Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

1963. szeptember 5, csütörtök 3. oldal rpn i 1' elei» Tüzelő — saj at „bányából Első pillanatra rejtélyt takar a látvány. Egy férfi és asszony téglát ver itt künn, Kecel hatá­rában, a Rózsabereki dűlőben. A férfi egy kotyomak nevezett nádas-vizes parcellán másfél mé­ter mély gödörből ásóval hányja zsi Szakszövetkezet gazdája és felesége gondoskodik a saját „bányából” a téli tüzelőről. — A községben szinte min­denki tőzeggel tüzel — mondja a férfi. — Többet ér az akácnál, ha nincs is annyi kalóriája. Pásztor Andrásné megforgatja a száradó tőzegtéglákat. Mö­götte férje talicskájából a formázóba lapátolja „bányája” ter­mékét. talicskába a „matériát”, melyet az aszony fakeretű rekeszes for­mázóba döngöl. Egy mozdulat, s máris a szabványosnál valami­vel kisebb tíz tégla fordul a fűre. A rejtély: a téglák jól kifő­zött kávézacc-színűek, tehát nem agyagból valók. Fekete falú ház lesz belőlük? Kiderül: dehogy. Tüzelő. Anyaguk: tőzeg. Pásztor András, a keceli Kini­Kétharmados gépesítés Ügy adódott, hogy a minap éppen háromszor dobtam be le­velet Kecskeméten az egyik pi­rosra festett levélszekrénybe, s szerencsémre éppen akkor ürí­tették mindhárom alkalommal. Délben és este egy gépkocsi állt meg a már említett levélszek­rény előtt, a gépkocsivezető für­gén kiugrott a volán mellől, megemelte a nehéz bőrtáskát, s szemvillanás alatt begyűjtötte a láda tartalmát. Ezen fölöttébb elcsodálkoztam, mert reggel ugyanezt a műveletet egy ke­rékpáros postás végezte el, s hozzátehetem nem olyan fürgén, s nem is olyan kevés fizikai fá­radsággal. A reggel és a dél. no meg az esti levélbegyűjtés közti különb­séget logikailag így képzelem el: reggel azért kerékpárral jár a postás dolgozó, mert indulni szeretne a tokiói olimpián súly­emelésben és kerékpár gyorsa­sági versenyben, s ehhez a pos­taigazgatóság — vád nem ér­heti — messzemenő támogatást, edzési lehetőséget nyújt számá­ra. Ugyanis a több kilométeres kerékpárút, no meg tizenkilenc­szer a 15—20 kilónyi súly fel­emelése igazi sportteljesítmény. Más variáció is lehetséges: ezzel a biztos módszerrel védik a dol­gozók egészségét, edzzik tüdejü­ket, kar- és lábizmaikat, hogy nyugdíjas korukban is jó fizi­kumnak örvendjenek. Ismétlem, szerintem ez a logi­kus, a nem logikus, az ésszerűt­len: a kétharmados gépesítés. GÉMES GÁBOR Rengeteg a hamuja,' de sokáig tartja a meleget. Milyen eljárás szükséges ah­hoz, hogy az imitt-amott még korhadó gyökérmaradványokat tartalmazó tőzeg tüzelővé vál­jon? — A kivert téglákat néhány napig szárítjuk, majd „fölhete- seljük”. (Hetet raknak egy-egy gúlába.) Ha nincs eső, két hétig sziklcasztjuk igy, majd hazaszál­lítjuk. Utána egy hónap múlva lehet tüzelni. — Mennyi a napi „gyártmány mennyisége ? — Aki jól érti, az másodma­gával 1800—2000 téglát ver ki naponta. Mi kétezret csinálunk.. Évente hatvan-hetven mázsa ele­gendő a 40 dekás hasábokból. Pásztorék tehát hét-nyolc nap alatt jövő ilyenkorig elvetik tü zelőgondjukat. T. I. Gépkoncert a kazal tetején A csend alagútjában robo­gunk Halas és Kiskunmajsa kö­zött. Az út menti lombok meg- borzonganak a reflektor fényé­ben. Villámük mögöttünk. Kilométerkövek: 36... 35... Bal oldalt villanylámpák soka­sága sziporkázik. A Kiskunha­lasi Állami Gazdaság tajói üzemegységének központja. Gép­kocsivezetőnk lassít. Valahol itt kell lennie a bekötő útnak. Vég­re megtaláljuk, bekanyarodunk. Két oldalt felderengenek a fia­tal nyárfák. A fények előbbi csillaghalma­za részeire bomlik. Előttük a karámokban szinte hallani a te­henek álmatag szundítását. Rakétává táltosodva De itt, a közelben, a csend fö­lött gépek robogása diadalmas­kodik. A vdllanyégőkkel felsze­relt oszlopok között kibonta­koznak a hatalmas — 40 mé­ter hosszú és 15 méter széles — silókazal körvonalai. Hat trak­tor rója köreit a tetején, villog­va fordul a reflektorok íve. Majdnem nappali a világosság. A távolban fellobbanó villámlá­sok sem tudnak versenyre kelni a ragyogással. Ebben a gépkoncertben az ember egyszerre érzi magát tör­pének és óriásnak. A kazal egyik sarkánál Országh Antal brigádvezetővel beszélgetünk, s alig értjük egymás szavát. Mel­lettünk sebesen, hirtelen ívben fordul a G—35-ös, szikrázva, ra­kétává táltosodva fúrja magát a kazal tetejére. Vezetője, úgy látszik, nem akar lemaradni a többiek mögött, noha azok kor­szerűbb gépekkel, Zetorokkal, UE—?8-asokkal tapostatnak. Sőt, feltűnik a D—4K formás, erőt sugárzó alakja is. Fűrészporral fedik be — Éjjel-nappal sálózunk — mondja a brigádvezető. — Két műszakban. Naponta háromezer mázsa szilázzsal növekszik a ka­zal. Ha elkészül, több mint húszezer mázsa lesz benne, 218 hold silókukorica termése. A távolban, másfél kilométer­nyire apró fények mozognak. Ott vágja és szecskázza a szá­rat a négy silókombájn. S az éjszaka homályán át tízpercen­ként jönnek a vontatós szerel­vények, megrakott pótkocsival. Még csak egy méter körüli a kazal magassága. Ha elkészül, három és fél méter magas lesz. Arról érdeklődöm, mivel fedik majd be a tetejét. — Tavaly még többféle mód­szert alkalmaztunk — feleli Országh Antal. — Volt úgy, hogy egyszerűen csak szabadon hagytuk a kazlat, volt olyan is, hogy földdel takartuk be és rozzsal bevetettük, de alkalmaz­tuk a fűrészporral való takarást is. Ez az utóbbi bizonyult a leg­jobbnak. Ezért az idén az egész gazdaságban már elkészült öt kazlat is fűrészporral fedtük be 40 centi vastagságban. Légmen­tesen zár, könnyűségénél fogva nagy tömegben szállítható és a fúvócső is minden nehézség nél­kül feljuttatja a kazal tetejére. Félezer szarvasmarha elesége A karámban békésen szuszog­nak a tehenek, mit sem törődve a zajjal. Mintha tudnák, hogy nekik készül a téli eleség. Tö­megtakarmány — 500 szarvas- marhának. Szuper Zetor stoppol le mel­lettünk, mögötte a pótkocsival Oskolás István a vezetője. Reg­gel fél kilencig tart a műszak­ja. Ma este már a második 30 mázsás rakományt szállítja. Óránként fordul egyet. — Minden percet kihaszná­lunk — mondja —, nemcsak azért, mert a brigádunk az idén is el akarja nyerni a szocialista címet, hanem azért is, hogy jó legyen a siló. De a D—4K már „rükvére­bén” közelít a Zetorhoz. Pár méterre megáll előtte, vezetője, Hegyi József leugrik, kezében máris a Zetor orra felé lendül a drótkötél. Majd visszalép a fül­kébe, a kötél megfeszül, s a nagy gép mint a játékszert von­tatja fel a szerelvényt. — Ennék a motornak semmi sem nehéz — jegyzi meg moso­lyogva Hegyi József. — Legfel­jebb csak az én karom fárad el, a volán örökös forgatásában; De hát nem olyan hosszú egy műszak ... Halas felől szüntelenül vil­lámuk, de a gépek dübörgésé­ben elvész az égzengés. Az osz­lopokon nagy virágok a lám­pák, a munka árama táplálja őket, s fényszirmokat növeszte­nek a mindenség felé. Hatvani Dániel Vírusellenálló burgonyafajtákat nemesítünk Bár, hazánk nem tartozik a legnagyobb burgonyafogyasztó országok közé, a burgonya ná­lunk mégis az egyik legfonto­sabb élelmezési cikk. A burgo­nyaellátásban azonban évek óta kisebb-nagyobb zökkenők van­nak. A mi éghajlati és talajvi­szonyaink mellett ugyanis a bur­gonyafajták rendkívül gyorsan leromlanak, s ehhez járul, hogy legtöbb fajtánk igen fogékony az újabban gyorsan terjedő ví­rusfertőzésre. Ezért különösen jelentős szá­munkra a KGST varsói tudo­mányos—műszaki értekezletének határozata, mely szerint az érde­kelt országok szorosan együtt­működnek a burgonyanemesí­tésben és a vetőgumótermesz­tésben. A kutató munka zömét és annak koordinálását a négy ország — a Szovjetunió, Len­gyelország, az NDK és Cseh­szlovákia — vállalta. Az ott ki­dolgozott módszereket, nemesí- tési alapanyagokat és kész ered­ményeket átadják a többi KGST-országnak, így nekünk is. Ez többek között azt jelenti, hogy a saját kísérleti kapacitá­sunkra támaszkodva legfeljebb 250 000 magonc közül választ­hatjuk ki a továbbnemesítésre alkalmasakat, addig az együtt­működés révén a nagy burgo­nyatermelő országok sok millió magonca is rendelkezésünkre áll. Hasonlóképpen megkapjuk majd a vírusmeghatározáshoz szükséges szérumokat, amelye­ket a kellő választékban nem volna kifizetődő itthon gyárta­nunk. A közös programban sze­repel a levéltetvek fellépésének előrejelzése és a vírusbetegsé­gek előrejelzési módszereinek kidolgozása — ezek egy ország határain belül szintén jóformán megoldhatatlan feladatok. Burgonyatermesztésünk jelen­leg is igen nagy segítséget kap a KGST-államoktól: az ősszel az NDK és Lengyelország több mint 3000 vagon jó minőségű vetőgumót küld, s hosszú lejá­ratú szerződést kötöttünk a kö­vetkező évi szállításokra is. Ez azonban átmeneti megoldás, mert a hazai természeti körül­ményeknek hazai nemesítésű fajták felelnek meg a legjob­ban. A legutóbbi KGST-meg- állapodás éppen ezeknek a faj­táknak az előállítását teszi lehe­tővé számunkra. 26 ezer új hallgató A következő napokban meg­nyitják kapuikat a felsőoktatási intézményeink. Az egyetemek, a főiskolák, a tanító- és óvónő­képzők, s a különböző felsőfokú technikumok. Előzetes adatok szerint — több mint 26 ezer új elsőéves hallgató kezdi meg ta­nulmányait nappali, esti, illetve levelező tagozaton. A halál statisztikája Talán nincs még egy területe az életnek, amellyel olyan sokat foglalkoztak volna az utóbbi időben a napilapok, mint a köz­lekedési balesetekkel, az országutakon tör­tént, figyelmetlenségből, gondatlanságból, és igen sok esetben ittasságból eredő sze­rencsétlenségekkel. Ügy látszik azonban, hogy a sajtó munkásainak — s nem utol­sósorban a rendőrségnek — a fáradozása nem járt kellő eredménnyel. A Központi Statisztikai Hivatal nemré­giben kiadott jelentésében igen elszomo­rító adatokat találunk a halálos végű köz­lekedési balesetekről. Eszerint a jelentés szerint országos viszonylatban 1962-ben összesen 1308-an vesztették életüket az autók, motorkerékpárok, vagy villamosok kerekei alatt. Ehhez az országos statiszti­kához Bács-Kiskun megye is „hozzájárult”. Az elmúlt évben 64 olyan közúti szeren­csétlenség volt megyénkben, amely halál­lal végződött. Ez igen nagy emelkedést je­lent az 1961-es évhez, amikor 46-an hal­tak ilyen módon. m Hogy milyen veszélyesen elszaporodtak a közlekedési balesetek hazánkban, annak érzékeltetésére nem árt, ha ugyancsak a statisztikához folyamodunk. Amíg az Egye­sült Államokban tízezer gépjárműre öt, Angliában nyolc, Franciaországban 10 ha­lállal végződő baleset jut, addig nálunk, Magyarországon tizennyolc ez az arány. Semmivel sem mutat vigasztalóbb képet a nem halálos végű balesetek számának az alakulása. Hazánkban az elmúlt évben 12 018 közúti baleset történt, vagyis 2120- szal több mint az előző évben, 1961-ben. Arról is tudomásunk van, hogy az idén jelentős emelkedéssel kell számolnunk. Nézzük meg, hogy mi a helyzet szűkebb pátriánkban, Bács-Kiskun megyében. Két évvel ezelőtt. 1961-ben 451 ember sérült meg a szabályok be nem tartása, ittasság, figyelmetlenség miatt. Mint ahogy feljebb már említettük: ebből negyvenhatan éle­tüket vesztették. A következő évben, vagy­is tavaly, ijesztően megszaporodott a bal­esetek száma a megyében. Mintegy száz­hússzal emelkedett és elérte az 570-et, amiből — mint említettük — 64 volt ha­lálos kimenetelű. Ebben az évben tehát a halálos kimenetelű balesetek bizonyos mér­vű csökkenésével számolhatunk, mert az eddigi 442 sérülést eredményező karambol „csupán” 24 ember életét követelte. Többször próbáltunk már feleletet adni arra, mi az oka a közlekedési balesetek ilyen nagy számának, milyen tényeket, és körülményeket említhetünk, amelyek az esetek döntő százalékánál közvetlen ok­ként szerepelnek? Minden fejtörés nélkül megállapíthatjuk, hogy legnagyobb veszély a gyorshajtás, a szabálytalan előzés, a gon­datlanság és nem utolsósorban az ittasság, amely az utóbbi időben egyre sűrűbben szedi áldozatait. Különösen így van ez a motorkerékpárosok esetében, akik tudva­levőleg a legtöbb szerencsétlenséget okoz­zák. Az elmúlt évben például 23 százalék­kal emelkedett a motorosok halálstatisz­tikája. 1958-hoz viszonyítva ez — országos átlagban — 86 százalékos emelkedést je­lent. Legtöbben a gyalogosok és kerékpáro­sok közül szenvednek sérülést és igen gya­kori a hatvan éven felüli, idős emberek balesete is. örvendetes tény azonban az, hogy az egészen kicsi gyerekek, az egy és hat év közöttiek baleseti halandósága 24 százalékkal csökkent. Meg kell említenünk még egy tényezőt, ami semmi esetre sem hagyható figyelmen kívül, ha a balesetek számának alakulá­sát, azok okait vizsgáljuk. Azt ugyanis, hogy a gépjárművek száma is jelentősen emelkedik, ami kétségtelenül befolyásolja — ha nem is egyenes arányban — a köz­úti balesetek statisztikáját. Éppen ez a tény — s a már korábban említett „elő­kelő” helyezésünk a nemzetközi baleseti statisztikában — még inkább kötelez és figyelmeztet: minden eszközt — az ellen­őrzés szigorítását, a helyszíni bírságolást, s egyéb adminisztratív rendszabályokat éppúgy, mint a fokozott felvilágosítómun­kát és a KRESZ-oktatás kiterjesztését stb. — igénybe kell vennünk e szomorú szám­adatok javítására, enyhítésére. Hiszen emberekről, dolgozótársainkról önmagunkról és családunkról van szó. (SÁL, SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents