Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

1963. szeptember 1, vasárnap 5. oldal Eredményes együttműködés Tárgyalóteremből Miután uem használt a figyelmeztető ítélet A Budapesti Műszaki Egye­tem mezőgazdasági gépipari tanszéke és a Bács-Kiskun me­gyei Állami Gazdaságok Igaz­gatósága egymás kölcsönös segí­tésére korábban szocialista szer­ződést kötött. Az együttműkö­dés a homoki gazdálkodás gépesítése számos feladatának a megoldását célozza. A kötöt- tebb talajú területeken hasz­nálatos ekék, tárcsák, vető- és egyéb munkagépek ugyanis a lazább szerkezetű talajok meg­munkálására kevésbé alkalma­Ismét nagy tüzet okozott az átvonuló vihar a dunavecsei járásban. A Solti Állami Gaz­daság Bösztör-pusztai üzemegy­ségének Füzesi-tanyáján csütör­tökre virradó éjjel a villámcsa­pás felgyújtott egy 1100 férőhe­lyes birkahodályt. A vihar és a villámok tönkretették a telefon- vezetéket is, így a villámsújtot­ta üzemegység teljesen el volt zárva a külvilágtól. A tűzre idejében felfigyelő éj­jeliőr, Eper József így egyedül kutyája segítségével igyekezett gyorsan kiterelni a birkákat az akolból. 675 jószágot — melynek értéke közel 300 ezer forint — sikerült is kimentenie, de 423 anyajuh és bárány így is benn­égett, mire az üzemegység két I kirakat-rejlvénvverseny sorsolása Szombaton délelőtt tartották Kecskeméten az Állami Bizto­sító megyei irodájában a me­gyeszékhelyi kirakat-rejtvény­verseny nyerteseinek jutalom- sorsolását. A versenyen a me­gyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat nyolc, az Állami Biz­tosító és az Állami Áruház egy- egy ajándéktárggyal vett részt. összesen 351 darab megfejtés érkezett be, melyből a tíz kép­rejtvény táblát 164-en fejtették meg helyesen. Az Állami Bizto­sító a nagyszámú érdeklődésre való tekintettel a hirdetett ju­talmakon kívül további 25 da­rab ajándékot ajánlott fel a szerencsés megfejtőknek. A meghirdetett jutalomtár­gyakat a tíz rejtvény helyes megfejtői között sorsolták ki. A 20o forintos könyvutalványt Sí­pos Imre Szentes, Wesselényi utca 62. — A 200 forintos vá­sárlási utalványt Koncz Erzsé­bet, Kecskemét, Szent István város 7. szám alatti lakosok nyerték. sak. A süppedős homokon pél­dául nehezen vontathatok a vas­kerekes munkagépek. A vetőgé­peknél különösen a vetőmély­ség megfelelő beállítása okoz gondot. A közös munka eredménye­ként az egyetem tanszékének kutatói egy egész gépsort szer­kesztenek a homoki szántóföl­dek megműveléséhez. Egyes da­rabok már elkészültek, s a sima, valamint a gyűrűshengert már munkába állították állami gaz­daságainkban. másik dolgozója és önkéntes tűz­oltói a helyszínre értek. A kár értéke meghaladja a 124 ezer forintot. Az ügyben vizsgálat indult, mivel az üzemegység gazdasági épületei nem voltak villámhárítóval felszerelve. Vége a vakációnak!... A labdázáshoz szokott ujjak visszatalálnak a zongorabil­lentyűkhöz. A tekintet a kéz mozgására összpontosul. Min­den más megszűnik, elveszti érdekességét. Csak a játék iz­galma vibrál, az első gyakor­laté, amikor még félénken bukdácsolnak a dallamok ... Vége a vakációnak! Elérke­zett a komoly munka — a ta­nulás ideje. Az első órák és leckék: — az ismeretlen meg­hódítására irányuló első bi­zonytalan kísérletek. S csak a rendszeres, szorgalmas mun­ka, lankadatlan figyelem ju­talma a tudás, — s a diadal a billentyűk zárt rendje fe­lett ... A kecskeméti közlekedési bí­ró, dr. Gál Jenő ajtaján kifüg­gesztett lista erre a napra öt tárgyalást jelez. Most éppen a délután fél háromra kitűzött fe­jeződött be negyediknek. Zömök, barna férfi, Molnár István vádlott, a Bács-Kiskun megyei Építő és Szerelőipari Vállalat művezetője kerül sorra. I\em ax első eset Egykedvűen hallgatja a vád­irat ismertetését. Ittas gépjár­művezetéssel vádolja az ügyész, majd utal a múlt évi két ha­sonló esetére. 1962. január 16-án 11,3 deciliter. 10 százalékos bor­nak megfelelő alkoholos befo­lyásoltsággal akarta vezetni 125-ös Danuvia motorját, s csak a rendőrjárőr igazoltatása gá­tolta meg ebben. A bíróság el­ső fokon akkor ittas gépjármű- vezetés kísérlete miatt 800 fo­rint pénzbüntetéssel sújtotta, amit a megyei bíróság — tekin­tettel két gyermekére és a mun­kában való helytállására — 400 forintra mérsékelt. Pár hónappal később, 1962. április 9-én ismét ittas vezetés miatt került a bíróság elé. A megyei kórház közelében neki­hajtott egy — a motorkerékpár­ját gyalogosan toló — férfinak, aki lábtörést szenvedett. Az ak­kor szállított utasának bordája, koponyacsontja törött és bal­combja repedt meg, s maga Molnár István is sokáig viselte mindkét karján a zúzódások, csontrepedések nyomait. S úgy látszik, az ezért kiszabott hét­hónapi — háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztett — sza­badságvesztés gyenge ítélet­nek bizonyult. Mert íme, itt az újabb bűn- cselekmény: 1963. június 13-án korán reggel súlyos, 11,1 decili­teres 10 százalékos bornak meg­felelő ittassági állapotban ült motorra és utast is szállított. A vádlotté a szó. Bűnösnek erxem magam — Beismerem, hogy ittasan vezettem, bűnösnek érzem ma­gam ... Aztán beszámol előző bünte­téseiről, majd a 1" •’utóbbi eset részleteit sorolja. Előadja, hogy június 12-én több italboltban összesen három korsó, 4—5 po­hár sört és befejezésül három féldeci konyakot ivott meg úgy éjféltájban. Utána reggel fél öt­kor kelt és bár érezte még az ital hatását, motorra ült. Útköz­ben találkozott ismerősével, Ko­vács Zoltánnal (Kecskemét, Szamuely u. 3.), akit kérésére Kiskecskemétre akart szállítani. Harminc-negyven kilométeres sebességgel haladtak a solti úton, de egyszer csak elromlott a motor, ezért megállt, hogy megnézze, mi a baj. Megtolás- sal éppen újra akart indítani, amikor az URH-s járőr igazol­tatta, és vérvételre az SZTK-ba vitte. S most itt van ... Az URH-s szolgálattevő tanú- kénti kihallgatása új fordulatot hoz. — Portyánk során a solti úton egy kerékpáros férfi jelezte, hogy egy részeg motoros csak­nem elgázolta, szabályos közle­kedése közben leszorította őt az úttestről az árokba. Követtük Molnárt, s a gépkocsiból láttuk, hogy cikkcakkban közlekedik. Igazoltattuk, vérvételre kísér­tük. Kihallgatásakor úgy val­lott, hogy először a Hírősben, majd a Kedvesben italozott zár­óráig, tehát fél háromig. Az orvosszakértő meghallga­tása következik. A vérvételi jegyzőkönyv és a vizsgálati bi­zonylat a vádlott jó közepes al­koholos befolyásoltságára utal — vélekedik az orvos. — Ez pe­dig általában mozgás-bizonyta­lanságot eredményez.;. — Kovács Imre! — szólítják a következő tánút. S a terembe lépő férfi — az árokba leszorí­tott kerékpáros — is ismertet! a június 13-án történteket, kiegé­szítve újabb terhelő adalékkal: — Miután a vádlott elgázo- lással veszélyeztetett, inkább az árokba hajtást választottam... Onnan néztem utánuk és lát­tam, hogy a homokbányái ital­bolt közelében elvágódtak a mo­torral ... A koronatanú A koronatanú. Kovács Zoltán — akit a vádlott Kiskecskemét­re szállított —. is az eset rész­letezésével kezdi. Mint jól beta­nult leckét sorolja: 40—45 kilo­méteres sebességgel haladtunk, elromlott a motor, megálltunk stb. — Vajon miért állította le Molnár Istvánt a rendőr járőr, miért kísérte vérvételre, ha sem­mi szabálytalant nem tett? — iktatja közbe a kérdést a ta­nácsvezető bíró. — Esetleg az volt a szabály- sértés, hogy áttért a baloldalra is, bár erre nem volt kényszerí­tő oka... — így a koronatanú. S most hirtelen egy „véletlen” kérdés jut a bíró eszébe: — Maga hol sérült meg? — Bal lábamon... a boká­nál ... A kipufogócső égetett meg... — Mutatja is a sérülés nyomát. — A Kecskemétet jel­ző táblánál jártunk, amikor el­vágódtunk, akkor égetett meg a cső... Molnár István tagad, tovább­ra is a motort „okolja”. Kovács Zoltán azonban most már a sze­mébe is mondja: igenis, így történt, nincs értelme a taga­dásnak. Ezután már gyorsan pereg a tárgyalás menete. Iratismertetés következik, majd az utolsó szó jogán a vádlott nyilatkozik. A motorral való elesést konokul tagadja és pénzbüntetés kisza­bását kéri. Súlyos tűzkárt okozott a villámcsapás 18. — A fene a gusztusodat — legyintett Szatmári. — Veled nem lehet komolyan beszélni. Mindig előjössz ezzel a nagy dumával. A többiektől kissé lemarad­tak, egymás mellé húzódtak. Válluk majdnem összeért, úgy lépkedtek hallgatagon. — Nagy kópé vagy, Árpád — törte meg a csendet Szatmári. — Ennek a Piroskának már teljesen elcsavartad a fejét. Ügy áradozott rólad, hogy már az én vastag bőröm is pirult. — Ugyan... mit találsz ki! Kisebb gondom is nagyobb en­nél. — Nem irigylem, ne félj! — kacagott Szatmári. — Nem olyan rossz hely ez, kispajtás, látom én. Találkoztam a tanító ’á- nyokkal is. Jó helyre cseppen­tél, vitathatatlanul. Olyan csi­nosak, hogy a pesti Nagykörúton Is utánuk fordulnának. *— Majd közlöm velük elis­merő véleményedet. — Te, ez csak nem azt akar­ja je^nteni, hogy a három kö­zül egyiket se vetted le a lábá­ról? Amilyen mulya vagy, tőled ez is kitelik. — Ebben maradunk! —- jelen­tette ki dühösen, és mielőtt barátja Marikáékról érdeklőd­hetett volna, megszaporázta lép­teit. Piciny porpamacsok száll­tak utána a dűlőúton, lapule­vél formájú kis homokfelhők. „Nézd, a szemérmes Rómeó itt­hagyott faképnél! Semmit nem változtál, egy szikrát sem” — morogta Szatmári Imre derű­sen és nekilódult, hogy utolérje barátját... IX. Arató Marika rövid pályafu­tása alatt még sohasem men­tek olyan jól a dolgok, mint mostanában. A tanfelügyelő ebben az évben már kétszer meglátogatta iskolájukat, és kü­lönösen az utolsó alkalommal olyan dicséretben részesítette mindkettőjüket, amire Nyírzsa­dány történetében még nem akadt példa. Marika tiszta szívből örült a sikernek. Büszkeség töltötte el, ha arra gondolt, hogy két év alatt kivívta felettesei elismeré­sét. De a dicséret, a szép ered­mény nem tette boldoggá. Sőt, inkább nyugtalannak és bána­tosnak látszott, mintha valami titkos fájdalom emésztené. Arca az utóbbi hetekben kissé meg­nyúlt, rászokott a cigarettára, és gyakran késő éjszakáig fent virrasztóit, nem bírt aludni. Erzsiké sokáig figyelte barát­nője kínlódását, míg egyszer már nem bírta tovább és kifa­kadt. — Mari! Mondd meg őszin­tén... Jóska miatt bánkódsz, vagy valaki más miatt? Marika, mint akit tetten értek, mélyen elpirult. — Miért bánkódnám én Jóska miatt? Hetenként kétszer meg­látogat. Most már szép az idő, újra bemegyünk minden vasár­nap Nyíregyházára. Még örü­lök is, hogy végre állása van. Bántotta már, hogy itt él a szülei nyakán. így talán meg­nyugszik egy kicsit. Erzsikét nem tudta becsapni. Tovább faggatta. — Én látom rajtad, hogy va­lami nincs rendben. Mondd, Bújdosó bolondított meg? Marika hallgatott. Mit is felelhetett volna, ami­kor még maga sem vo't tisz­tában érzéseivel. Másfél éve szerette meg vőlegényét, s azt hitte: örök életre szól a szere­lem. Pár hónappal ezelőtt még büszke volt a jó megjelenésű, csinos vőlegényére. A járás­ban tucatszám dolgoznak a pár­tában maradt tanítónők, nála tíz-tizenöt évvel idősebbek. Ö meg már az első évben gyűrűs menyasszony lett. Még hozzá érettségizett, intelligens fiatal­ember jegyese. És mégis, az utóbbi időben egyre kevesebbet gondol Jóská­ra. Nem leste már lépteit, ame­lyeket messziről megismert. Nem figyelte a motorok hang­ját sem, nem várta a Pannónia érkezését. Sokat olvasott, való­sággal falta a regényeket. Vá­laszt akart kapni azokra a fur­csa, nyugtalanító érzésekre, ame­lyek váratlanul meglepték. — Ha hallgatsz, ez azt je­lenti, hogy eltaláltam szomorú­ságod okát — mondta Erzsiké a hosszú csend után együttér­zéssel. Megsimogatta haját, az­tán kissé megbántva folytatta: (Folytatjuk.) Röviddel később, a zárt ta­nácskozás után ítéletet hirdet a bíróság: Egy rendbeli, foglal­kozás körében elkövetett gon­datlan veszélyeztetésben marasz­talja el ezúttal Molnár Istvánt, és ezért öthónapi végrehajtható szabadságvesztés büntetést szab ki, öt évre eltiltja a gépjármű- vezetéstől és egvben elrendeli az 1962-ben kiszabott és feltéte­lesen felfüggesztett 7 hónapi szabadságvesztés végrehajtá­sát is. A vádlottat forróság önti el, a feje búbjáig kipirosodik, nagy verejtékcseppek ütnek ki a hom­lokán. S a bíró kérdésre, meg­nyugszik-e az ítéletben, csak ne­hezen jön a nyelvére a szó: — Háromnapi gondolkozás! időt kérek.., P. I. Hatékony oltóanyag a kanyaró megelőzésére Leningrádi tudósok Anatolij Szmorogyincev professzor veze­tésével oltóanyagot készítettek a kanyaró megelőzésére. A kí­sérletek során rendkívül haté­konynak bizonyult az új vakci­na, amelynek tömeges klinikái ellenőrzését most végzik.

Next

/
Thumbnails
Contents