Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-26 / 225. szám
19*3. weptember 29, csütörtök 5. oldal „Tatárjárás" előtt és után ... Valamikor régen, még a tatárjárás előtt, kis falu terült el Zsanától három kilométernyire. A mai község őse, melyet — mint a leletek tanúsítják — feldúltak, földdel egyenlővé tettek a tatárok. Ki hinné, mennyi történelmi emléket őriz ez a táj? Északi részén római hadiét vezet keresztül, a kőkúti csárda pedig 1860-ig Rózsa Sándornak, betyároknak volt a búvóhelye ... — A művelődési otthon színjátszói vállalták — mondja Czakó Ferenc, a községi tanács elnökhelyettese, aki szabad idejében legszívesebben néprajzi, helyismereti kutatásokkal foglalkozik —, hogy kiássák a csárda betemetett vészkijáratát. Ha kapnánk anyagi támogatást a rendbehozatalára, és a régi település helyét is védetté nyilvánítanák, érdekes idegenforgalmi nevezetessége lehetne a községnek, még a megyének is. Czakó Ferenc nemrég került ide, de szívén viseli Zsana sorsát. Már készíti a község monográfiáját, lelkesen „menti” múltat idéző emlékeit, de sokat fáradozik azért, hogy a jelen jobb, tökéletesebb legyen a réginél. Másfél éve jártam utoljára itt, és akkor megdöbbentett az a fásult, közönyös légkör, mely nyomasztó teherként nehezedett a község életére. Javult-e a helyzet azóta? — kérdem a művelődési otthon fiatal, temperamentumos igazgatónőjétől, Péter Gabriellától. — Hát igen. Valamit. — Kicsit elnézően, kicsit szomorkásán mosolyog. — De hát a lakosság szétszórtan él. Tanyákon. A távolság és az időjárás pedig sokszor húzza keresztül legcsekélyebbre korlátozott számításainkat is. A mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam 62 hallgatója 28-ra apadt, mindössze 11 ismeretterjesztő előadást sikerült tartani. A távolság!... Meg néha el sem jött az előadó. Mindenesetre tanultak ebből. Felvették a kapcsolatot a járási tanáccsal és a pártbizottsággal, a Hazafias Népfronttal, és az idei évadban már minden előadáshoz helybeliek közül jelöltek ki előadót. A tanfolyamra jelentkezőknek megmagyarázták: a nagyarányú őszibarack- és szőlőtelepítés sok jól képzett szakembert kíván, komolyan kell venni a tanulást. Örömmel újságolták, hogy a jelek szerint menni fog a dolog. Segítenek a tsz-ek elnökei is. Ott, ahol hárman-négyen ösz- szefognak — Zsanán pedig egyelőre ennél többre nem lehet számítani —, ha lassan is, de alakulni, bontakozni kezd valami. Nem megy könnyen, hiszen a lakosság 60 százaléka hat elemivel rendelkezik, a fiatalság nagy része pedig elvándorol, viszont analfabéta tanfolyamot szerveztek, és ha csekély 35— gyobb érdeklődéssel látogatnák a dolgozók. Az eredményeket fokozni azonban csak akkor lehetne, ha minden pedagógus szíwel-lélek- kel támogatná a művelődési munkát. Hát erről egyelőre nem lehet beszélni. Legtöbbjüknél visszahúzódás tapasztalható. A Szegedi Nemzeti Színház például kéthavonként egyszer szeCzakó Ferenc és Péter Gabriella a tatárjárás előtti falu egyik sírjából előkerült koponyát tanulmányozza. 40-es létszámmal is, de megkezdődött a dolgozók általános iskolájában az oktatás. És amire nagyon büszkék:... — Két éve eredményesen működik a tánc- és a színjátszó csoport. Tagjai annyira összeko- vácsolódtak, hogy fr—7 kilométer távolságról is szívesen jönnek az esti próbákra, a művelődési otthon rendezvényeire, és a csütörtöki ifjúsági klubfoglalkozásokra. Mozi is van, de csak vasárnap. Kértünk egy filmvetítőgépet — nagy szükség lenne rá, mert akkor szombaton is lehetne előadást tartani. Hogy aztán kapunk-e? .., A Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat, vagy a megyei tanács művelődési osztálya remélhetőleg talál valamilyen megoldást. Ezáltal több lehetőség nyílna a művelődésügy fellendítésére Zsanán, mivel a filmvetítéssel egybekötött ismeretterjesztő előadásokat is narepel a községben, és ilyenkor tsz-tagok a szervezők. — Jönnek is az emberek — meséli felragyogva Péter Gabriella —, alig fémek be a nézőtérre. öröm látni az elégedett arcokat. A siker egyik oka — a tsz-vezetők megértő lelkes támogatása. Az igazság Tsz vezetői tavaly 100 forint értékben vásároltak a kulturális alapból színházjegyet dolgozóik számára. Igaz, még főleg a vidám, köny- nyű darabokat kedvelik, de eljönnek a színházba. És ez a lényeg ... Igen, a lényeg az, hogy ha nehezen is, de mozdulatlanságából felébredt Zsana. Sok idő telt el felette a tatárjárástól egészen napjainkig. Az idő szava pedig egyre sürgetőbb. Tanulni, művelődni, fejlődni... Jó volna, ha ezt a községben minden egyes ember megértené... VADAS ZSUZSA Először — gépek között „Ipari világképben” élünk. Az üzemkapuval szemben piros benzinkutak, előttük Warsza- wák, Moszkvicsok, Skodák, „Merci”-k, Volkswagenek Csajkák, Fiatok. Jöttek városokból, falvakból, más országokból, minden égtájról. Amerre jártak, éppen úgy látni óriósdarukat, mint itt Baján, a közelben, ahol a 2x18 lakás építésénél viszik a prímet a munka nehezében. Gépek szelíd vagy erélyes lármája hallatszott sokfelől, amerre elhaladtak a diákok, míg ideértek a Vas- és Fémipari Ktsz központi telepére. Itt rendeződtek most kettős sorba, belül a nagy vaskapun. Még mozgolódnak, fészkelődnek egy kicsit, aztán fiatal tanárjukra figyelnek. — Ki lesz az első három vállalkozó kedvű fiú — a lakatosműhelybe? — hangzik a kérdés, és a 18 fiú közül rögtön akad jelentkező. Folyik az elosztás a műhelyekbe, aztán perceken belül megindulnak a kis csoportok a kemény termelőmunka színhelyeire, a gépekhez. A III. Béla gimnázium első osztályos növendő^ kei kezdik ma politechnikai pályafutásukat. Bilischitz Mihály főművezetővel pár perc késéssel szegődünk a nyomukba, s jó félóráig velük együtt próbáljuk ízlelni az első élmény örömét. Látjuk őket a szerszámlakatos műhelyben. — Tisztelet, áhítat, sőt az előttük első ízben kitáruló ismeretlen világtól való halvány félsz is játszik arcukon. „Csöbilincs” — hallják a halk megjegyzést az egyik munkadarabra. Tényleg, ismerős ez a fényes alumíniumkarika. Ilyen tartja a csöveket. De hogy így készül, — ki gondolta volna? Némán függ a szemük a gép mellett ülő Szloboda Ferenc kezén. A virgonc gyerektermészet első látásra tiltakozik. Ilyen fegyelmezett mozdulatokkal kell dolgozni, — 8 óra hosszat? Itt nem lehet félrenézni, kitekinteni az ablakon a napfénybe, mikor unalmassá válik a koncentrálás? Mint a gimnáziumban? Aztán fellélegzés. Rövid mozdulat, szinte pöccentés, és a gép engedelmesen megáll. A munkás rendezgeti picit a kész karikákat, nem is látni, hova nyúlt, s már megint őt szolgálja a masina. Még arra is jut idő, miközben karja, keze ujja, a beidegzett moccanásokat végzi, hogy olajos, szigorú komorságából pillanat alatt huncut mosolygósra válva rékacslntson a gyerekekre: „Komoly, mi?" S a kisdiáitok megkönynyebbülten oldódnak fel. A következő műhelyben egyikük, a tányérsapkás vékony Rácz Ferenc már magától értetődően ugrik oda, mikor látja, hogy Alaga István lakatos egy szivattyúmotort tuszkolna odébb. Ketten gyorsan arrébb penderítik. A diák már ott is marad, ügyesen csinálja, amire kéri a munkás. Hátulról annyi látszik, hogy a fiú felel valami kérdésre, s amaz rábólint. Aztán a gyerek érdeklődik. — így kezdődött a tavaly érettségizett osztállyal is — mosolyog a kis jeleneten Ozwald László tanár. Már a második évben fogósabb munkárd, hegesztésre, sőt szerelésre is igénybe vehették a fiúkat. Állítom, hogy ahol szeretettel fogadják őket, munkáról gondoskodnak nekik, örömmel tanulnak szakmát. Ott lógnak csak, ahol érzik, hogy koloncnak tekintik a politechnikus diákokat — Nálunk szeretik a gyereke, két a munkások. Hányszor hallani az tizemben: „Csütörtökön jönnek a politechnikások; ezt a munkát akkorra hagyjuk.” — jegyzi meg Bilischitz László. Alásik mű hely részben szép szál munkás hagyja ott időnként a gépet, s átsétál a tőle két- három lépésre foglalatoskodó kisfiúhoz. Kedves János esztergályos Török Dénes ipari tanulót oktatja. Nem messze tőlük jókötésű fiatalemberke. ö is tanuló annál a szép esztergapadnál? — Varga József esztergályos vagyok — mutatkozik be Jókedvűen, és szemüvegét a homlokára tolja. — Én Is úgy kezdtem, mint ők — int a közelben nézelődő diákokra. Másodikba jártam már, de úgy megtetszett az Ipari szakma, hogy nem volt türelmem elvégezni a középiskolát. Most szabadultam. — Gyalus László leérettségizett, úgy jött ide — a kismotorszerelőbe. — Remélem, te se hagyod abba’ — kérdi a főművezető. A volt diák gépére teszi a kezét, úgy felel. — Lehet... Innen már köny- nyebb lesz. Meg ehhez is kell tanulni. Tóth István aWirE^ Butaság volt, de az motoszkált benne, visszafelé már nem ilyennek látja az ismerős tanyákat, bokrokat. Az esketés hamar megtörtént. Mindketten elrebegték az igent, megcsókolták egymást, azután a tanúk is őket. Erzsiké elpitye- redett, erre nála Is eltört a mécses... A tanácsházától a fényképészhez siettek, öreg, hófehér hajú bácsi jött ki elibük, látásból ismerte. A „műteremben” előbb a tanúkkal együtt, majd külön is lefényképezte őket. Jóska megbeszélte vele az időpontot, amikor bejöhet a képekért és azt Is, melyik felvételből hányat készítsen. Hazafelé menet — erre emlékezett legtisztábban — férje a vállára hajtotta a fejét, dúdol- gatott valami dalt és percenként megcsókolta néhány szó kíséretében. Nem haragudott érte, csak valahogy feszélyezte mások jelenléte. Még ha Erzsiké lett volna egyedül, de ezt a Hegedűst háromszor se látta életében. Néha megrohanta valami megilletődöttség, s eszébe jutott, hogy most már ásszony, hivatalosan is. A fákról, az ismerős tájról egészen megfeledkezett, még egy árva pillantást se vetett a tovatűnő vidékre. Odahaza, apósáéknál már jókedvű volt a násznép. Két hektó bort vettek erre az alkalomra — ezt Jóskától hallotta — attól kerekedett daloló hangulatuk. Az összegyűltek nagy részét ismerte, csak a férje más faluból jött rokonai voltak idegenek. Érdekes módon mégis úgy érezte, valami zajos, ismeretlen társaságba keveredett, ahol nem tudna mit kezdeni, ha Jóska nem lenne mellette. A hosszú ünnepi asztalt az udvaron terítették meg. Fölé lugast emeltek, akácfákat ástak le és annak a gallyával borították be a sátorszerű alkotmányt. Az asztalfőre őket ültették, jobbra, balra pedig a vendégeket. Bizonyára nagyon türelmetlenül várták már az autót, mert ahogy megérkeztek és a csókolózásokon, meg a gratulációkon átestek, mindjárt hordani kezdték a levest. Mielőtt merítetek belőle, meg kellett csókolni egymást. Apósa mondot valami köszöntésfélét és Várnagy néni, a szakácsnő is, aki maga hozta be az első tálat. Az emberek derültek a mondókáján, erről jött rá, hogy valami pajzánsággal fejezte be a köszöntőt. Otthon, gyerekkorában nemegyszer megfordult lakodalomban, számított erre. Tegnap este is eszébe jutott, mivel kell szembenéznie és azt hitte, majd elpirul. Most maga Is meglepődött, mennyire nem érdekelte ez a gyerekes malackodás. — Aranyoskám, koccintsál velem is! — jött hozzá anyósa fátyolos szemmel. — Vigyázzál ám erre a mi fiunkra, ha lehet, mindig úgy legyen, ahogy te akarod. Most sokszor vigyázni kell rá még mindig, mint valami gyerekre. Jóska átölelte őket és mindkét arcukat megcsókolta. — Csak becsüld meg, hallgassál rá, akkor sose lesz baj köztetek — mondta anyósa komolyan. Az asztal túlsó végében a férfiak nótába kezdtek. Muzsikaszó kapcsolódott be a lármába, megérkeztek a zenészek is. Erre megint koccintani kellett és fenékig inni a poharat. Asszonyok, sürögtek, hozták a bort, meg a sült húshoz a savanyúságot, és kínálgatták a vendégeket Apósa nem csatlakozott a nó- tázókhoz. Jobb kéz felől ült, néhány méternyire tőlük, és az időjárás mostohaságáról panaszkodott Budainak. Valami kútfúrást emlegettek, de sehogy se tudtak megegyezni a dologban. Vacsora után Marika ruhát akart cserélni. — Gyere, én majd ügyelek, hogy nyugodtan öltözhess — mondta Jóska és kézen fogva kivezette a székek közül. — Korai lesz még megszökni! — kiáltottak rájuk tréfásan, s egy percig kénytelenek voltak megállni a vizslató tekintetek kereszttüzében. Abba a szobába mentek, amelyiket az öregek nekik szánták. Erzsiké segíteni akart, előresietett és a szekrényből kiemelte a könnyű kis nyári ruhát. Jóska becsukta maga után az ajtót, hátát a deszkának támasztotta. Idegesen aprókat köhögött, mint aki éppen mondani akart valami fontosat, csak még készülődik rá. Erzsiké elértette, bocsánat kérő szemmel nézett rájuk és ki akart menni, hogy kettesben maradhassanak. Jóska már nyitotta is az ajtót, amikor Marika hangja megállította: — Erzsiké, nagyon kérlek... — Akkor én? — kérdezte Jóska alázattal, kissé megbántva. — Maradhatsz, de Erzsikének segíteni kell — mondta nyugodtan, s már vette is le ruháját. Nagyon hálás volt Erzsikének, amiért előre jött és megszabadította ettől a kínos jelenettől. (Folytatjuk.) TatTana a neve Tyitovék gyermekének A Tyltov-házaspárnak egészséges kislánya született. Szerdán közölték, hogy a szülők a Tatjana nevet adják a kislánynak. Érdekes, hogy eddig minden szovjet „űrhajós-gyerek” lány. Gagarin két kislánya, Popovics Natasája után a Tyitov-újszü- lött a negyedik. (MTI) Talajmechanikai és alapozási konferencia A Magyar Tudományos Akadémián ezen a héten négynapos talajmechanikai és alapozási konferenciát tartanak, amelyen a mintegy 200 főnyi magyar résztvevőn kívül 15 ország 120 tudóssal és gyakorlati szakemberrel képviselteti magát. Hasonló nagyszabású nemzetközi összejövetelt ezekről a kérdésekről még nem rendeztek hazánkban. A népgazdasági beruházások mintegy 50 százalékát kitevő építési költségek jelentős hányadát fordítják talajmechanikai vizsgálatokra és alapozásra. Ezért a korszerű talajmechanikai és alapozási kutatások eredményei lényegesen emelhetik az j építkezések gazdaságosságát és műszaki színvonalát
