Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-31 / 203. szám
«. «Mal 1963. augusztus 31, szombat Ä moszkvai szerződés diadalát ja Még mindig forrong Déikelet-lzsia A.% atnertkat négerek impozáns tüntetése A. Hruscsov—Tito találkozó különös fontossága DIADALÜTJÁT — augusztus utolsó hetében is folytatta a moszkvai szerződés. A légköri, a EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN dai washingtoni tüntetést az amerikai vezetőkörök igyekeztek 1964-re elhalasztatni. vagy ha A diplomata menekül A dél-vietnami rémuralom, a fegyveres készültség, a zsúfolt börtönök nem tudják a Diem- rendszer uralmát megszilárdítani. A terrorintézkedések most már a lakosság döntő többségét sújtják és a múlt héten meghirdetett ostromállapot óta ezrével tartóztatták le a diákokat, a papokat, feldúlták az ősi pagodákat és ez természetszerűleg aláásta a hadsereg buddhista katonáinak fegyelmét is. A terrorrezsim egyik jellemzője, hogy Diem úgyszólván az összes kulcspozíciókat a legközelebbi családtagjaival töltötte be. Ö maga elnök, miniszterelnök és hadügyminiszter. Az uralkodó párt egyik vezére az elnök öccse. A legvéresebb uszítok élén pedig Diem sógornője áll. A katonai főparancsnoki tisztet Diem egy másik testvére tölti be. A diplomáciai szolgálatban is Diem rokonai tevékenykednek nagyköveti, minőségben. A süllyedő hajóról azonban most már az uralkodó körökhöz ezer szállal odakapcsolt figurák közül is néhányan menekülni próbálnak. Így nemrég lemondott Dél-Vietnam washingtoni nagykövetségének egész személyzete és néhány nappal később Tram Van Chu- ong, a nagykövet is. A hivatalos kommünikében az állt, hogy tiltakoznak a buddhisták üldözése ellen. Felmerült azonban egy olyan változat is, hogy a nagykövet lemondása csak átmentési akció, mert Washington is elégedetlen a Diem kormányzattal, hiszen hiába költöttek óriási összegeket a diktátorra, Diem nem tudta a helyzetet stabilizálni. Az egyszerű személycserék, persze nem jelentenek megoldást. A tényleges kibontakozást csak az hozhatja el, ha az Egyesült Államok alapvetően megváltoztatja egész délkelet-ázsiai politikáját. (s. e.) Lemondott a finn kormány HELSINKI. (Reuter) Karjalainen finn miniszterelnök pénteken délután felkereste Kekkonen államelnököt és benyújtotta lemondását. Az elnök a lemondást elfogadta. A finn kormány lemondását a finn szakszervezetek Kizponti szövetségéből a, kormányba delegált három miniszternek a lemondása előzte meg. Koski, Saarinen és Narvaenen miniszterek nem értettek egyet azzal a péntek délelőtt hozott kormány- határozattal, amelynek értelmében a mezőgazdaság bevételeit a fogyasztói árak növelése révén fedeznek. A finn demokratikus sajtó véleménye szerint az áremelő kormányhatározat a jobboldali erők győzelmét jelenti. A Päivän Sanomat ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a kormányban részt vevő polgári pártok a munkások és a szegényparaszti rétegek kárára igyekeznek úrrá lenni a gazdasági nehézségeken. Hruscsovot tiszteletbeli bányásszá választották Nyikita Szergejevics Hruscsov pénteken Tito elnök kíséretében a szlovéniai Velenjén nagygyűlésen vett részt. A szovjet kormányfő beszédet mondott a tömeggyűlésen, s mint volt bányászt, a város díszpolgárává és tiszteletbeli bányásszá választották. A belgrádi lapok továbbra is első oldalon foglalkoznak Hruscsov látogatásával. A Borba a többi között kiemeli, hogy a „szovjet vezetőt és kíséretét Szlovéniában is őszinte szeretettel és szívélyességgel fogadták. Ez a fogadtatás és forró ünneplés — írja a lap — a barátság újabb nagyszerű megnyilvánulása volt. — A szocialista Jugoszlávia — hangoztatja a Komuniszt — ez alkalommal is megmutatja, Elutazott hazánkból a belorusz delegáció Pénteken délután hazautazott a Szovjet Baráti Társaság Szövetsége belorusz tagozatának háromtagú küldöttsége, amelyet Ny. F. Kavics, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának osztályvezetője, a Belorusz SZSZK Legfelső Tanácsának tagja vezetett. A delegáció az MSZBT elnökségének vendégeként tartózkodott hazánkban. A többi közt értékes tapasztalatcserét folytatott az MSZBT vezetőivel mily nagyra értékeli Hruscsov elvtársat, a béke és a szocializmus ügyéért kifejtett tevékenységét és a szovjet—jugoszláv együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeit. A jugoszláv külügyminiszter Lengyelországba utazik Kocsa Popovics jugoszláv külügyminiszter, Rapacki meghívására, szeptember 1-én egyhetes látogatásra Lengyelországba érkezik. Ezzel viszonozza Rapacki lengyel külügyminiszter múlt év novemberi jugoszláviai látogatását. Popovics lengyelországi tartózkodása alatt megbeszéléseket folytat Rapacki külügyminiszterrel az országaik közötti viszony továbbfejlesztéséről, valamint a Lengyelországot és Jugoszláviát érdeklő nemzetközi kérdésekről. „AZ ÉVSZÁZAD TÜNTETÉSE” Hatalmas tömeg vett részt az augusztus 28-i megmozduláson, amely a négerek politikai és gazdasági egyenjogúságáért szállt síkra. Ötvenéves a bányászok szakszervezete Pénteken ünnepi ülésre gyűlt össze a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége, hogy megemlékezzen a szakszervezet ötven esztendővel ezelőtti megalakulásáról. Megjelent az ünnepi ülésen Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Sándor József, az MSZMP párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője; a Szakszervezetek Országos Tanácsát Beckl Sándor titkár képviselte, ott volt dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter és a bányászat több szakvezetője, eljöttek a veteránok, s helyet foglaltak az elnökségben a hazánkban tartózkodó szovjet és francia bányászdelegációk tagjai. Blaha Béla főtitkár az elődökről való megemlékezés után elmondotta, hogy a bányászok eddig is megtették kötelességüket, teljesítették feladatukat, s a többi dolgozókkal együtt ezután is áldozatosan és fáradhatatlanul munkálkodnak a szocializmus teljes felépítésén. Ezután Somogyi Miklós üdvözölte a jubiláló szakszervezetet, majd átnyújtotta az Elnöki Tanács kitüntetéseit azoknak a veteránoknak és szakszervezeti munkásoknak, akik érdemeket szereztek a szakszervezet felvirágoztatásában. Az ülés végeztével leleplezték a szakszervezeti székház bejáratánál elhelyezett, a bányászmártírok emlékét megörökítő márványtáblát. (MTI) viz alatti es a kozmikus atomfegyver-kísérletek tilalmát kimondó megállapodás aláíróinak száma százhoz közeledik. Ki késlekedik az aláírással? Ki tagadja meg a csatlakozást? Ezek a kérdések számon kérő szóval szólnak a fegyverkezési hajsza megszállottáihoz. DÉLKELET-AZSIA még mindig forrong. Míg Laoszban vékony hamu takarja a polgárháború parazsát, Dél-Vietnamban magasra csapnak a lángok. Jóllehet az Egyesült Államok már ötmil- liárd dollárt ölt Ngo Dinh Diem rendszerébe, és tizennégyezer amerikai katona őrzi szuronyaival a dél-vietnami bábot, az évek óta zaklatott, kisemmizett nép elszántan harcol a velejéig rothadt önkényuralom megszüntetéséért. Az amerikaiak már^ szívesen megszabadulnának Ngo Dinh Diemtől, aki ugyan kitűnőre vizsgázott kommunistaellenességből, de intézkedéseivel förtelmesen elcsúfítja az amerikaiak távol-keleti propagandakirakatát. A pagodák elleni támadások, a több ezer buddhista egyetemi hallgató összefogdosása és „agymosásra” ítélése, a letartóztatások és a házkutatások egységfrontba tömörítik a kommunistákat, és a buddhistákat, Vietnam demokratikus egységének minden hívét. Ngo Dinh Diem hasztalan próbálja a szerzeteseket kommunista partizánokkal azonosítani, hasztalan próbálja a buddhisták mozgalmáért a kommunistákra hárítani a felelősséget: a nép türelmének pohara betelt. A diktátor kénytelen volt bizonytalan időre elhalasztani az augusztus 31-re kitűzött nemzetgyűlési választásokat, a hatóságok vizsgálatot indítottak valamennyi délvietnami kormánytisztviselő „hűségének” megállapítására. Kambodzsa megszakította a diplomáciai viszonyt a dél-vietnami terrorrendszerrel, Nehru indiai miniszterelnök külön üzenetben hívta fel az ENSZ főtitkárának figyelmét a lehetetlen dél-vietnami állapotokra. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke szerdai felhívásában követelte, hogy az amerikai imperialisták azonnal vonuljanak ki Dél- Vietnamból. „A dél-vietnami problémát magának a dél-vietnami népnek kell megoldania.” AZ AMERIKAI NÉGEREK arányaiban és méltóságában egyaránt impozáns tüntetése „Szabadságot és munkát” jelszóval zajlott le a hét közepén. A kétszázezres tömeg azt követelte az amerikai kongresszustól, hogy késlekedés nélkül hozza tető alá a faji megkülönböztetést betiltó törvénytervezetet, vagyis jogilag biztosítsa a négerek egyenjogúságát a közoktatásban, a politikai életben, munka- és bérkérdésekben. A szermár ez nem lehet, félig vallási jellegű nagygyűléssé zsugorítani. A négermozgalom jelenlegi helyzete, és a jövő évi elnökválasztások miatt azonban az amerikai kormány végül is kénytelen volt támogatásáról biztosítani a washingtoni „nagy menetelést”. A tüntetés vezetői találkoztak a demokraták és a republikánusok kongresz- szusi képviselőivel, sőt, maga Kennedy elnök is fogadta őket. A négerek nem könyörögni jöttek Washingtonba, hanem követelni jogaikat, az emberhez méltó életkörülményeket, a déli négerüldözés, és az északi négernyomor megszüntetését. Szónokaik rámutattak, hogyha Kennedy polgárjogi javaslataiból bármit is lefaragnak, akkor csak „cukros víz” marad. Az amerikai fővárosban augusztus 28-án lezajlott tüntetés a polgár- háború óta az Egyesült Államok történelmének legnagyobb megmozdulása volt a négerek egyenjogúsága érdekében. HRUSCSOV szovjet kormányfő jugoszláviai látogatását, s ennek keretében a Brioni-szigetén lezajlott szovjet—jugoszláv tárgyalásokat változatlan érdeklődés kísérte az elmúlt héten. A Hruscsov—Tito találkozó programján olyan kérdések szerepeltek, mint a világbéke megvédése, a békés együttélés, az általános és teljes leszerelés, a gyarmati rendszer végleges megszüntetése, de megvitatták a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseit is, ami különös fontosságot adott e megbeszéléseknek a jelenlegi szakaszban. Az a tény, hogy a nemzetközi helyzetet és a két ország kapcsolatát illető kérdésekben a tárgyalófelek között teljes volt a megértés és egyetértés, kedvező feltételeket teremt nyilván a vitás kérdések megoldásához is. Mind Hruscsov, mind Tito hangoztatta, a két fél nézetei minél alaposabb megismerésének szükségességét, mert —, ahogy a jugoszláv elnök megfogalmazta — „a meglevő véleménykülönbségek csak így veszíthetik el jelentőségüket, illetve így szűnhetnek meg fokozatosan.” Nyikita Hruscsov és kísérete őszintén érdeklődött Jugoszlávia szocialista építésének eredményei és tapasztalatai iránt, így a látogatás, és a tárgyalások nyilván mindkét országnak, a szocializmus és a béke ügyének javát, a nemzetközi munkásmozgalom egységét fogják szolgálni, elősegítik a kölcsönös közeledés irányvonalának megvalósítását, amiben már fontoe szerep jutott Gromiko és Popo- vics külügyminiszterek kölcsönös látogatásainak, Brezsnyev jugoszláviai útjának, és különösen a múlt év decemberében lezajlott moszkvai Hruscsov—Tito véleménycserének.
