Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-17 / 217. szám
1963. szeptember 17, kedd 5. oldal így láttam Itáliát... Bornemisza László olaszországi képeinek ősbemutatója Valami új van feltörekvőben Vasárnap nyílott meg a kecskeméti művésztelepen Bornemissza László festőművész itáliai képeinek ősbemutatója, melyet a városi tanács művelődési osztálya rendezett. A kép, amely a műterembe lépő elé tárul, nem a prospektusokból ismert nevető kék egű, daltól hangos, mesefényű Itália. Bornemisza László különös ritmusú, feszültséggel telített olaszországi festményei és tusraj zai egy érzékeny, mélységesen humanista művész szenvedélyes hangú tiltakozásai az élet szépségeit eltorzító kapitalista társadalmi rend ellen. Kecskeméten — így láttam Itáliát — tárulkozik a néző elé művein keresztül az alkotó, aki a csillogó látszat mögött felfedezte és ki is fejezte a valóság riasztó jelenségeit. A képek itt kaptak végleges formát Kecskeméten és kegyetlen szatírái egy elember- telenedett, hazug, célját vesztett életformának. Jellegzetesen sűrített szerkesztésük, izgalmas színdinamikájuk fokozza a látvány különös hangulatát. Az ősbemutató érdekes, gondolati tartalmat ébresztő anyaga szeptember 30-ig tekinthető meg a kecskeméti művésztelepen. Még a télen bevetődtem egyik községünk termelőszövetkezetének irodájába. Az elnök először nyájasan fogadott, majd amikor művelődési helyzetükről, s főleg kulturális alapjuk felhasználásáról érdeklődtem, lassanként elborult kicsattanóan piros ábrázata. Kiderült, hogy náluk a kulturális élet egyedüli megnyilvánulásai — a halvacsorák. Miután pedig kifejeztem élénk rosszallásomat, nem minden él nélkül jegyezte meg: „Kritizálni? Azt mindenki tud. De segíteni?...” Ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor a nyár elején az országban szinte egyedülálló kezdeményezésként megszületett a megyei pártértekezlet határozata. 4 segítség megérkezett A határozat kimondta; minden mezőgazdasági üzemben egy időben kell elkészíteni a kulturális és a termelési terveket. Ilyen még nem volt, tehát azonnal felmerült a kérdés: de hogyan? Ekkor közbelépett a megyei tanács művelődési osztálya. Utasította a művelődési dolgozókat, hogy a tervek elkészítéséhez nyújtsanak messzemenő támogatást a tsz-vezetők számára. A felhívás nyomán lázas munka vette kezdetét. A segítség minden tsz-be megérkezett — tanács- és pártapparátusban dolgozók, népművelők és TIT-elő- adók képében. A cél az volt, hogy olyan életképes tervet készítsenek, amely nagyon körültekintően, emberről emberre felmérve, és az adott tsz gazdasági alapjait, valamint a község ösz- szes kulturális lehetőségeit fi- gyelembevéve szabja meg a legfontosabb feladatokat. Mint pl. a dolgozók iskoláztatása, szakmai képzettségének növelése és a szocialista világnézet kialakítása. Augusztusban szünet nélkül A Hazafias Népfront megyei bizottságának, a megyei tanács művelődési osztályának és a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságának rendezésében holnap kezdődnek Bács-Kiskun megyében a felnőttoktatási ankétok. dolgoztak a népművelők. Számos helyen — így Baján is — a járási pártbizottságon először felosztották egymás között a tsz- eket, majd a helyszínen ismertették a tervkészítés jelentőségét, ahol kellett „leszerelték” a vezetők ellenállását, felmérték a tagság iskolai végzettségét, a tsz szakember-szükségletét, végül az adatok birtokában összeállították — öt év távlatában — a terveket. Így utólag papírra vetve mindez egyszerűnek tűnik. Holott a tervkészítés korántsem volt zavartalan. Egyesek feleslegesnek tartották, mások szégyelték napvilágra hozni a meglevő hibákat és sok helyen hátráltatta a munkát, hogy tanácstalanok, gyakorlatlanok voltak a tervezők. A munka megkönnyítése céljából tájékoztatót bocsátott ki a Bács-Kiskun megyei Népművelési Tanácsadó. Milyen a jó terv? A tájékoztató nemcsak elvi, módszertani útmutatást nyújtott, hanem részletesen ismertette is két tsz — a keceli Vörös Zászló és az izsáki Sárfehér — aprólékosan kidolgozott munkatervét. Milyen is tehát egy helyesen összeállított terv, melyről — természetesen ki-ki saját adottságaiból és szükségleteiből kiindulva — valamennyi tsz példát vehetett? A keceli Vörös Zászló Tsz elsőnek mindjárt számba vette gazdasági helyzetét, a tagok számát, a kulturális adottságokat és az elmúlt év eredményeit. Ennek alapján célul tűzte ki az egységes paraszti közösségi szellem kialakítását, a világnézeti és politikai nevelés hatékonyabbá tételét, a tagok általános műveltségének emelését és szakmai továbbképzését. A tervből kitűnik, hogy az idei művelődési évadban öt ösztöndíjas végezhet felsőfokú mezőgazdasági technikumot és köSzerdán Baján, csütörtökön Kiskőrösön, pénteken pedig Kecskeméten tartanak ankétot a művelődésügyi dolgozók, az érintett pedagógusok, üzemek, vállalatok és tsz-ek vezetői számára az 1963—1964-es felnőtt- oktatási év időszerű és fontos feladatairól. zépfokú szakiskolát. A szakmai továbbképzésről tsz-akadémia, szőlész-gyümölcsész tanfolyam és a tv mezőgazdász akadémiája gondoskodik. Az ifjúság számára megszervezik a KlSZ-okta- tást és megteremtik a népi tánc- csoport, valamint az irodalmi színpad zavartalan működésének feltételeit. A közösségi szellem elmélyítése érdekében tapasztalatcsere-látogatásokat, országjáró kirándulásokat szerveznek. Tervbe vették még tíz ismeret- terjesztő előadás, egy mezőgazdasági kiállítás, közös színházas mozilátogatások rendezését. A technika és a tudomány iránti érdeklődés felkeltésére pedig a meteorológiai kisállomás gondozását és egy peronoszpóra-állo- más felállítását is. A terv végrehajtásáról az elnök és a kul- turfelelős gondoskodik. A főbb feladatok körvonalazása után — hely, idő, óraszám és egyéb adatok részletes feltüntetésével — következik a tanfolyamok, rendezvények részletezése, a költségvetési tervezet és az oktatáson résztvevők névsora. Hasonló felépítésű az izsáki Sárfehér Tsz munkaterve is. Kikel a mag Mi a legszembeötlőbb a tervben? Először is az, hogy jelenlegi gazdasági és művelődési helyzetük felméréséből indultak ki, a tsz-tagok műveltségi és szakképzettségi színvonalát mérlegelve határozták meg az oktatás és az ismeretterjesztés jellegét, ütemét — személy szerint feltüntetve, hogy ki, milyen továbbképzésben részesül. A terv első részében elvileg tisztázták a tennivalókat, majd a lehetőséghez mérten állították össze a konkrét programoj. Nem utolsósorban pedig számba vették a várható költségeket is. s gondoskodtak a szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról. Megyénkben — ha nem is egyformán mintaszerűen — nagyjából elkészültek a tsz-ek kulturális tervei. Kikelt a mag, melyet gondos kézzel elvetettek, de bőséges termésre csak akkor lehet számítani, ha a tsz-ek vezetőinek buzgalmát a végrehajtás során felmerülő nehézségek nem csökkentik. Felnőttoktatási ankétok megyénkben jelen legyek, míg az elnököt kérdezgetik. A sofőrt elküldték, hogy kerítsen elő, de még korai lenne odaérni” — gondolta lehangoltam A gépkocsivezető elbúcsúzott a juhásztól és beült a volán mellé. Fél kézzel kikönyökölt a kocsi ablakán, úgy vezetett, hanyag mozdulattal. Látszólag nem nagyon figyelte a határt, mintha nem érdekelné. De a nagy csatorna túlsó oldalán, amikor a százholdas kukorica mellett haladtak el, csendesen megjegyezte: — Sokan vannak kint a földeken. — Dolgoznak itt az emberek — felelte élénken Bújdosó. — Nem kell munkába csalogatni senkit. Még a nagyobbacska gyerekek is segítenek. A tagok, mintha valóban tudták volna, milyen fontos nap ez a mai, szinte kivétel nélkül munkában voltak. Amerre elhaladtak a kocsival, mindenütt szorgoskodó embereket találtak. A László-majoriak húszholdas cukorrépatábláján annyi asz- szony hajladozott, hogy hirtelen meg se lehetett őket számolni. — Ejha! — füttyentett a sofőr, amikor meglátta a sokaságot. Bújdosó meg így fohászkodott magában: „Csak lenne itt a járási titkár is, hogy látná.” Betértek a baromfitelepre is. í A nemrégiben érkezett csibék szépen fejlődtek. A kiskakasok búbján már nőtt a taréj és a farkuk lombosodott. A járási embernek is tetszett az állomány. Mosolyogva állt meg a drótkerítés mellett és Ilonkát kérdezte: — Mennyi az elhullás? — Négy százalék! — felelte a lány büszkén. — Az előbbi csapatból menynyi prémiumot kapott? — Százhatvan darabot. De az én kezem alatt nem is döglött el húsz százalék, mint tavaly, Veres Mariska néninél — mondta harciasán a lány. Szavaiból érezni lehetett, vitatkozni is hajlandó, ha kétségbe vonnák magas részesedése jogosságát. A járási ember azonban nem mondott véleményt. Bújdosó pedig nem kérdezte. „Ez is biztosan sokallja a prémiumot, hallotta a főnökeitől, hogy ez a bűnöm. Csak nem akar megbántani” — gondolta, de azért nyugodtan cigarettára gyújtott, amikor elindultak. Alig haladtak tíz percet, a dűlőúthoz közel, egy kisebb kukoricaföld végében két veszekedő emberbe botlottak. Amikor megpillantották a kocsiban ülő agronómust, a fiatal Krucsó integetni kezdett. — Éppen jó, hogy jön, agro- nómus kartárs — kezdte Krucsó hadarva —, tegyen igazságot! Én négy hold kukoricát a írattam a tavasszal, ott van a papír az irodában, be tudom •bizonyítani. Lőrincz Géza meg addig gondolkodott, míg. a maradék jutott neki. Most, hogy szépen mutat, nem akar megelégedni a maradékkal. Felét követeli. Milyen alapon, kérdem én? Kinek a nevére írták be azt a négy holdat? Lőrincz nem hagyta magát, ő is érvekkel szolgált. — A brigádvezető azt ígérte, kipótolja az enyémet is négy holdra. Mert nekem krumpliföld is kevesebb jutott, periig az én családom nagyobb. — Kevesebb jutott, mert mikor hívtak nem jelentkeztél! — vágta rá Krucsó dühösen. Mondta mindegyik a magáét, alig győzték hallgatni. Bújdosó végül is erélyesen rájuk szólt: — Csak nem kapnának hajba ezen a kis kukoricán. Nem tudom, kinek van igaza, nem emlékszem rá fejből, hogy ki milyen területet vállalt, majd szólok a brigádvezetőnek, hogy nézzen utána, és ha lehet, pótolja ki' a maga területét. A két ember elcsendesedett. Ott hagyták őket, intézzék a többit egymást közt. — Hallotta az elvtárs? A kapálni valón veszekedtek? — dicsekedett Bújdosó. Két éven keresztül azon sírtak, hogy nincs munkaerő. Most mindenből többet vetettünk, mégis ez a hely— A százalék miatt — jegyezte meg kicsit gúnyosan a gépkocsivezető. — Na és aztán? — érvelt Bujdosó nagy hangon. — Az a fontos, hogy minden föld teremjen. Mikor én ide kerültem, sztrájkolt az egész tagság. Ügy lejáratták előző évben a munkaegység becsületét, hogy erőszakkal se lehetett volna munkába hajtani a népet. Mit lehetett tenni? Ezt, amiért most szidnak bennünket. — Minden tizedik malac, meg ezer csirkéből negyven. Prémiumképpen! És a kapásokból, huszonöt százalék! — Miért ne, ha így jobban jár a szövetkezet és a tagok is! Nehogy azt higgye az elvtárs. nem én találtam ki. Az értelmesebb gazdák javasolták. Én csak felismertem, hogy ez lesz a húzóerő. Támogattam. Ezért akarják most kitörni a nyakamat. — Ki akarja kitömi? — Kálmán András! Biztosan ismeri, ha a járásnál dolgozik. — Ismerem ... minden héten találkozom vele — bólogatott a kiküldött. — Lehetetlen egy ember, nekem elhiheti az elvtárs — folytatta Bújdosó. — Semmit nem ért meg abból, amit mi itt csinálunk. Nem érdekli, hogy jó kedvvel dolgoznak a tagok, hogy az állatállomány szaporodik (Folytatjuk.) A tsz kulturális tervek csakis akkor válnak megalapozottá, hatékonnyá, ha beépülnek a község egységes művelődési tervébe. Ha a községi tanácsok elnökei, párttitkárai és művelődési otthon vezetői a tsz vezetőségével együtt vállalkoznak a célkitűzések valóra váltására és ezután kerül a terv a közgyűlés, majd a tanács végrehajtó bizottsági ülése elé. Már elkezdődtek a megbeszélések és október 1-re minden községben elkészül a tsz-tervekkel egybehangolt, felülvizsgált, és a vb-ülés által jóváhagyott új művelődési terv, mely remélhetőleg jobbá, elevenebbé teszi falvaink kulturális életét. Minden változik .. • „Nincs semmi új a nap alatt” — tartja a régi szólás-mondás. Most, úgy tűnik, nem is olyan megcáfolhatatlanok ezek a szavak. Nemcsak a technika és a tudomány tartogat állandóan új. érdekes meglepetéseket. Minden változik, formálódik körülöttünk. Valami új van feltörekvőben. .. Készül a mű, s társadalmunk irányítja a vésőt, amely faragja, egyengeti, idomítja a ma emberének új vonásait.., Vadas Zsuzsa
