Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
¥5(3. szeptember 29, vasárnap i. ök igen, neki itt megy tönkre mindeB szeme előtt Ha arrgondolt, hogy ezek után mily ára lesz a zöldségfélének, inte belebolonlult. Uralhatni piacot, nem kellene hivataloson átadni a termést a vállalak, mint a közös gazdasági a leszerződött árut. Háromszoát kaphatná portékájáért, most vége mindennek ... Eddig bírt nyugodni egy órét se. rucsó látogatása óta meg val&gal eszét vesztette. A pálinkoz menekült megint, hogy bálit elfelejtse, ivott, részeg volálandóan. És mégy se lelt nyugalmat. Éjszaka ég gyakrabban felébredt. Inkor valami gép monoton zra figyelt fel. Sokáig hall gattadegesen, míg végre rájött, ly az öntözőgép bugását ha elmosódó és felerősödő hunokban a szél. __ Es&z eső... náluk most is esik. jel-nappal járatják a motort suttogta keserűen a fellsmei után. Nem volt tovább mdása a szobában. Felhúzta sdrágját, kiment a ta- nyaudva. A géiangját itt tisztábban ki lehe' venni. Erőlködés nélkül, könnyedén szívta a motor a vizet. Veres Mihály maga elé képzelte, hogyan ömlik a tiszta, áldást hozó víz bő sugarakban a száraz földre. Mozdulatlanul hallgatta a gépet, arca verítékezett és elsápadt. Valósággal érezte bőrén a hűvös, permetező esőszemeket. Remegő kézzel végigsímogatta csupasz karját, aztán botorkálva, szinte ösztönösen megindult a szövetkezeti kertészet irányába. Némelyik tanyából kutyák vakkantottak az éjszakába, hallotta az éjjeliőr hangját is, amikor a magtár mellett sietve elhaladt. Az akácfák félhomályba burkolózva őrizték a poros dűlőutat, amelyen végigment, s néha egy-egy koravén levelet ejtettek a megsült cigánybúza közé. Harmatnak nyoma se volt, mégis friss esőszag terjengett a levegőben. Amint közeledett Veres Mihály, egyre jobban érezte a kellemes illatot. Torka összeszorult, megszaporázta lépteit, már majdnem futott. A kertészet sarkánál megtorpant, de csak egy pillanatra. Kilépett az akácfák árnyékából a hagymaföldre, onnan nézte a holdvilág fényében csillogó milliónyi mesterséges esőcseppet. A szórófejek önműködően fordultak, hozzá repítették a hús vizet. Kezét kinyújtotta, mintha meg akarná markolni a mesterséges esőt. Görcsösen szorította a semmit, egészen belefehé- redett. így állt sokáig, míg eleredtek könnyei. Egymásután pergett végig arcán a könnyebbséget adó, meleg könnycsepp, mint a szomjas növényeken a föld mélyéből kikényszerített, bőven hulló záporeső ... XX. Az utóbbi hetekben Bujdosó alig aludt valamit. Minden időt arra fordított, hogy lelket öntsön a tagságba és megmentse az időjárás pusztításától a termést. Szívós makacssággal irányította a szövetkezet munkáját, és minden épkézláb embert, akit a cséplőgépnél nélkülözni lehetett, az öntözésnél dolgoztatott. A csatornákban már csak a mélyebb részekben maradt néhány centi víz, de még azt is a hervadó cukorrépa-, krumpliföldekre mentették át. A kanális közepébe mély kutat ástak, és az összegyűlt zavaros vizet a gépállomástól kölcsönzött szívómotorral emelték át a szomjas homokra. Sütősék fáradozását szintén siker koronázta. Két bővizű csőkutat sikerült fúrniuk, s most már az is enyhítette az aszály pusztítását. Bujdosó nap mint nap végigjárta a táblákat, személyesen irányította a „vizesek” munkáját. Egyik reggel éppen a központból indult kifelé, amikor Piroska az irodaajtóból utána kiabált: — Árpád, egy pillanatra! Bár sietett, mégis visszafordult. — Árpád, a délutáni busszal gyere be a faluba — kezdte Piroska. — Jó filmet vetítenek estére, megnézzük. Nálunk meg- alhatsz, aztán reggel együtt kijövünk. A mozi bizony nem lett volna rossz, nagyon vágyott már egy kis szórakozásra. Mégis tétovázott, mert úgy érezte, hogy Piroska nagyon céltudatosan hívja most már kétnaponként, s ez nem volt ínyére. „Szövik a hálót, öreg fiú” intette magát és elhárította a meghívást. (Folytatjuk.) Innen <.em messze * törtét, ezen folyó esztendc legközelebbi napjaiba. Pinyege Ádám bátyákat, a racka juhok f-kent pedagógusát igerigen leverte az ősznek, alamint hitestársának hervadása. Lelkének egjohádzása végett beirt kedvenc kocsmájábaahol is pénzét a bor, valamint a muzsika ílemésztette. Az utolsó idős fillérig. Azazhogy ezt 6 már nem konstálta, de más sem. Egy erűen nem volt rá sztség. Ügy ki- késziilt, hry lelke elázott indutja csak a kocsmától gy kilométer távolságbavezérelte el. Ott kifárwán, s elku- tyulván a ötét éjszakában, keretbe keveredett a Jcitűi betonúton. Már jaéan húzta a bőrt a f<yon, amikor egy kocsiiraván vezérgépe észb.tó fékcsikorgással lesvpolt. — meg- ereszkede arculatjától mintegy Ipésre. Persze a karavútöbbi autója is éktelen csikorgással vetette meg kerekeit a vezérjármű mögött. Sőt, azt még fél méterrel előbbre is toszajtották — tehetetlenségi nyomatékük folytán. pinyege Adómra te- * hát vigyáztak az angyalkák. Talán azért bazsalyodott el meghitt duruzsolás közepette, amikor a rémült gépkocsivezetők egyike-másika megrázogatta — szeretettel. Takaroce, Sajó!” — tessékelte odébb mámorában hűséges puliját, aki ilyen alkalmakkor szokta volt őt hasonlóan öneszméletre rázni. Pinyege nem zavartatta magát, nem ébredt. Még arra sem, hogy a huncut sofőrök hasmánt fordították őkéimét. Csak csupán any- nyit fakított, hogy fülét a betonhoz dörzsölte, mivel viszketett neki. — Itt nem hagyhatjuk, — mondta ki a szentenciát hosszú, hiábavaló próbálkozások után az élsoför — nem száradhat a lelkiismeretűnkön, ha valami álmos gépkocsi agyongázolja. — Vi- gyük őt tovább. — Vigyük! — csatlaNafoáf! koztak kórusban a többiek. Gondolatukat tett követte. Gyöngéden f&lha- jintották őt egy nagyobb férőhelyes automobilra, mely műveletet ő ismét hozzátartozója, ezúttal élete párja cselekedetének könyvelt el borgőzös álmában. Ezért fakadt ily szókra elbam- bult ajka: „Zsuzsika, ne gorombáskodj! Hjaj! A gyomrom mlngyán kifordul az agyamon átal.” — Miből is sejthetjük megrázkódtatását. Méné, mendegéle az autókaraván. Mivel pedig innen, a Tiszatájról a Dunántúl túlsó felére iparkodtak a szorgos sofőrök, Szekszárdon már megelégelték a feketén cipelt szállítmányt. Jószívű en letették hát öt ebben a szép, borszerető városban. Reggel, úgy öt óra tájt, egy kocsma mellett. KIem is lehet rossz * * néven venni tőle, hogy mikor a nyitásnál keletkezett lármára felpattantak szemének bőrredőnyei, sehogy se is-, merte ki magát. Majd a kocsmába térve felvilágosító jó szóért, éppen úgy bolondnak hitte a bentlevöket, mint azok öt. Megkérdezte tudniillik, hogyan került abba a kocsmába, illetve annak a fala mellé, mikor ő — és megmondta, melyik vagyon az ő törzs- kocsmája. Nincs is olyan kocsma minálunk — néztek Pinyegére egyre sandábban. Már hogyne volna, véle ne packázzanak! — oszladozott mindjobban a homály hősünk hűlő fejében. — Mutassa a személyazonosságiját! — förmedt rá egy türelmetlen alkalmazott. Nekünk ne csináljon itt botrányt! — Mikor jött maga ide K-röl? Jó borok vannak maguk felé is — enyhült meg a zordon dolgozó, látva az igazolványban szereplő tiszatáji lakhelyet. — Hajja-i az úr! — mer maga nem elvtársam énnekem — önérze- teskedett újra Pinyege Ádám —, ne macerájjlk tovább éngemet. Három éve ki se tettem a lá- bom K-bul. Aszongyák az eset látói, hogy az öreg majd belezavarodott, de sehogy fel nem foghatta, miért lenne 6 Szekszárdon. .. r\ e azért nem olyan ^ népek lakják már a hazát, hogy elsinkel- nék a rossz helyre érkezett szállítmányt, összeadtak vagy ötven forintot, és „háztól házig" címen feladták őt K-ra. De még most is töpreng. Tóth István ivaeg tavasszal Kezaoaott. osztályról osztályra járva hirdették ki az elsőévesek között, hogy lehet jelentkezni nyári nevelőmunkára. Vidékre, kis településekre kellene utazni két hétre. Ezeken a helyeken nincs óvoda. S az első általánosba kerülő gyermekeket kellene felkészíteniük a közösségi életre. A szabadságidőből esne ki a két hét, így a vállalkozás teljesen önkéntes. Öra után nagy volt a lelkesedés. Hiszen ez már önálló munka. S nem is könnyű. No, meg keresni is lehet vele némi zsebpénzt. Nekünk i» van óvó nénink A nyár, a gyerekekkel töltött idő — ez mind már csak szép emlék. S most ezeket eleveníti fel a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet szobájában hat fiatal lány, — Bizony, meglepődtem, mikor közölték velem Űjsolton, hogy mindössze öt első osztályba iratkozott csemete van a községben — mondja Magyari Beck Anna. — Mit lehet ilyen csekély létszámmal kezdeni? Szóltam a párttitkár elvtársnak, hogy a szülők hozzák el a kisebb gyermekeket is. így végül is naponta 25 gyerekkel foglalkoztam az óvodában. Még az idén tető alá kerül a dunapataji fij művelődési ház. Az általános iskola nagy fehér tömbje mellett már messzire látszanak a felhúzott falai. Négyszáz embert befogadó színházterem, táncterem, könyvtár, olvasóterem, az előadások szánára szükséges helyiségek várják majd itt a lábgatókat. A hátsó oldalon, a sportpályára néző homlokzat emeleti helyiségeiben öltözők kapuk helyet. Bizonyára igen kedvelt lesz a most készt í teraszos várócsarnok is, amelyből a külön ís kiképzésű táncterembe léphet az ember. A művelődési ház végénél a nyári időre szabadtéri tánchelyiséget is készítenek. Valóságos kultúrkombinát lesz tehát a dunapataji új művelődési ház. Puskás Ferenc építésztechnikus úgy tájékoztatott bennünket, hogy a csaknem 4 millió forintos előirányzattal készülő hatalmas épületet jövő őszre fejezi be a járási tanács KÖFA-brigádja. Tervek szerint 1964. november 7-én adják át rendeltetésének. ilyen gond — 6zol közbe Juhasz Lola, aki Bócsára került. — Nálam az első nap csak egy-két gyerek jött, de a harmadik napon már 21 apróság — négyévestől nyolcig — játszott, tanult mondókat, énekelt. — Olyan kellemes érzés volt hallani a szülőktől: — Most már nekünk is van óvó nénink. Egy koesi homok Nagy Márta a két hetet Solt- Nagymajorban töltötte. Édesapja itt tanít, s a település lakói Mártit már gyerekkora óta ismerik. — A kicsik homokozni szerettek volna. A legtöbb gyermek szülei az állami gazdaságban dolgoztak. Beszéltem tehát a gazdaság vezetőjével, hogy szállítsanak — ha lehet — az óvodának egy kocsi homokot. Ez délelőtt történt, s néhány óra múlva már hozta is a lovas- kocsi. De a többi képzős hallgatót is segítették a gazdaságok, az állami és tömegszervezetek. Játékokat küldtek a gyermekeknek. El-ellátogattak megnézni — miképp töltik idejüket a kisgyermekek az óvodában. S a szülők boldogan hozták reggelente csemetéiket — látták, hogy mennyire használ nekik ez a közösségi élet. Hol voltak a kürveti felügyelők? Fiatal — végeredményben minden különösebb tapasztalat nélkül — hallgatókat helyeztek ki ha csak rövid időre is — ezekre a településekre. Munkájuk ellátásához segítségre, talán szakmai tanácsokra te szükség lett volna. — Tiszakécskén kaptam szállást és Üjbogön volt az ideiglenes óvoda. A távolság öt kilométer — mondja Szauer Er. zsébet. — Eleinte egy ócska férfikerékpáron karikáztam a két hely között, de később ezt is elvették. Hol kölcsönkért kerékpáron, hol alkalmi motoron tudtam kijutni a gyermekekhez. A körzeti óvodai felügyelőt csak a második hét végén ismertem meg. A legtöbb hallgatónál vtezont nem is járt a felügyelő. Pedig nekik kellett volna figyelemmel kísérniök a gyermekek és az ifjú pedagógusjelöltek kapcsolatát. A lányok összeszedik az előttük heverő jegyzeteket. Mert készítettek feljegyzéseket is a látottakról, a tapasztalatokról. S a papírhalmaz még sok-sok éven át emlékezteti majd őket az első lépésekre. Hiszen nemcsak a gyermekeknek volt új az óvoda, hanem az óvó néniknek is. K. M. Szőrei dokumentumfilm Lenin utolsó éveiről Moszkvában külföldi újságírók egy csoportjának bemutatták „Az utolsó lapok” című doku- mentumfiln)et, Fradkin forgatókönyvíró és Tyapkin rendező alkotását. A moszkvai központi dokumentumfilm-stúdió új rövidfilmje sok eredeti felvétellel, valamint Lenin kéziratainak <" elemzésével mutatja be a nap. tudós és forradalmár utol' éveit (1921—1924). Eredeti nv gó- és állóképeken látjuk T nint, amint felszólal a komr nista intemacionálé kongre' sán, részt vesz a népbiztosé ’ nácsának ülésén, vendégeké gad. A film bemutatja Lenin tikai végrendelete megszületés - nek körülményeit, részletesen is- merteti, mit mondott Lenin Trockijról és Sztálinról, azokról a veszélyekről, amelyekkel Pz*'- lin jellemhibái fenve?''4'" párt és az áll??' dósét. Két hét emléke
