Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-26 / 225. szám

Í983. szeptember *6, esütSrttSft

8. ofáaf

♦'

Pénz — föld — munka

Hárman a boldogulásért

Akik egymásra találtak

Inrrehegy termelőszövetkezeti csoportjai az elmúlt évben határozták el, hogy közös vállalkozásba kezdenek a szőlő és gyümölcsös telepítéséhez. Homokos talajaik hasznosításának az egyik legjobb — és mint a későbbiekben látni fogjuk, legjövedelmezőbb — módját választották ezzel.

A terheket úgy osztották meg egymás között, hogy a telepítés pénzügyi részét a Tüskös Tszcs vállalta, a kézi munkaerő túlnyomó részét az Üj Élet gazdái adták, a telepítendő területet pedig a Rákóczi Tszcs földjéről hasították ki.

Ez év tavaszán már 50 holdon tették földbe a kadarka, oportó és a sárfehér vesszőit, amelyek mostanáig olyan eredési fokot értek el, hogy arról nem csupán a járás és a megye illetékes szervei nyilatkoztak elismeréssel, de néhány héttel ezelőtti szemleútja során a földművelésügyi miniszter is megelégedését fejezte ki.

Természetesen nem állnak meg a félszáz holdnál. Az ültetvénytervező vállalat már közölte a vállalkozás vezetőivel, hogy a most ősszel telepíteni kívánt újabb 150 holdra elegendő gyökeres vessző rendelkezésükre áll, sőt már most átvehetik a tavasszal lerakandó vesszőmeny- nyiség jó részét is.

A közvetlenül küszöbönálló telepítés talajmunkái már teljesen elkészültek. De nemcsak enFESZÜLÖ inakkal nekirugaszkodnak a lovak, a súlyos hordók alatt csikorogva fordul a kerék. Néhány métert előre mozdul a hosszú kocsisor. Kora hajnaltól hordják a mustot az Alföldi Állami Pincegazdaság kiskőrösi telepére a szakszövetkezetek fogatai.

— Hogyan vizsgázik a termés? — kérdezzük Kass János pincemunkást, aki fokolóval a kezében a bejáratnál szorgoskodik.

— Az elmúlt héten még csak 14—15 cukorfokot mértünk, a most szállított must már eleri a 19—20 fokot. Kedvez az idő. Reméljük, hogy a szüret befejezéséig még javul a minőség, hiszen eddig mindössze 22 ezer hektolitert vettünk át, ami alig több mint az egyharmada a várható mennyiségnek.

— A néhány napos eső miatti rothadás 25—30 százalékkal csökkentette a termést, és a must ízte, illata is gyengébb a tavalyinál — kapcsolódik a beszélgetésbe Lénárt Tibor telepvezető.

nek ügyét viselik szívükön az imrehegyiek: a Budapesti Talajjavító Vállalat vontatói mór a telepítésnek mintegy a „záróakkordját” jelentő, végső száz hold szőlő alá hordják a dúsított tőzegkorpát.

— Ebből az egyébként jóformán mit sem érő homoktalajból a telepítés révén milliókat lehet kihozni — mondotta Tósaki Mihály, a Tüskös Tszcs főkönyvelője, akivel a nagy vállalkozás jövedelmező voltáról beszélgettünk. — Az előtervek szerint a tervidőszakban telepítendő 300 hold szőlő és 100 hold kajszi barackos összes telepítési és ápolási költsége a termőre fordulásig mintegy 15 millió forint. Ha a beállottság, az eredés foka az első 50 holdas telepítéshez hasonlóan jó lesz, a költségek már a termőre fordulástól számított néhány év alatt megtérülnek.

— Ha nagyon szerényen, 10 hektoliter holdankénti átlagtermést veszünk is alapul, a 300 hold szőlőből évente másfél millió forint a bevételünk. De jelentős tételként esik latba ezenkívül a számításainkban nem is említett 100 hold gyümölcsös haszna is.

Majd arról beszél a fiatal főkönyvelő, hogy jövő évi terveikben már szőlőgyökereztető iskola létrehozása is helyet kapott. A legközelebbi feladat azonban most az eddigihez képest háromszoros nagyságú őszi telepítés végrehajtása, amelyhez a jövő hónap közepén fognak hozzá.

Az egyik fogat nyomába szegődünk, és indulunk a pincék felé, ahol szakadatlanul zúgnak a motoros szivattyúk és a karvastagságú gumicsövek telhetet- lenül isszák a szőlő levét. „Gyomruk” feneketlen, hiszen a pince hordóinak befogadóképessége több mint 48 ezer hektoliter.

— A tárolás nem okoz gondot, mert az átvétellel párhuzamosan végezzük a must elszállítását is — mondja a telepvezető, míg leballagunk a keskeny lépcsőfokokon.

AZ ÓRIÁSI hordók között nevetségesen aprónak tűnnek a pince félhomályából előbukkanó emberek. Dolgozik a légtisztító berendezés, az erjedő must nehéz illata mégis mellbe üt bennünket. Csengődi János pincemunkás homlokán is sűrűn gyöngyözik a veríték, pedig már sok éve dolgozik itt, megszokhatta a „klímát”. Tizenegy tagú szocialista brigádjával most, a csúcsmunka idején, nyújtott műszakban, naponta 12 —14 órát tölt a pincében.

A kalocsai járásban nem is egyszer hallottam kesergő — s talán nem is mindenkor alaptalan — zsörtölődést társadalmi szervek tisztségviselőitől, hogy a tanácsok nem támaszkodnak eléggé egy-egy mozgalomra, talán munka-, vagy „dicsőség” féltésből nem aknázzák ki aktivitásukat, kezdeményezésüket. Nem volt meglepő, de az előbbiek miatt örömömre szolgált, hogy röviddel ezélőtt éppen e járásunk egyik községében — Dusnokon — a fentiekkel ellentétes tapasztalatot is szereztem, amikor a községi népfrc . tbi- zottság elnökét, Fekete András iskolaigazgatót arra kértem: foglalja össze röviden a helyi népfrontmozgalom idei eredményeit.

— Népfrontbizottságunk, melynek tagja a községi tanács elnöke is,

negyedévenként

rendszeresen

tartja üléseit. A tanácselnök elvtárs még az év eleji bizottsági ülésen tájékoztatott bennünket az idei községfejlesztési elképzelésekről, amelyek döntő részben a járdaépítésre vonatkoztak. Ekkor megtanácskoztuk: milyen segítséget tudna ehhez adni a népfrontbizottság.

— S az eredmény?

— A tanácstagok és a népfrontbizottság tagjai útnak indultak, s körzetenként felmérték: hol, mennyi járdára lenne szükség, s ki mennyi társadalmi segítséget tudna nyújtani az építéshez. A felmérés után isJólesik kilépni ismét a napfényre és nagyot szívni a tiszta levegőből. — Egy kis jó mustot hozhatok? — kérdi huncutkod- va Lénárt Tibor, és mulat rajta, hogy kézzel-lábbal tiltakozunk. Untig jóllaktunk lent a szagával.

Tartálykocsik sorjáznak az iparvágányon. Messzi útra indul a kiskőrösi szőlők leve. Az állomások: Budafok, Nagykáta. Mór. Sűrűn fordulnak a Kalo- csavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat gépkocsijai is. A kiskőrösi telepen 12 ezer hektoliter mustot dolgoznak fel az idén.

BŰCSÜZÓUL egy jó tanács tolmásolására kér bennünket a telepvezető:

— Idén különös gondot igényel a bor kezelése. Ezért ajánljuk a termelőknek, hogy már a szüret idején, a szőlő darálásakor kezdjék el a kénezést. Helyes adagolás: 1—2 deka borkén mázsánként. így megóvhatják a saját tárolásra szánt bort a betegségektől.

mét ülést tartott a tanács és a népfrordbizottság, s közösen döntőtL%- el: hatezer négyzet- méter járda építésére telik a társadalmi munkafelajánlásokkal megtoldott kozségfejlesztési alapból, csaknem kétszerese annak, amit először tervezgettünk. ..

— Nyár végéig fele elkészült az új járdáknak, de a sóder a többihez is megvolt. A cementhiány miatt néhány hétre le kellett állni a munkával, de e hónapban és a jövő hónapban teljesen befejezzük.

A községfejlesztés idei fő programjában tehát jól együttműködött a tanács és a nép- fron tbizottság, melynek tagjai nemcsak az igények felmérésekor tartottak együtt, hanem a gyakorlati kivitelezésben is. Ám ezenkívül is sok apróbb-nagyobb változás őrzi idei közös erőfeszítéseik „gyümölcsét”. A faluban járva új utcai virágtartókra, higanygőzlámpákra figyeltem fel. Fekete Andrástól tudtam meg, hogy ezek beszerzésében, felszerelésében is része volt a népfrontnak.

— Tavaly próbaképpen öt utcai virágtartót hozattunk. Teleültettük virággal, s azok gondozását mindenütt az utca lakói vállalták. Szépen díszítette egész nyáron át a községet, s így készíttettünk Sükösdön az idén újabb harmincnyolcat. S hogy milyen

örömmel fogadták,

azt bizonyítja: még a hazaszállítást is társadalmi munkában intézték a falu lakói.

— Még tavasz végén került szóba, hogy több utca világítása korszerűtlen, fel kellene újítani. Pénz nem volt rá tervezve, de volt a KÖFA-nál egy kis megtakarítás. És ha már felújítunk — hát legyen egészen korszerű. S a megbízatás után két napot jártunk Pesten, Baján a higanygőzlámpákért, mire nehezen sikerült szerezni, így felújíthattuk a Vörös Hadsereg, a Köztársaság út, a Hunyadi János, a Zalka Máté, a Tulipán utca és a Liszt Ferenc tér világítási hálózatát. Közbenjárásunkra a Kalocsai Szolgáltató Vállalat szerelői társadalmi munkában végezték el a falunak a 70—80 ezer forint értékű szerelési munkát...

S közben és utána is mennyi minden mást intéztek még el közösen a népfrontbizottsági és tanácstagok! Többek között közreműködtek a cséplőbrigádok összeszedésében, beosztásában, megszervezték a tanácstagok és népfrontbizottsági tagok oktatását, továbbképzését, szervezték a tanácstagi beszámolókat, melyek egyik-másikára — a nagy munkaidőben történt ez — a népfrontbizottsági tagok összegyűjtve vitték el egy-egy körzet problémáit. S bármennvit is végeztek eddig — majd elfelejtem. hogy a község összes útját rendbe hozta, kiegyengette a népfront kezdeményezésére a betakarítás idejére a gépállomás és a helyi termelőszövetkezet — attól még nem fogyatkoztak meg a tervek, az elképzelések. A járdaépítés befejezése után együttes erővel kisebbfajta sportkombinát létesítését veszik sorra, ahol a futballpá- lyát röplabda-, kézilabda- és atlétikai pálya egészíti majd ki...

Tudom: mindezek az eredmények személyi feltételeken is múltak. Azon is, hogy az iskola- igazgatóból lett népfrontelnök

szívesen áldozza

szabad óráit a köz javára. De azon is, hogy sem kezdetben, sem most nem tudnak meglenni tetteket követő feladat nélkül a bizottság többi tagjai sem. S talán ez is oka, hogy ilyen jól „egymásra találtak” a helyi tanáccsal.

A dusnokiak ismételten bizonyították, hogy tanácsainknak érdemes és hasznos együttműködni a népfrontbizottsággal.

Tabdin

nem lesz baj

Dohogva küszködik a dűlő mély homokjával a kis Ja- wa robogó. A tabdi Üj Élet Termelőszövetkezet keményre döngölt udvarán aztán erőre kap, nekirugaszkodik, és úgy tűnik, hogy fölkapaszkodik még a lépcsőn is.

— Bírja a kis masina? — kérdezzük Ba Jánostól, a Pionír utasától.

— Bírja, pedig sokat dolgozott az utóbbi napokban. Most éppen Kiskőrösről jöttem. Bent jártam a gépállomáson. Napok óta ígérgetik a silókombájnt és lassan ránk szárad a csalamádé.

Ba János az elnöke a községi tanács ellenőrző bizottságának, amely az őszi munkák idejére alakult. Nem véletlenül esett rá a választás, hiszen 12 éve tanácstag és a termelőszövetkezetben is tekintélyt szerzett hozzáértésé^ vei, szorgalmával. Két társával együtt reggeltől estig járja a határt, segít a termelőszövetkezetekben a munkaszervezésben, és ellenőrzi, hogy tervszerűen halad-e a vetés, betakarítás. Szigorúan megkövetelve a határidők betartását.

— Hol szorít a cipő, mi okozza most a legnagyobb gondot Ba elvtárs?

— A csalamádét már említettem. De majd csak megembereli magát a gépállomás. Amíg nincs itt a gép, úgy sem hagyjuk nyugodni. Felemelt rozsvetési tervét napokon belül teljesíti községünk. A búzát majd csak a kukoricatörés után vetjük, mert nagy része a felszabaduló földbe kerül. Ügy számítjuk, hogy október végére rendben leszünk azért a búzával is. Nálunk nincs sok gond a gabonával, mert mindkét termelőszövetkezetünkben kevés a szántó. De annál több a szőlő és a gyümölcsös.

— A községi tanácsnál azt hallottuk, hogy már szüretelnek is.

— Ez még csak az első felvonás. Először a háztáji szőlőket szedik a tagok, a közöshöz hétfőn fogunk hozzá. Legalább 150—160 személyt mozgósítunk.

— Most bekapom az ebédem, aztán felkeresem a községi párttitkárunkat. Szombaton nála tartjuk a haditanácsot. Megbeszéljük, mi a legfontosabb teendő. De megy is minden, mint a karikacsapás. Bátran megírhatja az elvtárs, hogy Tabdin nem lesz baj az őszi munkával.

íme, megírtuk és reméljük, senki sem mondhatja majd a végén, hogy előre ittunk a medve bőrére. B. D. !

As óriás hordók birodalmában

Javul a must minősége

Nyújtott műszak a pincében

a háztáji és a kalendárium

Nagy néni leteszi az >rómaggal tele szakaj- t és tessékel bennün- ;t befelé. Valahonnan malacok „frontjáról” őkerül Józsi bácsi is. gyik alapító tagja a skunhalasi Vörös Ok- ber Termelőszövetke- :tnek.

— Sok a jószág a ház írül. Biztosan van ve- k munka elég. Meg- ik-e a fáradozást? Vendéglátóm nem ha- arkodja el a választ, lőveszi a komódból a dendáriumot, ebből pe- g az ez évi mérleget, ért ezt a kockáspapír- i írt kimutatást hátin lehet háztáji mérlegnek nevezni. „Csirke, pulyka, sertés, tej, marha” rovatokra oszlik és Józsi bácsi — öreges, szálkás betűkkel — papírra vetette az ez évi összes bevételt és kiadást.

Kicsit hunyorít, miközben mutatóujja végigtapogatja a számokat, aztán megszólal:

— Előbb ezeket az apró-cseprőket nézzük. Leadtam eddig egy szerződéses hízót, 1300 tojást, 70 kiló pulykát, csirkét, meg a bikabor- iút. összesen kaptam ötezer forintot.

— Ez apró-cseprő Józsi bácsi szerint?

— Az hát. A tej a lényeges. Szépen hozott már eddig is, és úgy számítom, hogy év végéig felmegy a bevétel kilencezerre.

— Kilenc meg öt az az tizennégyezer. Szép pénz.

— Szép. de kell is. Nyugdíjas vagyok, csak csőszködök ilyenkor nyáron. Valamit hoz a konyhára az is, meg a háztáji.

— Hát a kert? — szól közbe Nagy néni. Már perdül is és hozza a zöldséggel teli kosarat. — Nem adok én pénzt ilyesmiért egész évben.

— Boldogul az ember, ha dolgozik — mondja szinte magának a gazda és bólint hozzá. — Tudja elvtárs, én sokat beszélek az emberekkel, járom a határt, itt* is, ott is megállók egy szóra. Van, aki elégedetlenkedik és köti az ebet a karóhoz, hogy elmegy, új munkahelyet keres. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy dolgozni mindenütt kel! és ahányszor helyet változtat az ember, annyiszor kezdheti elölről az egészet.

Józsi bácsi nem szokott hozzá az üldögélés- hez. Fészkelődik. Szemmel láthatóan örömmel fogadja, amikor azt. ajánlom, hogy nézzünk ki az ólakhoz is.

— Ez bizony már nehezen mozdul — bökdö- si oldalba a rövid, fekete szőrű hízót. — Lehet már vagy százhatvan kiló — mérem le a szememmel a nehezen döcögő ártányt. Karácsonyra biztosan megüti a két mázsát. Lesz hurka, kolbász elég.

A szomszédos rekeszben friss szalmát túr a négy malac. Kicsik, de máris gömbölyűk, virgoncok, mint a potyka. Már a jövő évre nevelődnek.

A konyhaajtóban kanállal kezében megjelenik Nagy néni. Könnyű kitalálni, hogy kész az ebéd. A legelőn megmozdul a gulya is. Két fekete kutya csaholva keríti a lomhán mozgó állatokat. — Itatni hajt a szomszéd — int feléjük Józsi bácsi, aztán ballag vissza ő is a konyhába.

Békés Dezső