Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-21 / 221. szám
¥983. szeptember 2Í; szómba! 3. oldal Ne csak egymásközt II kertészet és az élelmiszertermelés A tagjelölt több mint két évtizede becsülettel dolgozik a gyárban. Ezerkilencszáznegyven- haftól az ötvenhatos ellenforradalomig párttag volt. ötvenhatban derekasan helytállt. Dolgozott, míg lehetett, s vigyázott a kazánokra. Van elvtárs, aki nemrég levelet írt a párttitkárnak arról, hogy életét neki köszönheti. Másokat is megóvott a for- rófejűektől. Lehet, hogy az akkori tragikus káoszt látva csalódott az eivtárs, bizonyára idegileg, fizikailag is kimerült —• ezért húzódott vissza jó ideig, ötvenkilencben azonban újból „nyeregbe szállt”^ hogy segítsen a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Az agitációra készültek, mikor egyik elvtárs odaszólt neki: „Mit keresel köztünk, hiszen kulák volt az apád?!” Nem lehet csodálni, hogy megint visszavonult. Két évtizedes közös munka után megalázó volt, hogy tapogatóztak múltja, származása után. Csak azért, mert a rosszindulatú sesesusának a demokratizmus jegyében végére kellett járni. Mit állapíthattak meg? Azt, hogy apja 5 holdas kisparaszt volt, azzal a földdel lépett termelőszövetkezetbe is... Mindezt a taggyűlés elé tárták ajánlói, a párttitkár, szb- titkárnő, s egyik régi munkatársa. Utánuk szólalt fel közvetlen főnöke, egy fiatal műszaki, s olyan „nagyvonalúan” kezdte elemezni a munkás jellemének ellentmondásosságát, hogy végül is sután hatott, mikor így fejezte be: „Azért én is ajánlom őt, mert az utóbbi időben ...” Hozzászólása alatt többször • • • összesúgtak az elvtársak, félhangos megjegyzéseket tettek, melyekből az volt kivehető, hogy elvetette a súlykot a fiatalember, s aránytalanul csak a hibáit sorolja a jelöltnek. Azt lehetett várni, hogy nagy vita lesz a maximalista és itt-ott igazságtalan érvek, igények felett. De senki sem szólt az elnöklő főmérnökön kívül, aki tapintatosan elterelte a személyeskedő hangnemről a taggyűlés menetét. Igaz, egyhangúlag a munkás pártba való felvétele mellett szavaztak az elvtársak, de miért csak egymásközt tettek megjegyzéseket a gyűlés alatt, miért csak elmenőben eredt meg a szavuk? Mondogatták akkor, hogy emberekkel való kapcsolat dolgában a fiatal mérnöknek is aktuális volna körülnézni a saját háza táján. Meg emlékeztek számos epizódra ötvenhatból, amivel a jelölt osztályhűségét bizonygatták. Dicsérték, hogy mikor az apja megbetegedett, ő járt ki — gyári munkája mellett — a tsz- be, hogy elvégezze, ami arra várna. Ne mondják, hogy azért veszi könnyen az apja a tsz-t, mert a fia üzemben dolgozik, és eltartja ... Meg sok másról szó esett még, amit a taggyűlés előtt kellett volna elmondani. Ha nem megpróbált munkásemberről lenne szó, gondolhatnánk arra is: olyan szájízzel ment haza, hogy az elvtársak úgy értettek egyet mindennel, ahogyan elhangzott. —th —n Dr. Mészöly Gyulának, a Duna —Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Inézet Kossuth-díjas igazgatójának Keszthelyen, a Geor- gikon-napok keretében a fenti témáról ma, szombaton elhangzó vitaindító előadását az alábbiakban rövidítve közöljük. Hazánkban a jelenlegi gyümölcs- és zöldségfogyasztás együttes mutatója megközelíti az évi 134 kilogrammot kitevő európai átlagot, sőt a tervidőszak végén előreláthatólag meg is haladja majd. Külön figyelmet érdemel a paradicsomfogyasztás rohamos emelkedése. Napjainkban Európában 41 százalékkal több paradicsomot fogyasztanak, mint a második világháború előtt. A világ paradicsomtermesztő szántóterületé közel egymillió hektár. Ennek termelési értéke több mint 10 millió hektár búza értékével azonos. A zöldségfogyasztás általában a magasabb biológiai értékű zöldségfélék irányába tolódott el. Különösen keresettek a nyersen fogyasztható zöldségfélék, mint a paradicsom, a fejessaláta. Az egyre növekvő kereslet azt mutatja, hogy a mélyhűtött zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása a jelenlegi, fejenkénti 100—150 grammról akár öt kilogrammra is fokozható lenne. F 'yébként a friss zöldséggel és gyümölccsel szemben támasztott követelmények világszerte egyre nagyobbak. A fogyasztó olyan tiszta, ízletes és jó minőségű árut kíván, amelynek konyhai előkészítése a legkisebb veszteséggel jár. A primőr zöldségek iránti növekvő kereslettel magyarázható, hogy az utóbbi évtizedben lényegesen megnövekedett az üveg alatti termesztés. A népi demokratikus országok 1965-ben már csaknem tízezer hektárt kitevő üvegfelülettel rendelkeznek, amelynek mintegy az egyötöd része lesz palántanevelő és hajtató üvegház. A kontinens országainak zödségtermő területe az .összes szántóterülethez viszonyítva igen alacsony (Hollandiát kivéve sehol sem haladja meg az 5 százalékot). Hazánkban 210 ezer hold — az összes szántók 2,1 százaléka —, s e terület évi 100 ezer vagon áru termelése mellett egymilliárd forint értéket képvisel. Az egy főre eső évi zöldségtermelésünk jelenleg 126 kilogramm. A tervidőszak végéig viszont elérjük a 163 kilogrammot, s ez a mennyiség már közel áll a fejlettebb technikával rendelkező államok színvonalához. Zöldségkivitelünk 1959-ben összesen 7350 vagon volt. Ebből a paradicsom és a vöröshagyma kivitele három-háromezer. a csemegepaprikáé pedig 700 vagont tett ki. A kedvezőtlenebb éghajlati viszonyokkal bíró baráti, s a tőlünk északabbra fekvő államok nagy részébe a jövőben komoly lehetőségünk nyílik a korai és késői zöldségfajták kivitelére. Ehhez azonban valamennyi zöldségfajta átlagtermését mintegy 30 százalékkal emelni, a munkaráfordítást pedig hasonló arányban csökkenteni kell. Jelenleg hazánkban több mint 3000 a zöldségtermesztéssel is foglalkozó termelőszövetkezetek száma. Ezekben a termő- terület nagy része — mintegy 70 százaléka — 40 hold alatt van, s csupán 10 százalékánál valamivel több tartozik a 100 —300 holdas kategóriába. Az egységes, kifogástalan minőségű, megfelelően csomagolt zöldségáru iránt hazánkban is megnőtt a kereslet. Ennek előállítása a szakosított és összpontosított termesztést folytató nagyüzemi gazdaságok feladata, a jövőben még fokozottabb mértékben. A tsz-einkben a közelmúltban bevezetett előtervezés több szempontból is előnyös. Ennek révén a gazdaságok jóval korábban, már az év elején részleteiben is kidolgozhatják egész évi gazdálkodásuk irányát, s az önálló tervezés mellett nagyobb lehetőség nyílik egy-egy termelési körzet, vagy járás szövetkezetei közötti szakosított, illetve összpontosított termelés ki- szélesítésére. Ami a termelési költségek alakulását illeti, ez nagymértékben függ a gépesítés fokától. A paradicsomtermesztés egyes munkafolyamatainak gépesítésével — a gépi ültetéssel, növény- ápolással, permetezéssel — a munkaerő-felhasználás a kisüzemi, nem gépesített termeléshez viszonyítva mintegy a kétharmadára csökkenthető. Helyes felvilágosító munkával elsősorban a korszerű palántanevelés gyors ütemű fejlesztését kell elérnünk. Ennek a mechanizálása — vagyis a gépi földrostálás, a trágya és a föld géppel történő be- és kihor- • dása, a gépi vetés — legalább 15 százalékkal csökkenthetné a palántanevelés önköltségét. Újra az izsáki fürdőről Ha sürgős a munka... A Tompái Vegyes és Építőipari Szövetkezet első félévi szolgáltatási tervét 104 százalékra teljesítette. A rádió, televízió és a háztartási kisgépeket javító műhelyből 286 készülék került ki megjavítva Németh István műszerész keze alól. Egyébként a községben 66 televízió és 460 rádiótulajdonos van. A képen a mester és tanítványa: Timár Pál elsőéves tanuló. (Első képünk.) Bőven van munkája a motor- és gépjavítórészleg dolgozóinak is. (Balra lent.) Kelebián a cipészműhelyben öt segéd és egy tanuló készíti az új, javítja a rossz cipőket. Sürgős esetekben 3—6 óra alatt teljesítik a fogyasztók kérését. (Harmadik képünk.) (Pásztor Zoltán felvételei.) Még a tavasszal, pontosabban április 23-án írtunk az izsáki strandfürdő építése körüli huzavonáról. Az akkori körülmények ismeretében nem volt nehéz megjósolni, hogy a fürdő ez év június 15-re, vagyis a szerződésben rögzített határidőre nem készül ed. Hogy miért nem, azt részletesen kifejtettük cikkünkben. Akkor a kivitelezőnek, vagyis a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnak az volt a véleménye, s ezt erősen hangoztatta, hogy csupán a fürdő üzemeltetéséhez szükséges négy szivattyú hiánya akadályozza abban, hogy betartsa a szerződésben megjelölt határidőt. A napokban ismét elmentünk Izsákra, és érdeklődtünk a fürdő jelenlegi állapotáról. Sajnos, alig történt valami azóta. A tanácsházán Fodor Sándor, a végrehajtó bizottság titkára, kissé belefáradtan mondta el, hogy újabb határidőt kért az építőipari vállalat, s azt ígéri, hogy 1964. február 29-re most már ténylegesen elkészíti és átadja a fürdőt. A községi tanács ebbe nem egyezett bele, de nyilvánvaló, hogy ettől függetlenül nem fog hamarabb elkészülni a létesítmény. Igaz, hogy a nyomó- vezetékek még augusztus elején a földbe kerültek, ami — tekintettel a csőhiányra — a tavasszal még kilátástalannak látszott. Azonban hamarosan újabb nehézségek jelentkeztek. Jó ideig nem volt cementje a vállalatnak, tehát állt a munka. Amikor pedig kaptak cementet, nem volt kőműves szakember. Egyébként is a vállalat kőművesei ebben az évben — a tanácstitkár elmondása szerint — igen keveset dolgoztak a fürdőnél, s ennek tudható be, hogy ma még sok kőművesmunka van hátra az öltözőnél, a gépháznál és a medencéknél is. Hogy mennyire az építőipari vállalaton múlik a fürdő mielőbbi üzemeltetése, azt legjobban az a körülmény bizonyítja, hogy az Izsáki Községi Tanács még augusztus elején, amikor megkapta a Szerelvényértékesítő Vállalattól, Budapestről a leiratot, hogy bármikor szállítani tudja a szivaty- tyúkat, levélben értesítette a vállalatot: a gépek rendelkezésre állanak, azokat be lehet szerelni. Választ azonban erre vonatkozóan még a mai napig sem kapott. Ügy látszik, hogy a kivitelező egyoldalúan tartja magát ahhoz a határidőhöz, melyet saját magának kitűzött, vagyis a jövő év február végéhez. A félkész állapotban levő létesítményben igen nagy károkat okozhat az esetleg korán beálló tél is, s ez szintén a kivitelezési költséget fogja emelni. SÁL SÁNDOR
