Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-30 / 202. szám
1963. augusztus 30, péntek 5. oldal Nem tűr halasztást!... Művelődési gondok a megyeszékhelyen Fél éve annak, hogy a városi és szakszervezeti művelődési otthon egyesült Kecskeméten. Ezzel lehetővé vált a város művelődési életének átfogóbb, szervezettebb irányítása, melyre a két különálló szerv szűkös anyagi viszonyai és zavaró helyiséggondjai mellett régebben nem vállalkozhatott. Sokat vártunk az egyesítéstől. S most, félévi munkájuk eredményeit felmérve jogosan kérdezhetjük: A művelődési ház beváltotta-e vajon a hozzáfűzött reményeket? A Szakszervezetek Bács-Kis- kun megyei Tanácsának Elnöksége nemrég értékelte a városi művelődési ház féléves teljesítményét. A beszámoló, majd az ezt követő vita arról tanúskodott, hogy bár a művelődési ház számottevő eredményeket ért el, szép számban akadnak még megoldásra váró feladatok. Józanul mérlegelve a helyzetet, túlzott követelményeket nem is támaszthatunk. A jelenlegi körülmények között városunkban nem lehet biztosítani zavartalan, és gazdag művelődési programot. Hiányzik egy korszerű és tökéletesen felszerelt művelődési ház, mivel a város különféle részeiben működő helyiségek állapota egyáltalán nem megnyugtató. Baj, hogy egyesítéskor a két fenntartó szerv nem határozta meg konkréten a művelődési házra váró feladatokat. Így aztán a művelődési ház szinte „két tűz” között emészti erejét, ráadásul a fokozódó igények kielégítéséhez nagyon korlátozott lehetőségekkel rendelkezik. Két, Katona József utcai helyiségét elvették. Ennek következtében szünetelnek a szimfonikus zenekar próbái, s ha megkezdődnek a kiállítások a Rákóczi úti nagyteremben —, ahol ideiglenesen kaptak helyet — feloszlik az egyébként szép reményekre jogosító képzőművészeti kör. Legtöbb gondot okoz tehát a helyiséghiány, melyen több megértéssel lehetne valamit enyhíteni. Mert hogyan kívánhatnánk folyamatos, kiegyensúlyozott művelődési munkát akkor, amikor az SZMT sűrűn veszi igénybe a régi szakszervezeti művelődési otthon termeit, a Szilády Károly utcai épületet pedig a honvédség foglalta el. A művelődési ház munkatársai azonban nem adták fel a reményt. Tanulószoba, varrótanfolyam és esetleg egy szakkör céljára kijelölték a Piarista Gimnáziumban levő nagyterem erkély alatti részét, melyet szétnyitható fallal lehetne az előtértől leválasztani. Az elgondolás jó, de a kivitelezéshez pénz kellene. Az pedig nincs. Mint ahogy nincs pénz a legtöbb teremnél fennálló fűtési nehézségek megoldására sem. Anyagi fedezet biztosítása nélkül vajmi keveset ér a jó szándék és a lelkesedés. Ma már olyan nagyok és jelentősek a művelődés előtt álló feladatok, hogy azokat szegényes anyagi körülmények mellett a legnagyobb erőlködéssel sem lehet megvalósítani. Nem szavakra és ígéretekre van szükség, hanem tettekre. Egy 70 000-es lakosú, a múltbeli elmaradottság terhét bizonyos fokig még ma is cipelő város kulturális felemelkedése minden bizonnyal megérné a befektetést. A művelődési háznak irányítani kell a város kulturális életét, szoros kapcsolatot teremteni a tanyavilág, a tsz-ek és az üzemek dolgozóival. Éppen ezért csökkenthetnék az ismeretterjesztő előadások számát — 70 előadást tartottak az elmúlt fél év alatt — mivel erre elsősorban a TIT hivatott. Helyette inkább a szakkörök, művészeti csoportok munkáját lehetne kiszélesíteni és megerősíteni. Megfelelő módszerek és jobb szervezés segítségével — nem ártana, ha a KISZ-bizottság is segítene — életképessé tehetnék a hanyatló félben levő ifjúsági klubot. Sajnos, — és ezen változtatni kellene — a városi művelődési házban több klub nem is működik. Nagyon ideje lenne már beszüntetni a kártyázást a Cifrapalotában, és okosabb célra használni azt — az aránylag még legjobbnak mondható — helyiséget. Az elmúlt fél év eredményei nem lebecsülendők. Az új művelődési évad feladatait meghatározó tervek pedig sokoldalúak és főleg összehangoltak a különféle társintézmények és tömegszervezetek munkájával. — Tartalmi munkájuk legfőbb célkitűzése: érvényt szerezni a párt kultúrpolitikai irányelveinek. — Viszont mindez a sok szép elgondolás egyelőre még terv. Megvalósítani csak az előzőekben felsorolt nehézségek sürgős megszüntetésével lehet. Igaz, hogy új művelődési ház építésére már kaptunk ígéretet. Addig is, amíg nem készül el, nagyobb becsületet érdemelne a meglevő. A feladatok nagyok és sürgetnek. FEJLŐDÉS . — Nehéz lesz jegyet kapni anyjuk, megint egy neorealista film megy... Készülődés az új tanévre A tanítás még nem kezdődött meg az iskolákban, de javában folynak megyénkben az új tanévet előkészítő értekezletek. — Hétfőn tartották mindenütt a tanévnyitó igazgatói értekezleteket, kedden és szerdán került sor a szaktárgyi tanácskozásokra. Csütörtökön megkezdődtek, és ma is tartanak a pótbeiratkozások és javító vizsgák, holnap pedig a tantestület tagjai vesznek részt tanévnyitó értekezleten, ahol megbeszélik a legfontosabb feladatokat. A megye minden iskolájában szeptember 2-án, hétfőn kezdődik meg a tanítás. Fejlődő iparunk színvonalának emeléséért Műszaki rajztaníolyam Kecskeméten A haladó tanfolyam résztvevői júniusban a szóbeli és írásbeli vizsgák után mintegy huszonötén kapták kézhez Kecskeméten azt a bizonyítványt, amely műszaki rajzolói munkakör betöltésére jogosít. A vizsgák két tantárgyból — gépelemek és géprajz — voltak, amelyek magukba foglalják mindazt, amit egy műszaki rajzolónak a gépek vagy alkatrészek megrajzolásáról tudnia kell. Ugyanebben az időszakban vizsgázott a kezdő csoport is. A tanfolyam három témakört tartalmazott: matematikát, géprajzot, anyag- és gyártásismeretet. Alig- fejeződtek be ezek a tanfolyamok, rövidesen újra kezdődnek a következők. A tananyag nem változik. A Kohó- és Gépipari Minisztérium ezekkel a tanfolyamokkal városunk és megyénk rohamosan fejlődő iparénak színvonala emelését kívánja segíteni. Ezzel kapcsolatban megkértük Herczeg István gépészmérnököt, a tanfolyamok Vezetőjét, hogy adjon részletesebb felvilágosítást: kik vehetnek részt a kezdő és haladó tanfolyamon. A kezdőkre azok jelentkezhetnek, akik elvégezték az általános iskola nyolcadik osztályát és lehetőleg vasipari szakmában dolgoznak. Ezeknek a hallgatóknak vállalatuktól hozzájárulást kell kérniök. Erre azért van szükség, mert a hetenkénti egyszeri előadás a munkaidő befejezése előtt kezdődik. Közölte továbbá, hogy a haladó tanfolyamra felvételi vizsga nélkül jelentkezhetnek azok, akik a kezdő tanfolyamot sikerrel elvégezték. Itt kapnak helyet azok az érettségivel rendelkezők, akiknek bizonyos műszaki gyakorlatuk van, és a felvételi vizsgán megfeleltek. — A jelentkezések — mondotta — nemcsak Kecskemét városára terjednek ki, hanem az egész megyére. Követelmény a következő: a kijelölt foglalkozási napokon a hallgató meg tudjon jelenni még akkor is, ha nem Kecskeméten lakik. A tanfolyam vezetője azt kéri a jelentkezőktől, hogy elhatározásuk komoly és megfontolt legyen. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis Időközben sokan abbahagyták a tanulást. Ennek oka: néhányan könnyen veszik a tanfolyamot, figyelmen kívül hagyják, hogy a követelményeket teljesíteni kell, s amíg a vizsgáig eljutnak több rajzot önállóan kell elkészíteniük. KOVÁCS MIKLÓS ílj francia, amerikai, eeehszlorák és olasz filmek a kecskeméti mozik műsorán Filmszínházaink nyár végi műsorterve sok kellemes meglepetést tartogat a mozilátogatóknak. A szeptemberi filmekről kértünk tájékoztatást a Mozi- üzerry Vállalat igazgatóságán. Szeptember első hetében kerül bemutatásra az Udvari bolond című szélesvásznú amerikai színes film. A középkori Angliában játszódik. Hőse egy éles eszű fiatalember, aki ud gozni akarok. Igaz, könnyebb lenne nekem olyan szövetkezetben, ahol harmincezer forintot kapnak a tagok év végén. De ezt nálunk is el lehet érni, csak idő kell hozzá. És bátorság, vállalni a felelősséget. — Előttem egy pillanatig sem vitás, maga jót akar. De nagyon vigyázzon, ne húzzon ujjat a felsőbbséggel. Bújdosó kétségeesett ekkora értetlenség láttán. Magáról megfeledkezve, gorombán letorkolta a könyvelőnőt. — Inkább hallgasson, de ne beszéljen butaságokat! Értse meg, ez nem megy másképpen. Igenis ujjat kell húzni, be kell bizonyítani igazunkat. Az a borzasztó, hogy ilyen emberek, akik csak szajkózzák, amit betanultak, még mindig beleszólhatnak a szövetkezet dolgaiba. Ha attól eltér valami, már megrémülnek, fenyegetőzni kezdenek, ók a kerékkötői a haladásnak. Semmi szükségünk rájuk. Vagy lépést tudnak tartani az élettel, vagy menjenek kapálni. — Ez rettenetes, amit maga mond. Ha ezt hallanák — sápadt el a lány. — Nagyon kérem, ne beszéljen így, féltem magát... Szavaiból olyan őszinte aggodalom csengett, hogy Bújdo- sónak nem volt szíve tovább bántani. Bezárta a leveleket fiókjába, menni készült. Piroska égő arccal állt előtte. Szinte perzselt a tekintete. Nem titkolta érzéseit, felkínálta magát minden szégyenérzet nélkül, és tikkasztó szomjúsággal várt legalább egy biztató szóra, egy közeledő mozdulatra. Bújdosó szeme újra megakadt a lány ruháját kifeszítő szép nagy melleken. A hajából áradó parfőm megcsapta, mint valami csípős vessző. Tudta, hogy mondani kellene valamit, de hang nem jött a torkára. Tétovázott egy ideig, azután szó nélkül kifordult az irodából. VIII. A szövetkezetben az a hír járta, hogy Varjú Balázs meggazdagodott. A dologban az volt az érdekes, hogy semmi irigység nem csendült ki az asszonyok szavából, sőt, olyan örömmel beszéltek a váratlan eseményről, mintha nekik is jutott volna a gazdagságból. Az emberekből nem véletlenül váltott ki örömet a Varjúcsaláddal történt eset. Ez volt a tanyavilágban a legnépesebb família. Tizenegy gyerek, mint az orgonasípok, úgy sorakoztak egymás mellett, ha az anyjuk összegyűjtötte őket. Egy nádfe- deles, sárból vert házban laktak, a pusztaligeti major szélén, két parányi szobában összezsúfolódva. Nem volt abban a ház ban csak két ágy, meg három ócska dikó, amit Varjú Balázs maga ácsolt össze. Leggyakrabban babot, paprikáskrumplit, meg galuskát ettek, de sokszor még ebből se jutott elegendő. A Varjú-gyerekek hiába tallózták végig minden ősszel a krumpliföldeket, annyit nem bírtak összeszedni, hogy újig elég lett volna. Varjú Balázs, aki beszédhibás, dadogó ember volt, sokszor már azt hitte, megbolondul a gondoktól. Ha már nagyon elkeseredett és nem bírta hallgatni a ricsajt, így kiáltott a mindig éhes, veszekedő gyerekhadra: — Ne... ne üvöltszetek ... me... megsziketülök... Anyátok... mind... mindjárt főz... dalusz- kát. Ezzel lehetett legjobban lecsendesíteni a zsibongó apróságokat. Ilyenkor a felesége egy hatalmas lábosban galuskát kavart, aztán fél óra múlva kitette az asztal közepére a gőzölgő ételt. Ö már nem csodálkozott azon, hogy tíz percen belül még mutatóba se maradt a galuskából egyetlen darab sem. Amikor jóllakott a család, az apjuk legtöbbször magához intette legidősebb fiát: — Gye ... gyere Szanyl... meg... megetetjük a disz... disznókat. A termelőszövetkezet huszonhét anyakocája ugyanis Varjú Balázs gondjaira volt bízva. Azelőtt sok panasz hangzott el a munkájára, nem is alaptalanul. Hanem az utóbbi időben a sertésgondozó egészen megváltozott. Nemcsak az ólakat tartotta tisztán, de még éjjel is gyakran kiszaladt megnézni hogy valamelyik koca nem nyomta-e agyon a malacokat? Sőt, mi több, a takarmányos kamrában fekhelyet készített magának, és nemegyszer aludt ott, hogy kéznél legyen, ha valamelyik anya alatt nagyon sivalkodik a megszorított kismalac. Itt történt meg — ami azelőtt sohasem —, hogy kétszáztizenöt szaporulatból kétszáz megmaradt és szépen fejlődött. Micsoda zene-bonát csaptak a rózsaszínű apró jószágok, ha gondozójuk csak néhány perccel is megkésett az etetéssel. Visításuk betöltötte az egész majort, elnyomva minden más hangot. És egyik napon elkövetkezett a várva várt pillanat. Az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agronómussal és azt mondta: — Balázs, most kiadjuk a prémiumot a malacokból! Jött ám a segítség, több mint kellett volna. Az asszony négy gyerekkel futott oda a hírre. Izgatottan mutogattak a kifutó kerítése mellett. (Folytatjuk^ vari bolond ruhába öltözve sok nevetséges kalandon megy keresztül. A főszerepet, a Kopogd le a fán című filmből ismert Danny Kaye alakítja. René Havard szövegkönyve alapján Jean-Paul le Chanois rendezésében kerül bemutatásra a Mandrin kapitány színes olasz—francia film. Az izgalmas és mulatságos jelenetekben bővelkedő szélesvásznú film főszerepét Georges Riviére játsz- sza. A külső felvételeket a lengyelországi Krakkó mellett készítették. Érdekessége a filmnek, hogy a legbravúrosabb jeleneteket is Riviére játsza, soha sincs dublőze. Üj magyar film is szerepel a műsortervben. Révész György rendezésében kerül bemutatásra a Hogyan állunk fiatalember produkció. A főbb szerepeket a 15 éves Kosztolányi Balázs, Tol- nay Klári, Kállai Ferenc és Pécsi Sándor alakítják. Magyar vonatkozása van a Négy szerzetes című magyarul beszélő színes olasz filmvígjátéknak. Négy munkakerülő jő barát, Magyarországról menekült szerzetesnek adja ki magát. Az álszerzetesek sok bonyodalomba keverednek, végül rajta vesztenek. A főszerepet az ismert olasz filmszínész, Aldo Fabrizi játssza. Szintén olasz film A rendőrfelügyelő. Alberto Sordi és Luigi Comencini főszereplésével a mulatságos film kellemes másfél órát szerez majd a nézőknek. Az ismert nyugati író, O’Hen- ry három novellája elevenedik meg az Üzletemberek című magyarul beszélő szovjet filmben. Egy Amerikából visszatért, és egy Csehszlovákiában élő ikerpár mulatságos történetét adja a Ketten a túlvilágról című kacagtató csehszlovák film. Gyermekekről és orvosokról szól a -ománok Köszönöm, doktor bácsi produkciója.
