Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-10 / 186. szám

1963. augusztus 10, szombat

3. oldal

AKIK A VÍZBŐL ÉLNEK

Motoros ladikok duruzsolása, majd hálók csobbanása veri fel az éjszakák csendjét a Duna Baja környéki szakaszán. A folyamparti városban székelő Űj Élet Halászati Termelőszövetkezet öt brigádjának 34 tagja nagyhálóval fogja a halat, s rajtuk kívül a szövetkezet kishalászai apró, de szintén motoros ladikjaikon közlekedve matatják zsákmányért a vizet. Szeretik a kevésbé háborított éjszakákat, amelyeken a hold is egyre aktívabban „asszisztál”, estéről estére világító koronggá növelve kifli-, majd sárgadiny- nyeszelet formájú alakját. A kánikulában főként csak éjszaka halásztak, jobban tűrték a szúnyogok csípését, mint a rekke- nő hőséget.

Több mint hétsxáas hálóvetés

Az eredmény?

— Nem valami jó — mondja Csanádi Jenő elnök, „obsitos” halász a szövetkezet irodájában, miután futó pillantást vetett a sokrétű tervek nagy ívű papíron hemzsegő számadataira.

— Kevés a víz, apad a Duna. A hal a mellékágakból lehúzódott a nagyágra, onnan meg Jugoszláviába, Romániába. De reméljük, év végéig kihalásszuk az éves tervünkben szereplő 22 vagonnyit. Az első fél évben nyolc vagonnal, 80 százalékban keszeget, már zsákmányul ejtettek halászaink.

Nem kis munka hárul tehát a víz motoros vándoraira, hiszen egy-egy fogásnak 2—4 mázsa az eredménye. A középarányost véve, összesen 733-szor kell hálót vetniök, hogy a közösség éves tervét teljesítsék.

Másfél millió forint bevétel

A htsz két csárdájában, a bajai Petőfi-szigeten és a Nagyba- racskán működőben, a vendégek szívesen térnek be egy-egy adag halászlére. Gyakran előfordul, hogy nagyobb csoportban jönnek, mint nemrégiben a pécsiek is, akik százszemélyes terítéket rendeltek, s fo- gvasztottak el az ízes paprikáshalas léből. A két halászcsárda ez évi várható bevétele meghaladja a másfél millió forintot.

Ezenkívül hajnalonta a szövetkezet három tehergépkocsija

jéggel bélelt vesszőkosarakban is szállít halat Komlóra, Pécsre, Madarasra, Jánoshalmára, s a szövetkezet helyi, bátai, duna- szekcsői, hercegszántói, dávodi, nagybaracskai elárusító boltjába.

Két halastó

Kell a hal, fogy a hal. Mi történik, ha egyszer kifogy a vízből? Itt derül fény arra, hogy a szövetkezet valóban „termelő” is, mert gazdái a folyam zsákmányul ejtett lakóinak a pótlásával is törődnek. A tavasszal 110 mázsa pontyivadékot és kétezer csukát helyeztek szaporítás végett a Duna mellékágaiba.

Egy-két halfajta egyébként kipusztulóban van. A folyam partján északabbra működő ipari üzemek kanálisainak tartalmától a Duna vize nagyon elszennyeződött, s emiatt a ke- csege „meglépett” erről a tájról. Még törpeharcsát is alig lehet fogni, öt éve pedig 300—400 mázsa került belőle „hálóvégre”.

A halellátást azzal is szolgálja az Üj Élet Htsz, hogy a meglevő 30 holdas karapancsai halastaván kívül Harkakötöny- ben — kétmillió forint állami kölcsönből — egy 270 holdas másikat is létesít, amelyet augusztus 20-ig adnak át rendeltetésének. Ivató, teleltető medence is lesz, s csak pontyot tenyésztenek benne.

Ide kívánkozik, hogy 25 hold szántóföldön kukoricát, 3 holdon pedig zabot is termeszt a szövetkezet a halállomány táplálása végett.

Hatmillió

nyiinnyh (ísjfo m b

A szövetkezet vezetőinek, gazdáinak leleményességére vall, hogy a dunai kagylóhéj feldolgozására Baján és Budapesten egy-egy gombgyártó üzemet is létesítettek. (Minő dialektika: az apadó Duna a halfogóknak nem, a kagylóhalászoknak azonban nagyon kedvez.)

Baján, az ottani Ruhaüzem számára hatmillió gyöngyházgombot, a fővárosban pedig a megőrölt és különböző eljárásokkal kemizált kagylómaradékból — bedolgozókkal — 300 000 divatgombot készítenek a Május 1-e Ruhagyár megrendelésére.

A két üzem 27—27 dolgozójának havi átlagkeresete a másfél ezer forint körül mozog, — a halászok pedig 60 forint előleget kapnak minden munkaegységre, amiből különben száz forint értékű kifogott hal után egyet írnak jóvá. Az előleg együttes összege év végéig még növekszik (tavaly 67 forintot ért egy munkaegység), s mert jócskán akad, aki egy esztendőben 450 egységnyi halat is kifog, a nagyon jól gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak a jövedelmével is vetekszik a bajai halászoké.

Bizonyságául annak, hogy szorgalommal, leleményességgel jó' meg lehet élni — a vízből is.

T. T.

Felépült a tv legnagyobb stúdiója

A magyar televízió Szabadság téri székházában felépítették és átadták a 4-es számú új stúdiót a 23-as Építőipari Vállalat dolgozói. Ez a tv legnagyobb és legkorszerűbb stúdiója, amelynek alapterülete mintegy 500 négyzetméter. Az új terem alatt két emeletet foglalnak el a művészeknek és a közvetítés műszaki dolgozóinak az öltözői.

HUZAVONA

Harta idei községfejlesztési terveiben fontos és mutatós vállalkozás a vízhálózat három kilométer hosszúságú bővítése. A helybeliek nagy várakozással tekintenek elébe, hiszen a lakosság nagy hányadát fogja ellátni jó ivóvízzel a tíz új nyomókút. Az új csővezeték melletti házakban lakók pedig innen már saját vízvezetékhez is juthatnak ... Vízvezeték, fürdőszoba! Akárcsak városon!...

A munkával a Kiskunhalasi Vízmű Vállalatot bízták meg. A vállalat szerelőbrigádja május végén hozzá is kezdett — de még mindig nem készült el vele.

A községi tanács vb elnöke, Bíró Géza elvtárs így mondotta el az előzményeket:

— A megállapodás még az év elején megtörtént. Javában készültünk a nyári munkákra, amikor értesítettek bennünket: ha az árkokat hajlandók vagyunk most kiásni, akkor felvonulnak. Ha nem, akkor csak ősszel kezdenek hozzá. Nahát mi kiástuk! Nem maradtak el közben a mezőgazdasági munkák sem, korán reggel, késő este és szombaton meg vasárnap dolgoztak az emberek, egy kicsit talán mérgesen az alkalmatlan időnont miatt, de becsülettel és főleg gyorsan. Május végén megjött a vállalat szerelőbrigádja. „Két hét alatt megcsináljuk” __Igen ám, de hol volta

k már két hét múlva? A harmadik vagy negyedik napon eltűntek, aztán ismét megjött három ember, másnap megint elmentek. Ez még mindig nem lett volna olyan nagy baj, de ha itt voltak is, több időt töltöttek a kocsmában, mint a munkahelyen.

Végre mégis eljutottak odáig, hogy lerakták a csöveket. De a kutak közül a múlt hét végén még egy se állt. S amellett két hartai kirándulás között — mi másnak nevezhetnék ezeket a szórványos, fröcesös „munkanapokat”? — otthagytak csapot-papot az utcán szabadjára. A tanács rakatta be a közeli házakba az elhagyott csöveket, alkatrészeket. A nyitott aknák feketén leselkedtek esténként az óvatlan járókelőkre, s a tűzcsapok fedetlenül fenyegették a vigyázatlan bokákat. Az emberek pedig bosszankodtak, hiszen itt a nagy meleg, hogy kellene az ivóvíz! Amellett micsoda példát mutatnak ezek a munkások a helybelieknek a munkafegyelemből!?

Most hétfőn ismét megjelent a szerelőbrigád Hartán. A helybeliek bíznak benne, hogy most már talán be is fejezik a munkát hamarosan. De ki tudja, nem lenne-e célszerű bezárni addig az italboltot?

—r —ó

ERŐSEBBEK LENNENEK

Egy idős, nyugdíjas tsz- gazda többé-kevésbé jogos sérelmének kivizsgálása céljából ültünk le a közelmúltban a dunavecsei Űj Élet Tsz elnökével és mezőgazdászává'. Az említett panasz tisztázódott, de eközben szóba került — méghozzá elég sokoldalúan — egy másik: nélkülözi a szövetkezet az erős pártszervezetet.

Beszélgetésünk közben azt mondja Kovács István agronó- mus:

— Tavaly, a szüret előtt becslések szerint, az egyik parcella 4—5 mázsa csemegszőlő- vel több termést ígért, mint amnenyit végül is leadott róla a művelője. A brigádvezető és az egyik ellenőr bizottsági tag jelezte is, hogy a szépen ígérő tőkékről eltűnt jó néhány fürt

A CSATORNAÉPÍTŐK munkája ; éjszaka sem szünetel. A kecskeméti Bajcsy-Zsilinszky út lakói a télen majd talán azért nem tudnak aludni, mert hiányzik a gépek lármája. Most a Csóka utca sarkán folyik a csatornázás.

Az exkavátor szüntelenül morog. Hosszú daruja éppen a 3 méter széles árok fölé fordul. A vezetőfülkében vékony arcú férfi, Ábel Győző figyeli a túlsó parton álló, nagy kockás ingű munkást. Pintér Sándor, a másik gépkezelő a leereszkedő markolót kíséri szemmel. Tenyerét lefelé ütögeti, így mutatja, hogy kollegája engedheti lejjebb a 9 mázsás, ormótlan fogú vasszájat.

Felzúg az exkavátor motorja. Rugózik, peng, feszül a gép acélhuzalrendszere, míg a kezelő „becentizve” engedi a széles árok közepén húzódó másfél méternyi vágatba a markolót. Pintér most válla fölött hátrafelé bökdös a hüvelykujjával. Még egy kicsit arrébb mehet a markolókanál. Jó! Most! Egy utolsó, helybenhagyó tenyérmozdulat a föld felé, és a súlyos, fényes karmú szerkezet csörömpölve, dübbenve mar bele az agyagos, homokos talajba. Felharap egy harmadköbméternyi földet, és mint jól lakott ragadozó komótosan felemeli a neonlámpa alatt várakozó dömperbe. Tomorszki István dömperes, fejét se mozdítja az ülésen. Pontosan, tőle húszharminc centire löttyen a tartályra a sárgásszürke földtömeg.

Ha egy-egy fordulásnál nem pontos irányban vájna a földbe a markoló, odalent Kollár István kubikos igazítja odébb.

ÍGY ÁSSA, faragja, habzsolja a földet a gép. Amint Ábel Győző gyorsan kiszámítja, hetven kubikos munkáját végzi el egy műszak alatt. Amit a nehéz mostrum egyszerre felharap és egyenesen a dömperbe zúdít, sokadszorra sikerülne három kubikosnak felhánynia. Egyikük a

Az exkavátor körül

keskeny árok fenekéről hajítaná a földet a szélesebb árokra, az állásra, onnan egy másik dobná a parton álló harmadikhoz... De hetven ember győzne annyit, mint ez az exkavátor.

Mikor 8—10 méter hosszú árkot kiváj, ásókkal, csákányokkal ereszkednek belé á kubikosok. Most id. Templom István, Tormási József, Patai Balázs, Juhász Károly, Papp Sándor, ifj. Rosen- berczki János és Kardos János formálja, finomítja a gép után a csatornát. Fejük magasságában sok csápos, derékvastagságú vascső húzódik.

— Ezen a városrészen már másfél méterre talajvíz van. Bentebb már 7—8 méter mélyen lesz. Le kellett fektetnünk ezt a vákuum-csőrendszert, hogy a vizet elvezessük, s dolgozhassunk — világosít fel Ábel Győző.

A brigádvezető id. Rosenberczki János — Szántó Ferenc villanyszerelővel együtt készségesen elkísér az Erzsébet körút sarkán földbe helyezett gépházhoz. Császi Lajos gépkezelő vigyáz a négy fürge szivattyúmotorra, amely egy testes piros vastartályba gyűjti a vizet. Onnan rövid úton nyomatják elvezető csatornába.

— Egy perc alatt 460 liter vizet szív el: menynyi mehetett már el ebben az esztendőben? — magyarázza Szántó Ferenc, és kéri. hogy tegyem a tenyerem az egyik cső nyitott végére. Elfordít egy szelepkarikát,'mire a cső úgy „odaszívja” a kezem, hogv nem tudom elvenni, míg a szelep el nem záródik.

EBBEN az évben a Budai útig szándékoznak csatornázni a Közlekedésépítő Vállalat kecskeméti kirendeltségének munkásai. Egy másik nagy brigád ellenkező irányból kezdett, majd összetalálkoznak. Ebben a hónapban az 52-es aknáig akar eljutni a Rosenberczki-brigád. Ha úgy sikerül, mint az első célkitűzés, most is 5000 forint prémium üti a markukat.

TÓTH ISTVÁN

S ez, sajnos, nem egyedi példa. Csaknem valamennyi családi művelésű területen így volt és talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy az efféle „termés- kiesésre” évente közel félmillió forint értéket kalkulálhatunk ...(!)

— Nem is próbáltak utána nézni, hová lett a szőlő?

— Fonák helyzet ez! Az ellenőrző bizottság tagjai általában nem szeretik a népszerűtlen feladatokat... Gyanúsítani meg nem gyanúsíthatunk senkit alapos ok nélkül. Harmadéve például tetten értük egyik éjjeliőrünket egy zsák köles „eleme- lése” közben. Feljelentettük, de sokat nem értünk vele. Kicsi volt a kárérték, felmentették... Az öntudatra nevelés hiányzik itt kérem, a pártszervezetnek a jót erjesztő hatása ... — ösz- szegezte válaszát a szövetkezet pártonkívüli elnöke, Borbély István.

Mint községi tanácstag, és egyúttal a tanács végrehajtó bizottságának a tagja, megfigyelhette és számtalanszor tapasztalta a községi pártirányítás jótékony, a munkában mindig kamatozó hatását, s kiderül, hogy főleg a függetlenített párttitkárt nélkülözi a tsz elnöke.

Azt mondja Borbély elvtárs: igaz, hogy a régi párttitkárunk — aki pár hónapja más munkaterületre távozott — inkább az „olcsó népszerűség” felé hajlott, nem szívesen tett szemrehányást, bármennyire rászolgált is valaki, de azért sok gondot leemelt az ő válláról, a gazdasági feladatokból, segített az ellenőrzésben.

Kétségtelen, indokolt a kérés. Hiba, hogy a tíz fős párt- alapszervezet immár harmadik hónapja nélkülözi a párttitkári irányítást. A legutóbb májusban megtartott taggyűlés összehívását és levezetését Kovács István agronómus elvtárs végezte el külön megbízatásként, és nagy kár, hogy azon a taggyűlésen — legalább időlegesen nem bíztak meg valakit a titkári teendők ellátásával. Egy,

azonban bizonyos: a párttitkár egymaga soha sem helyettesítheti az egész pártalapszerveze- tet.

S e kérdésnél érdemes megállnunk. Az Űj Élet párt- alapszervezetének tíz tagja van, közöttük néhány tagjelölt. A termelőszövetkezet létszámához képest kicsi közösség, amely valóban az öntüdatót, a jót ke- lesztő kovász lehetne. Nemcsak azért, mert a párt soraiban a politikájával, célkitűzéseivel egyetértő, s az azért munkálkodó legjobb, legöntudatosabb dolgozók találhatók. Hanem azért is, mert a szövetkezet tagjainak többsége becsületes, derék pártonkívüli dolgozó, akik munkájukkal, magatartásukkal tevékenyen segítik közös célkitűzéseinket.

A párttagok személyes példa- mutatása a munkában, másokat is serkent. De ha a kommunisták kollektívája ezen túlmenően azt is felismeri, milyen nagy kárt jelent az egész tagságra nézve a közös vagyon dézsmálása, hatékonyan tud is tenni ellene. Például hathatós és állandó felvilágosító, nevelő munkával. Hiszen ki ne értené meg, hogy azzal a bizonyos — az agronómus elvtárs által említett — „dézsmálásra” kalkulálható félmillióval a mostani 30 forintra tervezett munkaegység értéke könnyen lehetne esetleg 40 forint is.

S ez csak egy feladat, egy módszer, ahogyan — kovász módjára — erjesztheti a jót a pártalapszervezet. A mindennapi élet sokféle gondja ezenkívül sokféle tennivalót diktál a tsz kommunistáinak és pártonkívüli segítőtársainak. A párt célkitűzései iránti felelősség- érzettől áthatva tehát öntevékenyen is élénkíthetik a politikai munkát, segíthetik a gazdasági feladatokkal alaposan igénybe vett tsz-vezetők török véseit.

A párttitkári megbízatás, a tsz-pártszervezet irányítása ettől függetlenül sürgő? megoldásra váró feladat, amelyhez mind a kommunisták, mind a tsz vezetői, a járási pártbizottságtól várják a segítséget.

PERNY IRÉN