Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-24 / 223. szám

1963. szeptember 24, kedd 5. oldat Beszélgetés a filmről Hogy állunk fiatalember? S i k e r ü I - e Ünnep Kiskunmaisán AZ ŐSZI filmévad első ma­gyar újdonságát láthatjuk a kecskeméti Városi moziban. A Hogy állunk, fiatalember? a kamaszkor sajátos problémái­val foglalkozik. Témaválasztása jó, az alapanyag, amiből a film megszületett mindig időszerű, megtűzdelve jellegzetesen mai kérdésekkel. A megvalósítással sincs komoly baj. A közönség jól szórakozik, tartalmas és ér­dekes filmet láthat. Ez már ön­magában is dicséret, hiszen nagyon ritkán mondhattuk el magyar filmről az elmúlt évek során. A forgatókönyv írója, Somogyi Tóth Sándor — saját nagy sikerű regényét ültette át filmre — o gyermeklélek jó megfigyelőjének bizonyul. A felnőttek világát mutatja be, ahogyan azt a felfedezés izgal­mával egy serdülő gyerek lát­ja. A kamaszfiú szüleinek vál­ságába éppen azon a ponton avatkozik be, amikor apjának komoly korrupciós ügyben dön­tenie kell. Hova kell állnia: a becsület vagy a megalkuvás ol­dalára? A gyerek ösztönösen ébredező igazságérzetével az egyedüli helyes útra irányítja apját, a becsület útjára. RÉVÉSZ György rendező ava­tott kézzel nyúlt a valóban jó anyaghoz és figyelemre méltót baság kevésnek bizonyult a gúny ellenében, így hát csak­hamar jobbnak látta az illető kereket oldani. — Valahol levegőt kap a mo­tor, azért nem szippantja fel a vizet — dörmögött Sütős bosz- szúsan és emlegette a szenteket válogatás nélkül. Ekkor érkezett meg Szilasi. — Nem akarja az igazságot? — kérdezte barátságosan, majd amikor Sütős elmondta, hogy mi a sejtése, jelentőségteljesen bólogatott: — A csatlakozásnál szokott levegőt kapni, a gumi­karika nem jól zár. Ilyesmit sokszor láttam nálunk, tudod, a tűzoltóknál — hadarta, mint­ha restellné, hogy tűzoltó volt. Megnézte Sütős már kétszer is, de most harmadjára is neki­fogott. Szétszedte a fiúkkal a csöveket, új gumibetétet rakott be, aztán beindította a motort. Előbb remegett a cső, szinte reszketett. Néhány másodperc múlva köhögésszerű hangot adott, és pár méterrel odébb ömleni kezdett a víz az arasznyi vastag csőből. Olyan hihetetlen­nek tűnt a gyors siker, hogy csak lassan tértek magukhoz. Először Kovács Miska kiáltotta el magát: — Jó napot jó isten, megeredt «2 esői produkált. Lendületesen indít­ja a filmet és a további képso­rok is biztatóak. Nagyon jók, hi­telesek az iskolaéletet, a ka­maszgyerek apró megfigyeléseit felvillantó jelenetek és az első, ébredező szerelmet bemutató képsorok. Kár, hogy ebből a lendületből a mű második felé­re nem sok maradt. Éppen ak­kor csökken a film temp íja, feszültsége, amikor a tulajdon­képpeni föcselekmény szálai bonyolódni kezdenek. Itt Ré­vész bevált, helyenként sablo­nos megoldásokat alkalmaz, kü­lönösen a szülők konfliktusának bemutatásakor, valamint a vár­beli séta jelenetében. A rendező munkáját dicséri viszont a szereplők jó kiválasz­tása. A film kamaszhőse, Kosz­tolányi Balázs, nagyszerű fel­fedezés. Nagyon jó a többi gyermekszereplő is. A felnőtt színészek közül Tolnay Klári, Kállai Ferenc és Pécsi Sándor játéka érdemel külön említést, bár a film írója meglehetősen mostohán bánt szerepeikkel. DICSÉRETTEL kell szólnunk Szécsényi Ferenc operatőri munkájáról, külön kiemelve remek, atmoszféra-teremtő éjsza­kai felvételeit. Miért éppen ezt mondta,, azt maga se tudta. De jólesett egy nagyot kiáltani, lerúgni a ci­pőt és belegázolni a bugybo­rékoló vízbe. — Ott volt a baj csakugyan — nézegette Sütős a gépet. Res­telkedett, amiért nem jött rá előbb a hiba okára. Mintha nem hinne a szemének, ő is meg­nézte a bőven ömlő patakot. Homokkal dörzsölte a kezét, megmosta, majd merített a markával. — Ezt még ivóvíznek is használhatjuk, sokkal kelle­mesebb ízű, mint az ásott ku- také — mondta elégedetten. A közelben munkálkodók megsejtették a motor hangjáról, hogy megszületett az eredmény. Jöttek egymás után asszonyok, emberek csodát látni. De a víz, a könnyű homokba már mély nyomot ásott, kimosott több pa­radicsombokrot. Le kellett állí­tani a motort, amíg a szórófe­jeket felszerelik. A jó hírre előkerültek a ker­tészek is. Segítettek, boldog örömmel, hordták a tartó bako­kat, illesztgették a csöveket. Néhány perc múlva a szóró­fejekből vékony, ezüstösen csil­logó sugár tört elő. Ive gyor­san megtört, földre hullott nyomban, s pici porfelhőt ka­Nagy asztal áll a szoba köze­pén. Mögötte megértő mosoly- lyal, ám kritikus fülekkel figye­lő tanárok, előtte szemmel lát­ható igyekezettel daloló kislány, a VI. osztályos Csapiár Évi. Száll az ének jó hangosan, me­részen. néha bizony hamisan is. Érthető izgalom! Ez az utolsó lehetőség — a pótfelvételi vizs­ga —, amikor eldől, hogy ki nyer még felvételt ebben az év­ben a Kecskeméti Állami Zene­iskolába? A tét nagy és a feltételek sem könnyűek. A zeneiskola taná­raiból álló bizottság a felvétel­re jelentkezők hallását, ritmus­érzékét, zenei emlékezőtehetsé­gét vizsgálja meg. Annak vi­szont, aki szereti a muzsikát nem kell félnie. Itt elsősorban nem a tudást osztályozzák, ha­nem a rátermettséget, zenei készséget. Aki megfelel, előképzőbe ke­rül, ahol majd elválik milyen hangszeren érdemes tanulnia. Kár, hogy néhány szülő nehe­zen érti meg: — az általa elkép­zelt hangszer nem felel meg gyermeke képességeinek. Éva tapsol és aggódik: sike­rült-e? A tanárnő bólint — rit­musérzékével nincs semmi baj. Sikerült... Most már csak ki­tartásán, szorgalmán múlik, — hogy vágyai szerint jó zongoris­tává válik-e?... vart a homokban. Majd a nyo­más egyre távolabb repítette a vizet, az ív kinyílott, tíz-tizen­öt méternyire, aztán még to­vább, és egyszerre permetsze- rűen hullani kezdett a mester­séges eső. A szórófejek körbe indultak, lépésről-lépésre áztat­ták a szomjas földet. A gye­rekek visongva szaladtak a zá­por után, aláugrottak, kiabál­tak: — Éppen olyan, mint az eső! Ázni lehet alatta! Vékony Béla pedig megállt, nézte a szivárványt, amelyet a nap varázsolt a sisteregve zu­hogó vízre. Egyetlen szót se szólt, csak hátba veregette Sü­tőst, idétlenül krákogott, és mintha halaszthatatlan dolga lenne, elsietett a legközelebbi szórófejhez... Az öntözés újabb problémát jelentett a gépészbrigádnak. Éj­jel is működtetniük kell a mo­tort, ha ki akarják használni. Pedig már nyakukon a cséplés, a gabonabehordás, ahol minden traktorosra nagy feladat vár. Ez foglalkoztatta Sütőst, mi­után a siker örömén túlestek. Forgatta az eszét, hogyan le­hetne legokosabban megosztani az emberek között a szapo­rodó munkát. — Hallod, ko­mám — kiáltotta Vékony Bé­Arra hátul, a mellékutcák- ” ban, gyér fényű villany- körték birkóznak a sötéttel. A főtér fái közül árnyak lopakod­nak, egészen az új művelődési ház súlyos tömbjéig. Ám a nagy előcsarnok üvegajtóin áradó fénykévék szőnyeget terítenek a befelé igyekvők lába elé. Feketébe öltözötten, mint nagy ünnepen, jönnek egyre az embe­rek. Pedig a hét legközepén járunk, a munka után alig volt idejük átöltözni, a nyugati ég­bolton még ott .«remeg a lebu­kott őszi nap néhány elhagyott sziporkája. De illetlennek érez­ték volna köznapi ruhában jönni, amikor most első ízben láthatják vendégül a Kecske­méti Katona József Színházat a kiskunmajsai új művelődési házban. Ünnep ez. Akármelyik nagyváros legmo­dernebb színházának előtere lehetne a művelődési ház tá­gas, világos csarnoka. Hallom, amint mellettem elhaladtában azt mondja valaki: — Szebb mint a súlyos füg­gönyök, aranykeretes tükrök ... mint a legtöbb színház előcsar­nokában. Ez így sokkal mo­dernebb ... A világot járt helybelinek igaza van. A világos színek, a kő és vas számtalan változata semmivel sem kevésbé ünnepé­lyes, mint a cirádák, a bársony és a vastag szőnyegek pompája De maibb, barátságosabb. Meglepetésemre a színpadon bosszankodva fogadnak: — Ha tudtuk volna! Kis szín­padra való táj-díszlettel jöt­tünk. Ide a bentit kellett volna hozni... — Gyönyörű, pompás, ide Iának —, egyezkednünk kell, gyertek közelebb! A szófukar brigádvezető fi­gyelmesen végighallgatta. — Ez tiszta sor — bólogatott végül elégedetten. — Te egy gé­pészt adjál, a többit elintézzük magunk. Éjjel is mindig lesz ember csövet hordani. Szilasi ott állt a közelükben, a többi kertésszel beszélgetett. Hallotta ezt az egyezséget, okos ötletnek tartotta. Mégis rosszul esett, hogy nála nélkül állapod­tak meg ilyen fontos dologban. Nem avatkozott közbe, csupán magában töprengett. Kezdte megérteni, hogy nem kérik ki a véleményét, jobban értenek a gazdaság vezetéséhez. Most már. hogy Bújdosó kézbe vette a gyeplőt, a brigádvezetők is ma­gukra találtak. A fő irányvona­lat az agronómus megszabta, a részletekbe pedig nem szól bele. Látszólag hagyja, hogy a bri­gádvezetők tegyék, amit akar­nak. De azok, minden dönté­süknél azt látogatják: mit szólna ehhez az agronómus! Eszükbe se jut, hogy ehhez az elnöknek is lehet néhány szava. Régen érlelődött meg benne ez a gondolat, de ilyen tisztán most fogalmazódott meg elő­ször. (Folytatjuk.) öröm jönni... — áradoznak mások. — Most jártam Párizsban — mondja a művelődési ház igaz­gatójának Udvaros Béla ren­dező —, akárhány színház el­fogadná ott is ezt az épületet. Tanakodnak. Mégse lehét csak úgy kiállni a közönség elé ezzel a tájdíszlettel. Meg kell magyarázni legalább. Végre a rendező vállalja, hogy néhány szóval bevezeti az előadást. Megtapsolja érte a közönség. „Hiszen jól van, megteszi most az egyszer még a kis díszlet js. Majd legközelebb ..” Szinte érezni, amint dagadoznak a büszkeségtől a helybeli keblek: Lám csak! Bocsánatot kérnek tőlünk, álmélkodnak, olyat mű­veltünk. Sok pénzbe került ugyan, meg sokat is dolgoztunk rajta, de megérte. — Mindez benne van abban a mosolygó morajban, ami végigfut a néző­téren. Annyian jöttek el az elő- ” adásra, hogy a pótszékek is elfogytak egy szálig. Hátul az ajtó közelében állnak a „benn- fenntesek”, akiket nem lehet ki­zárni még akkor sem, ha szék nem jutott. Az ügyeletes tűzol­tónak nincs szíve kiparancsolni őket. Bekukkant néhány percre a nézőtérre a színészek közül is az, akinek éppen nincs dolga a színpadon. Ki nem fogynak az elragadtatott szavakból, ők aztán igazán tudják, milyen nagy dolog ez. Jártukban-kel- tükben, szerte a megyében épp elég zsúfolt színpadot, hideg öl­tözőt, levegőtlen nézőteret lát­tak már. örülnek, hogy a művelődési ház vezetősége az évad minden előadását lekötötte. Tehette bátran, a kiskunmajsaiknak nem kell többé városba utaz­niuk színházért. Amint átlépték az előcsarnok küszöbét, nincs többé különbség Kiskunmaisa és Kecskemét, vagy akár Buda­pest között. H a pedig valaki ezek után is kételkednék, hallgassa csak meg az egyik művész meg­jegyzését, amint a mosolygó ar­cok között egyszer csak így szólt: — Valljuk be, néha az em­bernek elmegy a kedve tájon. Nem is csoda, olyan körülmé­nyek között... De ide nem jö­hetünk ám akármilyen előadás­sal. .. M. L. Hat és fél millió dolláros üzletkötés Vasárnap csukta be kapuit a Zágrábi Nemzetközi Őszi Vásár, amelyen 43 európai, ázsiai, ame­rikai és afrikai ország mutatta be százezer különböző ipari ter­mékét. A Magyar Népköztársaság pa­vilonját mintegy hétszázezer lá­togató tekirltette meg. A ma­gyar cégeknek a vásáron lebo­nyolított üzletkötései elérik a hat és fél millió forintot. Gazsó Endre llj Iskola épül ísiorion i Úszódon községfejlesztési alapból 1 millió 200 ezer forintos költséggel új négytantermes Központi általános iskola épül. Az új iskolában külön helyiséget juttatnak majd a politech­nikai foglalkozásoknak és kétszobás nevelői lakás is lesz az épületben. A tervek szerint az új iskolát 1964 tavaszán adják át rendeltetésének. (Pásztor Zoltán felvétele.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents