Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-25 / 224. szám
1063. szeptember Z5, szerda 3. oldal Tőlük függ... Egy emberöltőn át Harminchat évvel ezelőtt vette át Budapesten segédlevelét Bohner Ferenc műszerész, aki kilenc éve dolgozik a Férfi Fehérneműgyár bajai gyárában. A szakmáját jól értő és szerető szakmunkás eddig öt ipari tanulót és két átképzést ismertetett meg a szakma alapvető fogásaival. Bohner Ferenc, a Kiváló dolgozó oklevéllel és jelvénnyel kitüntetett köztiszteletben álló munkás innen szándékozik nyugdíjba menni. Me/fjegíjzpi Putri, tanácsi engedéllyel — Ez volt az a brigád, amelyikre csak legyintettünk, ha szóba került — mutatja a versenytáblára kitett értékelést a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat párttitkára. Széthúzás; kedvtelenség, s ami már ezzel jár, fegyelmezetlenség jellemezte. Mi lett ebből a régen sokra becsült brigádból. Ezt tette a rossz brigádvezető, a sógor-koma alapon történő, igazságtalan munkaelosztás. Szinte szétfosz- lott az az értékes emberekből álló közösség. Aztán elment tőlünk a brigádvezető. Űj tmk-s jött, fiatalember. Majd felkerestek a fiúk, most ez év elején. „Anti bácsi, gondoltunk egyet: újból megalakítjuk a Vasas-brigádot. Szocialista brigád feltételekkel. „Nagyon helyes” — mondtam, s meg voltam győződve, hogy a rokonszenves, ügyes új téemkást választják meg vezetőjüknek. Nem így lett. ö maga, Szilvási János javasolta a többieknek: „Jobb lesz Károly Antal bácsi; idős, tapasztalt munkás, emberséges, én is megszerettem, mióta tmk-vezető lettem.” Tessék elolvasni a legutóbbi taggyűlés beszámolóját, Farkas elvtárs, az igazgató tartotta. Csupa dicséret van benne a Vasas-brigádról. Itt a faliújságon is látható: ebben az évben 38 újítási javaslatot nyújtottak be, 28-at elfogadtak belőle... Menjünk le hozzájuk, jó? — Menjünk... De hogyan is? Jól értettem? Most nem tudom, a titkár elvtárs Károly Antal, vagy a Vasas-brigádvezető? — Mind a ketten — nevet a párttitkár. — Ezért ő a Károly Antal I., én meg a IX. A tmk-műhelyben csendesen dolgozgató, idősebb munkásnál állunk meg először. — Megy a munka, megy, Imre bácsi? — A szártépő gépet szedtem szét — mutat a földön álló kopott, zománcos burkolatra Szabó Imre. — Javítani kell; még nem tudom, milyen komplikáció adódik vele. — Mi a különbség a munkában, mióta a szocialista címért versenyeznek? — Pontosabban dolgozunk. Megvan a munkautalvány, ellenőrizhető, ki mennyit teljesített, és időre elkészült-e? — Nagy kedvvel újítanak, megelégedettek az üzem vezetői a karbantartókkal; bizonyára van gyakran prémium? — Negyedévenként 1500 forint. Három legjobb eredményt elért munkás 400—400, egy pedig 300 forintot kap ... Egy feltétel azonban van; az idő 60 százalékát teljesítménybérben kell ledolgozni... A párttitkár már óráját nézte, elég sok időre lefoglaltam, míg a tmk-műhelybe értünk. Odébb sétálunk. Szilvási János frissen gépelt írást nyújt át Károly elvtársnak. Üjítási javaslat: a tolielszívás tökéletesítésére. Míg tanulmányozzák, visszamegyek a lakatoshoz. Ügy éreztem az előbb, valamit akart még mondani a bérezésről, jutalmazásról. — Ügy lenne helyes — közli tényleg —, ha a túlteljesítést megfizetnék. Az utalvány ezt megmutatja: de ha 100 százalékon aluli az eredmény, akkor levonnak, ha felette van, hát felette van. A premizálásnál a négy legjobb teljesítményűt veszik figyelembe. Pedig többen is meghaladták a 100 százalékot — legtöbbször. Valahogy másképp kellene bérezni. Vannak, akiknek úgy jön ki a lépés, hogy csupa aprómunkát kell végeaniök, s csak órabérben dolgoznak hosszú ideig. Ezek hátrányba kerülnek, hiszen a prémiumhoz előfeltétel a 60 százaléknyi teljesítménybéres idő. Szilvási János is felfigyel. Bekapcsolódik a véleménycserébe. — Jobb lenne célprémiumot osztani. Itt a brigádon belül megvitatnánk, ki milyen mértékben részesüljön. Mi tudjuk, ki mennyire vette ki részét egy- egy célfeladat megvalósításából, így reálisabb lenne, mert a tmk-ban sok olyan munkára sor kerül, amit nem utalványozunk. — Ügy gondolod, hogy fent a műszaki osztályon kidolgoznák, megszabnák a célfeladatot? — csatlakozik a párttitkár. — Rendben van. De nézzük a másik oldalát is. Mi lesz olyan munkákkal, melyek a célfeladat közben adódnak, és sürgősek? Akkor az elmarad, mert nincs a prémiumfeltételekben?... — Á, éppúgy elvégezzük, mint egyébkor... Fiatal munkás lép közelebb, Fodor Benő lakatos. — Már beszéltünk egymásközt erről: a célprémiumot hu- mánusabbnak, igazságosabbnak Elkészültek a jelentések a rendkívüli felhőszakadás miatt kiáradt patakok vizével és a domboldalakról lezúdult csapa- rékvízzel elöntött mezőgazdasági területekről. Baranya, Somogy, Tolna, Fejér, Pest, Nógrád, Heves és Szolnok megye egyes területein okozott károkat a víz. Több mint tíz patak lépett ki medréből és a mélyen fekvő területeiken összegyűlt belvízzel együtt mintegy 18 000 hold került átmenetileg víz alá. Az áradások gyorsan levonultak. A vízügyi szakemberek megállapították, hogy a pestkömyétartanánk. Szocialista brigái vagyunk, tehát nem tételezzük fel, hogy akármelyikünk hátráltatná a többit, vagy kihúzni: magát a másik rovására ... Károly Antal I., a brigádve zető is megjelenik. Szintén a célprémium mellett van. — Az így is, úgy is fennáll, hogy bejön X. vezető, és kéri: ezt, vagy azt csináljátok meg. Az igazgatóhelyettesnek nem mondhatjuk, hogy nem. — Ez már a ti hibátok. A te hibád — fordul a párttitkár Szilvásihoz —, ha utalvány nélkül végeztek munkát. Mi a határozat? Csak akkor, ha a munka leállással fenyeget, azért kel) azonnal intézkedni. — Márpedig a jó munkában az egész brigád részes, nem igazságos, ha csak négyet jutalmaznak — kötik magukat a többiek. — Rendben van. Ha ez ilyen ügye már a brigádnak, vitassuk meg közösen. Egyet azért ne feledjetek: összetévesztitek a prémiumot a járandósággal. Az pedig nem juttatás, hanem s legjobbaknak jár. Nem azor gondolkodik, aki kimaradt : premizálásból, hogy milyen i< fogásokkal, módszerekkel dolgo zott az első négy? Nem az ösztönöz igazán, hogyha a kiemelkedő teljesítményért jár? ... Első a termelés. — Ha a brigád jó eredményt ért el, azért mindenki megdolgozott — tartja álláspontját Szabó Imre, s hozzáteszi: — Nem azért... én nem panaszkodhatok. Két- szer-háromszor én is a jutalma- zottak közt voltam. A töbhie- kért mondom. — Jó, összejövünk a gazdasági vezetőkkel, s megvitatjuk — búcsúzik el Károly Antal II. Ha ennyi vita van a prémiumról a brigádban, ez a he- ilyes. Mert igaz, hogy „első a termelés”, de csak az emberek gondjainak elintézése után. A termelés ugyanis tőlük függ. TÖTH ISTVÁN ki elöntésben jelentős része volt a gödöllői halastavaknak, mert a - gátjaikon áttörő víz a megduzzadt Rákospatakot terhelte. A hasonló esetek elkerülése miatt jelentősen meg kell erősíteni a tavak töltéseit és korszerűsíteni kell az árapasztó zsilipeket. Biztonságosabb védelemről kell gondoskodni természetesen a lakott területeket veszélyeztető Rákospatak mentén is. A következő években megkezdődik a Kapos vízrendszerének átfogó rendezése és új töltések kialakítása is. Tervek készülnek még a Tápió egyes mederszakaszai- nak szabályozására. Alig két esztendővel ezelőtt az MSZMP Politikai Bizottsága határozatot hozott a cigányság helyzetének megoldására, s országunkban szinte valamennyi pártszervezet, tanácsi és társadalmi szerv megmozdult a határozat végrehajtására. Ezt tették Sükösdön is. Nemrégen vezették be a villanyt a cigányok által lakott telepre, házhelyet biztosítanak a községben az igénylőknek, a vízművel tárgyalnak a telep vízellátásának megoldásáról, most fogják kijavítani a település mellett levő fahídat és még sorolhatnám az intézkedéseket. Hihetetlennek tűnik, hogy ilyen körülmények között újabb nyomortanya épült Sükösdön. Alig pár négyzetméter alapterületű, karóvázas, vesszővel befont és sárral tapasztott, nád- fedeles viskó készült a telepen. Rögtön tegyük hozzá: Nem a községi vezetők beleegyezésével. Amikor a tanács tudomást szerzett róla, még csak a viskó váza volt felállítva. A helyszínen utasították az építőket, hogy azonnal bontsák el és a község területén ajánlottak fel nekik házhelyet lakás építésére. A család feje azonban, nyilván maradiságtól hajtva, a házhelyet visszautasította, mondván, hogy nem a „lábtól” teszi függővé hová épít, elmegy a „fejhez”. El is ment a járási tanácshoz. A járási tanács igazgatási osztálya egy előadót küldött ki a helyszínre, aki terepszemlét tartott és utána úgy tájékoztatta feletteseit, hogy azok a községi tanács határozatát megváltoztatva a putri felépítéséhez engedélyt adtak. Az új putri a vízügyi igazgatóság által birtokolt területen van. A létesítmény egészségtelen, lakásnak nem alkalmas. Még talán annyit, hogy nevezett építtetőnek az édesapja jelenleg két házhellyel is rendelkezik Sükösdön. Nehezen hiszem ezek után, hogy a Bajai Járási Tanács intézkedése elősegítette volna a helyi szervek erőfeszítéseit a cigánykérdés megoldására, a meglevő telepek felszámolására. Török Sándor Mintegy 18 ezer hoidnyi mezőgazdasági terület volt átmenetileg víz alatt a nagy esőzés miatt Tanul a család Szeptember első vasárnapján tetőfokra hágott családomban az iskolába- menés láza. Tanévkezdésre készülődött Pityu fiam. Pisze lányom, sőt, a feleségem is. A véletlen összejátszása folytán mindegyikük az első évfolyamára készült három különböző nevelő-, illetve tanintézménynek; lelkileg, meg úgy is, hogy ebéd után a feleségem Pisze és Pityu ruháit vasalta, kislányom elfoglalta íróasztalom két fiókját, hároméves kisfiam pedig összegyűrte nővérkéje és az ő kivasalt ruháit, aztán szétdobálta Pisze fiókba rakott füzeteit, író- és rajzeszközeit. Családom tehát három elsőssel dicsekedhet: feleségem a marxizmus— leninizmus esti egyetemre, a lányom gimnáziumba, kisfiam pedig óvodába jár. Hétfőn este meg kellett hallgatnom mindegyiküket: hogy s mint telt el az első nap a tudomány vára kisebb-na- gyobb bástyáinak ostromlása közben. Szabvány és azóta naponta megismétlődő családfői feladat, s rájöttem, nagyon hasznos számomra. Annak idején ugyanis nem járhattam óvodába (a harmincas évek elején ilyesmiről nem is hallottunk abban az uradalomban, ahol ifjúvá serdültem), de Pityu révén mindennap új versike, dalocska megtanulásával pótolhatom, amit önhibámon kívül hároméves koromban elmulasztottam. Pisze következik. Általa új ismeretekkel bővítem enyéimet, mégpedig kétszeresen, mert az én középiskolás korom óta roppant módon nőtt a tudnivaló, másrészt ifikoromban nem gimnáziumba jártam, hanem kereskedelmibe. •— Mit tudsz miletoszi Thalészről?! — kérdi feleségem, azzal a felszólító hangsúllyal, hogy a materialista filozófia atyjáról mondjak valamit ahhoz, ami az előadáson is elhangzott, meg a tankönyvben is le van írva. Hm, hm, hogy Thalész!... Hja, igen, persze, pontosan hat éve tanultam róla az esti egyetemen, ám a csuda tudja, most csak az jut az eszembe, hogy majdnem tíz éve, amikor még kevés volt hazánkban az oroszul jól tudó műfordító, fővárosunkban kiadtak egy, több szovjet tudós által írt könyvet, de abban az első igazándi görög filozófus nevét Falesz Mihálynak fordították, mivel a szovjet eredetiben a „Th” orosz nyelven és helyesen „F"-ként szerepelt, a „Mileckij”, azaz „miletoszi” jelzőt pedig Mihálynak gondolta a hazánkfia fordító. Nos, mindez nem elég feleségemnek — s tapasztalatból tudom, nem lenne kielégítő az egyetem számonkérö tanárának sem —, nincs tehát más hátra, hétfői hétre átveszem élettársammal azt a tananyagot, amelyet hat évvel ezelőttről három esztendőn át üggyel-bajjal megemésztettem. (Thalészre gondolva, úgy látom, túlságosan is.) Ismétlés a tudás anyja — négy éven belül tehát tisztában leszek az óvoda hároméves tananyagával, a marxista egyetemével szintén és ismét, s végül elmehetnék a gimnáziumba érettségizni. (Persze, egyszer is elég volt a matúrából még két évtizedeJ Szó, ami szó, csudára kismirglizett agyú ember válik belőlem, — mert a család tanul. Bár sejtem, kútba esik az a tervem, hogy „maszek” módra, pizsamába és papucsba bújva, fotelben elnyújtózva belemerülök a prózai irodalmi műfajok pozitív hőse megformálásának tanulmányozásába. (Más is elmerült már benne.) És számomra nemcsak ezzel a veszéllyel fenyeget az, — hogy a család tanul. Tegnap este ugyanis hallom a konyhából, hogy: tekintve, rajtam kívül mindenki intézményesen tanul, ki főz vacsorát, ki stoppol, r ki mos zoknit ezután, és így tovább? No ki? Ajjaj! A probléma megoldásának rúdja erősen felém irányul. Igen ám, de én képtelen vagyok egy zoknit tisztességesen kimosni, s nem tudom a tojásrántottát sem ehetővé sütni. Nincs más hátra, beállók én is családom tanuló tagjainak sorába, s holnap beiratkozom a háztartási tanfolyamra. '■ ~ TARJÁN ISTVÁN
