Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-17 / 217. szám
Í963. Szeptember IT, kedd 3. oldal Éjszakai szántás Aztán elmondja, hogy három éve dolgozik a közös gazdaságban. Akkor kapta a gépet is. Jól összeszoktak. A kisebb hibákat 6 maga javítja ki, nem viszi a gépállomásra, mert ott is van elég munka. S előfordul, hogy két hétig is kell várni a rendbehozásra. Az pedig, különösen ilyenkor, pótolhatatlan. Átlagosan havi kétezer forint a traktoros jövedelme. Nem sok, de ha erősebb lesz a közös gazdaság, neki is több jut. Édesanyja is a szövetkezetben dolgozik, meg bátyja is, a tehenészetben. — Nem fázik éjszaka? — Nincs időm észrevenni — mondja nevetve. — Különben a tsz-töl kaptunk meleg ruhát. De én még nem használom. A fülke is véd a hidegtől... Aztán felülünk a traktorra. A motor megrázkódik, elindul. Mögöttünk a hantok fekete csillogással fordulnak ki a vasak nyomán. Koprivánocz János szinte pillanatonként figyel előre is, hátra is. A motorház tetején a kipufogócsőből tűzcsóva lobog ki az éjszakába. Fordított rakéta. Ha növekszik a talaj ellenállása, akkor a lángnyelvek is nagyobbak. A reflektor száz méterre pásztázza be előttünk a földet. Ekkora fény láttára, mintha csak szégyellené magát, még a hold is a felhők mögé bújik. És barázda hasad barázda után. HATVANI DANIEL Folyik a vita, Több mint egy hónapja annak, hogy Kiskunfélegyházán a város egyik negyedében megszűnt a vízszolgáltatás. Azóta hiába nyitják ki a lakók a csapokat, abból még cseppenként sem csordolgál a víz. Az említett városrészt egészségügyi okokból, az ivóvíz szennyeződésének veszélye miatt kapcsolták ki a vízellátásból, mert a Lenin és a Hauber Károly utcák sarkán szabálytalanul keresztezte egymást az ivóvízvezeték és a szennyvízcsatorna. A vezetéket az egészségügyi osztály intézkedésére zárták el._ A városi tanács ezt követően nyomban felszólította a vízmű vállalatot a hiba megszüntetésére. Ebből azonban a várt gyors intézkedés helyett szűnni nem akaró, vég nélküli vita kerekedett. Azt vitatták, s vitatják ma Hétfőn reggel a Technika Házában megkezdődött a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a nehézipari minisztérium által összehívott szimpózium energiaelosztó rendszerünk időszerű kérdéseiről. A háromnapos tanácskozáson mintegy 250 hazai és 18 külföldi — bolgár, csehszlovák, lengyel, német, román, francia, osztrák és svéd — kutató, tervező, üzemeltető, illetve gyártó szakember vesz részt. Huszonöt magyar és 15 külföldi tanulmány alapján azt a kérdést vitatják meg, hogyan de a víz nem! is, ki az illetékes, kinek a kötelessége a vezeték megjavítása? A vízmű vállalat vezetői arra hivatkoztak, hogy a tanács építtette a vezetéket. Megrendelésre az átalakítást, minden további nélkül elkészítik. A városi tanács viszont azzal érvelt, hogy a vezetékhálózatot a vízmű vállalat átvette, s annak karbantartása, átalakítása is az ö feladata. Beleszólt a vitába az egészségügyi felügyelő is. _ ötszáz forint szabálysértési bírságot állapított meg és annak megfizetésére a vízmű vállalat vezetőit kötelezte. Nem tudjuk, meddig tart még a huzavona, az áldatlan vita és abban végül is kinek lesz majd igaza. Egy azonban biztos, a lakosság sürgős, halaszthatatlan intézkedést vár a vízellátás megoldására. Nagy József lehet a legcélszerűbben és a leggazdaságosabban átalakítani 120 ezer voltos hálózatunkat úgy, hogy részben az erőműveket összekapcsoló hálózat, részben az energiát a fogyasztókhoz eljuttató elosztóhálózat feladatát teljesítse. A tanácskozást Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke nyitotta meg. Az egyes kérdésekben kialakuló egységes állásfoglalások alapján teszi meg majd javaslatait a rendező egyesület az illetékes szervekhez. Háromnapos tanácskozás az energ aelosztásról Hotel Excelsiortól az Aranyhomokig Telihold alatt robogunk a motorkerékpáron Deli Péterrel, a dusnoki Egyesült Munkás—Paraszt Tsz elnökével. Hideg, álomszerű fényben úsznak a kukoricák, a szántások. Hűvös, őszies légáramlás súrolja arcunkat. Este' 10 óra van. Országúti forgalom a műúton. Páros reflektorok csillagai közelednek és távolodnak. De bentebb, a határban sem csupán a holdfény tereget hideg palástot a tájra. Traktorok szántanak erre is, arra is. Koprivánocz János, a szövetkezet traktorosa most ért a tábla végére. Világít a Super Zetor lámpája. Vezetője — miként a közös gazdaság többi négy traktorosa is — este hétkor kezdte a második műszakot. A váltás reggel hétkor jön. — Éjszaka nehezebb a szántó traktoros dolga — mondja, miután leszáll a vezetőfülkéből. Fiatalos arcára mosolyt rajzol a duruzsoló gép reflektora. A tábla hatvanholdas, nemrég szórták szét rajta az istállótrágyát, azt kell 25 centi mélyen leforgatni. Az elnök azt mondja, jövőre itt termeszük a fűszerpaprikát. Nem palántáz- zák, hanem magról vetik. Kísérlet lesz, aminek sikerülnie kell. A traktoros a lámpafejre teszi kezét. Karórájának számlapja foszforeszkál, látszik, amint forog a másodpercmutató. — Jó gép ez — kacsint a Ze- torra. — ötven lóerős. Mélyítő szántást is tudok vele végezni. A mostani szántásban több mint 15 kilométeres óránkénti sebességgel haladok. Országúti másodikkal. Amint látja, két ekefejjel forgatok. De óránként így is megvan az egy hold. — Bitte, Nummer 318! Cseng a telefon. — Entschuldigung . .. ein Moment ... — Aranyhomok Szálloda ... Sorry, we have no room for today. Alacsony, barna hajú férfi a portás. Fiatalember. A szálló ajtaja szinte percenként nyílik. S szinte percenként válaszol angolul, oroszul, németül franciául és természetesen magyarul a különböző kérdésekre. Nyo/c hónap Drezdában A szálloda halijában ülünk. Fekete ruháján aranvszínű hímzéssel: „Ah”. Kocsis Ferenc, az Aranyhomok Szálloda főportása. — Két hónap óta dolgozom Kecskeméten. Hogy honnan jöttem? Drezdából... A közelben monoton hangon búg a porszívógép. A bárhelyiséget takarítják. A múlt év közepén a belkereskedelmi minisztérium javaslatára küldték nyolc hónapos tanulmányútra Németországba. Drezdában, a Hotel Excelsior- ban dolgozott. — Emlékek? Vannak bőven. Magyar turisták érkeztek egy alkalommal, összeszedve hiányos nyelvtudásukat, németül megvételre Kossuth és Terv cigarettát kínáltak. Bizonyára meglepődtek, mikor magyarul Fecskével kínáltam őket —, viszonozva kedvességüket. Bár, nem dohányzom ... Aki hazavitte a szobakulcsot öt éve dolgozik a szakmában. Rövid idő? Margitszigeti Nagy Szálló, külföld, s útána Kecskemét. A szállodaportásokról az a hír járja, hogy végtelenül nyugodt emberek. Előfordult már, hogy egy-egy muzulmánhívő vendég iránytűt kért. hogy kelet felé imádkozzék. És még sok ilyen „apróság”. — De néha bosszankodunk is — mondja mosolyogva. — A múltkor egyik szórakozott női vendégünk a huszonöt dekás szállodai szobakulcsot is elvitte magával. Fél napig kerestük a személyzettel, míg egy interur- bán budapesti telefon megoldotta az eitűnt kulcs problémáját. A vendég telefonált, hogy az „emléket” feladta postára. A szakma lényege a gyors cselekvőképesség. És az eltelt egy-két hónap alatt Kocsis Ferenc ebből is jelesre vizsgázott. — Borverseny volt Kecskeméten. Természetesen a szálló is zsúfolt volt. Az egyik résztvevő bácsikát egy német turistával költöztettük össze. Külföldi vendégünk éjjel két órakor karikás szemekkel — csíkos pizsamában — megjelent a portán, s fájdalmas arccal kérdezte. hogy a szobaárban a horkolás is bent van-e. Ugyanis a szobatárs bácsika — a zsűri egyik tagja — a kóstolgatás utáni mély álmában „jóízűen” horkolt. Persze, vendégünket sürgősen másik szobába költöztettük. Éjfél után Sötétben az ötemeletes épület. Csak a pultnál világít néhány égő. A portás kis asztalnál nagy papírlap rovatait tölti ki. Az éjszakai munka. Ez már adminisztráció. A papírt beteszi a fiókba. Rácsavarja a kupakot a töltőtollra. Kék fedelű könyvet vesz elő. Olasz szótár. Hajnalodik A bárhelyiség felöl vidám hangok. Azután megint csönd. A toronyóra elüti a hatot. Ébred a szálló. Ilét óra. Egy né- .met turistacsoport érkezik autóbusszal. Két napig laknak majd a szállóban. Ismét megszólal a telefon. Kocsis Ferenc felemeli a kagylót: — Halló, itt Aranyhomok Szálloda. porta... K. M. Biztos siker Ugye szép ez a ruha? Pedig nem is .a városban, hanem itt Tompán, a Vegyes- és Építőipari Ktsz női szabórészlegében készült. Hozott anyagból a legdivatosabb ruhák készülnek itt és a havi forgalom már eléri a hatezer forintot. Most tervezik, hogy a közeli községben, Kelebián is női szabórészleget állítanak fel. S hogy ott lesz-e ilyen sikere, mint Tompán, csak rá kell nézni erre a ruhára, amelyet éppen próbálnak —, s máris mondhatjuk: igen. Beszélgetés Megyei párt- és szakszervezeti vezetők, szocialis'ta brigádvezetők, újságírók beszélgetnek. Barátian, a hivatalos együttlétnek látszatát is kerülve. Kedvesen unszolják a klubszobában a konzervgyári brigádvezetőnőt: „Parancsoljon. Melyikből akar? Meggylét, birslét, baracklevet? Miért nem isznak? Talán, mert maguk csinálták?” Ezen viszont nemcsak nevetni kell, hanem mindenki meg akarja mutatni, mire becsüli a kecskeméti üdítő italokat. Egy jó húzás után a kőműves-brigádvezelő is vidorabban csóválja a fejét, nyomatékül arra, ami következik. — Az én brigádom olyan, hogy mikor a termelési felelős gyűlésre nívja őket, — mintha gyászolnának. Bezzeg, ha meg kell fogni a dolog végét... Nem győzik őket kiszolgálni a segédmunkások ... Aztán, kéretlenül mesélni kezd a ZIM- brigádvezető. Jóízűen hallgatják. Mint a mesét, amelyben vannak lassú folyású események, de izgalmas, váratlan fordulatok is. Meg fantázia Ami nélkül nincs korszerű ipar, városi élet, meg — szocialista brigád sem. Milyen úton járnak ők, tizenöten? — Kis feladatokkal kezdtük. A „hivatalos” feltételeken kívül volt azok közt „Dupla vagy semmi” játék, könyvismertetés, filmvita, gyárlátogatás. Fél év alatt úgy összeforrtunk, hogy magunk sem hittük volna az elején. Termelési eredményeink? Anyagmegtakarítás, minőségjavulás — exportra gyártunk —, társadalmi munka. Miért léptünk előre? Mert mindnyájan tanulunk? Ez egymaga nem teremt összefogást, 300 óra társadalmi munkát. De, hogy enélkül nem sikerül, az is biztos. Talán a baráti összejövetelek? Lehet, hogy ezeken is változások mentek végbe bennünk. Asztal mellett, jó bor mellett, a feleség, kislány mellett az összehúzott szemöldökű, mogorva Pistából a legjobb neveltető lesz. Miskából a legfinomabb udvarló, pedig magunk közt csak csepüli a nőket... A hallgatag Jancsiról meg, akiből két szót se lehet kicsikarni a műhelyben, kiderült, hogy érdeklődik a képzőművészet iránt, s tanulhatunk tőle, mit értékeljünk egy festményben, szoborban. Mennyi ismeretlen értéket fedezünk fel egymásban? De csak a közös szórakozásokból lett volna szocialista brigád? Ha a vegytan nem érdekelne bennünket, aligha tudnánk többet a zománc púderről, mint a hintőporról. Elemezhetünk olyan műveket, mint Nyi- kolajev Útközben című regénye. Csak egy téma belőle: mély szakmai tudáson, emberségen alapuló vezetési stílus mellett mennyire halad egy üzem, hova vezet viszont a kirakatdicsőséget hajszoló vezetési módszer. Beszélgetünk erről, s a másik is, harmadik is tud olyan hasznosat mondani, amiről a többi még nem szólt... Érzi az ember, hogy minél többet ad át másoknak a tudásából, annál többet kap vissza... így lett ez a szaktudással is. Csoportvezetők nőttek közülünk. Olyan jól összedolgoztunk már. Aztán — gazdasági indoklással — kezdték szétszórni a brigádot. Más-más partiba osztották el az embereket. — Csak gazdasági okokból? — gyanakszik egyik megyei vezető. — Hát... — nevet csendesen — ezt nem úgy mondom; van úgy is, hogy valakire „megharagszanak”. — Ahogy egyes gazdasági vezetők szokták: „A szaktárs holnaptól az udvaron dolgozik, — értette?!” — Hozzám meg jöttek a fiúk: „Gabi, azért vagy brigádvezető, hogy intézd el!” . . . Senkinek se esik jól, ha hirtelen 300 forinttal csökken a keresete. Amikor nem hibás... Pedig van olyan feltétel, hogy csak a brigádvezető beleegyezésével lehet megbolygatni a kollektívát. — Elmondták ezt közös megbeszélésen? — Nem emlékszem, hogy a gazdasági vezetők, műszakiak egyszer is összehívták volna a szocialista brigádokat. — Imre bácsi? — Ö sem .. A párttitkár sem, a főmérnök sem ... Úgy van az, hogy dicsérgetik a szocialista brigádokat, a mozgalmat, de sokszor nem tudják, mit dicsérnek... — vélekedett fanyar humorral Járó Gábor. A konzervgyári Berta Sándorné és a kőműves Nagy János más szemléletű vezetőkről beszélt. Náluk nem a mozgalom wtón mendegélnek. TÓTH ISTVÁN
