Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-06 / 182. szám
1963. augusztus 6, kedd S. oldal Beszélgetés a filmről A nagy manőver IGAZ történet. A szövetsége- gesek a nyugati front legnagyobb hadműveletére készülnek . 1944. elején. Az inváziót készítik elő. A főparancsnok Montgomery tábornok, a népszerűén csak „Monty”-nak becézett legendás hírű hadvezér. A németek nem tudják biztosan, honnan várják a támadást. De felkészültek ott, ahonnan a legvalószínűbb, a francia partokon. hogy felnőjön a nagy „Monty- hoz”, mert csak így teljesítheti feladatát, csak így csaphatja be mindenkivel együtt az elszánt fasiszta kémeket, s végső soron a német hadvezetést. Ami a legnagyobb élmény a nézők számára: a megdöbbentő felismerés, hogy a látszólag egyszerű szerep milyen nagy és bonyolult teljesítmény. A szürke ember, aki soha nem parancsolt, aki mindig megilletődötten állt Jelenet a filmből. Az angol titkosszolgálat egyik tisztjének ekkor az az ötlete támadt, hogy megsétáltatja Monty alteregóját Gibraltárban és az afrikai partokon. A fasiszták „bedőlnek”: ha a főparancsnok délen tesz körutat, onnan várható az invázió. S nagy erőket vonnak össze a vélt támadás helyén. így az akciónak fontos szerep jut az invázió sikerében. Montgomery tábornok hasonmása, az egyszerű kis élelmezési hadnagy ma is él. Megírta az emlékiratait, majd amikor film készült a történetből, ő lett a főszereplő. Tehát önmagát alakítja A nagy manőverben. A FILM nem akar többet, mint ezt az emlékezetes akciót megörökíteni. Fellengzösség nélkül, egyszerű eszközökkel, hitelesen meséli el a történetet. Fanyar angol humor lengi át, s csak annyi izgalom, amennyi ebben a rendkívüli epizódban valóban megesett. Hiszen ez is éppen elég a nézőnek, aki eleinte mulatva, majd őszinte együttérzéssel szemléli a kis vidéki színész harcát önmagával, a felettesek és tekintélyek előtt, nem képes beleélni magát a nagy ember helyzetébe, akit tisztelet övez, aki mindenkinél magasabban áll. Nem is lenne képes megfelelni szerepének, ha nem tudná, hogy szükség van rá. Hogy a valóban fontos manőver sikere egyedül rajta múlik. Ha nem tudná, hogy ezzel nagy szolgálatot tesz hazájának. MINDEN pátosz nélkül mondja el ezt az a feledhetetlen jelenet, amelyben az ál-Monty csupa magas rangú tisztnek beszél a közelgő támadásról... Belesül az előre betanult beszédbe. A saját érzéseit mondja el helyette a háborúról, a szabadságról, a fasizmus elleni harcról és frenetikus sikert arat. S amikor elvégezte küldetését, az utolsó kockákon ismét a kis élelmezési hadnagyot látjuk, amint a híradóban nézi az igazi Montyt, a partraszállást, amelyben neki is olyan fontos szerep jutott. őszinte, handabandázás nélküli film. Emlékezetes élmény. M. L. Egy nagyszabású ellenőrzés tapasztalatai Kulturális munka a művelődési otthonokban Kétszázötven művelődési otthon és klub egyévi tevékenységét vizsgálták meg a népi ellenőrök. Vizsgálatuknak az a tény ad országos jelentőséget, amelyet Kállai Gyula elvtárs az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján a következőképpen fogalmazott meg: ■ a proletárdiktatúra nevelő funkciója most olyan körülmények között bontakozik ki, amikor az egész eszmei, kulturális felvilágosító tevékenység szocialista gazdasági alapokon megy végbe és zömében olyan emberek nevelését mondhatja feladatának, akik már szocialista termelési viszonyok között élnek és dolgoznak... A szocialista állam alapvető feladata, hogy a szocialista világnézetet győzelemre vigye az egész nép tudatában...” A viharos fejlődés és okai A népi ellenőrzés vizsgálatának fontosságát még inkább aláhúzza, hogy a fentiek — a proletárdiktatúra államának nevelő funkciói — egyre nagyobb és nagyobb eredményekben öltenek testet. Az eltelt évtizedben a művelődési otthonok számát 1633-ról 2728-ra növeltük az országban. A megyében ma 141 művelődési otthon működik, kétszerese a nyolc évvel ezelőttinek. Az állami támogatást 70 millió forinttal növeltük országosan, megyénkben pedig ma a művelődési otthonok költségvetésének több mint egy- harmadát az állami támogatás adja. Mindez nem formai eredmény. A művelődési otthonokban mindinkább komoly, a szocializmus céljait szolgáló munka folyik. 1958-ban például még 4 millió látogatója volt az otthonok ismeretterjesztő előadásainak. Ez a szóm 1961-re 7 millióra növekedett. Bács-Kis- kun megyében az idén fél év alatt 165 ezer látogatója volt a 3280 ismeretterjesztő előadásnak. Hasonlóan emelkedik a könyvtári olvasók száma is. Egyetlen egy évben, 1961-ben országosan 17 és fél százalékkal nőtt a tanácsi könyvtárak olvasóinak tábora. Megyénkben 1963 első fél évében 78 ezer olvasó iratkozott be a könyvtárakba, 21 és fél ezerrel több, mint a tavalyi hasonló időszakban! Mindemellett meg kell említeni a művelődési otthonok, klubok szaporodó, kötetlen szórakozási lehetőségeit, amelyek naponta százezreket vonzanak „mű- sortalan”, de mégis kézben tartott, irányított rendezvényeikre, a különféle társasjátékokra, televíziónézésre, sokféle szakkörre, mozilátogatásra. Mint minden viharos fejlődés, a kulturális élet rohamos változása is rejt magában hiba- lehetőségeket. Megállapította például a vizsgálat, hogy a könyvállomány nem mindenhol kielégítő. A könyvpropaganda gyakran ötletszerű. Néhol a legfontosabb előadások — a társadalmi, természettudományos, művészeti ismeretterjesztő — száma a legkevesebb. Különösen a nagy tanya világú megyékre jellemző ez. Bár Bács-Kiskun megyében a helyzet jobb az átlagosnál — az idei első fél évben 1560 társadalmi és természettudományos előadást tartottak, az egyéb előadások száma pedig 1722 volt — nálunk is javítani kell a szóbeli ismeretterjesztés módszerén és többet kell törődni a materialista világnézetet és a szocialista tudatot közvetlenül szolgáló ismeretterjesztéssel. Kapcsolatos a fentiekkel a népi ellenőröknek az a felismerése is, hogy a művelődési otthonok jelentős részében a szakkörök zöme szórakoztató jellegű. „Feltűnően sok helyen működik fotoszakkör — írja a vizsgálati összefoglaló jelentés —, ugyanakkor kevés helyen található valamely szakmához, tudományághoz kapcsolódó ismeret- terjesztő csoport. Nem egy helyen még igen kezdetleges a szakkörök tevékenysége, sőt, arra is számos példa van, hogy a már létrehozottak sem működnek megfeleli en. „Elcsúszás" a szórakoztatás irányában Hasonló „elcsúszás” észlelhető a szórakoztató tevékenység irányában a művelődési otthonok rendezvényeiben is. A nagyobb jövedelmezőség érdekében — volt rá példa! — még klasszikus színmű előadásába is sanzonbetétet „suszterolnak” be! Ez ugyan szélsőséges példa, de a tény, mely szerint a művelődési otthonok „repertoárja” jórészt mozielőadásokból áll, arra utal, hogy nem használjuk ki eléggé a nagy költséggel felépített művelődési otthonainkat. Ennek okát a népi ellenőrzés abban látja, hogy „.. .a népművelés tartalmi munkájával szemben támasztott igény és a rendelkezésre álló anyagi, tárgyi és személyi feltételek nem mindenütt állnak arányban egymással.” Amíg ugyanis a megyei és járási párt- és tanácsszervek megfelelő elvi és gyakorlati támogatást nyújtanak a művelődési intézményeknek, addig a községi szervek ebbeli tevékenysége formális, s csupán „elvi síkon” marad. Egyes helyeken a KISZ rendezvényeit — az elromlott kapcsolatok miatt — nem a művelődési otthonban tartják; az egy-egy helységben levő különféle szervek kezelésében működő művelődési otthonok között pedig semmiféle koordináció sincsen. A szétaprózottság az anyagi ellátás terén is érezteti hatását. A kulturális célra felhasználható összegeket a tanács költségvetésében a vállalatok igazgatói, s a tsz-ek szociális, kulturális alapjában, meg a földművesszövetkezetek erre a célra szolgáló keretében elszigetelten kezelik. Amit „fent” cselekszenek, s amit „lent” tenni kell Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a népi ellenőrök megállapításai országszerte összegyűjtött tényeken alapulnak, s a főhatóságok éppen ezért vonták le belőle a megfelelő következtetéseket. Szükséges például a művelődési célú pénzügyi alapok konstrukciójának egységesítése, illetve egységes elvek szerint történő rendezése. Intézkednek a könyvtárak helyes irányú gyarapításáról; * közhasznú könyvtárak szak- könyvtár jellegének erősítéséről; a hivatásos és műkedvelő színészek, táncosok műsorának megfelelő szintre emeléséről és más részkérdésekről is. Felső szintű rendelkezések azonban nem oldhatnak meg minden gondot. A helyi pártós tanácsszerveknek fokozottabban kell figyelemmel kísérni a helybeli művelődési életet. 0 tekintetben különösen nagy szerepe lesz a KISZ megyei, járási, de még inkább helyi szerveinek, amelyek összefogva a község és a város más szervezeteinek művelődési előadóival, a felső szintű rendelkezések segítségével még tartalmasabbá és gyümölcsözőbbé tehetik a művelődési munkát saját községükben. OLAJ lylóré tanár büszke volt a * * maganevelte fácskára. Most már kezdett a kis jelleme is lombot hajtani. Móré tanárnak kedvére való lombocskát. A kislány egyáltalán nem hasonlított a mai ifjoncokra, kis kortársaira, az apró huligánokra. Nemhiába, Móré tanár hermetikusan elzárta őt a korszellemtől, melytől mint kétségbe- ejtőtől, valósággal reszketett. Be nem engedett házába semmi olyat, amin csak a szaga is érzett a mai hóbortoknak. Félt tőle, mint ördög a szentelt víztől. Ártatlan semmiségnek látszó dolgok nyomában — akár egy divatos szájbiggyesztés, nem is szólva holmi köszöntésformulákról — a romlás egész felhői tódulhatnak be a ház résein és lyukain. Halásznadrág és bugi frizura — huh. Ezek még csak az ész ágába se tehették be a lábukat. A kis Emőke, a hatodik általános szín jeles és példás magaviseletű tanulója rakott szoknyácskát és tisztességes nyakig érő hajat hordott, csattal. t ám — mondta magában Móré tanár elégedetten —, most mutatkozik meg pedagógiai módszerem helyessége. Itt van ez a leány. Példás jellem, kötelességtudó, szorgalmas, jó magaviseletű, csendes gyerek. S az erkölcseivel se lesz baj, rá se néz a fiúkra. Mindez pedig — folytatta a gondolatot — annak az eredménye, hogy a holmi „ártatlan apróságokban” sem engedtem a negyvennyolcból. Hogy az én házamban se szia, se csau nem megy, de még hula-hula se. Való igaz, Emőke még fea- ™ .rátnőkhöz se járt. Ha leckéjét elvégezte, kézimunkázott, komoly könyveket olvasott, vagy édesanyja körül sürgőit: eltöröl gette a konyhaedényeket, a szobában letörölte a port, zongorázott. A tanárnő, ki tanította, házhoz járt. A kis Emőkének csak két útja vezetett a házon kívül: egyik az iskolába, másik a templomba, ahol a kórusnak tagja volt. De egyik útja után se maradt el soha. A fiúkat szinte hideglelősen zavarta el magától, s csak a felnőttek társaságát kedvelte. így nevelték Emőkét négy tömör fal között, légmentesen elzárva a külvilágtól, mint ama egyszeri szülők, kiket a példabeszédből ismerünk, és akik a jóslattól rettegvén, hogy leányukat virágjában magához veszi az Ür, vasajtó mögött, vasházban őrizték, melynek még abTörtént azonban, hogy az * iskolában, hová Emőke járt, és ahol apja is tanított, farsangi bált rendeztek. Ez alól pedig nem volt kibúvó. Móré laka se volt. Emőkének se nyílott ablaka a külvilágra, any- nyira nem nyílott, hogy már maga se igényelte, eszébe se jutott a vaspántos ajtót feszegetni, de az is lehet, hogy egyszerűen csak apja természetét örökölte. tanár kézen fogta hát Emui. .*- nyát, s kivezette a négy fal közül — a bálba. Hanem még ilyen lányt ki látott? Ez bizony nem táncolt az égadta világon senkivel. Csak ült az apja nadrágja mellett feszesen, a rakott szoknyácskában, és csattal a nyakig érő hajában. Igaz, a fiúk se igen mertek odajönni, hogy felkérjék. Már maga a tanárpapa is riasztóan hatott, mintha madárijesztőnek szúrták volna a féltett kukoricacső mellé, mely aranysárgán virít rá a szemtelen madarakra. C gy csőnadrágos emberke mégis kísérletet tett. Amolyan rockisan odacsellengett, s a lány felé hajította a kezét. — Csau! — vihogott: az egészséges fogazatát, melynek sűrű >okrában úgy lehet, még tejfo- tak is kerülköztek, mind kite- ítette a leányra. S Emőke — apja nagy rőkö- nyödtére — amolyan bugi-vugis közönnyel végigmérte a legénykét, mutatóujjával blúzocskája ínyagát vakargatva a válla tá- án, mint ki azt a portól tiszto- itja, ekként szólt cseresznyefájának csücskéből: — Kopj le. Majd, hogy a legénvke még tétovázott a vi győri fogazatával, tett egy elbocsátó legyintést is e szó kíséretében: — Olaj. A fiú távozott, s az apa ott ült, mint egy összeszaladt her- monika. Sz. I»
