Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-15 / 190. szám
1963. augusztus 15, csütörtök 3. oldal Minden részfolyamatot ismer szakmában tizenhárom éve, Alföldi Cipőgyár kecskeméti yáregységében pedig ez év feb- uárja óta ' dolgozik Békevári iándorné, aki a- hódmezővásárhelyi szandálkészítő üzemet cserélte fel új munkahelyével. Az eltelt idő alatt mint tűzőnő nagy gyakorlatot szerzett a felsőrészkészítés tudományában. Ennek a munkának minden részfolyamatát ismeri, s ezért bárhová állítják mindenütt megállja a helyét. Tagja a pártalapszervezetnek. Mint propagandista eredményes munkát végzett a pártkiadványok és szépirodalmi könyvek terjesztésében. Másodszori aratásra számítanak az elmúlt hetekben hullott kiadós eső után a Kalocsa környéki majoránnásokról. Azokon a helyeken, ahol már learatták a szárrészt, most ismét teljes erővel sarjad a fűszernövény és az elsőnél gazdagabb lombozatot ígér. Van kiút az alkohol „rabságából99 Sajnálatos jelenség és nagyon elítélendő, ha a szülők valamelyike, de különösen a család- fenntartó, rabja az alkoholnak. Szükséges e kérdéssel foglalkozni, mert nem „magánügy”, ha a részeges, durva apa ital hatása alatt üti-veri a gyermekeit, feleségét, vagy éjszaka kizavarja őket a lakásból, gyakran egy szál ruhában. Az ilyen magatartás súlyos — sokszor kitörölhetetlen — nyomot hagy a gyermek érzelmi világában, idegrendszerében. A tízéves T. Ferike apja is alkoholista volt. T.-né nem bírta már tovább férje durva, részeges viselkedését, s a gyermekvédelmi szervekhez fordult segítségért. A lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy amikor T. János segédmunkás pénzhez jut, részegen tér haza, s feleségét, gyermekét minden keze ügyébe kerülő eszközzel bántalmazza. Garázda magatartása már a szomszédok nyugalmát is zavarta. Esténként ugyanis gyakran visszhangzott a ház részeg üvöltésétől, gyermekének és az anyának jajgatásától. Az anya elfásult már. A kis Ferkó pedig, amikor a gyermekvédelmi szerv képviselője meg akarta simogatni a fejét, riadtan félrehúzódott: pofonokhoz szokott. De segített a gyámhatóság Ferike gyermekotthonba került. Ez persze, csak részmegoldás. A végleges az apa alkoholizmusának gyógyítása lenne. Az alkoholisták életét esetenként vizsgálva megállapítható a káros szenvedélyük kiindulópontja, esetleg oka is. Gyakran rossz házasélet, értetlenség áll a háttérben, aminek megoldása helyett a gyenge akaratú ember az alkohol mámorában keres menedéket. Csak ritkán találkozunk olyan alkoholistával, kinek családi élete rendezett, — megértő, segítőkész a házastársa és a környezete. A háttérben azonban ez esetben is ott álltak a bűnre vezető alkalmak: az ivócimborák, a rossz társaság. Az ő befolyásuk sem közömbös az ilyen embernél. Engedi magát „belevinni” a kocsmázásba, később megszokja és már hívni sem kell. S iszik minden ürüggyel: ha pénze van, ha nincs, ha örül, ha bánatos. .. Szinte természetes, hogy a Jobb érzésű emberek messzire kikerülik az állandó alkoholmámorban dülöngélő T. Jánost és hasonló társait. Ha józan állapotukban beszélnek velük, rendszerint azt mondják: „Csak néhány pohárkával ittam.” Azt azonban elfelejtik, hogy az alkoholista mércéje nem decikben, hanem a cselekedetekben nyilvánul meg. Mert elveszíti jósán ítélőképességét, s számára többet jelent az ital, mint a család, a feleség és a gyermek. A családban veszélyeztetett gyermekek egyharmad része tragédiájának hátterében az alkohol áll. Ez mindannyiunk problémája, közügy. Megoldásuk érdekében ma már összefognak a társadalmi és állami szervek egyaránt. De a megváltozás nyitja elsősorban maguknak az alkoholistáknak a kezében van. Aki igazán szabadulni akar betegségétől, rendelkezésére állnak az alkoholelvonó rendelések, amelyek már eddig is sok embert vezettek vissza családjuk körébe, az egészséges társadalomba. Akit pedig bűncselekmény elkövetésére vezetett az alkoholizmus, azt a törvény kényszeríti rá, hogy gyógyíttassa magát. A Büntető Törvénykönyv G2. paragrafusa kimondja: „Ha a bűntett elkövetése mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze, a bíróság az elkövetőt arra kötelezheti, hogy kényszerelvonó kezelésnek vesse alá magát.’' Ferike édesapja, T. János jelenleg — saját elhatározása j alapján — elvonókezelésen van.l Komoly ígéretet tett rá, hogy a l_ mértéktelen italozást megszünteti. Javulását máris igazolja a felesége. Mint nemrégiben beszámolt róla, az utóbbi időben a családi körülményei rendeződtek, a botrányok, veszekedések megszűntek a házuk táján. Néhány hét múlva, az eredményes gyógykezelés után, T. János elmehet Feri fiáért a gyermekotthonba és együtt térhetnek haza. a már békés, nyugodt családi környezetbe. DR. BABAY IMRE ügyész Az alkotmány fényénél A „solli” Gilich Már harmadik éve a „solti” előnevet hordozza Gilich János, a hartai Béke Tsz igen szorgalmas és tettre kész, negyven év körüli traktorosa. Ennek az elő- névnek története van. Emberünk ugyanis őshartai lakos, s mint ilyen, annak idején tehetős gazda volt. Ám a felszabadulás után kitelepítették szülőfalujából. A szomszéd községben, Solton vett házat és földet, gazdálkodott. Egészen 1960 teléig. Akkor aztán a Duna mentén gazdálkodó egyéniek között is végighullámzott a nagy kérdés: hogyan tovább. És egyre többen léptek a közös gazdálkodás útjára. Gilich János azonban óvatosan és messzire elkerülte a feléje mind gyakrabban csapódó „hullámokat”. Mégpedig sajátos módon. A kitelepítés után — ugyanis megmaradt a háza Har- tán, senki nem költözött bele. Nos hát, amikor Solton az ottani háza felé közeledtek a népnevelők, a hátsó kapun elillant és átruccant Hartára. Természetesen fordítva ugyanez történt. Gilich János „láthatatlan emberré” változott. Eltelt néhány hét, amíg a népnevelők kipuha-' tolták az ügyes manőverezést. Akkor aztán az egyik hajnalban, amikor épp besurrant hartai rezidenciájának kapuján, meglátogatták. — Szó sem lehet, hogy belépjek a szövetkezetbe — mondotta. — Csak legutoljára. — A népnevelőknek sem kellett több. Előkotorászták a hartai gazdák névsorát, akik már valamennyien búcsút mondtak az egyéninek. Erre Gilich János szó nélkül aláírta a belépési nyilatkozatot. Egy évig az Űj Élet Tsz-ben gazdálkodott. De sehogysem tudott megbarátkozni az ottani környezettel. Felvételét kérte hát a Béke Tsz-be. Felvették. Pár hónapig a szántóföldön dolgozott, de a szövetkezet épp akkor vásárolt néhány új traktort, Meditálás - „madár-ügyben — Szolnokon van, Esztergomban van, Tatabányán, Oroszlányon. Kiskunfélegyházán, Baján van, — Kecskeméten nincs. Mi az? — Bisztró, vagy olyan modern, önkiszolgáló rendszerű vendéglátó kis üzem, mint a félegyházi Mackó Büfé. Bemegy az ember, az árlapról kiválasztja magának amit enni akar, kéri, tálcán megkapja, fizet a pénztárnál, azután saját maga asztalhoz viszi ebédjét, vagy. vacsoráját. Nem kell várni a pincérre, míg ráér odajönni; nem kel tűkön ülni,. hogy a fizető még sehol, pedig már rég megebédelt az ember, s a vonatja nemsokára indul. — Hát ilyen üzlet tényleg nincs, pedig nagyon elkelne Kecskeméten. — Nem is szólva arról, hogy olcsó is egy ilyen korszerű, gyors üzlet. Figyeljen csak, lejegyeztem, mit és mennyiért lehetett kapni a kiskunfélegyházi Mackó Büfében, 13-án, kedden délben. Sült burgonya 1,65, hideg almaleves 2,35. gulyásleves 3,35, finomfőzelék 3,—, zöldbab- főzelék 2,45, töltött paprika 6,30, marhapörkölt 7,25, rakott burgonya 4,90. fasírozott 3,40, lecsó 2.80 forint... Nahát, most veszem észre, hogy lefelejtettem az ízes gombócot, pedig azt és gulyáslevest ebédeltem — 7 forintért. — Tehát az olcsóság sem utolsó szempont. Megyeszékhely, sok a hivatalos kiszálló, átutazó. — Itt lakom, de szívesebben vacsoráznék ezekből az olcsó, kisebb adagokból, minthogy beüljek valamelyik vendéglőbe, s egyem a tíz forint körüli, kiadós porciót, mikor, legtöbbször nem, kíván annyit az ember lefekvés előtt. .. Persze, ha szárazkoszttal is beéri valaki, — az más. — Hátha sok bajjal jár egy ilyen egység létrehozása a vendéglátóiparnak? — Ebben van valami. Beszélgettem Godawszky Zoltánnéval, a félegyházi Mackó Büfé barátságos üzletvezetőjével. Elmondta, hogy valóban nem könnyű ilyen rendszerű üzemet „meghonosítani” —. vidéken. Szinte évek kellenek, míg az emberek megszokják. Különös sokaknak, — vidékiekről van szó —, hogy magukat kell kiszolgálni. Persze, csak abból a kis fáradságból áll, hogy az általa kiválasztott és tálcán megkapott ételeket a csinos, tiszta asztalokhoz viszi. Félegyházán az idén már — ahogyan a üzletvezető kifejezte: „Na . . . mondjuk” — gyökeret vert a büfé. Egy évvel ezelőtt volt olyan délután, hogy egyetlen vendég nem járt náluk. Természetesen ügyeskedni kell; a meleg ételen kívül cukrászati termékek, borkóstoló, palackozott. árurészleg is van. Valamennyi kedvelt már. Maguk a vendégek dicsérték a „pa- naszkönyvbert” a borkóstoló ötletét. Az is igaz, hogy munkaigényes kis üzem. Kilenc főnyi a személyzet, hiszen — miként Godawszky Zoltánná elsorolta — csak egy reggeli szervírozá- sát alapos pontossággal, gyorsasággal, több művelettel kell elvégezni, hogy a vendégnek még az a „benyomása” se maradjon, mintha nem vitték volna helyébe a rendelést... — Azt akarja mondani, hogy nem olyan kifizető? Tehát nem érdemes kisbüfét, bisztrót felállítania a vendéglátóiparnak? Annyi vendég nincs? — De hát mióta „vidék” Kecskemét a megyében? * Hogyan szokják meg az emberek, míg nincs? Azt meg nem hiszem, hogy ráfizetne a vendéglátó. Miért lennének bisztrók ezer felé az országban; azért, hogy tönkretegyék a vendéglátóipart? —th —n Lentermesztési kísérlet Tasson Száz holdon termesztenek rostlent a tassi Petőfi Termelő- szövetkezetben. A tábla a Duna mentén húzódik, s ezért mód van az ipari növény öntözésére. Termesztésére a talaj is jó adottságokkal rendelkezik. E lehetőségekkel élve a Sop- ronhorpáosi Növénynemesítési és Termesztési Kutató Intézet az idén másodízben végzi az úgynevezett Elit-len magjának szaporítását a közös gazdaság 20 holdas tábláján. Az így nyert vetőmagot nagyüzemi termesztésre adják át az ország különböző állami és szövetkezeti gazdaságainak. Ugyanakkor egy holdnyi területen kisparcellás kísérletet is végeznek e növénynyel arra vonatkozóan, hogy a nitrogén-, foszfor- és káliumműtrágya milyen arányú keveréke hat legjobban a fejlődésre. Hasonló kísérletek folynak az öntözővíz mennyiségének és juttatása időpontjának megállapítására is, ahhoz, hogy mennyiségben és minőségben egyaránt optimális terméshozamot érjenek el. s minthogy a „solti” Gilich értett a gépekhez, kapott egy UE —28-ast. Az addig szótlan, zárkózott ember egyszerre „szárnyakat kapott”. Valahogy a közös megbecsülését és bizalmát érezte abban, hogy új traktorra ültették. Attól kezdve teljesen a közös gazdálkodás híve lett. És hihetetlen akarással látott munkához. Nevét csakhamar a tsz legjobb traktorosai között emlegették. Az elmúlt év őszén pedig példa nélkül álló teljesítményre vállalkozott. Gépével egy műszakban dolgozott, s elhatározta, hogy az őszi szántásban versenyre kel a kétműsza- kosokkal. Állta a szavát. Ez azt jelentette, hogy éjjel-nappal szántott, napjában egy-két órácskát ha aludt. Természetesen alul maradt a versenyben, de teljesítménye páratlan az egymű- szakban szántók között. És hát nincs mit csodálkozni, hogy a „solti” Gilich anyagilag is megtalálta .számítását. Az emlékezetes privát „kétműszakban” például nyolc és fél ezer forint volt a havi jövedelme. Felesége a növénytermesztésben dolgozik, családi művelésben vállalt kapásokat. A nyáron már személygépkocsit vásárolt a Gilich család. ... Most is széles mosollyal ül a traktor nyergében. Nyári mélyforgatást végez. — Szántani szeretek a legjobban — mondja. — Az az igazi traktoros munka! S megtudom még, hogy mire jó a „solti” előnév. A szocialista címért küzdő traktorosbrigád vezetőjét szintén Gilich Jánosnak hívják. Tehát az előnév megkülönböztetésre is alkalmas — vélekedem. De erre így felel: — Ö csak Jancsi, én pedig János vagyok. — S tréfásan hangsúlyozza a neveket. Azt, hogy „solti”, ő maga sem tartja többnek, mint olyan jelzőt, amely csupán a hasonne- vűek egyikének megkülönböztetésére szolgál. S ez így van rendjén. Az előnév tartalmi jelentősége elpusztul, s legfeljebb csak arra jó, hogy lemérjük rajta: honnan indul és hová érkezik rendszerünkben egy ember, akinek valamikor tizennyolc hold földje volt Hartán és Solton majdnem ugyanennyi. HATVANI DÁNIEL
