Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-21 / 221. szám
1963. szeptember 21, szombat 5. «Mal A törvényesség és fogrend társadalmi őrhelyén Részletek egy tanácsi állandó bizottság munkájából Rosszul értelmezett takarékosság Alig több mint fél éve alakult meg Baján a járási tanács jogi és törvényességi állandó bizottsága. Fél évnyi működés nem nagy idő egy testület életében. Erről a hét tag í állandó bizottságról azonban joggal el- mondnatjuk, hogy jelentős, nagy hatósugarú, s emellett nagyon közhasznú tevékenységet fejtett ki rövid idő alatt is, amire munkájuk féléves mérlegéből következtethetünk. Többek között ellenőrizték a járási tanács vb szakigazgatási szerveinél a törvényesség betartását, megvizsgálták a társadalmi tulajMegtört dón védelmével kapcsolatos intézkedések végrehajtását, több termelőszövetkezet közgyűlési és vezetőségi ülésének jegyzőkönyvét, a fegyelmi, ellenőrző, szociális és kulturális bizottságok tevékenységét. E felsorolás keveset mondó lenne, ha nem szólnánk arról, milyen észrevételek és javaslatok forrásaivá váltak a vizsgálatok. A járási tanács szabálysértési előadójának munkáját vizsgálva helyes és célszerű kezdeményezésnek találták, hogy több köza jég... Imrehegy, ez a nagy kiterjedésű tanyatelepülés hiába emelkedett községi rangra több mint tíz évvel ezelőtt, a lakosság nehezen tudja megszokni a gondolatot, hogy összébb húzódjon, falut alakítson. A községi tanács jól vélekedett, amikor úgy gondolta, hogy a lakott helyiség jellegét a középületek teremtik meg, tehát el kell kezdeni ezek építését. Ily módon került sor a helyi tűzol 34 tószertár felépítésére, melyet augusztus 20-án adtak át rendeltetésének. Ugyancsak közhasznú épület lesz a most készülő postahivatal is, amely 300 ezer forintot vesz igénybe, s ebből kétszázezer a község hozzájárulása. Most már a lakosság is jobban kedvet kapott a betelepülésre, legutóbb nyolc család nyújtotta be a tanácshoz ez irányú kérelmét. Simon János és az épülő, új postahivatal. (Csorba Menyhért felvételei.) ségben társadalmasították a szabálysértési eljárásokat. Az állandó bizottság javaslatot tett a járási tanács végrehajtó bizottságának a szabálysértési „népi ülnökök” hálózatának kiépítésére. A javaslatot a tanácsülés megvitatta és el is fogadta. Nemesnádudvaron és Nagyba- racskán a Kossuth, illetve az Üj Tavasz Termelszövetkezet- ben végeztek sokoldalú vizsgálatot. Többek között megállapították, hogy a nemesnádudvari Kossuth Termelőszövetkezetben hiányosan vezetik a közgyűlések és vezetőségi ülések jegyzőkönyveit, ami nem csupán alaki hiba. A jegyzőkönyvekből például nem tűnik ki, az ülésen akadt-e hozzászóló az előterjesztésekhez. vagy sem. A felszólalások rögzítésének mellőzése pedig alkalmat nyújt arra, hogy a tagok értékes javaslatait, vagy éppen bírálatait elkendőzzék, elhallgassák. S ez már nem formai, hanem tartalmi, a termelőszövetkezeti demokráciát érintő mulasztás. Mindkét vizsgált termelőszövetkezetben kialakult az a helytelen gyakorlat, hogy a felvételüket kérő tagok sorsáról a küldöttgyűlés dönt, de erről a döntésről már nem értesítik a közgyűlést. Emellett a jegyzőkönyvekben nem tüntetik fel név szerint sem a felvett, sem a kizárt tagokat. A nemesnádudvari Kossuthban például a küldöttgyűlés több tagot kizárt minden ok és indok feltüntetése nélkül. így a kizárt tagok részére a jogorvoslati lehetőség nem volt biztosítva. Ugyancsak hiányosságként vetődött fel, hogy egyes esetekben a szabálytalanságokat nem fojtják el csirájában. A Kossuth Tsz bérelszámolójának például 4065 fonni hiánya mutatkozott a pénztári ellenőrzésnél. Néhány hónappal később 3000 forint munkaegység-előleget szavazott meg és folyósított számára a vezetőség. Ismét egy hónappal később munkaköréből felmentették azzal az indokolással. hogy több ízben pénztárhiánya mutatkozott és a vezetőséggel szembeni magatartása sem volt kielégítő. A sok érdekes, de főként hasznos észrevétel — amelyekből sorolhatnánk még jó néhányat, s amelyeket a járási tanács szakosztályaihoz továbbítottak — mind azt bizonyítja, hogy a bajai járási tanács eme fiatal állandó bizottsága éber őre volt az elmúlt fél évben a törvényesség betartásának, híven teljesítette megbízatásait, amelyet a tanácsi testülettől kapott. ESZIK ÉVA amire^ 34. Vékony Balázs az első fej salátát valami udvarias morgás kíséretében neki ajándékozta a kertészetből. A juhászok meg egy báránnyal lepték meg a születése napján. Ha nem szeretnék, minek kedveskednének? Többet úgyse fizethet, mint amennyi jár, ezt nagyon jól tudják. Az éjjeli aratás miatt morogtak két helyen is. De azért rögtön készülődtek. Kovács Mihályékhoz szólt be utoljára, azután bekanyarodott a csatorna melletti cukorrépaföldre. Jólesett ez a csavargás, semmittevés. A tábla végében a csatorna állta útját Ott hívogatott egy kis nyárfás, abban telepedett le. Vízizsályát tépett, az illatát ízlelgette és nézte a lustán úszó vizet. Még soha nem járt ebben a nyárfásban, mégis ismerősnek tűnt minden. A fák hamuszínű kérge, a térdeplő bodzák, a rikító zsályák. Emlékezteti valamire... Igen, arra a másik erdőre. Milyen régen történt, már alig fáj. Érettségi után volt egy udvarlója, Gyula. Kettesben gyakran elsétáltak az álomzugba, a magyartelki kiserdőbe... Aztán a fiú elment katonának. Előbb még küldött néhány levelet, később válaszra se méltatta az ő kétségbeesett sorait. Osztálytársai közül többen férjhez mentek azon az őszön. Lassan tízéves lesz lányuk, kisfiúk. Neki nem születhetett meg ... Minek is, hogy mindig az apjára emlékeztesse és tűrje a gúnyolódásokat? A csatornában zöld gyékény úszott. Gyerekek fürödhettek valahol, ők bocsátották útjára. Távolról vedrek csörömpölése hallatszott, és ahogy arrafelé fordult, már látta a pislákoló lámpafényeket is. Szinte vezényszóra világosodtak ki az ablakok egymás után. Elszívott egy cigarettát, majd kényelmesen megindult vissza a kocsiúton. — Jó estét! — biccentette meg futtában Bújdosó a fejét, azzal tova akart illanni. De néhány méterrel odébb hirtelen megállt, s majdnem ijedten kérdezte: — Piroska, maga mit keres itt, ilyenkor? — Lekéstem az autóbuszt. Nem volt kedvem most hazamenni. — Látja, én még ilyenkor is futok — hadarta Bújdosó. — Van itt baj egész nap, a tűz égetné meg. — És most hová fut? — Odaadom a kocsisoknak az egyik bélyegzőt. Sertéstápért mennek holnap hajnalban, és bélyegző nélkül nem adják ki az árut. Ha bezártam az irodát, utána meg kiszaladok az aratókhoz. — Én magával tarthatok? Bújdosó rövid gondolkodás után válaszolt — Ha álmatlanságban szenved. Egyébként felhívom a figyelmét, semmi romantikus sincs benne Mindjárt feljön a hold, ott lesz vagy tizenöt ember, és néhány órai izzadással lenyisszantják az egészet. A kecskeméti Boldogulás Termelőszövetkezet mezőgazdasági tanulói panasszal fordultak Magyar Ferenchez, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főelőadójához. Elmondták, hogy a termelőszövetkezet vezetősége fittyet hányva a március 1-én hatályba lépett törvényre, az előírtnál kevesebb bért fizet nekik. Magyar elvtárs — a panaszt tisztázandó — beszélgetésre hívta a tanulókat, a tsz elnökét és főkönyvelőjét, valamint Hévízi Mihályt, a városi tanács mező- gazdasági osztályának oktatási előadóját. A tények beszélnek Tizenegy ijedt arcú tanuló fészkelődik a megyei főelőadó szobájában. Szorongásukat az okozza, hogy Érsek Tibor elnök és dr. Iványi Szabó László főkönyvelő még mindig nem ért egyet velük, és igyekszik elhárítani a felelősséget. — Mi helyesen jártunk el. Tanulmányozva a rendelkezést, arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy nekünk kell meghatározni a béreket — jelenti ki a főkönyvelő. Érsek Tibor elnök óvatosabban fogalmaz: — Igaz ugyan, hogy az itt levő bérkimutatás szerint egyesek az előírtnál kevesebb fizetést kaptak, de meg kellene nézni az alapbizonylatokat is. Mert vám, aki beteg volt, és ez eltérést okozhat. Közgyűlés nélkül Hévízi elvtárs fejcsóválva hallgatja a vérszegény érveket, s aztán szót kér ő is. — A vonatkozó rendelet világosan meghatározza a tanulók bérének alsó és felső határát. A termelőszövetkezet vezetőségének csak az áll jogában, hogy a megadott határokon belül — figyelembe véve a fiatalok tanulmányi eredményeit, szorgalmát — javaslatot tegyen a fizetésekre. Végső fokon a közgyűlés dönt. Tény az, hogy a tanulók fizetése csak az ebédtérítéssel együtt érte el az alsó határt, holott a térítés nem számítható bele az alapbérbe. A termelő- szövetkezet vezetősége tehát hónapról hónapra megkárosította fiatal dolgozóit, és erről a közNem volt ez valami udvarias meghívás, de Piroska nem vette rossznéven. Megszokta már a nyerseséget, a sokszor gorombaság határát súroló modorát. De azért érezte, volt ebben valami számítás, hogy így mellészegődött és egy kicsit szégyenkezett, amiért ennyire kiszolgáltatta magát. Hiszen észrevehette, Bújdosó az utóbbi időben kerülte. Hamarosan visszajött, s most is morgott — Kerékpárral kellene menni, de azok a büdös kutyák este leszaggatják az emberről a ruhát... — Legyintett egyet, aztán megenyhülten hozzátette: — Gyerünk, sétáljunk a holdvilágon, legyünk romantikusak. Valóban nem volt semmi szépség az esti gyaloglásban. A keskeny gyalogúton is akadt ki- sebb-nagyobb mélyedés, göröngy, s ezekben sűrűn megbotlottak. — Piroska, nem fél, hogy megszólják? — kérdezte Bújdosó váratlanul. — Ismeri a tanyasiakat, sejti, mire gondo lók? (Folytatjuk.) gyűlésnek nincs tudomása, mivel a bérügyet nem vitték a tagság elé. Jóindulatú tévedés? — Vajon miért rúgták fel a törvényt a Boldogulás Termelőszövetkezet vezetői? — tette fel a kérdést Magyar elvtárs. — Jóindulatú tévedésről van itt szó csupán? Sajnos, nem. A rendelet megjelenésekor ugyanis körlevelet kaptak a városi tanácstól, amelyet tanulmányozva semmiképpen sem követhették volna el a hibát. Ráadásul a megyei tanács munkatársai szóban is felhívták a figyelmüket arra, hogy helytelenül fizetik a fiatalokat. Rosszul értelmezett takarékosságról van szó tehát, 6 ennek a tanulók látták kárát. A termelőszövetkezet vezetőségének, hogy jóvá tegye a hibát, a közgyűlés beleegyezésével meg kell térítenie az elmúlt hónapokra járó törvényes bért... Békés Dezső A névnap Minő szerencse, hogy névvel vagyunk ellátva! Nemcsak azért, hogy amikor Jánost vagy Tildát szólítanak, nem hallgat rá Töhötöm, Elek, Viktor, illetve Kati, Zsuzsi, Vera, hanem azért is, mert nevenapja — tisztelet a kivételnek — évente mindenkinek általában csak egy van, s ez kitűnő alkalom az ünneplésre, egy „kikapcsolódásra”. Eme kedves ünnepen rokonok, jó barátok, s nem utolsósorban a munkatársak előrukkolnak a felköszöntőkkel, jókívánságokkal halmozzák a névnapját ülőt. Mindez jó, helyénvaló. Csakhogy... De nem vágok elébe a minap hallott névnapi történetnek, amelyet barátom mesélt: — Menyasszonyom az egyik élelmiszeripari vállalatnál dolgozik. Múlt héten a munkaügyi osztályra sietett, hogy évi fizetéses szabadságát intézze. Zárt ajtóra talált. Egyszer csak bentről harsány kacagás törte meg a csendet. Ettől bátorságot kapott és kopogtatott. Kisvártatva kócos női fej jelent meg az ajtó nyílásában. — Jöjjön később, mert most amolyan családi ösz- szejövetelt tartunk egyik kolleganőnk névnapja alkalmából! — hadarta, s ahogyan előbukkant, úgy el is tűnt az ajtó mögött. Az én menyasszonyom ott állt meglepődve, szóhoz sem jutott. Majd bosz- szúsan távozott... Kissé meglepett a történet. S bár úgy hiszem, ma már ritkaságszámba menő, mégis töprengésre adott okot. Elgondolkoztam, milyen „önzetlenül” szerethetik kolleganőjüket az említett osztály dolgozói, akik felköszöntésére csak munkaidő alatt találtak alkalmat. S mekkora fegyelem uralkodhat a vállalatnál, hogy a jól megfizetett munkaidőt ilyen önfeledten — névnap ürügyén — dáridóval tölthetik! Vajon mit tett volna a kócos fel gazdája, ha a barátom menyasszonya helyett tör- I ténetesen a vállalat igaz- { gatója kopogtat? Hódy
