Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-18 / 218. szám

1963. szeptember 18, szerda 3. oldal Emberközelben Egy határozat nyomában A megyei tanácstag fogadónapján Miért az utolsó pillanatban? Odabenn a Kiskunhalasi Városi Tanács V. B. titkárának szobájában éppen egy kisírt sze­mű fiatalasszony ült szemben a megyei tanácstaggal. Egy, a keserű sorsúak közül, akinek a férje iszákos, s ilyen állapotá­ban szinte kivetkőzik minden emberi formájából. A minap is bántalmazta a családját, ütésé­nek zöldes-kék nyomait most is magán viseli az asszony. Becker Antalné tanácstag, aki a felsőfokú mezőgazdasági tech­nikum pedagógusa, s egyúttal maga is kétgyermekes anya, az asszony bánatát mélyen átérzőn igazítja útba, látja el tanácsok­kal. Az ügyészségre irányítja. Idősebb nő. Lakos Erzsébet kerül most sorra. Öt ismerős­ként köszönti a megyei tanács­tag. — Beszéltem az építésszel, megtudakoltam, hogyan segítet­tek. Azt mondta, hogy megja­vították a lakást, egy évig még biztosan kibírja ... — Igen, javítottak rajta — így Lakos Erzsébet —, de mégsem tudom, hogy megyünk neki a télnek. Tíz évig dolgoztam az állami gazdaságban, soha nem volt baj velem, nem érdemel­nék meg akármilyen kicsike, rendesebb lakást? — Nézze elvtársnő, elmond­tam, milyen nehéz a lakáshely­zet. Jelenleg egyetlen egy sincs kiutalható. De van még egy öt­letem. Holnap vagy holnapután személyesen is megnézem azt a lakást, és megpróbáljuk esetleg a tulajdonost kötelezni a javí­tására. Egyezzünk meg ebben, jó? A panaszos távozik és a kilincset egy telt karcsú, szépen vasalt kötényes asszonynak ad­ja át. Becker Antalné minden figyelmét máris neki szenteli. — Kérem, én M. I.-vel éltem közös háztartásban két és fél évig. Kétezer forintot és nagy kocsi fát vittem a házához. A pénzen borjút vettünk, meg­hizlaltuk. Ö -eladta, engem meg kisemmizett, elzavart a háztól. Annak idején még a nőtartás címén folyósított 200 forintot is lemondatta velem, amire válá­sunkkor az uramat a bíróság kötelezte. Azt mondta, feleségül vesz és többet biztosít ő ne­Sikeres kísérletek Dr. Nyéki Jenő. a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola do­cense ötödik éve foglalkozik a mintegy háromezer holdnyi gyenge minőségű somogyi ho­moktalaj megjavításának mód­szereivel. A Marietta-pusztai kí­sérleti telepen tőzeggel trágyázta a homokot, és az eljárás sike­resnek bizonyult. A tőzeg meg­változtatta a rossz vízgazdálko­dású talaj szerkezetét, s bősé­kem. Most meg visszaadta ugyan a kétezer forintomat, de a borjú nem annyit ért. S a tanácstag-asszony okosan, megfontoltan válaszol. Szemé­lyesen ismeri M. I.-t, megpró­bál beszélni vele. Segítségül hív­ja ehhez a tsz elnökét is, és ha ennek nyomán sem tudnak m-^egyezni, a legokosabb lesz a bírósághoz fordulnia. Odakint» vártak még pá­ran, telt az idő, de a „megrövi­dített” panaszos újra és újra élőiről kezdte a sérelmét. Dél­utánra fordult az idő, mire min­den várakozó sorra került... Néhány pillanatkép a megyei tanácstag fogadónapjáról, ahová ezen a napon nyolcán fordul­tak, ezúttal csaknem kivétel nélkül magánjellegű panaszuk­kal. — A minden hónap utolsó napjaiban megtartott fogadó na­pomon általában nyolcan-tízen keresnek meg — tájékoztat Bec­ker Antalné. — Ahányan kopog­tatnak, annyiféle a panaszuk. Gyakran az illetékes szakigaz­gatási szervhez fordulva megrö­vidíthetnék sérelmük orvoslá­sának útját, mégis inkább ide­jönnek, s én ezt a bizalom jelé­nek könyvelem el. Szeretem az embereket, szívesen foglalko­zom ügyeikkel. Előfordul, hogy csak egy-két megnyugtató szóra várnak és hálásak, ha ezt meg­kapják. S én igyekszem ... Igen, ezt éreztük, miközben a mai fogadónapját figyeltük. — Végtelen türelemmel, megértés­sel, foglalkozott minden egyes hozzá forduló ember gondjával. És ugyanezt teszi, miután a fo­gadónapja véget ér. Mert a pa­nasz meghallgatása, útbaigazí­tás, jó tanácsadás a tevékeny­ségének csak az egyik oldala. A másik, az intézkedésre váró sé­relmek orvoslásának elindítása, figyelemmel kísérése. Beckerné ebben nagyon precíz. Az egyéni gondok, bajok mel­lett közérdekű problémákkal is gyakran megkeresik a választói. Legutóbb például a Barneváí környékéről jelezték, hogy a vál­lalat rosszul tárolja a gyári hul­ladékot, s az bűzt árasat a kör­nyéken. — A közérdekű jelzéseket ál­talában a vb titkárságán kell a homokjavításra ges szervesanyaggal látta el a homokot, így lehetővé vált az egyik legfontosabb takarmány- növény — a lucerna termesz­tése. A kísérleti táblákon, ahol eddig nem élt meg a lucerna, több mint ötven mázsás termés­átlagot értek el. A tőzeget a Keszthely környéki lápokról nyerik, ahol több mint tizenöt- millió köbméter anyag vár ki­termelésre. leadni intézkedés céljából. Jó magam ugyan a közvetlenebb utat választottam, az illetékes szakosztályokhoz továbbítom — azokat. Nagyon jó a kapcsola­tunk. Két héten belül választ kapok minden panasz további sorsáról, értesíthetem róla a vá­lasztóimat. Megesik, hogy oly­kor az intézkedés a" válaszadást is megelőzi. Nemrégiben a la­kosság hiányolta, hogy vasárna­ponként nem tart nyitva a vá­rosi benzinkút. Néhány nappal a jelzés után orvosoltuk, vasár­nap is a járművezetők rendel­kezésére áll. Nemegyszer keresik meg a megyei tanácstagot a város fej­lesztését érintő problémákkal, javaslatokkal is. S Becker An­talné, mint a terv- és pénzügyi állandó bizottság tagja, ügyel rá. hogy a gondosan feljegyzett ta­pasztalatokat a pénzügyi tervek készítésénél, jóváhagyásánál fel­használják. A fogadónap csak egyik formája a megyei tanácstagnak a választóival való kapcsolatá­nak. Ám, egymagában is na­gyon hasznos. Hiszen egy-egy ilyen alkalom — mint csepp a tengert — tükrözi mindazokat a gondokat, észrevételeket, javas­latokat, amelyek a lakosságot foglalkoztatják. E jelzések nyo­mán közeledik most már a be­fejezéshez például a földrende­zéssel kapcsolatos sérelmek or­voslása Kiskunhalas környékén. S a város, a járás és a megye tanácsi testületé ezért tükröz­heti, kamatoztathatja a lakos­ság közreműködését mindennapi életünk irányításában. PERNY IRÉN Számos írásunkban foglalkoz­tunk Kecskemét új lakótelepé­nek — a Leninvárosnak — útvi­szonyaival. Hosszú idő után a megyei tanács végrehajtó bizott­sága határozatot hozott a Hala­si út Leninvárosban áthaladó útszakászáról, melyet szó sze­rint idézünk: .. utasítja a tervosztályt, hogy Kecskemét Leninvárosban a Halasi út átvonuló szakaszát 1963. év végéig ideiglenes jel­leggel és minimális költség fel- használásával javíttassa ki, egy­ben a járdalapok ideiglenes el­helyezésével biztosítsan átme­neti gyalogjárókat. Ezen ke­resztül biztosítsa a gépkocsi és gyalogos közlekedés biztonsá­gát. Határidő: 1963. november 30. Felelős: Dr. Bruncsák And­rás tervosztály-vezető.” Ehhez még csak annyit, hogy az utasítást a tervosztály au­gusztus elején kapta meg. A járdák építésére a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vál­lalatot bízták meg. Kedden a vállalat főmérnökétől, Dörner Henriktől érdeklődtünk telefo­non az építkezési munkák felől. — A múlt hét szombatján kaptuk meg a megyei tanács megbízását a járdák építésére. A Zománcipari Művekkel szem­ben épített házsorok előtt és kö­zött mintegy 1600 négyzetméteren kellene 40x40-es előregyártott betonlapokból elkészítenünk az ideiglenes járdaszakaszt. A la­pokat a Budapesti ÉM Beton- elemgyár készíti, s a negyedik negyedéves rendelésünket au­gusztus közepéig kellett volna nekik elküldenünk. A tanács részéről adott megrendelés elké­szítése — felmérés, művelet­meghatározás — maximum há­rom órai munka egy szakember­nek. A tájékoztatás után jogosan kérdezzük mi is — miért kellett ilyen sokáig „pihentetni” a meg­rendelést? ! Az ott lakók megnyugtatásara közöljük, hogy az építőipari vál­lalat külön értesítette szerkesz­tőségünket, hogy a járdák épí­tését befejezik a határidőre. Még akkor is, ha a budapesti válla­lat nem vállalja a rendelt be­tonlapok leszállítását. így az előállítást a vállalat megoldja a saját erejéből. A Halasi út leninvárosi útsza­kaszának helyzetéről a KPM Közúti Igazgatóságán Szántó Béla csoportvezető főmérnöktől érdeklődtünk. — A leninvárosi útszakasz terveit társadalmi munkában májusban elkészítettük. A to­vábbiakról talán a megyei ta­nács tervosztályán tudják önö­ket informálni. A megyei tanács tervosztá­lyán Tóth Ernő osztályvezető- IWvetteset kerestük. — Még tárgyalások folynak az osztály és a közúti igazga­tóság között, hogy ki legyen az építkezés „gazdája”. — A döntés? — Érdeklődjenek az elvtársak holnap, vagy holnapután ...! Két és fél hónap van hátra a határidőből. Ideje lenne tehát eldönteni, hogy ki is építse meg az útszakaszt. Mert a májusban elkészült tervek papírjain még nem lehet közlekedni. Esetleg az esős őszi napok valamelyikén megrekedhet itt akár a tervosz­tály, akár a közúti igazgatóság kocsija. S az itt lakók el tud­nák mesélni, milyen „kellemes” bokáig cuppogni a sárban! K. M. forgalomba hozott árucikk ke­rült. A két kiskereskedőnek, úgy látszik, nem használt a ko­rábban — figyelmeztetésként — kiszabott büntetés, mert éppen úgy megkárosították a vásárló­kat, mint azelőtt. Az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség felmérése alapján egyes kiskereskedők az árusítás szabályait nem tartják be, hiá­nyoznak az ártáblák, az egész­ségügyi könyvek és leletek, az árubeszerzési bizonylatok. A kisiparosoknál hasonló a hely­zet, mert az árak kalkulációjá­hoz szükséges bizonylatok se­hol sem találhatók. Azok hiá­nya, amellett, hogy megnehe­zíti az ellenőrzést, feltételezi a vásárlók megkárosítását is. A máriakönnyei és a petőfi- szállási búcsú néhány szűkmé­rőnek, többet számolónak rosz- szul végződött, mert a vásárlók megrövidítéséért az ilyenkor szokásos pénzbírságot behajt­ják rajtuk. Gémes Gábor Uj magyar találmány Kaspari Miklós gépészmérnök megoldása a pálya megfelelő szakaszaira olyan fékező beren­dezést épít be, amelyet maga a vágtató csille hoz működésbe és tart üzemben mindaddig, amíg sebessége az előírt mértékre nem csökken. Bárhogyan á-ohant is addig a csille, a fék „karmai” közül már csak a megszabott se­bességgel szabadulhat és gördül­het tovább. A fékezés a másod­pere töredéke alatt lejátszódik ugyan, mégis olyan szelíden, fo­kozatosan megy végbe, hogy közben semmiféle rántás vagy rángatás nem rongálja sem a csillét, sem a pályát. A búcsúk vámszedői Szeptember elején Petőfiszál láson és Máriakönnyén búcsú volt. A hiszékeny embereket nemcsak „égi malaszttal” látták el, hanem a kisiparosok, kiske­reskedők, földművesszövetkeze­tek különböző földi jóval is, no persze, nem mindig kellő meny- nyiségben és minőségben, mint ahogy azt az Állami Kereske­delmi Felügyelőség szakemberei megállapították a próbavásárlá­sok, ellenőrzések során. Mennyi van a korsóban A Kiskunfélegyházi Földmű­vesszövetkezet 7. sz. vendég­látóipari egységének dolgozói a petőfiszállási búcsún mérték a sört, bort és más italfélesége­ket. Kihasználva a nagy for­galmat, Csitári Imréné a kért két pohár sörnél csupán 1,2 decilitert „tévedett’. A Mária­könnyén rendezett búcsún a Baja és Környéke Földműves­szövetkezet bátmonostori 3. sz. italboltjának kisegítője „vágta meg” a hiszékeny emberek zse Szüreti remények Az izsáki Kossuth Termelőszövetkezet présháza környékén már hamisítatlan szü­reti hangulat uralko­dik. Öblös kádakba csordul az illatos must, az öreg diófa alatt pedig asszonyok válogatják, tisztogat­ják a fürtöket. Vi­gyázni kell a minő­ségre, mert hosszú út­ra indul a zamatos sárfehér. A vevők név­során többek között Lengyelország, Cseh­szlovákia, Nyugat-Né- metország szerepel, és a franciák világhír j pezsgőjének egy része la az izsáki homokon termett szőlő levéből készül. — Milyennek ígér­kezik a termés? — kérdezzük Fodor End­re főkönyvelőtől. — Még nagyon az elején vagyunk a szü­retnek, de máris lat­juk, hogy az elmúlt esős napok sokat ron­tottak a minőségen. Sárfehérből 18 400 má­zsa exportra szerződ­tünk, ezt, sajnos, nem tudjuk teljesíteni tel­jes egészében. Sok a rothadt szemekkel tar- kázott fürt és az ilyen bizony csak arra al­kalmas, hogy zúzott állapotban értékesít­sük. Természetesen lé­nyegesen alacsonyabb áron. Damásdi Károly pin­cemester is olyan szi­gorú szemmel nézegeti a fokolót, mintha az tehetne róla, hogy csak 15 Malligandos a must. — Ebből bizony nem forr olyan bor, mint a tavalyi — mondja némi szomo­rúsággal. — Ha nem hiszik, kóstolják meg az elvtársak. Amikor megdicsér­jük az aranysárgán csillogó rizlinget, vég­re felderül az arca és alig tudjuk meggyőz­ni-, hogy bizonyíték­nak egy pohárkával is bőven elég. A Szajor-dűlőben le­vő gyümölcs tároló ud­varán ládahegyek tor­nyosodnak. — Mintegy 250 ezer ládát készítettünk elő, címkéztünk fel az át­vételre — mondja Fo­dor elvtárs. — Nem lesz fennakadás a munkában. Tárolónk 10 vagonnyi áru befo­gadására alkalmas és három mérlegen folyik majd az átvétel. Egymás után érkez­nek a lovaskocsik, fel­pakolnak és indulnak vissza a tanyák felé. A lovak és a kerekek las­san eltűnnek a • szőlő­sorok között, csak a magasra tornyozott kékszatagos rekeszek imbolyognak hatalmas játékkockaként a le­véltenger fölött. Békés Dezső bét. Két korsó sörből 1—1 deci hiányzott a szimmetria ked­véért vagy inkább a csapos hasznáért. . Ugyanitt a bátmo­nostori 8. sz. italbolt kisegítő felszolgálója, Kiss Pétemé azon­ban túltett társain. Nála a le­mért 1 korsó sör nem félliter, hanem 3,5 deciliter volt. A szűk mérések mellett más szabálytalanságokat is tapasz­taltak az ellenőrzést végző szak­emberek. Az italsátrakon nem volt elhelyezve a cégtábla, a különböző italféleségeken nem tüntették fel az árakat, s az alapvető higiéniáról sem gon­doskodtak hiszen a poharakat nem folyóvízzel mosták el. Jobban fog a ceruza Horváth Kálmán tömörkényi cukrász kisiparos a petőfiszállá­si búcsún nem éppen szabályos, de mindenképpen kifizetődő „újítást” vezetett be. Egy ipar- engedéllyel két helyen árusí­totta a fagylaltot. Sőt, egy té­gelybe kétfajta fagylaltot is he­lyezett, amely szigorúan tilos, sőt, még a mozgóárusnak til­tott, tejből készült fagylaltot is forgalomba hozta. A vásárlók nem számolnak utána — gondolta özvegy Be­ne Pálné kisteleki kifőzdés a petőfiszállási búcsún. Ezért a 32 deka kolbászért, a két kenyé­rért 16,60 forint helyett kere­ken 20 forintot kért — pechére — a kereskedelmi felügyelőtől. A ceruza jól „fogott”, hiszen 3,40 forinttal számolt többet. A vásárlók megkárosítása mellett özvegy Bene Pálné az elmért 50 kiló kolbászt tiltott módon, kiskereskedőtől vásárolta meg. A visszaesők ... A petőfiszállási búcsú alkal­mával érték tetten Veréb Jó­zsef né és Görög Pál cukorka­kiskereskedőket is, akik egy, illetve három forinttal számol­tak többet, mint amennyibe a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents