Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-18 / 218. szám
1963. szeptember 18, szerda 5. oldal Ötévi szünet után... A MABEOSZ — Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége — kecskeméti bélyeggyűjtők köre ötévi szünet utón ismét nagyszabású bélyegkiállítást rendez Kecskeméten, a Bányai Júlia Gimnázium dísztermében, szeptember 25-től október 1-ig. A TIT fennhatósága alatt működő körről ritkán hallanak a kívülállók, éppen ezért megkértük Kosa Károly ügyvezetőt, ismertesse munkájukat. — A bélyeggyűjtés 1933-ban kezdett divatba jönni Kecskeméten, de akkor még 10—12-en foglalkoztak csak vele. 1944- ben már 150-re nőtt a gyűjtők száma. A felszabadulás után pedig rohamos fejlődésnek indult a bélyeggyűjtők köre. Jelenleg 350 a tényleges tagok száma és a körben az ipari munkástól az értelmiségig minden foglalkozási ág képviselve van. Ifjúsági szakosztályunkban több mint száz tanuló gyűjti szorgalmasan a bélyeget. Nemrég tartottunk egy tájértekezletet, ahol felvetődött a javaslat: a környékbeli városok, községek bélyeggyűjtő köreinek legyen Kecskemét a területi központja. Ez az elgondolás valószínűleg a közeljövőben meg is valósul és akkor a kecskemétihez csatolnák még Nagykőrös, Kiskunfélegyháza, Alberti r$a, Cegléd, Kerekegyháza köreit is. A kiállításon egyébként már szerepel több vidéki kör anyaga. A ritkaságokat kedvelő közönségnek tartogatnak-e valami érdekes meglepetést? — Természetesen. A kiállításon egy különleges összeállítással szerepel a posta-vezérigazgatóság bélyegmúzeuma. Emlékbélyegzőt is készített a posta, i amellyel a kiállítás helyiségé-1 ben feladati leveleket bélyeg-! zik le. Mintegy 7—10 000 bélyeg kerül kiállításra, többek között magyar és külföldi 1870-es kiadású, úgynevezett „klasszikus” sorozatok, motívum-gyűjtemények, állat, virág, madár, sport, rakéta és egyéb témakörből összeválogatva. A napokban bizottság nézi át az anyagot és a legértékesebb gyűjtemények tulajdonosait tiszteletdíjjal jutalmazza. Szép és hasznos időtöltés a bélyeggyűjtés. A gazdagnak, színesnek ígérkező kiállítás látogatói közül bizonyára sokan kapnak majd kedvet ahhoz, hogy a bélyeggyűjtés nemes „szenvedélyének” hódoljanak... —s —a Vándorkiállítás a megyében élő festők műveiből A FALUSI lakosság kulturális felemelkedésére köztudottan készségesen áldoz a MÉSZÖV és o legtöbb helyi földművesszövetkezet. Évről évre mintegy 200 ezer forintot kap a ME- SZÖV-től a megyei könyvtár, számos író—olvasó találkozó megrendezését tette már lehetővé a földművesszövetkezetek anyagi támogatása. Neves írókat láttak vendégül a kiskőrösiek egy hétre, tíz napra, hogy ismerkedhessenek a parasztság mai életével, a közös gazdálkodás következtében kialakult új paraszti életformával. Most e segítőkészség új utat talált arra, hogy művészi élményben részesítse a képzőművészetektől jórészt ma még elzárt falusi lakosságot. A kecskeméti földművesszövetkezet kezdeményezésére október 12-től 16-ig vándorkiállítást rendeznek a járás három községében a megyében élő festők képeiből. A kiállítás előkészítésére akcióbizottság alakult, a MÉSZÖV, a megyei tanács, a TIT és a KPVDSZ képviselőiből. Ezek a szervek közösen viselik az anyagi terheket és együttesen rendezik a vándorkiállítást, amely mintegy harminc képből áll majd. A bajai, kiskunhalasi és kecskeméti festők képei között szerepelni fog a megyei tanács képtárának néhány darabja is, azonkívül a megyei könyvtár összeállítása képzőművészeti könyvekből és albumokból. A MÉSZÖV és a KPVDSZ 1500—1500 forinttal járul hozzá a költségekhez, a helyi fmsz-ek hasonló összeggel fedezik a dekoráció és a termek berendezésének kiadásait. A képek előzetes válogatását Udvardy Gyula tanár, festőművész végzi, majd a Képzőművészeti Alap zsüribizottsága bírálja felül az anyagot. A vándorkiállítás első állomása Tiszakécske lesz, október 12-én. A következő két hét folyamán bemutatják festőművészeink képeit Lajosmizsén és Izsákon is. I Egyre csak fújja, amit betanult, más nem érdekli. Haladtak pár száz métert, mire a látogató megszólalt. — Magának nincs valami jó véleménye Kálmán Andrásról. — Minek tagadjam? — vonta meg a vállát. — A taggyűlés nyilvánossága előtt a szemébe Is megmondtam. Egyszerűen kerékkötőnek tartom. Igen sokat töprengtem ezen mostanában, miért van így? Egy pártban vagyunk, mindketten kommunistának valljuk magunkat. De nekem olyan érzésem van, amikor Kálmán Andrással vitatkozom, hogy mi nem egy pártba valók vagyunk. Ha hízelegsz, jó ember vagy. De ha ellent mersz mondani, befeketítelek, kitöröm a nyakadat, és százszor megemlegeted, hogy az utamba álltái. Hogyan érthetnék én egyet ilyen emberrel? — Mondja csak, magának Ilyen „hízelgő” véleménye van A járás többi vezetőiről is? Bújdosó a fejét rázta. — Nem... hiszen nem is ismerem őket. Mindenesetre néha ellátogathatnának hozzánk. Azért, mert távol eső tanyán lakunk, találhatnának érdekes dolgot nálunk. Még nem ismerem a járási párttitkárt. De biztos vagyok benne, ha két hónappal ezelőtt elmondhattam volna neki a tervünket, nem lennénk elrettentő példa minden értekezleten. A majortól másfél kilométernyire, egy csenevész kis tölgyfás mellett, a járási kiküldött megállította az autót. A szélső fák alatt térdig ért a zöldkalászú cigánybúza, arra mutatott. — Pihenjünk egy kicsit. Engem nagyon érdekel, amit az elvtárs mond, szívesen hallgatom. Ügy látszik, még mindig ráérünk — gondolta Bújdosó, és mivel olyan emberre akadt, akinek egyszer kiöntheti a szívét, mindjobban belemelegedett a beszédbe. Elmaradhatatlan, kis BŐVÜL AZ ISKOLA Szűknek is bizonyult, meg aztán nem is volt megfelelő Katymáron az általános iskola. Még a nyáron hozzáláttak tehát, hogy részben KÖFA-alapbóI, részben állami támogatásból 1 800 000 forintos összegben egybeépítsék, felújítsák és bővítsék a két külön épületből álló iskolát. Egy része október elejére, egy másik része novemberre készül el, ezáltal a tantermek száma ebben az évben héttel gyarapodik. Teljesen kész állapotban történő átadására jövőre kerül sor. Ártalmas szeretet a következményei. Az a gyerek aki korán megszokta, hogy kívánságai nem érdemei arányában, hanem korlátlanul teljesülnek, és az ujját sem kell meg mozdítani azért, hogy megkapjon valamit — később már nem is kér, de követel. Ha pedig fokozódó igényeinek teljesítése már meghaladja a szülők anyagi erejét? Nos, akkor más úton érvényesíti akaratát. Az ilyen út — szomorú tények bizonyítják — az esetek többségében rendőrségre, a fiatalkorúak bíróságára, végül a javító intézetbe vezet. Tw**«s lenne azt áll'tani hogy a mértéket nem ismerő szülői szeretet mindenkor ilven sötét, lehangoló következményekkel jár. Természetesen akadnak kivételek, akik az erkölcsi mélypontig nem jutnak el. Fennáll viszont annak a veszélye, hogy belőlük lesznek az örök elégedetlenek, az önzők, az irigyek, s mivel kiskorukban nem ismertek gátat — környezetük zsarnokai is. Ilyenkor már késő a bánat, s a szokásos védekezés: „Én jót akartam.” Nem javára, hanem ártalmára szolgál minden gyereknek az a szeretet, amely csas. luizou Kényeztetésben, nemegyszer erőn felüli költekezésben nyilvánul meg. A gyerek elsősorban nem körülrajon- gásra, hanem gondos nevelésre szorul. Az idén már minden iskolában életbe lép az új nevelési terv, melynek sikere a szülők és a pedagógusok összehangolt, következetes munkáján alapul. Ha minden szülő a nevelési terv szellemében biztosítja gyermeke otthoni életrendjét, ha a közöttük levő kapcsolatot közös kirándulások, meghitt beszélgetések és a gyermek képességeit kibontakoztató, jövőjének utat szabó ötletes játékok, hasznos elfoglaltságok mélyítik el, akkor a család szeme fénye mindent megkap ahhoz, hogy derék, becsületes, teljes értékű ember váljék belőle. És olyan útravalót visz magával az életbe, amelyet semmilyen drága ajándék nem képes pótolni: az otthon, a családi élet szépségét és a szülői szeretet értékben soha ki nem fejezhető, éltető melegségét. V. Zs. Karon szobrot Fiatalassxony a cukrászdában, három mohó, erőszakosan követelőző csemetével. „Anyu, még fagyit, még egyet abból a tortából is”' — sipítanak körülötte a gyerekek, mint elnémíthatatlan orgonasípok. Az anya megadóan rendel és fizet. „Eleget nélkülöztem én — próbál mentséget keresni helytelen bőkezűségére —, legalább a gyerekeimnek legyen meg mindene.” Helyben vagyunk. Ez az a bűvös szó, amellyel a szülők olyan sűrűn és szívesen áltatják önmagukat, ha érzik, hogy bizony engedékenyebbek, mint kellene. Mert mit lehet és helyes érteni azon, hogy a gyereknek legyen meg mindene? A változatos és egészséges táplálkozást, a tanulási, játszási és pihenőidő biztosítását, rendes öltözéket — mindent, amire a gyereknek zavartalan fejlődéséhez szüksége van. Viszont felesleges őket tejben-vaj ban füröszteni, csokoládéval és játékokkal tömni, ha pedig cseperedni kezd, ráaggatni egy egész divatszalonra valót. Ártalmas az ilyen szeretet. És legtöbbször a szülők is észreveszik — sajnos szokszor későn —, mennyire súlyosak lehetnek noteszét elővette, abból sorolta a számokat, tételről tételre bizonyította, hogy mennyivel jobban jár a szövetkezet az új elosztási móddal. A vendég csak néha tett megjegyzést, mindig .lényegbevá- góan. De Bújdosó még mindig nem vette észre, kivel áll szemben. — És mondja csak, a cukorrépát meg a napraforgót hogyan műveltetik? Mindkét növény állami monopólium, abból nem adhatnak részt. — Igen, ezen sokat gondolkoztunk. Mivel akkora volt a bizalmatlanság, abból is százalékot ígértünk. Csak nem természetben. A tagok részesedését is a szövetkezet adja le, azután kifizetik a húsz százalékot. — Tehát ennyiért dolgozott a tag? — Nem! Ez csak a részesedés. Ezenkívül a cukorrépáért tizenöt, a többi kapásoknál tizenkét munkaegységet írunk jóvá holdanként. A járási kiküldött sokáig hallgatott. Egy fűszálat rágcsált és maga elé bámult. „Nem buta fickó ez az agronómus, bár korához képest elég beképzeltnek látszik” — állapította meg. Az- új jövedelemelosztási módszer miatt kérdőre vonhatják a járás egész vezetőségét. Elvégre ez mégiscsak felrúgása az alapszabályoknak. Hosszú szünet után újabb kérdést tett fel: — Más munkát hogyan számolnak el, milyen alapon? — Vetés, műtrágyaszórás, szállítás, szóval minden egyéb munkaegységre történik. — A lucemabegyűjtés is? — Ott kényszerhelyzetbe kerültünk. — De a kertészetben megállapodás, hogy minden száz forintból negyven a tagé! — Azt az elvtárs honnan tudja? — nézett meghökkenve az idegen arcába. — Sok mindent hall az ember a járási pártbizottságon — felelte a kiküldött óvatosan. Bújdosó alaposan szemügyre vette emberét. Rosszat sejtett, nem tetszett neki ez a nagy tájékozottság. Fürkészően nézegette, majd megkérdezte: — Az elvtársnak tulajdonképpen mi a beosztása? Mert én .. szóval, úgy látom, tévedtem. Most a járási kiküldött szemét összehúzva, ravaszkásan mosolygott. (Folytatjuk.) szülővárosában Teles Ede Az elmúlt év múzeumi hónapjának kiemelkedő eseménye volt a bajai származású szobrász, Teles Ede kiállításának megnyitása a Tilrr István Múzeumban. Egy év alatt több mint 15 ezer látogatónak szereztek örömet a szép szobrok és finommívű plakettek. A kiállítást a közeli napokban lebontják, hogy az idei múzeumi hónap keretében a M gyár Nemzeti Galériában rendezendő Teles-kiállításon kerüljön újra a közönség elé. A bajai kiállítás egyik üdvös hatásának kell tekintenünk, hogy e város figyelme fokozottabb mércékben fordul világhírű fia felé. Előbb csak magán- beszélgetésekben, végül a művelődési állandó bizottság ülésén került szóba, hogy szobrot kellene állítani Teles Edének Baja egyik terén. Noha még nem alakult ki a végleges elképzelés ebben a kérdésben, a tervet elfogadottnak tekinthetjük. Értesült róla a művész külföldön élő fia is, és levelet írt a bajai múzeumnak, hogy 100 angol fonttal (kb. 6500 forint) hozzájárulna a szobor költségeihez. A hír, reméljük, tettre serkenti a szülővárost is, hogy mielőbb méltó emléket állítson Teles Edének. S. B.
