Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-28 / 227. szám
1983. srwptember 38, szombat 3. oldal Százötven hold rozsvetés hiányzik HUZAVONA Határidő után két termelőszövetkezetben Jelentések között lapozgatva kutatjuk Fekete Jánossal, a Kiskunfélegyházi Járási Tanács V. B. elnökhelyettesével, hogy melyik község maradt el a rozsvetéssel. A szeptember 21-i kimutatáson Jászszentlászló rovatában ez áll: rozsvetési terv: 1350 hold, tény: 1198 hold. Ma 25-e van. Vajon sikerült pótolni az elmúlt napokban az elmaradást? — ezzel a kérdéssel kopogtatunk be fél órával később Lódri Jánoshoz, a Jászszentlászlói Községi Tanács V. B. elnökéhez. Mit monda tanácselnök Lódri elvtársnak kevesebb számot kell fejben tartania, mint a járásiaknak. Nincs szüksége papírra, fejből mondja az adatokat: — Az Aranyhomok Termelőszövetkezetben már földbe került a mag. Két tsz maradt az adósok listáján: a Virágzónak 60, az Űj Barázdának pedig 90 holdon kell elvetnie a rozsot. — A Virágzó Tsz-ben augusztus 26-án kezdték meg a vetést. Szeptember elején már zöldellt a tábla. Igen ám. de a megyei pártbizottság határozata értelmében növelni kellett vetésterületét és a 600 holdas terv teljesítésével már nehezebben boldogultak a szövetkezet gazdái. Közrejátszott az is, hogy a Kis- kunmajsai Gépállomástól kapott silókombájn egy nap alatt tönkrement és ezért a gazdáknak kézi erővel kellett a betakarításhoz fogniok. Ez természetesen jelentős munkerő-kiesést jelentett és lassította a többi munkát is. Természetesen tudjuk, hogy magyarázatból nem lehet kenyeret sütni. Hét végére be kell fejezni a Virágzó Termelőszövetkezetben is a rozsvetést. Nagyobb a gond az Űj Barázda Tsz háza táján. Ott 90 holdról van szó. ... a mezőgazdász — Lehet, hogy furcsán hangzik, de nálunk részben azért késik egy hetet a rozsvetés, mert nem kaptuk meg idejében a ku- koricagóré építőanyagát — kezdi a tájékoztatást Kovács Lajos, az Üj Barázda Termelő- szövetkezet mezőgazdásza. Aztán el is magyarázza hogyan függ össze a kettő. — Nem tudtunk idejében hozzáfogni a kukoricatöréshez, mert még csak tíz vagonnyi termés betakarítására alkalmas góréval rendelkezünk. Az építkezés hátralevő részét a hét végére végezzük el. A 90 hold- nyi rozsot pedig a kukorica után vetjük. Eddig mintegy 45 holdon végeztük el a vetőszántást, a terület fennmaradó részéről most hordjuk el a szárat és úgy számítjuk, hogy a jövő hónap elejére befejezzük a rozs vetését. — Kettős műszakban dolgoznak a gépek? — Saját gépeinkre nem tudunk váltótraktorost biztosítani, s a gépállomás két traktora is csak nyújtott műszakban dolgozik. •. • a gépállomás- igazgató Két helyen hangzott el tehát panasz Jászszentlászlón a Kis- kunmajsai Gépállomás munkájával kapcsolatban. Felkerestük Tóth Lajost, a gépállomás igazgatóját, hogy meghallgassuk a? ő véleményét is. — Egy silókombájnunk valóban tönkrement a Virágzó Termelőszövetkezetben, és az is igaz, hogy nem tudtuk ismét munkába állítani — ismeri el. — De nem tehetünk róla, a géphez ugyanis nem kapunk pótalkatrészt. Problémánkról A gazdasági épület előtti nyitott tornácon három ember tüsténkedik egy jókora bogrács előtt. A bogrács alatt libeg lángok játszadoznak. Közülük sűrű pászmában kavarog, s terül szét az udvaron a fojtó, szemvallató füst. — Csak nem birkapaprikás készül? — kérdezzük Kovács Józseftől, a petőfiszállási Szabadság Tsz szőlészeti brigádjának idős tagjától, aki szemmel láthatólag a „karmestere” hármójuk foglalatoskodásának. — Azt magunk is megennénk! — mosolyodik el. — A szürethez készítjük elő a hoi’dókat. kádakat. Valóban, a bográcsban forró víz fortyog, zubog. — Repedezik a vékony bőrű kadar, meg a rizling héja — magyaráz tovább —, lepik a darazsak, nem várhatunk a szürettel. Holnapután hozzálátunk. Egyelőre ugyan még a paprika és a paradicsom szedése folyik a közös gazdaságban, de két- három nap alatt feltétlenül befejezzük, hiszen a szüretnél szükség van minden munkáskézre. Addigra rendbe akarjuk tenni a tárolóedényeket. Előbb forró, majd hideg vízzel alaposan kiöblítjük, azután kénezzük őket. tudnak a megyei igazgatóságon is. Az Űj Barázda Termelőszövetkezetben dolgozó traktorainkat nem tudjuk két műszakban üzemeltetni, mert szakember- hiánnyal küzdünk. Ennek ellenére kijelenthetem, hogy nem mi okoztuk a határidő-túllépést. Az Űj Barázda Termelőszövetkezet vezetősége ugyanis csak akkor kötött pótszerződést velünk, amikor már sürgetett az idő. — Az adott feltételek mellett befejezi október 1-re a vetést a két termelőszövetkezet? — Bizonyára, hiszen 150 hold nem nagy terület, akkor, amikor a közös gazdaságokban összesen kilenc gépünk dolgozik — mondja az igazgató. Reméljük, a rozs vetési határidejének túllépéséből levonják a tanulságot a két tsz vezetői, és mindenki, akit még illet, és jobban szervezik meg a további, szintén határidős munkákat. Békés Dezső — Lesz-e elegendő edényük a must tárolásához? — Meglehetősen jói állunk. Az igaz, hogy sok a régi, avult hordó, de „megreperáljuk”, használhatóvá tesszük azokat is. Most is egy öreg hordó dongáit, pántjait kalapálja. — Látja, szétszáradt ez is, „világít”, de megszorongatjuk. A víz összehúzza, megdagasztja a dongákat. Utána hűvösre tesz- szük a hordót és csakhamar belé kerülhet az első sutulású must. ■ Fekete István, a brigádvezető, a szüret ütemtervéről beszél. • — Elsőnek a korán érő, gyorsan romló, fajtákat szedjük. A kövidinka még maradhat, kibír akár egy hónapot is. Szerencsére, ebből a fajtából van a legtöbb. Holdanként mintegy 25—30 mázsa termésre számítunk. A szőlő is hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a tavaly tervezett munkaegység-értéket az idén megkétszerezzük. Amíg mí beszélgetünk, addig Józsi bácsi ifjú segítőtársával, Magány Péterrel lankadatlanul végzi tovább a teendőket. Igyekeznek, hogy a közeli szedés után már makulátlan hordók öblébe csoroghasson a szőlő zamatos leve. Jóba Tibor Szerkesztőségünk levelet kapott: „Vállalatunk az elmúlt evben irodaházat építtetett, amelynek kivitelezője a Bács- Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat volt. A munka folyó évben fejeződött be, oly sok kivitelezési hiányossággal, hogy a hiányok pótlása még mai napig sem történt meg ... Erre való tekintettel folyó hó 26-án 11 órakor a kivitelező és felettes hatósága közreműködésével megbeszélést tartunk, amelyre ezúton meghívjuk ... Faludi Sándor igazgató, Márkus Ferenc főkönyvelő, AGROKER.” Tíz perc múlva tizenegy. A Kecskemét, Matkói út 3. alatti kis irodában az AGROKER főkönyvelője, Keresztfalvy Kornél, az Agrotröszt megbízottjaként kiküldött műszaki ellenőr és az újságíró várja a kivitelező vállalat képviselőjét. A tényállás távirati stílusban: december 31-i határidővel a múlt évben kellett volna átadni az épületet, de a sok hiba miatt nem lehetett. Ez év február 8-án is voltak még hiányosságok, de a beruházó gáláns volt, remélte, hogy azokat megállapodás szerint kijavítják. Átvették az épületet. Június 4-én azonban — 30 napos határidővel — újabb jegyzőkönyvre volt szükség. A három pontba foglalt feladatok közül egyet elvégzett a kivitelező, a többi máig elmaradt. Július 29-én „Irodaházi hiányosságok” címmel részletes emlékeztetőt küldött az AGROKER. s kérte az elintézést. Szeptember 23-ig még csak nem is válaszolt az Építési és Szerelőipari Vállalat. Legalább nem-et mondott volna, tudna intézkedni a beruházó, hogy más vállalathoz forduljon, természetesen a kivitelező költségére. Márkus Ferenc főkönyvelő: — Eléggé visszaéltek a türelmünkkel, mégsem akartuk még bírói útra vinni az ügyet. Teszünk még egy kísérletet. Kereszfalvy Kornél műszaki ellenőr: — Egyszer már fizettek kötbért is, nem akartuk ismét megterhelni őket. Márkus Ferenc: — Pedig a rendelet egyenesen kimondja, hogy a kötbér követelendő, nemcsak egyszerűen követelhető. Fél tizenkettő. A kivitelezőtől senki nincs még itt. Telefon. „Már meg kellett volna érkeznie.” Csináljunk valamit, nézzük körül a csinos, modern irodaházat. Több válaszfalon repedések, némelyik fél- centis már. A folyosón s az 5. sz. irodahelyiségben négyzetméternyi átázás a falon. Hordómosók Őszi történet Az Erős Tsz elnöke, nevezzük Erős Jánosnak, a Gyenge Tsz-t patronálta. Sűrűn persze nem jelent meg a Gyenge Tsz- ben, de amikor betoppantott, mindig fűszeresen, ízesen mondta el a magáét. A járásnál nemrég figyelmeztették őt, hogy a Gyenge Tsz előreláthatóan megint lemarad az idei őszi vetéssel, s ezért jó lenne, ha Erős jobban kezébe venné a dolgokat. Erős magabiztosan mosolygott és másnap felkereste a gyengéket. összehívatta az embereket és nagyon szép beszédet mondott. Méltatta a búzatermelés világszínvonalát, a korszerű agrotechnika követelményeit és még sok minden mást. Az emberek megtapsolták és Erős megnyugodva hazament. Pár nap múltán értesítette őt a járás, hogy a Gyenge Tsz-ben nyoma sincs a vetésnek. Erős megcsóválta fejét, felkereste a gyengék elnökét, s megkérte őt, hogy kerítsen elő egy olyan embert, áld szépen tud írni. Megérkezett az ember, s hozott magával egy meszesvödröt. Megkapta a parancsot, hogy minden ház, kerítés oldalára pingálja oda az alábbi szöveget: „Aki máma jó elvet — Holnapra kacagva nevet.” A kínrím estére ott díszelgett minden ház falán, de a vetés még ettől sem indult meg. Erős erre falugyűlést hívott össze. Drámai Szavakkal méltatta a nemzetközi helyzet problémáit, majd arról is szólt, hogy vetni kéne. Pompás hasonlatokkal ecsetelte, hogy a jólét miként függ össze a vetéssel. A hallgatóság könnyezett. Sőt! Meg is éljenezték Erőst, de mégsem vetettek. Csigaként vánszorogtak a terménybeszállító szekerek, vontatók, sehogyan sem akart meggyorsulni a be- takarítás\ Persze, Erős nem esett kétségbe. Kitalálta, hogy egy kultúrműsor keretében kell a figyelmet a vetés fontosságára irányítani. A műsor jeles művészek részvételével lezajlott, de minden megmaradt a régiben. Ekkor igénybe vette a megyei sportrepülők egyik repülőgépét, melyről röplapokat szóratott a falura. A gyengék figyelmesen elolvasták a vetésről írottakat, de az ügyet még ez sem segítette. Más kísérletbe fogott. Hangosbeszélőn járta körbe a határt, s a modem technika segítségével dörögte el mon dókáját. Ezzel párhuzamosan az iskolában megszervezte, hogy a gyerekek otthon beszéltek a szüleikkel és segítségüket kérték egy vetésről szóló dolgozat megírásához. — Valamennyi hasznos, okos tanácsot kapott, mert minden dolgozat jeles lett. Ez idő tájban a falu egyetlen kocsmájában sört, vagy fröccsöt már csak úgy adtak, ha az illető felmutatta a munkaegységkönyvét, igazolva ezzel is, hogy mennyi munkaegységet szerzett a vetésnél. De, sajnos, sem a hangosbeszélő autó, sem a dolgozat nem segített, a kocsmai rendelet után pedig minden gyenge átjárt a szomszéd faluba inni, ahol egyébként kitűnően haladtak a vetéssel. Mindezeket, persze Erős jelerttésben írta meg a járásnak, keményen vádolva a gyengék vetéssel szemben tanúsított makacsságát. A járáson csak a fejüket csóválták: Ejnye! Hát ,ezekre a gyengékre semmi sem hat? A helyzeten aztán a véletlen segített. Erősnek él kellett utaznia egy értekezletre, ahol a pat- ronálás eredményeit beszélték meg. Maga helyett erre az időre a párttitkárt bízta meg a patronálással, alá szépen ótballagott a gyengékhez, egy délelőtt körülnézett, s még aznap este falugyűlést hívott össze. Nem mondott ékes szavakat, nagyhatású beszédet, csak ennyit: — Emberek! A tsz- vezetőség úgy határozott, hogy a kukorica, a cukorrépa és a burgonya betakarítása után minden prémiumot, amit megígért, azonnal kioszt. Bár nem éljenezték őt meg, de másnap meggyorsult a betakarítás és egy .hét múlva teljes erőből megkezdődött a vetés is. G. S, Esőzéskor víz jön belőle. A tetővízlevezető csatorna vagy törött vagy rossz az összetétele. Hasonló hiba miatt ázhat át az 5-ös iroda fala is. A szép, új épület utcára nyíló bejárati ajtaja nem zárható. Az ajtószámyak között akkora a hézag, hogy a zár nyelve nem éri el a reteszt. Hogy mégis „zárva” legyen az ajtó, bedrótozták. Az ablakok nagy része nem nyitható-csukható. A tetőlétrát — a szabvány ellenére — csak akkorára csinálták, hogy pont a lapos tetőig ér. Kérésre leszerelték, hogy a tetőre hajló kart hozzáhe- gesszék, mert csak így lehet balesetmentesen felmászni rajta. De még úgy rozsdásodik a fal tövén, ahogy levették, csoda, hogy a tűzrendészed hatóság még nem tette szóvá. Végre megérkezik a kivite* lező építésvezetője. — Itt voltam — ütné el a késés élét kedélyeskedéssel. — Itt? Mikor? — Háromnegyed tizenkettőkor — pillant az órájára Mát- ravölgyi Sándor. Nemcsak Kecskemétet járom, a megye egész északi része az enyém. — Pedig idejében megkapták a levelet. — Ma. Tudja, milyen a helyi posta, kell két nap ... Különben is engem csak telefonon értesítettek, semmiféle levelet nem kaptam. Kezdődik a szemle elölről. Készülnek a feljegyzések mindkét félnél. A hibák fennállnak. Semmit sem változtat a tényen, hogy például a repedések ezért és ezért vannak. Az építésvezetőnek látnia kellett volna az alapozási hibákat, s azonnal korrigáltatni. Űj jegyzőkönyv készül mindenről, s az új határidő: 1963. október 31. Reméljük, most már korrektebb lesz a kivitelező vállalat. TÖTH ISTVÁN Bátaszéli — Szentes A Kiskunhalasi Fűtőház mozdonyszemélyzete az elmaradt szállítási feladatok pótlása érdekében rendszeresen túlsúlyos vonatokat továbbít. Ez megkívánja, hogy a vasparipák állandóan üzemképesek legyenek. Ennek biztosítása a műhely dolgozóira, lakatosokra, kovácsokra, esztergályosokra hárul. Képünkön Rózsa János mozdony- vezető és Nagy Lajos fűtő látható, amint éppen indulásra készítik elő a kijavított mozdonyt. Teherszerelvényeket továbbítanak. Űtirányuk Bátaszék —Szentes, és vissza. Mozdonyukkal az előírt 960 tonna helyett kétezer tonnát szállítanak.
