatott. Látta, hogy a sza­vazásnál kisebbségben marad, szeretett volna már túl lenni ezen is. „Egész megbolondította őket ez az agronómus. De egy fél év múlva biztosan nem így be­szélnek majd, ha rájönnek, hogy nem csodaszer az újmódijuk” — gondolta elkeseredve. A szavazásnál valóban csak az elnök tartózkodott. Nyiltan azonban ő sem mert a többség ellen fellépni... A gyűlés után lassan széled- tek hazafelé. Kálmán András motorja az iroda előtt várako­zott. Kikísérték a „vendéget”, kezet fogtak vele. — Aztán meg ne bánják, hogy letértek a párt által ki­jelölt útról — mondta Kálmán az agronómusnak. Bújdosó hangjában nem volt harag, de azért határozottan fe­lelt: — Ne azonosítsd te magad a párttal. Ne felejtsd el, mi is kommunisták vagyunk. , Leg­alább annyit feltételezzél ró­lunk, hogy azonos a célunk. Hogy aztán melyik út lesz az igazi, azt eldönti a jövő. — Nagyon bízol magadban. — Meg az emberekben... A motor felbődült. Fénycsó­vája messzire előrevágott, át­ölelte az akácfák sűrűjét. Meg­rándult a gép, aztán belefúrta magát a sötétbe. Pár perc múl­va eltűnt a fekete éjszakában, csak a por szállt még egy ideig, Mint valami finom háló, be­takarta a motort észrevételenül. XII. Veres Mihály betartotta ígé­retét. öt hold kapálást vállalt, alá is írt a papírnak az iro­dában. De nem csupán ennyi vetésnél segédkezett, hanem amikor Várnagy Géza munká­ba hívta, majd mindig megje­lent, és mint gépfaros dolgozott. Volt olyan nap, amikor felesé­vel együtt három és fél munka­egységet teljesített. — Miska bátyám most akar­ja pótolni, amit elmulasztott — gúnyolódtak vele a fiatalok, ő azonban nem adott rájuk sem­mit. Dühvei vetette magát a munkába és este árgus szemmel nézte, hány munkaegységet ír be a brigádvezető. — Hamarosan meglesz a száz­ötven, de akkor már én szabom meg, mikor jövök a közösbe — mondogatta ilyenkor magában mérgesen. A nagy buzgóságnak az ápri­lis végi jó idő vetett véget. A hirtelen kibomlott tavasz miatt összezsúfolódott a munka. Egy­szerre azt vette észre, hogy egyedül már a saját kertészeté­ben sem boldogul. Ezért némi töprengés után elballagott Hör- csög-Budaiékhoz és a két nagy­lányt felfogadta napszámosnak. Olyan ügyesen irányította a feleségét, meg a lányokat, hogy minden héten akadt egy-két napja, amikor a termelőszövet­kezet munkájában részt vehe­tett. Sokszor még örült is, ha munkába hívta Várnagy Géza, mert amíg távol volt, otthon a felesége elvégezte az utálatos gyomlálást a lányok segítségé­vel. A világ folyásával tehát tu­lajdonképpen már kibékült. De valami mégis hiányzott az éle­téből ... a fia... Bármilyen ke­mény szívű volt, azért csak szenvedett Jóska miatt. Hiány­tólag 100 ezer forint lesz, irodát és raktárt építenek. Az építke­zés előkéssületei már folynak, 40 ezer vályogot elkészítettek. Ha sikerül még építőanyagot szerezniük, akkor az ősszel el­készül az iroda. Szép jövedel­met hozott a juhtenyésztés. Hu­szonhétezer forint tiszta jöve­delemre számítanak ebből az üzemágból. Fontos feladat a ho­mokterületek hasznosítása. Az idén például a 38 hold rozs alig több mint három mázsát adott holdanként. Ebből is nyilván­való, hogy gazdaságosabban kell a homokot hasznosítani. Ennek legjobb módja a szőlő- és gyü­mölcstelepítés. Az 50 holdas, ta­vasszal telepített új szőlőülteté­sük jól ápolt. A járás különböző részeiből tapasztalatcserére hoz­zák el ide a termelőszövetkezeti csoportok és termelőszövetkeze­tek tagjait. Csigi elvtárs elmond­ja, hogy mintaszerű ez az ültet­vény az egész járásban. Arra törekszenek, hogy minél több termelőszövetkezeti csoport kö­vesse a jó példát, és telepítsen közösen szőlőt és gyümölcsöst. Imrehegyen a telepítésekben részt vesz az Űj Élet Terme­lőszövetkezeti Csoport is. Az ősz­szel újabb 150 hold szőlőt tele­pítenek tszcs-közi alapon, ezen­kívül jelentős területen gyü­mölcsöst kívánnak létesíteni. — összefogva, rendszeres telepítés­sel fokozatosan átalakul az im­rehegyi határ. Néhány év múl­va ez a tagok életszínvonalában is számottevően fog jelentkezni. A további sikerek elérésének fontos feltétele az, hogy a veze­tőség és a tagság gyakrabban találkozzon, hozzák közös neve­zőre elképzeléseiket. Mint érte­sültünk róla, augusztus 31-én, a pótközgyűlésen a tagok küldöt­teket választottak, akik ezentúl képviselik majd őket a gyűlése­ken. Az összejövetelek küldött- gyűlésekkel történő megoldása indokolt a szétszórt tanyavilág­ban. A küldötti rendszer azon­ban nem mentesíti a vezetőség tagjait attól, hogy az eddigiek­nél többször látogassanak el gazdatársaikhoz. Az elmaradt közgyűlés alkalmával több gaz­dával beszélgettünk és panasz­kodtak, hogy a vezetőség tagjai nem mondják el nekik a hatá­rozatokat, nem ismertetik mi­ről tárgyaltak a gazdálkodás előrehaladása, további javítása érdekében a vezetőségi ülése­ken. Számos pénzügyi kérdés nem tisztázott. Ezeket meg kell magyarázni, mert különben zavarólag hatnak a hangulatra. A községi párt- alapszervezet tagjai, a községi párt- és tanácsvezetők adjanak több segítséget a termelőszövet­kezeti csoport vezetőinek. A ve­zetés elsajátítása nem könnyű dolog. Herczeg István, a csoport elnöke is csak most kóstolgatja az irányítást és bizony segítség­re szorul. Több támogatást kell adni a csoport vezetéséhez a já­rás részéről is. A vezetés mód­szereinek kialakítása. helyes irányba vitele nemcsak a Tüs­kös Termelőszövetkezeti Cso­portban, másutt is gondot okoz. Lépésről lépésre fokozatosan kell kialakítani a nagyüzemi gazdálkodást. Az első lépéseket már megtették Imrehegyen is. Ha megfelelő segítséget kapnak, a további előrehaladás sem lesz nehéz. K. S. Nyáron is tél van Melegítőben vagy bundában, vastag téli öltözetben tanácsos ide jönni, máskülönben pilla­natok alatt megfázik az ember. Nem csoda. Egy-egy ajtónyitás­kor kemény, hideg téli levegő áramlik ki a hűtőtermekből, a Hűtőipari Országos Vállalat kecskeméti hűtőházában, ahol a hőmérő higanyszála mínusz 22 fokot mutat. Érre az üzemrész­re mondják: itt nyáron is tél van... Az egyik hűtőterem előteré­ben, melegítőbe és bőrbakancs­zott a megszokott hangja, az esténként száguldó motorja, hiányzott a mindig visszatérő kérdése: „Mit segítsek apám­nak?” Egy ízben, amikor felesége Jóska után siránkozott, ráför­medt: — Mit pityeregsz? írjál neki, hívd haza... látogatóba, ha más­képp nem akar... Az asszonyt nem kellett két­szer biztatni. Még aznap elsza­ladt az iskolába, Marikától meg­tudakolta Jóska címét, és más­nap elküldte a szinte könyörgő hangú levelet. Amikor pedig megérkezett a válasz, úgy készült a fiú foga­dására, mint valami lakodalom­ra. Veres Mihály nem mutatta ki, de ő is végtelen boldog volt, hogy Jóska visszatér a családi házba. Délben, amikor a fia karon fogva bevezette Ma­rikát, azt se tudta, milyen ked­vességet mondjon a gyerekek­nek. Aznap az ebéd ünnepi volt. Tyúkhúslevessel és főtt hússal kezdődött, utána következett a birkapörkölt hosszúra vágott krumplival, mellé ecetes ubor­kát ettek, és hogy a zsíros hús jobban csússzon, pirosán csil­logó kadarkát töltögettek a po­harakba. Végül torta került az asztalra. (Folytatjuk.) ba öltözve dolgozik B. Hajagos József né vezette tíztagú brigád. Többségük idénymunkás. A gyá­ri élettel' még a konzervgyárban ismerkedtek meg. Párban dol­goznak és versenyeznek. A verseny célja, hogy ki tud több mélyhűtött sárgadinnyével telt dobozt kifogástalanul becsoma­golni. Kovács Antalné Pálinkás József névéi, Agócs Istvánná pe­dig Gyulai Eszterrel rakja az üres hasú papírdobozokba a mí­nusz 32 fokos alagútból és a mínusz 22 fokos hűtőtermekből kiszállított, kőkeménnyé fagyott exportárut. Egy órára 131 doboz elkészí­tését írja elő a norma. Napi teljesítményünk eléri a 12—13 ezer dobozt — kezdi a beszél­getést B. Hajagos Józsefné. — Nem adjuk alább egy nap sem — egészíti ki az előbbit Kelemen Dezsőné, aki Németh József névéi a ragasztószalagot helyezi el a nagy dobozokon. Utána a brigád két férfi tagja kocsira rakja az árut, majd be­tolják a liftbe, s Csömör István­ná pedig a kívánt helyre szál­lítja. Nem kell biztatni a brigád tagjait — mondja elismeréssel Cseszlai Miklós csoportvezető. — Serkent bennünket az űj norma is — vágja rá az egyik asszony. — Szükség van min­den fillérre — hangoztatják töb­ben a brigád tagjai közül. Kétségtelen, az új norma pezsdítő hatással van a kollek­tívára, annak ellenére, hogy egyikük-másikuk szívesebben dolgozna a meleg üzemrészben, ök ugyanis a konzervgyárban azt szokták meg. Ezért nem mindenkinek kedves az itteni télies időjárás. Ügyes, szinte mérnöki pontossággal kiszámí­tott mozdulataik azonban arról győztek meg, hogyha az idény­munkások közül nem is min­denki rajong ezért a hűvösebb munkahelyért, a reájuk bízott feladatot kifogástalanul elvég­zik, s ezáltal sok férfit kész­tetnek elismerésre, y. K.

Next

/
Thumbnails
Contents