Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-06 / 208. szám

1963. szeptember 6, péntek S. oldal Jő tervezés — fél siker Gondok, örömök év elején Délelőtt 10 óra. Valahol monoton egyhangúsággal kattog egy írógép. Rácz János, a Kis­kunhalasi Városi Tanács nép­művelési felügyelője kiteríti elém a terveket. Érdemes paza­rolni az időt? — tűnődöm. Hi­szen úgyis csak betűk, meg sza­vak, meg számok, semmi több. Tíz óra 10 perc. „Ráharaptam” a betűkre, meg a szavakra, meg a számokra. Sokkal többet je­lentettek, mint hittem volna. Be' széliek! Mennyi munka, szalad­gálás, méricskélés előzhette meg létrejöttüket? — Mikor kijött a felhívás — kezdi mindjárt a legelején Rácz János —, hogy a tsz-ek gazda­sági előtervükkel együtt kultu­rális munkatervet is készítse­nek, tudtuk: számunkra is na­gyon sok munkát jelent majd. A tsz-ek késve kapták meg a felhívást, aztán néhány helyen húzódoztak is. Végül minden rendbe jött. A város mind a hat tsz-ének elkészült a terve és az idén már valamennyi tsz-tag részt vesz valamilyen fajta ok­tatásban, továbbképzésben. Nézzük tehát a sorrendet! Elő­ször is a tsz párttitkárával fel­mérték a tagság iskolai végzett­ségét. Számba vették az elmúlt év eredményeit, a gazdasági helyzetet és ez máris megszabta a beiskolázás jellegét. Hol kell dolgozók általános iskoláját, hol pedig szakmunkásképző tanfo­lyamokat szervezni. — Ezután kibocsátottuk a je­lentkezési íveket, melyeknek aláíróját a tsz az iskola elvégzé­38 vidéki vá Az Országos Filharmónia el­készítette az 1963—1964-es évad vidéki bérleti hangversenyeinek programját. Előreláthatólag ok­tóber közepén rendezik meg a vidéki városokban az első bér­leti koncerteket. A tervek szerint az 1963— 1964-es évadban 38 vidéki vá­rosban 262 „felnőtt” és 212 „if­júsági” — összesen 474 — bér­leti hangversenyt rendeznek. Az idén tovább szélesítik az ifjú­sági bérleti rendszert. A hangversenyeken vendég­szerepeinek majd a szeptember végén sorra kerülő budapesti nemzetközi zenei versenyek sére kötelezheti. Az első évfo­lyamot végzett hallgatóknak 10 százalék munkaegység-többletet ír jóvá a vezetőség. Ennél jobb ösztönzést nem is kaphatnának a tsz-ek tagjai... Okosan, arányosan és mégis érezni — nagy szeretettel ké­szített terv a tsz-eké. De nem marad el mögötte a város éves művelődési terve sem. Itt is kö­rültekintő előzetes felmérések­re, a különféle művelődési szer­vek részletes előterveire épül­nek a feladatok, s láncszemként kapcsolódnak egymáshoz. — A terv minden művelő­dési intézmény számára meg­szabja azokat a részfeladatokat, melyek egymással összefüggve közös ügyet szolgálnak — a la­kosság műveltségi színvonalá­nak emelését. Például a múze­um kiállításait már eleve úgy terveztük, hogy az akadémiák, ismeretterjesztő előadássoroza­tok anyagához kapcsolódjanak, szemléltető módon kiegészítsék azokat. A könyvtár pedig a szakmunkásképző tanfolyamok tematikájának és létszámának ismeretében megfelelő mennyi­ségű és témakörű szakkönyvek­ről gondoskodik, megrendezi a vándorkiállításokat. A tervből világosan kirajzo­lódnak a célok, melyek reális alapokon nyugszanak. Nem túl­zottak, nem lépik túl a város művelődési lehetőségeit, mégis kellő súllyal szabják meg az idei évad leglényegesebb fel­adatait. érteti hangverseny nyertesei is. A versenygyőzte­seken kívül számos külföldi művész is fellép a bérleti kon­certeken — Igor Bezrodnij szov­jet hegedűművész, Dino Ciani olasz zongoraművész, Ernster Dezső amerikai énekművész, Lamberto Gardelli olasz kar­mester. Októberben Pécsett a Parrenin francia vonósnégyes, Gyöngyösön a Pro Arte Antiqua cseh vonósnégyes, Debrecenben pedig a varsói énekkar és a zágrábi kamarazenekar szerepel. A koncertek műsorát klasszi­kus mesterek alkotásaiból, to­vábbá külföldi szerzők művei­ből állítják össze. (MTI) Tudatosan és nagy gond­dal szerkesztett terv Rácz Jáno­sé. Életképes, hiszen rugalmasan alkalmazkodik a helyi igények­hez és Kiskunhalas összes mű­velődési dolgozójának együttes, lelkes munkájából született. S ha hozzátesszük, hogy az idén már megyénkben mindenütt emelkedett a felelősségteljes ter­vezés színvonala, akkor nyugod­tan mondhatjuk: kezd nálunk rangosodni a szakmai és általá­nos műveltség széles körű ter­jesztésének jelentősége is. A jó tervezés — fél siker. Ha pedig meg is valósul mindaz, amit a tervekben rögzítettek — a teljes siker sem marad el... V. Zs. A Kecskeméti Bányai Jú­lia Gimnáziumban az idén először tanulnak fiúk. Az avatatlan megütődve nézi reg­gelenként még most is a kapu felé igyekvő lányok seregében a csapatnyi fiút — annyira leánygimnázium volt a köztu­datban ez az iskola. Az arány persze még nagyon egyenlőtlen. Tíz lány között, ha egy fiú akad. Hét első osztály indul ebben a tanévben a Bá­nyai Júlia Gimnáziumban, de csak háromba járnak fiúk. Dr. Bán Ervinné igazgatónő a kö­vetkezőképpen indokolta ezt: — A koedukáció bevezetését nem minden aggály nélkül fo­gadták a szülők és a tanári kar egyik-másik tagja. Főképp a lá­A múzeumi hónap rendezvényei Dr. Oltványi Imre emlékkiállítás Nagy István festőművész képeinek kiállítása Baján NÉHÁNY HÓNAPJA hunyt el dr. Oltványi Imre, a bács­almási születésű és hosszú éveken át Baján működő író, újság­író. Amikor az 1930-ás évek közepén a művészetkedvelő és a múlt értékeiért lelkesedő bajaink a városi múzeum alapításán fáradoztak, ő nagy értékű képgyűjteményéből 52 festményt és 12 szobrot ajándékozott városának, hogy ezzel megvesse a bajai képtár alapját. A Türr István Múzeum most a neves művészeti író tiszte­letére, az általa ajándékozott festményekből, szobrokból emlék- kiállítást rendez, kiegészítve az anyagot Oltványi Imre életére vonatkozó dokumentumokkal, amelyeket az író hozzátartozói juttattak el a múzeumba. A nagy értékű gyűjteményben sze­repelnek a negyedszázaddal ezelőtt alig ismert, vagy méltat­lanul mellőzött, s ma hírnévvel övezett művészek alkotásai. Aba-Novák Vilmos, Ferenczi Noémi, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Dési-Huber István, Márffy Ödön, Medgyessy Ferenc, Uitz Béla, Pátzay Pál, hogy csak néhányat említsünk közülük. DR. ORTUTAY GYULA, a Hazafias Népfront Országos Ta- náscának főtitkára, Baja országgyűlési képviselője, az elhunyt író barátja mond beszédet vasárnap, szeptember 8-án, a Türr István Múzeum kiállításának megnyitóján. Az október közepéig nyitva tartó kiállítás egyben első rendezvénye lesz a hagyomá­nyos múzeumi hónap eseményeinek. Ezt követi az október 26-án megnyíló Nagy István-kiállítás, amelyet a Magyar Nemzeti Galériával közösen rendez a bajai múzeum a Galéria, a Türr István Múzeum, a magángyűjtök és a társmúzeumok tulajdoná­ban levő alkotásokból. A kiállítás teljes keresztmetszetét adja Nagy István, a fiatalon elhunyt bajai festőművész életművének. A kiállítás megnyitására Pogány Ödön Gábort, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatóját kérte fel a múzeum. MÉG UGYANABBAN a hónapban eljut a városba a Sá­mánizmusról című vándorkiállítás, s a múzeumi hónap során ez is bemutatásra kerül Baján. A kiállítás anyagának részletes ismertetésére, a megnyitó előadás megtartására Diószeghi Vil­most, a neves fiatal tudóst hívta meg a múzeum, aki a közel­múltban a Szovjetunióban és a Mongol Népköztársaságban, az ott élő rokonnépek körében a sámánizmus maradványai után kutatott. KISS ANTAL irosban 474 bi nyos mamák némelyike verte félre a harangot... Aztán a be­hatáskor még magam is csodál­koztam rajta, hogy a szülők többsége vegyes osztályba kérte a lánya felvételét. — Miért nem lett mindegyik osztály koedukált? — Amennyire híve vagyok a koedukációnak, annyira helyte­lenítem, ha egy lányosztályba csak néhány fiú jár, vagy for­dítva: a fiúk közé csak egy-két szál lány kerül. Igazán egyen­jogúak csak akkor lesznek a két nembeliek, ha nagyjából egyfor­ma a számarányuk valamely kö­zösségen belül. Ezért döntöttünk úgy, hogy a hetven fiút nem osztjuk el hét felé, hanem csak három osztályba. A másik négy pedig megmarad tiszta leány­osztálynak. H ogy vannak megelégedve a fiúkkal? — Nagyon rendesen viselked­nek, fegyelmezettek. A tanári karban sokan vagyunk olyanok, akik tanítottunk már fiúkat, egyikünk sem fél az átszerve­zéstől. Különösen a fiatal ne­velőknek nem okoz ez gondot, akik maguk is vegyes osztály­ban tanultak és tanítottak a gyakorlóiskolákban. Meggyőző­désem: ha egyenlő mértékkel mérünk, akkor nagyon hasznos, nagyon jó eszköz a nevelésben a koedukáció. Ezután elmondotta dr. Bán Ervinné, hogyan igyekezett fel­készülni a tanári kar az új fel­adatra. Tanultak, kikeresték a szaklapokban az erre vonatkozó cikkeket és elolvasták vala­mennyien. Az első tanítási napokon sok szülő kereste fel az iskolát azért, hogy kérje a lánya vagy a fia áthelyezését más osztályba. A hét osztályban ugyanis öt kü­lönféle nyelvet tanulnak az oro­szon kívül. Ügynevezett nyelvi tagozatú — heti öt órában ta­nítják valamelyik idegen nyel­vet — az olasz és az egyik né­met osztály. A többiben heti három órában kapnak angol, latin, német és francia nyelv- oktatást a tanulók. — Igen nagy volt a tüleke­dés főképpen az angol osztály­ba — mondotta az igazgatónő. — Százhúszan pályáztak a negy­venöt helyre. Persze, egymás­nak adták a szülők a kilincset! Több angol nyelvű osztályt azonban nem indíthattunk, al­kalmazkodnunk kell a tanári kar lehetőségeihez. sze kurtán a véleményét a ker­tészeti brigádvezető. Várták, hogy feláll és tovább mondja. De a szofukar ember ennyivel be is fejezte. — Mivel értesz egyet? — szólt rá Sütős idegesen. — Legalább annyit mondjál meg, hogy ve­lem értesz egyet, vagy azokkal, akik ellenzik a kombinált jö­vedelemelosztást. _ Amit mondtál, azzal értek egyet. A kertészetben is előrébb tartunk, mint tavaly, mert más­képp megy a jövedelemelosz­tás. Mi is rendesen kapunk, mégis háromszor annyi lesz a szövetkezet tiszta haszna, mint az elmúlt két évben. Ennél többet nem volt haj­landó mondani, hiába biztatták. Szilasi cigarettára gyújtott. Egy ideig gondterhelten nézte a kígyózó füstöt, azután szót kért. — Ami azt illeti, nehéz egyér­telműen állást foglalni ebben az ügyben. Mert tény, hogy a munkák jobban haladnak, mint tavaly, de vajon nincs-e ebben az is, hogy a tagság már bele­szokott a közösbe? — Másfél hónappal ezelőtt még sztrájkoltak — szólt közbe Bújdosó ingerülten. Sütős erélyesen leintette. — Várjál, agronómus elvtárs! Meghallgatunk majd téged is, de most hadd mondja az elnök elvtárs. — Igen, másfél-két hónappal ezelőtt még nagyon rossz volt a hangulat — válaszolt Szilasi. — Télen ráértek az emberek, tele- peszélték egymás fejét. De amint megjött az igazi tavasz, munká­hoz láttak. Én nem tagadom, hogy sok embernél közrejátszott a részesedés reménye is. Én is megszavaztam a vezetési ülé­sen az új jövedelem elosztását. Mégis el kell gondolkozni azon, hogy egy baromfigondozónak harminc rántanivaló csirkét ad­junk ezerből. Vagy a juhászok­nak negyven-ötven bárányt egy évben, amikor félmillió a mér­leghiányunk. Nem mondom én, hogy teljesen vessük el ezt a módszert, csak azt szeretném, ha még egyszer megfontolnánk. Beszélt aztán még sok minden­ről, de úgy csűrte-csavarta, hogy semmiben nem foglalt ál­lást egyértelműen. Kálmán András már világo­san beszélt. Rövid bevezető után a lényegre tért. — Ügy látszik, maga a ter­melőszövetkezet elnöke sem he­lyesli teljes mértékben a száza­lékokat, meg az állatok elherdá­lását. Ez pedig jó jel. Igaza van Szilasi elvtársnak, nagyon meg kell fontolni a járási szervek intelmeit. Mi mindig a szövet­kezet érdekében lépünk fel, ha kell, a vezetők ellenére is. Ar­ra kérem az egész vezetőséget, gondolkozzon ezen... Azt hi­szem, ma este nagyon fontos dolgot jelenthetek be: kormá­nyunk megsegíti a mérleghiá­nyos termelőszövetkezeteket. Mi ötszázezer forint középlejáratú hitelt javasolunk juttatni a nyírzsadányi Kossuthnak. Ezzel felszabadul a bankban a téesz folyószámlája, újra megindul a normális pénzforgalom. Lehet munkaegység-előleget fizetni rendszeresen. De mit szól vajon az állam, ha azt látja, hogy itt elprédálják a közös vagyont? Nem jól van ez így, tisztelt tag­gyűlés. Arra kérek mindenkit, fontolják meg szavaimat. Fejét körbeforgatva, szigorúan nézett az emberre. Mintha mon­dani akarna még valamit, mé­lyet lélegzett. De mégis meggon­dolta magát, hirtelen leült. — Tessék, lehet hozzászólni! — biztatta a tagságot Sütős. Csend volt hosszú ideig, míg végre Bújdosó felemelkedett a helyéről. Néhányszor megköszö­rülte a torkát, majd csendesen kezdte: —r Szilasi elvtárshoz lenne né­hány szavam mindenekelőtt. Nem tetszik nekem a felszóla­lása. Olyan nesze semmi, fogd meg jól. Pedig Szilasi elvtárs, te nagyon jól tudod, mi vitte mun­kába az embereket. Az anyagi össztönzés. És adhat ide az ál­lam milliókat is, ha a tagság nem lát célt maga előtt, újabb milliókkal növeljük az adóssá­got. Jól jön a segítség, tagad­hatatlan. De azt is vissza kell egyszer fizetni. Itt az előbb Kálmán elvtárs a közös vagyon herdálásáról beszélt. Megcsuklott a hangja, zavar­ba jött. Idegesen krákogott és a zsebében kotorászott. Kis no­teszét előszedte, s míg azt lapoz­gatta, abbahagyta a beszédet. — Nézzük csak a számokat! — folytatta szinte hadarva. — Tavaly elhullott a malacok har­minc százaléka. A baromfiakból ezrenként kétszázötven. Ezer anyabirkából hétszázat neveltek két éven keresztül. És most mi a helyzet? Hat százalék a malac elhullási aránya. A csirkéé öt, és a bárányoknál még jobb a helyzet. Ha ebből kiadjuk a megígért részt az állatgondo­zóknak — amit én prémiumnak mondanék legszívesebben —, ak­kor is sokkal több marad a szö­vetkezetnek, mint tavaly. Hang­súlyozom. sokkal több. És rá­adásul minden állatgondozó elé­gedett, a jövedelem kielégítő, sőt, jó. Azzal, hogy érdekeltté tettük, nemcsak a maga ré­szét keresi meg, hanem gyara­pítja a közöst is. Aki ezt nem érti, akár tetszik, akár nem, el­lensége a fejlődésnek. — Mondd ki kereken, hogy ezt rám érted — szólt közbe Kálmán András dühösen. Sütős őt is nyugalomra in­tette: — Szót kaphatsz még, de most Bújdosóé a felszólalás joga. Az agronómus nem vitatko­zott. Tovább mondta: — Nem állítom, hogy ez a legfejlettebb jövedelemelosztá­si mód. Szívesen dolgoznék én is garantált munkaegységgel. De ha nincs hozzá erőnk, akkor be kell érjük ezzel. Nálunk bevá­lik, ezért alkalmaznunk kell. Saját érdekünkben. Ami pedig az elherdálást illeti, azt kere­ken visszautasítom. Ha eltéko- zolnánk a szövetkezet vagyonát, börtönben lenne a helyünk, nem a szövetkezet élén. (Folytatjuk.) Mind az öt osztályban öt plusz egyes gyakorlati oktatás lesz. Háromban szőnyegszövést ta­nulnak a lányok, azután zöld­ségtermelést, gyümölcstermelést, baromfitenyésztést és — híradás- technikát. A fiúk az autósze­relő, az asztalos és az építő-gé­pész szakmát tanulják. Dr. Bán Ervinné a politech­nikai oktatás egyik legagilisabb szervezője volt kezdettől Kecs­keméten. A múlt tanévben vég­zett náluk az első olyan osz­tály, amely öt plusz egyes kép­zést kapott. Valamennyien je­lentkeztek szakmai minősítő vizsgára és mindannyian ered­ményesen le is tették, többsé­gük kitűnő, vagy jeles ered­ménnyel. — Elsősorban az üzemeknek köszönhetjük — tesz egy elhá­rító mozdulatot az igazgatónő. — A cipőgyár, a Borforgalmi Vállalat, a Községgazdálkodási Vállalat, az Aranykalász és a Béke Tsz, ahol a tanulóink dol­goznak, igazán megértőén és készségesen támogat bennünket. Jövőre három osztály tehet már szakmai minősítő vizsgát az érettségi után, majd valameny- nyi. T avaly a gyakorlati okta­1 tásban már beérett az el­ső termés, az idén a koeduká­cióban tették meg az első lépé­seket. A fokozatos áttérés tehát évről évre újabb tapasztalato­kat jelent, újabb eredményeket hoz. Minden tanévkezdet, min­den évzáró egy-egy fontos mér­földkő az iskolareform végre­hajtásában. M. L.

Next

/
Thumbnails
Contents