Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-27 / 226. szám
Kecskemét határában - fiatalok között Katonai teherautó rolpog el mellettem. A fűszerboltból kiflit rágcsáló diáklányok jönnek ki. A sarkon nagy táblán nyíl mutatja az utat, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet felé. A bejárattól jobbra az árnyékban motorkerékpárok. A távolban teherautóról paradicsommal teli ládákat raknak le. Fehérköpenyes emberek haladnak el mellettem. Könyvelő, mint élelmezési főnök — Ebben a szobában dolgozik — mutat Vidéki László, az intézet szakszervezeti bizottságáMunka közben nak elnöke a főépület alagsorának egyik ajtajára. A magasban apró ablakok. A teremnek is beillő helyiség valamikor raktárnak készült. De növekedett a „kutató”, s a könyvelésnek csak itt találtak helyet. A neontestek fénysugarai kékesen verődnek vissza az üvegekről. — Kerekes Gáspár vagyok — mutatkozik be. — Könyvelő ... Félretolja a számoszlopokkal teli papírhalmazt. Beszélgetünk. 1959-ben került ide. A köz- gazdasági technikumban végzett, itt Kecskeméten. Nyílik az ajtó. Az intézet pártalapszervezetének titkára pillant be. — Nagyon rendes „gyerek” a Gáspár — szól hozzám. — És elmesélted már, hogy konyhafőnök is voltál? — Ezt már neki mondja. Visszaélések történtek az üzemi konyhán. Le kellett váltani a vezetőt. Megfelelő szakember hiányában három hónapig Kerekes Gáspár látta el ezt a teendőt. — Nem volt könnyű, bár tényleges katonai szolgálatom alatt az élelmezéshez voltam beosztva. Magnetofon és a francia nyelv A szomszéd asztalon búg az automata számológép motorja. Számokkal teli keskeny papírcsík kígyózik a padlón. A hamutartóban félig szívott cigaretta parázslik, — Furcsa egy könyvelőtől, hogy szereti a művészetet? — kérdezi mosolyogva. — Mert én lelkesen búvom a festészettel, grafikával, szobrászattal foglalkozó műveket. Vagy harminc tekercs magnószalag hever otthon a szekrényében. Szerelmese a zenének. A dzsessznek is. — Tanulás? Természetesen ez igen fontos. Főleg a nyelvek. Oroszul, németül már tűrhetően beszélek. Most a franciához kezdtem hozzá. Délután a boszorkánykonyhán Fellobban a gyufaszál foszfor- | feje. A lángoló borszeszégőt a barna lével telt lombik alá tolja. Leakasztja a fogasról köpenyét. Most jött vissza az ebédelésből. A boszorkánykonyha — így nevezik tréfásan a többiek az intézet laboratóriumát — egyik „lakója”. Benics Katának hívják. Laboráns. — A kétéves kertészeti szakiskolában végeztem. Majd részt- vettem egy laboránsképző tanfolyamon. Két éve kerültem az intézetbe — mondja. — S hogy kiegészítsem Kati szavait — szól közbe Vidéki elvtárs —, jelenleg harmadéves hallgatója a kertészeti technikumnak, menyasszony, s a KISZ-alapszervezet legaktívabb tagja. Érdekes munkákat végez. Itt kísérletezik ki egyes növények A Dunakeszi Járműjavítóban a vasúti személykocsikat eddig kézi erővel tisztították, a munka körülbelül 25—40 órát vett igénybe, a kocsitípustól függően. A járműjavító egy új típusú kocsimosó berendezést gyártott; őszi nemesítési anyagát. A sok paradicsomfajta közül a laboratóriumi eredmények — cukor-, savvizsgálat — döntik el. mely fajták alkalmasak leginkább a homokos talajra. — Több hónapos műnk igényelt a korai zöldségféleségek betegségelhárításának kutatása... S ebben én is részt vettem — teszi hozzá szerényen. Először külföldön Kint lakik az intézet telepén. Négyen laknak egy szobában. Négy lány. Kati vőlegénye katona, így a kora esti program mozira és televízióra korlátozódik. És a tanulásra. — Szüleim Szabadszálláson laknak. Szombat délutántól vasárnap reggelig velük vagyok. Otthon a család mindig érdeklődik a munkájáról. Az édesapja a tsz földjein dolgozik, nővére pedig a kertészetben. — Most utazom külföldre — mondja boldogan. — No nem olyan messzire, csak egy hétre Csehszlovákiába. Hajóval. De ez életem első külföldi útja. A lenyugvó Nap utolsó sugarai fényözönében meg-megcsil- lannak a levegőben lebegő porszemek. Az udvaron még mindig rakják a paradicsomos ládákat az autóról. Vagy ez már újabb kocsi? A huzat „becsap” egy ablakot. A durranás tompán vág bele a „vénasszonyok nyara” délutánjába. A távolban kék autóbusz tűnik fel, amikor megindulok a megálló felé. Kovácsi Miklós Nyolc műanyagszóllal bevont henger fonja körül a vasúti személykocsit, az első henger viszi rá a különleges tisztítószert, a többi mossa, s leöblíti. Az egész művelet mindössze fél óra hosszat tart. A paradicsom C-vitamin tartalmának megállapítása Hurzonöf-negyven óra helyeM 30 perc a'aff mossa a vasúti kocsit az új mosóberendezés Gyümölcsöző kapcsolat A BAJAI járás egyik Községének nőtanácsi vezetője mesélte a minap: „Kilenc éve ismerem a termelőszövetkezetet, de az asszonyoknak soha ilyen becsületük, tekintélyük nem volt, mint az idén. Legyen az szombat délután, vagy éppen vasárnap — ha sürget a dolog —, nem tud olyat kérni az elnök, amire csapatostul ne vállalkoznának. Gazos volt a szőlőiskola? Megkapálták úgy, hogy a legkényesebb agronómus sem találhatott benne hibát. Nem akadt férfi munkaerő a szénakazalozáshoz? Egy kazalmester irányításával hibátlanul megcsinálták. És így sorolhatnám tovább. ÁM AZ ELNÖK sem marad adós! Amiben csak teheti, kedvez az asszonyoknak. És egyénenként, külön-külön úgy ért a nyelvükön, hogy az bámulatos! Sokat gondolkoztam rajta, hogyan alakulhatott ilyen egészségesen, szépen ez a kapcsolat, és rájöttem, a megismerkedés napjára vezethető vissza ennek a dolognak a nyitja. Nem elterjedt szokás, de a tsz nőbizottsága egy februári estén — akkoriban, mikor az elnök a szövetkezetbe került — bemutatkozásra, ismerkedésre hívta össze a nőket és az új vezetőt. Sok asszonnyal a férje is eljött. S olyan baráti beszélgetés kerekedett, hogy ma is szívesen emlékeznek rá. A mi asszonyaink beszéltek önmagukról, a tsz gondjairól, bajairól, az elnök elvtárs pedig arról, hogyan volt előző munkahelyén, hogyan becsülték ott a dolgos embereket. S AZÓTA? Csak a legjobbakat mondhatják egymásra!” Tanulságos történet. Sablonként alkalmazni az ismerkedési „módszert” nehéz lenne, hiszen szerencsére tsz-einkben egyre ritkábban cserélődnek a vezetők. De a kölcsönös bizalmat, megbecsülést plántáló, időnkénti baráti összejövetelek — a tsz- vezetők és az asszonyok között — feltétlenül gyümölcsözőek. Í—V —n) Készülnek már a pályaudvari kocsimosó berendezések tervei is. Az elgondolások szerint a jövőben minden nagyobb pályaudvaron ás állomáson lesz kocsimosó, s lehetőleg minden út után nemcsak a kocsi ablakait, hanem az egész kocsitestet is tisztítják. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither DánieL Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-1». 2S-16. Szerkesztő bizottság 10-32. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1«. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál éa kézbesítőknél. Előfizetés! díj I hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda v Kecskemét. - Telefon: 11-32. Ma«: Km Ünnepek és hétköznapok Drágszélen A nőtanács közreműködésével a közelmúltban nagyszabású szüreti mulatságot rendezett a drágszéli művelődési ház. A környező falvakat nyolc kocsin, lóháton és motoron keresték fel, gyönyörű népviseletbe öltözve a falu képviselői a szüreti mulatság meghívóival. A nagysikerű mulatságon több mint négyszáz résztvevő talált önfeledt szórakozásra. Ám a drágszéliek nemcsak a szórakozásban, a munkában is szeretnek jeleskedni. Most folyik a paprikaszüret, s a nagy aszály ellenére 40 mázsás átlagtermést értek el fűszerpaprikából, s eddig több mint ezer mázsát — 80 százalékban első osztályú árut — szállítottak a feldolgozó üzemnek. S a szép termést naponta most is 150 assza" y szedi, s válogatja gondosan, hiszen a munkaegységen felül 10% prémium is illeti azokat, akik jó minőségű paprikát adnak át. BEBOS FERENC 924 vagon gyümölcs és zöldség A kiskunhalasi járás legforgalmasabb gyümölcs- és zöldség- felvásárló telepe Jánoshalmán van. Itt — Zadrovecz Endre kirendeltségvezető és Halász István főagronómus tájékoztatása szerint — az idei évben már nem kevesebb, mint 924 vagon gyümölcsöt és zöldséget vásároltak fel, s juttattak tovább a fogyasztókhoz. Érdemes megemlíteni, hogy a felvásárolt áru egyharmada — közel háromszáz vagon — megfelelt az exportkívánalmaknak, s így a környező országokba „utazott”. Baranyai István Közös erővel — egy akarattal A dunaegyháziak régi vágya a vasútállomáshoz vezető, 3,5 kilométeres sákori út kiépítése. A helyi termelőszövetkezet ezen szállítja kétezer holdjának termését és a lakosság is csak ezen közelítheti meg az állomást, s az út esős időben teljesen járhatatlan volt. Tavaly novemberben végre fordulóponthoz érkezett az út sorsa. A tanács tagjai az út megépítéséhez előzőleg felmérték a lakosság társadalmi munkavállalását, majd ennek birtokában hozott döntést á tanácsi testület. Kéréssel fordult a megyei tanácshoz és kétmillió forintot kért a megyei felújítási keretből annak előrebocsátása mellett, hogy a község lakossága 112 ezer forint értékű társadalmi munkát, a Haladás Tsz pedig 96 ezer forint értékben ezer szállítási órát vállalt az út építésénél. Májusban megérkezett a felsőbb szervtől a kedvező válasz: rendelkezésükre áll a kétmillió forint. S június 1-én tanácsi kezelésben — a lakosság támogatásával megkezdődött a nagy munka. Háromszáztizenegyen csaknem 43 ezer forint értékű segítséget nyújtottak a sákori út építéséhez és a Haladás Tsz teljesítette a vállalt ezer óra szállítási munkát. A tanácstagok nemcsak a szervezésben tűntek ki, hanem a személyi példamutatásban is. A KISZ-szervezet fiataljai Rakitai János titkár vezetésével 8866 forint értékű földmunkával segítettek. Szabados Sámuelné NAGYON SÜRGŐS Hova csapnak be a villámok? Az újabb vizsgálatok bebizonyították, hogy a villámok — eltérően attól a régi megfigyeléstől, amely szerint elsősorban a fák, tornyok és általában a magas építmények vonzzák őket — gyakran az ilyen kiemelkedő „tereptárgyak” közvetlen közelében is egyenest a talajba csapnak be. Bencze Pál. a Magyar Tudományos Akadémia soproni geofizikai laboratóriumának tudományos munkatársa nemrég hozta nyilvánosságra magyarázatát ennek a vonzóerőnek a mibenlétéről. Eszerint az ilyen esetek színhelyén a talaj felszínén, vagy egészen kis mélységben mindig olyan rétegek találhatók, amelyeknek elektromos vezető képessége lényegesen jobb a környezetükénél. Ezt a véleményét a villámcsapásokról készült statisztikák is igazolják. Az a térkép például, amelyen a hazánk területén az utolsó hat évtizedben bekövetkezett villámcsapások helyét rajzolták fel, azt mutatja, hogy a vastag üledékréteggel fedett Alföldet elég ritkán, és akkor is meglehetősen egyenletes elosztásban érik villámcsapások, annál több jut viszont belőlük a magyar középhegység északi és déli, a Mecsek déli, a Dunántúl nyugati és a Nagy-Alföld északi peremvidékére. Tehát az országnak azokra a tájaira, amelyeken a talaj legfelső rétegeiben valóban megtalálhatók ezek a jól vezető rétegek. - -
