Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

1963. szeptember 15, vasárnap

5 oldal

Kecskeméti házitanítóból világhírű tudós

Emlékesés Vámbéry Árminra

Amilyen a gazda, olyan a portába..

A m ált ssásad magyar tudományos világának egyik legismertebb alakja Vámbéry Armin volt.

Azt viszont kevesen tudják még Kecskeméten is, hogy a fiatal Vámbéry 1854-ben Kecskeméten volt házitanító az akkor jól ismert Schweiger-családnál.

Most, Vámbéry Armin halálának ötvenedik évfordulóján, erre a kecskeméti adatra hivatkozva kívánjuk felfrissíteni a nagy tudósnak, a magyarság eredete fáradhatatlan kutatójá nak emlékéi. Tesszük ezt annál is inkább, mert a 22 éves Vámbéry kecskeméti tartózkodása nem valami jelentéktelen mozzanat volt, hanem egész életére kiható, döntő jelentőségű időszak. Mint 6 maga írja késő öregségében önéletrajzában: kecskeméti magántanítói működésének ideje a „leggyümöl csözőbb” volt, s „úgyszólván ez volt tulajdonképpenvaló kiinduló pontja” későbbi nagy jelen tőségü tudományos kutatásainak.

Vámbéry Ármin a csallóközi Dunaszerdahely községben született 1832. március 19-én. Földhözragadt, szegény gyermek volt, ki édesatyját már pár hónapos korában elvesztette. Ti zenhárom évtizeddel ezelőtt a származásából sok hátrány há rult rá — egyik lábára sánta is volt. Egész ifjúkora szegénység és nélkülözés. „Az éhség!” — kiált fel önvallomásában — „zsenge gyermekkoromban megismerkedtem már az éhezés rémesen ösztövér alakjával”.

Küzdelmeim című önéletrajzi munkájának 105. lapján világosan megírta, hogy nagy keleti utazásának a gondolatát már Kecskeméten eszében forgatta. Kecskeméten barátságba került a kollégium kiváló tanáraival: Ballagi Mórral, Szász Károllyal, Acs Zsigmonddal, akik megérlelték benne a nagy keleti utazás gondolatát. Baráti kapcsolatot tartott fenn még az akkor Nagykőrösön élő Arany Jánossal és néhány tanártársával is. Vámbéry kiváló nyelvtudós volt. húsz nyelven beszélt, s már Kecskeméten fáradhatatlanul képezte magát a keleti nyelvekre, főképpen a törökre és az arabra. Ballagi révén arab könyvekhez jutott, s az arab nyelvet a nyugati nyelvekkel együtt teljesen elsajátította. Ballagi irányításával jutott el Eötvös Józsefhez is, akinek jelentős támogatásával nekivágott a nagy útnak.

Közép-keleti utazása alatt végigszenvedte a dervisek minden önkínzását, mert abban az idő ben, száz évvel ezelőtt, csak mint dervis hatolhatott be a, akkor még idegenektől teljesen elzárt országokba. Utazása út törő jellegű volt, mert földrajzi, néprajzi és nyelvészeti szempontból ismeretlen tájakat, néptörzseket és szokásokat tárt fel tudományos alapossággal. Uta zásáról írt munkáit az egész világ tudományos körei nagy érdeklődéssel fogadták. Nagy művei: Közép-ázsiai utazás, A magyarok eredete, A magyarok keletkezése és gyarapodása, A magyarok bölcsőjénél. Sok könyvet írt eredeti német, francia, angol nyelven is. 73 éves korában megírta Küzdelmeim címmel élete történetét, ami a világirodalom egyik legérdekesebb önéletírása lett.

1913. Hsept. 15-én bekövetkezett halála nemcsak a magyar, hanem az egész művelt világ tudományos köreinek m,ély gyásza volt. Mi, kecskemétiek, valóban büszkék lehetünk arra. hogy nemzeti irodalmunk több kiválósága mellett tudó mányosságunknak ilyen kiváló művelője is Kecskemétről indult útjára.

DR. VARY ISTVÁN

Irányítóit betegrendelés

Az Egészségügyi Minisztérium egyik fontos feladatának tekinti a járóbeteg-ellátás színvonalának emelését. Ez a kérdés milliókat érint. 1958-ban először a fővárosban vezették be az úgynevezett irányított betegellátást. Ennek lényege, hogy a beteget előzetes jelentkezés alapján meghatározott időpontra hívják be a rendelőbe, ahol úgyszólván várakozás nélkül hozzájut a szakorvosi ellátáshoz. A szolnoki rendelőintézetben tavaly kezdődött el az irányított betegellátás, abból a célból, hogy a tapasztalatokat a rendszer országos továbbfejlesztésében is hasznosítsák. Az irányított rendelést itt is gondosan egyeztették a közlekedési lehetőségekkel. Az orvosok tapasztalatai, a betegek túlnyomó többségének véleménye kedvező. Előreláthatólag még az idén Miskolcon és több más megyeszékhelyen is bevezetik a korszerű betegellátásnak ezt a módját. (MTI)

Izmos, fiatal karok ütemes mozgására lendül a kapa. az ásó és a lapát. Kis szdkérre kerül, s eltűnik a gaz, amely a szünidő alatt nőtte be a kalocsai gimnázium előtti járdaszegélyt. A nyári csatornázás nyomaitól is megtisztítják iskolájuk környékét a II 'B. osztály szorgos növendékei.

Serény, dolgos kezük munkája nyomán csinosodik, szépül az utca, példát vehetnének róluk bizony az itt lakó felnőttek is. És milyen szeretettel varázsolták derűssé, lakályossá a gimnázium belső helyiségeit!... A folyosók és a tantermek ragyognak a tisztaságtól, egy vit- rines szekrényben saját készítésű, a virágos rétek derűjét idéző kalocsai hímzések serege, s a falon a vakáció élményeit megörökítő fényképekből összeállított tablók hívják magukra a belépő figyelmét.

— Kár, hogy* az utcát nem lehet parkosítani — sajnálkoznak együttesen, no de legalább rendbe hozták, most aztán nyuMunkában a II. B osztály szorgos növendékei.

godt lelkiismerettel láthatnak tanuláshoz és — munkához.

Igen munkához, mert az 5+1- es gyakorlati oktatás zavartalan biztosítása érdekében a helyi állami gazdasággal kötött szerződést az iskola. A tanulók nemcsak a gimnáziumot gondozzák, hanem a kertészeti munkában is nagy jártasságra tesznek szert.

Egyébként a gimnázium szak- középiskola is, két osztályának 80 tanulója már 4+2-s gyakorlati oktatásban részesül, s tanulmányainak befejeztével aki akar közülük, az szakmunkás- vizsgát tehet.

— Már alig várjuk — mondja Paksi Istvánná, a fiatal kertészeti szaktanár, akinek vezetésével járnak majd rendszeresen ki az állami gazdaságba —, hogy megkezdődjék a gyakorlati foglalkozás.

Addig is jó, hasznos „bemelegítenek” bizonyult a gyomirtás, iskolarendezés. „Amilyen a gazda, olyan a portája” — mondja a közmondás —*, s a kalocsai gimnázium tanulói jó gazdáknak ígérkeznek. Remélhetőleg szorgalmuk, munkaszeretetük akkor sem lankad el, amikor már végleg búcsút intenek a kalocsai gimnázium kedves, öreg épületének ...

AMIVEL ADOSOK VAGYUNK

Minden kecskeméti ember tudja, s ha alkalma van rá, dicsekszik is vele, hogy a „homok- ország” fővárosában született Katona József, nagy nemzeti drámánk, a Bánk bán szerzője. Méltán büszkék erre a város lakói, legalább annyira, mint a kiskőrösiek, akik arról híresek, hogy községükben született Petőfi Sándor. A kiskőrösi embereknek azonban sokkal több alapjuk van arra, hogy ezzel dicsekedjenek, mert többet tesznek azért, ami világszerte ismertté tette lakhelyüket. A lángelmének járó alázattal és hódolattal ápolják, dédelgetik a költő emlékét, s életének minden, Kiskőrösre vonatkozó részletét feltárták, ismertetik és beszélnek róla, ugyanúgy mint Dunavecsén, vagy Apostagon, ahol Nagy Lajos emlékmúzeumot rendeztek be.

Mit tettünk és teszünk azonban mi, kecskemétiek annak érdekében, hogy a vendégek, de az itt lakók is, akik naponta róják a város utcáit, dolgoznak üzemeiben, hivatalaiban, megismerjék, s megszeressék a nagy

drámaíró műveit, életének a könyvekben, tárgyakban megőrzött mozzanatait? Sajnos, azt kell mondanunk, hogy igen kevés, amit a fenti értelemben teszünk Katona József emlékének ápolásáért. Számtalan ember fordul meg a megyei könyvtárban, s látván az ott őrzött Katona József emlékeket, csodálkozással kérdezi, hogy miért nincs Katona József múzeum7 Ugyanazt a választ kapják, mintha egy turista csoport látogatna a városba, akik kíváncsiak lennének a költő szülőházára. Be kellene vallani nekik: abban jelenleg sportorvosi rendelő van, csupán egy tábla hirdeti, hogy ott született Katona József.

Sokáig Szegeden laktam. Tudom, milyen kultusza van ott Tömörkénynek, Mórának, Dankó Pistának. A városi múzeumban külön terem van, ahol ezeknek az embereknek még a használati tárgyait is őrzik. Dankónak a csizmája, hegedűje, Mórának kéziratai, tolla. Mi megtalál- nánk-e még Katonának az íróasztalát, életének, munkájának

lálkozott Bujdosóéval, egy kissé félre fordult és úttörőnyakkendőjét babrálta. Sután álldogáltak egy ideig, míg végre Bújdosó elkezdte:

— Itt lakunk egy tanyában és még vasárnap se látom. Fe- dig — ha még emlékszik rá — megállapodtunk egy hosszabb sétában.

— Igen, emlékszem. De látja, nem került rá sor. Vasárnap egész délután a vőlegényemmel voltam, most meg itt van az édesanyám.

— Háztűznézőbe jött?

— Ügy is lehet mondani.

„Rövidesen megtartják az esküvőt” — gondolta letörve.

Mindkettőjüknek kínos volt a bekövetkező csend. Marika a gyerekek felé fordult, tompa hangon kiáltott nekik valamit.

— Látja, minden tanácsát megfogadtuk, szépen fejlődik a gazdaságunk — törte meg azután a csendet Marika.

apróbb, nagyobb emlékeit, melyek őrá emlékeztetnek, mint ahogy a kiskőrösi Petőfi-házban a nagy pipa „a jó öreg kocs- márost” juttatja eszünkbe. Megtalálnánk, ha nem is az íróasztalát — csak ki kellene érte nyújtani a kezünket. Kecskeméten a múzeum pincéjében van Roskovits Ignácnak Katonáról festett életnagyságú képe, a levéltárban számtalan levél, irat, amit a nagy költő írt. A megyei könyvtárban is tekintélyes emlékanyag: könyvek, képek. Két törvénykönyv is többek között, amit Katona forgatott ügyész korában. Ágasegyházán például sírjáról származó vasráccsal kerítették körül a hősi emlékművet.

Hogy

ki lehetne „használni”

idegenforgalmi szempontból a berendezett Katona József szülőházat! Csak egy kis akarat kellene hozzá. Lehet, hogy erre még senki sem gondolt? Nem akarom elhinni, hiszen a város fejlődéséhez ez is feltétlenül hozzátartozik és kulturális szerveink — gondolunk itt a múzeumra is, aminek a jelenlétét, működését csak nagyritkán juttatja eszünkbe egy-egy kiállításról szóló újsághír — többet tehetnének, vagy egyáltalán tehetnének valamit annak érdekében, hogy méltó legyen a város nagy szülöttének emlékéhez és önmagához is. A jelenlegi állapot nem méltó a nagy drámaíróhoz, de a városhoz sem. Szobrot állítottunk neki a színház mögötti parkban (más kérdés, hogy milyen szobrot), úgy gondolom, hogy egyéb vonatkozásban is ideje lenne „helyre tenni” az emlékét.

Gál Sándor

Megérkezett Moszkvába a magyar filmkiildöttség

Szombaton Moszkvába érkezett a magyar filmküldöttség, amely részt vesz a 16-án kezdődő moszkvai és minszki magyar film ünnepén. A küldöttség vezetője Révész Miklós, a Hunnia Filmgyár igazgatója, tagjai: Krencsey Marianne és Koncz Gábor filmszínészek. A delegációt a szovjet főváros se- remetyevói repülőterén Moszkva művészeti életének képviselői ünnepélyesen fogadták.

Tekintete rajta ragadt a férfin, látta a szemében felvillanó fényt. Olyan ismeretlen izgató érzés rohanta meg, amelyet még soha nem tapasztalt, a vőlegénye közelében sem. Nem lehet ezt hasonlítani a csókolózás önfeledt pillanatához, a kéz a kézben való séták mámoros hangulatához. Nem ért hozzá a férfi, mégis úgy érezte, hogy testének égető melege átáram- lik bele és betölti egész lényét. Ajka egy perc alatt kicserepe- sedett, és nyakáról verejtékének harmatcseppje gördült mellének két halma közé, ahol fehér blúza mohón beitta.

Mindezt pontosan érezte, szinte beledermedt. Fájdalmasan összeszorította száját, hogy majdnem feljajdult.

Bújdosó egész idő alatt mozdulatlanul, forró pillantással nézte. Most közelebb lépett és fáradt, élettelen hangon megszólalt:

— Marika... én akkor megyek tovább ... Mert nehéz itt állni tétlenül maga mellett... Talán sejti, hogy az első pillanattól kezdve ... szóval, ezt akartam mondani. Tudom, most már késő... ne haragudjon érte.

És megfordult, bizonytalan.

óvatos léptekkel megindult lo va felé.

A lány dermedten állt, érez te, hogy jó lenne válaszoln valamit, de hang nem jött í torkára. Szemét könny futott? el. némán sírt, gyerekes tehe tétlenséggel és zsebkendőjével itatta fel könnyeit.

A gyerekek semmit sem vettek észre a jelenetből. Csak az1 látták, hogy Bújdosó lova felágaskodott, és minden átmenet nélkül eszeveszett vágtába kezdett.

Csakhamar el is tűnt szemük elől a hídon túl, az utat szegélyező akácsor sűrűjében.

Nem állt meg az irodánál sem, hagyta, hogy vigye a ló tetszése szerint. Jól esett most az arcába csapódó szél, az ingét púpozó, hűsítő áramlat. Egyik gondolat a másik után villant fel benne, mind szomorúak és lehangolok.

Elvált felesége jutott eszébe és keserű mosolyra húzódott a szája.

Hogy esett neked, amikor az az idegen betört az életedbe? És most ugyanígy akarsz tenni? Ne, barátocskám, békében kell hagyni a jegyespárt- IFolytatjuk.)

29.

Városi ember talán már megbotránkozott volna rajta, de Bújdosó ebben a környezetben nőtt fel, észre sem vette.

Amint haladt a csatorna gátján, kilométereken át ez a kép fogadta.

Az utolsó duzzasztót a köves- úttól nem messze, az úttörők földjével szemben tervezte. Itt csatlakozott két mellékág, ide kívánkozott a legerősebb elzáró.

Szemlélődéséből a gyerekek zsivaja riasztotta fel. Marika is ott állt közöttük, csoportokra választotta a gyerekeket és utasításokat osztogatott.

Bújdosónak nagyot dobbant a szíve. „Oda megyek” — határozta el magát.

A gyerekek mint régi ismerősi) fogadták. Közre vették, kérdezgették, némelyik pedig a szépen fejlődő krumplival dicsekedett.

Marika, miután tekintete ta-