Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-10 / 186. szám
1963. augusztus 10, szombat 5. oldal Egy járás 14 millió forintja Moszkvai nyár Romantikusnak ható külsejével középkori kastély hangulatát idézi a Dunavecsei Járási Tanács épülete. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy csak a külsejével, mert a repkényekkel befutott falak mögött, ahová már némileg lecsökkentve ér az izzasztó nyár melege, serény munka folyik. A községfejlesztési csoportnál is szorgosan dolgozó emberekre bukkan az újságíró, s az alagsori kis szobában hamarosan megindul a beszélgetés. — Hogy fejlődnek a járás községei, van-e sok tennivaló, milyen tervek, elgondolások foglalkoztatják a KÖFA-csoporlot, sikerült-e teljesíteni az első fél évre előírt munkát? — zúdítom a kérdéseket Tóba Sán- domé felé, aki pénzügyi előadóként tevékenykedik a járási tanács községfejlesztési csoportjánál. Azt várom, hogy meglepődik a kérdés áradattól, de ennek nyoma sincs az arcán, hanem a „szakma” minden részletének ismeretére valló nyugalommal válaszol. EIhő fél év: 49 százalék — A járás 49 százalékra teljesítette éves községfejlesztési tervét az első fél év folyamán. A munka oroszlánrésze tehát még hátra van, s bizony nem lesz könnyű feladat elvégezni. Nem azért mondom — folytatja a tájékoztatást Tobáné —, mintha a lakosság nem járulna hozzá jelentős értékű munkával a létesítmények, beruházások elkészítéséhez, de most a nyári időszakban, a nagy dologidőben főként az időszerű munkák kötik le figyelmüket és ez érthető is. A dunavecsei járás községfejlesztési tervében az idén 14 millió forint értékű a beruházások összege. Ebből majdnem kétmilliót, pontosabban 1 millió 900 ezer forintot tesz ki a községek lakóinak társadalmi munkája, amiből egymilliót már teljesítettek. — Ügp gondolom azonban, hogy a fizikai munka mellett más is van, amit társadalmi munkában el lehet végezni. Az értelmiség is segít — A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat mérnökei, B. Kovács Andor főmérnök vezetésével, egy tervező brigádot alakítottak. Ök készítették el többek között a Kunpeszéren 800 ezer forintos beruházási költséggel épülő új művelődési ház terveit is, jelenleg pedig a kunadacsi hasonló épület tervein dolgoznak. Nagyban hozzájárul a járás községfejlesztési tervének teljesítéséhez, hogy elkészül-e időre a terv, megkezdhetik-e az építkezést a munkások. — Van-e ezen kívül olyan körülmény, ami esetleg akadályozza a járást abban, hogy eleget tegyen a terv által előírt kötelességének. — Sajnos, van — válaszolja a Gyárak, emberek Megbánta... f agat lehetett a füstöt a szobában mikorra az értekezletnek vége lett. Az osztályvezetők felállva megropogtatták elgémberedett tagjaikat. Az arcokról a jól végzett munka öröme sugárzott. Érthető, mert jól oldották meg az üzemen belüli átszervezést, jól sikerült a feladatok igazságosabb elosztása. Szinte kórusban mondták: most már egyenlően viseljük a terheket. A tanácskozás alatt ki-ki jegyzetébe írta, kivel mit kell majd megtárgyalnia. Az őszbe csavarodott fiatalos arcú, gyors észjárású, fáradhatatlan, kék szemű igazgató a többiek jelenlétében aláírta a napi postát, aztán vidáman beszélgetve kiléptek a gyár kapuján, nagyot szippantottak a friss levegőből. Nem sokkal később a szélrózsa irányába szétszéledtek. Az igazgató hazafelé irányította lépteit, útközben meghányta, vetette a holnapi munkaprogramot. Másnap reggel hívatta irodájába K. l.-t, a gyár egyik régi dolgozóját. Hellyel kínálta, majd hozzákezdett mondó- kájához: az új munkaszervezés szerint lesz egy anyagcsoport. Mivel te régóta itt vagy a gyárban, értesz e munkához, rád gondoltunk. Felajánljuk neked a csoportvezetői beosztást. Fizetésed 2450 forint... A hirtelen jött ajánlat megzavarta K. l.-t, tétován kérdezte: azonnal kell határoznom? — Ha tudsz, akkor igen... — Holnapután megmondom... Munkahelyére érve elmondta a beszélgetés lényegét. Volt, aki annyit mondott: te tudod mit csinálsz... Mások meg így ugratták: ne vállald el, annyi ott a meló, hogy... Mindenki veled szórakozik majd... Nagy felelősséggel jár... Égy nyugodt helyet akarsz ott hagyni egy rosszabbért... Bolond vagy ha bedőlsz a dumának... Még ha több pénzt adnának... A sok okoslcodás megzavarta. Zúgó fejjel, vegyes érzelmekkel tért haza otthonába. Felesége azonnal észrevette, s faggatni kezdte. A beszélgetés végén csak annyit mondott: ha terád esett a választás, gondold meg... Meggondolta, A megígért időben megjelent az igazgatói irodában, s a következőket mondotta: a kiszállási pénzzel együtt jelenleg is megkeresem a 2650 forintot. Ha ezt meg tudnád adni... Nem folytathatta tovább, mert az igazgató közbevágott: Megadom. — Akkor holnap válaszolok... Becsukódott az ajtó, s ő munkahelyére indult. A bejáratnál már várták a „tanácsadók”. — Megadta a 2650-et — mondta szinte félhangosan önmagának. A kijelentés úgy látszik, olaj volt a tűzre, mert kiváltott néhány „újabb” ''koskodást jóakarói részéről, amelyek semmivel sem vol- ak jobbak, igazak, mint az előzőek. Nem vállalta tehát a megbízatást és máshonnan hoztak •soportvezetőt. Ez sem tetszett a néhány bajkeverőnek, jjabb fondorlatba kezdtek: mondtuk mi, hogy nem becsüli neg a régieket. Hallgassatok az anyátok mindenségit, förmedt az ikvetellenkedőkre, a mi nekibúsult és félrevezetett csoport- jezetőnk, majd nem sokkal később kopogtatott az igazgatói iroda ajtaján, s mindent elmondott igaz barátjának. Megbánta. Venesz Károly pénzügyi előadó. — Dunatetét- lenen járdát építenek. Megvan hozzá a pénz is, az anyag is, de hiányzik a cement. A TÜ- ZÉP, annak ellenére hogy a községnek utalványa van a cementre, nem tudja szállítani a kívánt mennyiséget, s ez akadályozza a kivitelezést. Reméljük azonban, iKigy hamarosan megoldódik ez a probléma, hiszen az év vége még messze van. Bízunk abban, hogy elkészül a kunadacsi művelődési otthon tervrajza, megérkezik a cement is és a dunatetétleniek az őszi esőzések idején már az új, 170 ezer forintért épülő járdán mehetnek dolgozni, vásárolni. Jó ivóvizet — Milyen beruházások valósulnak meg a 14 millió forintból, milyen új létesítményekkel gazdagodnak a dunavecsei járás községei? — Apostagon még ebben az évben működni fog a vízmű, amit 4,5 millió forintért épít a község. A megyei tanácstól egymilliót kaptak, mert a járásban elsőnek náluk alakult meg a vízműtársulat. — Dunavecsén ugyancsak vízmű épül. A hid- roglóbust már felállították és földben van a fővezeték is. Most épül a gépház, de nagyon nehezen sikerül gépet, szivaty- tyút szerezni bele. Éneikül pedig nem működik a hálózat. Hartán szintén a község egészséges ivóvízzel való ellátásán fáradoznak, bővítik a már korábban megépített vezetékhálózatot. Érdemes még megemlíteni Szalkszentmártont, ahol a napokban adták át a törpevízmű ellátásához fúrott kutat. Feltétlenül szólni kell a dunaegyhá- ziak nagy munkájáról. A község elhatározta, hogy a faluba vezető, és esős időben szinte használhatatlan utat megjavítják. Ez a vállalkozás kétmillió forintba kerül. Most szervezik a társadalmi munkát, és dicséretére váljék a község lakóinak, hogy az első szóra vállalják a lapátolást, fuvarozást. Dunavecsén tehát a járás „főhadiszállásán” nem hiába fáradoznak, s elmondhatjuk: a járási tanács dolgozóinak is igen nagy szerepe van abban, hogy a községekben egymás után zúgnak fel a vízművek motorjai, s az emberek kulturáltabb, otthonosabb körülmények között végzik munkájukat és térnek pihenőre. Ezért mondtuk azt a cikk elején, hogy a járási tanács épülete csak külsőleg „romantikus”, mert benne nagyon is reális emberi vágyak valóra váltásán fáradoznak. Gál Sándor 2. Vörös tér Nem lehet megilletődés nélkül nézni ezt a mindennapos, de oly csodálatos egyéni moszkvai képet. A csendesen várakozó emberkígyó a tompán csillogó vörös márvány mauzóleumba való bebocsáttatást várja. S ez így van hetenként háromszor, esztendők hosszú sora óta. Attól kezdve, hogy a nagy Lenin szarkofágjának épített, eredetileg fából készült mauzóleum helyére felépítették ezt a monumentális vörös és fekete márvány tömbökből összerótt sírhelyet, amely azóta százmilliók zarándok- helyévé vált. Az ősi Kreml-falak tövében a forradalom nagy egyéniségeinek díszsírhelyei hallgatnak, s a fal szürke kőkockái között egy tábla jelzi a magyar proletárforradalom hősi alakjának, Landler Jenőnek a sírját, Vele szemben Szverdlov, Ordzsonikidze, Dzer- zsinszkij, Kalinyin, a „Nagy Október” történelmének vezéralakjai pihennek. Még kevesen sétálnak a Moszkva-csatorna széles hídján. Csak a munkába siető könnyű ruhás lányok, a bevásárolni igyekvő asszonyok álinak meg egy-egy mosolygós pillanatra a festő mellett, aki a Vörös tér csodálatosan színpompás templomát, a régi, az örökké ismétlődő, de azért az alkotás megújuló izgalmát csalogató témát festi. A vászon harsogó piros, kék, zöld színfoltjai, az ég bágyadtan párás fénykoszorúja csodálatos harmóniába olvadnak össze. Kép és valóság eggyé válik. A festő nem hivatásos. Megkérdeztem tőle: foglalkozása lakatosmester, most szabadon választott témát dolgoz fel, melyet a gyár képzőművész-szakkörében vállalt magára. Azt mondja, azért iratkozott be, hogy a Vörös tér utolérhetetlen hajnali fényvízióját lefesthesse az otthona számára. CSAKY LAJOS (Folytatjuk.) Csúcstalálkozó Nem szeretném lejáratni ezt a tiszteletet ébresztő és a politikából már jól ismert — bár sajnos, még nem elég gyakran alkalmazott — fogalmat, de most egy egészen szokatlan megnyilvánulási formájáról kell hírt adnom. Ki hinné, de így igaz — „derék huligánjaink" határozták el egy országos csúcs- találkozó megrendezését az egyik balatoni fürdőhelyen. Igyekeztek is nagy garral — a „galeri-vezérek” vonaton, a szürke kis „honpolgárok” autóstoppal — a megadott helység felé. Hanem közrendünk derék őrei közbeszóltak, s az engedély nélküli „megmozdulás” résztvevőit még céljuk elérése előtt más irányba terelték. Igaz, nem volt könnyű elválasztani az „ocsút a tisztától”, hiszen egyéb ismertetőjel nem állt rendelkezésre csak az öltözet, de az aztán meglehetősen messziről árulkodó. A szal- mapapucsos, cowboy- nadrágos ifjoncok szűrése nem okozott gondot, a huligánok nemzeti viseletének határait súroló egyének vizsgálata annál inkább. A személyazonosságok azonban hamarosan tisztázódtak, s a becsületes dolgozó emberek, akik szeretik a feltűnést az öltözködésben — hamarosan mehettek tovább, élvezni a nyári szabadságot. Legfeljebb azzal a csekély tanulsággal, hogy legközelebb egyszerűbb „ruciban” kelnek útra, ha üdülni mennek. Szóval a „csúcstalálkozót” lefújták, s nem méltányolták hatóságaink. Nem hatott sem az egzisztencialista szakáll, sem a cinikusan zsebre dugott kéz, a bodor frufru és egyéb különcködés. Nem méltányolták e különös hóbort és életmód híveinek bölcs filozófiáját sem, mely szerint az „én” felette áll a társadalomnak, vagyis úgy élek, ahogy akarok, az az elegáns, ami megbotránkoztat, elüt a többitől, s csak egy szabály van, az pedig így szól: nem ismerünk semmiféle szabályt! Milyen kár, hogy nem tudtuk meg, ki a legfőbb huligán ebben az országban, s vannak-e hívei a mi megyénkben. Talán segíthetett volna a tv és a rádió, elküld,hette volna különtudösító- ját a megyei lap is. Elvégre „csúcstalálkozót” nem sűrűn hívnak össze hazánkban. Elmondhatjuk: „egyszer lett volna a Balatonnál kutyavásár”, arról is lecsúsztunk, s ez bizony elkeserítő. Máskor majd szemfülesebbek leszünk. S hogy a külsőnk is meglegyen hozzá — máris hozzákezdünk a sza- kállnövesztéshez. A magyar pengeipar jóvoltából ez lesz a legkönnyebben elérhető ebben a dologban. T. P.
