Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-03 / 180. szám

1963. augusztus 3, szombat 1 oldal Fiatalok a termelőszövetkezetben Néhány termelőszövetkeze­tünkben kevés a fiatal munka­erő, magas a tagság átlagos életkora, önmagában a gépesí­tés sem hozhat teljes megöl cl ást, mert igaz ugyan, hogy eredményeképpen fokozatosan csökken a munkaerő-szükség­let, de a fejlett technika alkal­mazása nagyobb szaktudást kí­ván és ezt elsősorban a fiata­lok szerezhetik meg. Az általá­nos iskola nyolc osztályát mind­annyian elvégezték, ami lehető­séget nyújt a továbbtanulásra és számukra az sem okoz prob­lémát, ha néhány hetet, esetleg hónapot falujuktól távol kell tölteniök valamelyik szaktanfo­lyamon. A kiskunhalasi járás három gazdaságába látogattunk el a közelmúltban, hogy elbeszélges­sünk a fiatalokkal, megismer­jük eredményeiket és gondjai­kat. Az „öreg” termelőszövetkezet A határmenti Kelebián két isz gazdálkodik. De amíg a Vörös Csillag 1500 holdján har- ninc fiatal dolgozik, addig a Népfront Tsz 2000 holdján mindössze nyolc. Szalma Béla elvtárs, a Nép­front Tsz párttitkára szomo­rúan mondta: — Bizony öregek vagyunk, nálunk 53 .év az át­lagos életkor. — De hiszen a termelőszövet­kezet nevét viselő KlSZ-szerve- :et több mint 60 tagot számlál — vetettük közbe csodálkozva, később kiderült, hogy akarat- anul is jól fogalmaztunk, mondván: „nevét viselő”. Az ilapszervezetben ugyanis vas- itastól vámőrig számtalan szak­ma képviselőit megtalálhatjuk, sak éppen termelőszövetkezeti fiatalokat nem. — Miért van ez így? Kérdésünkre Horváth László, i járási KISZ-bizottság szerve­lő titkára adott választ: — A termelőszövetkezetek ilakulásakor a területi alap- szervezetet elkereszteltük Nép- rontnak, azt remélve, hogy :lőbb-utóbb önállósítják magu- ;at a népfrontosok, hasonlóan i Vörös Csillag fiataljaihoz A remény, sajnos, csak re­mény maradt. A járási KISZ- úzottság munkatársai 1962 lé­én kint jártak a gazdaságban s megállapodtak a vezetőség­iéi, hogy ifjúsági munkacsapa- ot alakítanak, összefogva azt i harminc — főképpen a ter- nelőszövetkezeti tagok hozzá- artozóiból álló — fiatalt, akik ;ésőbb megalakíthatják a KISZ- zervezetet. Még ma is megvan az az összeg, amelyből tv-ké- szü léket akartak vásárolni a munkacsapatban dolgozóknak, de a fiatalok azóta — szerve­ző erő híján — szétszéledtek. Szalma elvtárs is látja, hogy a pártszervezet többet tehetett volna a KISZ létrehozásáért. De jobb későn, mint soha. Leg­közelebbi taggyűlésük egyik na­pirendi pontjaként megvitatják a fiatalok problémáját. Tóth József főagronómus például ko­ránál fogva is — 26 éves — megfelelne arra, hogy pártfel­adatként rábízzák az ifjúsági munkacsapat megalakítását. „Ott leszünk mi is” A zúgó cséplőgépek mellett találtuk meg G. Szabó András- nét, a Vörös Csillag Termelő- szövetkezet párttitkárát és Ször- fi Istvánt, a KLSZ-brigád ve­zetőjét. Bizony, nem szívesen hagyták ott a munkát, hogy árnyékba húzódjanak velünk. — Nálunk sem volt könnyű — emlékeztet Szörfi elvtárs, és be sem fejezve a mondatot, már helyesbített is: — még ma sem könnyű. Az elmúlt évek alatt összekovácsolódott KlSZ-szer- vezetünk. Fiataljainkra lehet számítani. Nemcsak akkor, amikor röplabdapályát kell épí­teni, hanem akkor is, ha — mint például az elmúlt vasár­nap — a zivatarban ázott gabo­nakereszteket kell megmenteni a pusztulástól. Mégsem lehe­tünk elégedettek. Számosán mennek a városba dolgozni a szövetkezeti tagok gyerekei kö­zül. Sokat kell még beszélget­nünk velük, hogy világosan lássák, hol a helyük. — Ügy érzem azonban, erőnk­ből futja arra is, hogy segít­sünk. Ott leszünk mi is a Népfront pártszervezete mel­lett, amikor hozzálát a fiatalok szervezéséhez — fogalmazta meg beszélgetésünk végén a párttitkárnő mindannyiunk gondolatát. Vissza a régi barátok közé A tompái Szabadság Termelő- szövetkezet raktárában Liliom Mária munkacsapata — 20 éves a legidősebb — hajladozott, gyűjtötte zsákba az aranybarna árpát. Nem könnyű munka, de lehet-e nehéz bármi akkor, amikor az ember ilyen fiatal, és mellette csupa vidám barát­nő dolgozik? A nagy ablakon keresztül meg odalátni a szérű­re, ahol izmos legények hord­ják a zsákot. — Talán köztük van a jövendőbeli is... — Ügy látszik, itt csupa fia­tal dolgozik — tört ki belőlünk akaratlanul, a gazdaságban tett rövid sétánk végén. — Ez azért túlzás — nevetett Szegedi Antal KlgZ-titkár. — A szövetkezet taglétszáma 614, a szocialista ifi-brigádunk meg csak 76 tagot számlál. — Azt mondja: „csak”? — Persze, hogy azt mondom, hiszen leszünk mi még többen is! Az az elvtárs is most jött vissza Várpalotáról, pedig jól keresett a bányában. — Mi hozta vissza a régi barátok közé? — fordultunk Pátyerkó Józsefhez. — A szíve — kottyan tott közbe egy ott lábatlankodó, bar­na szemű kislány. Jóska nem vette rossz néven a — bizo­nyára nem minden alap nél­küli — célzást. De azért hely­reigazította a dolgot: — Nem csak az. Szombat, vasárnap, ha hazajöttem, együtt szórakoztunk az itteniekkel. El­mondták, hogy táborozni men­nek, meg azt is, hogy a kereset is jó. így határoztam. És úgy- látszik, nem bánom meg soha BÉKÉS DEZSŐ Rekonstruálják Rettegett Iván fejét A Moszkvai Pravda beszámolt Mihail Geraszimov szovjet ant­ropológus rendkívül érdekes kí­sérletéről a kremli Mihály ark­angyal templomban exhumál­ták Rettegett Iván cár csontvá­zát, s az antropológus nekilá­tott, hogy műanyagból rekonst­ruálja a cár hiteles arcvonásait. A rekonstrukció a csontrendszer és korabeli képmások alapján történik. Művészete él és nevel Emlékezés Gárdonyi Gézára Az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik fegyverková­csának a fia. 1863. augusztus 3-án született a Fejér megyei Agárdpusztán. A tanítóképző elvégzése után egy ideig új- ságíróskodott, de sikertelenül. Sok szenvedés és megalázta­tás között tanítóskodik a Dunántúlon, majd Egerbe megy, már mint híres ember. Nem vállal semmiféle közéleti sze­replést, teljes visszavonultságban hal meg 1922-ben. Költé­szetéről, írói magatartásáról vagy sokat, vagy alaptalanul keveset írtak. Gárdonyi nehezen talál írói hangjára. Kezdetben Jókai és Mikszáth nyomdokain halad, de a polgári kor neves nyu­gati íróinak munkái sem ismeretlenek előtte. Első jelentős alkotása A lámpás fiatalkori élményeiből táplálkozik. Hőse az egyszerű, sok csalódást és szenvedést átélt néptanító, aki a szegény falusi gyerekek nevelésében találná meg boldog­ságát és életcélját, ha nem kellene keserves harcot folytat­nia a tanítót és munkáját lebecsülő úri világgal szemben. A tanítóévek élménye alapján írta Az én falum című elbe­szélő sorozatát. (1898). Bár társadalombírálata előző alkotá­saihoz viszonyítva erősen csökken, mégis mint a gazdasági és szellemi szegénységben élő parasztság odaadó barátja szó­lal meg. Témái: a parasztok sorsproblémái. Az Istenesek, a Baczonyiak és a Keviek sorsa reálisabban és konkrétabban jelenik meg, mint a romantikus világú Mikszáth parasztalak­jai. Gárdonyinak sikerült bemutatni a magyar parasztot, mint egyéniséget kora társadalmi viszonyai között. A bor című színdarabjában, amelyet 1902-ben írt, először sikerült reális parasztdrámában színpadra vinni a parasztember ér­zés- és gondolatvilágát. Irodalmi tevékenységének tetőpontját közvetlenül a szá­zadfordulón éri el. Az osztrákokkal való szembenállás és a hazafiság gondolata vetette fel legnagyobb művének az Egri csillagok című regényének a megírását. A történelmi témá­kat később is kedvelte. Az Egri csillagok megjelenését kö­vető évben, 1902-ben jelent meg a Láthatatlan ember című történelmi regénye, amelyben a hun birodalommal és annak vezérével Attilával ismerteti meg az olvasót. Ezt követte az Isten rabjai című regény 1908-ban, amely életkép a tatár­járás utáni Magyarországról. A nehéz körülmények között tengődő nép jelenik meg előttünk ebben a művében. Gárdonyi Géza művészete ma is elevenen él és nevel. Írói tevékenységének ez a legnagyobb eredménye. Ifjúsá­gunk, de a felnőttek is sokat meríthetnek az író becsületes helytállásából, a haza és a nép szeretetéből. Ezért emléke­zünk meg a százéves néptanítóról, az íróról, a szavak egy­szerű mesteréről. JÓSA IVÁN Tímféle helyett egységes ératerv a gimnáziumokban A gimnáziumokban — ahol eddig tízféle óraterv volt ér­vényben — az 1963—1964-es tanévtől fokozatosan bevezetik az egységes óratervet. Ez az első osztályokban már ősszel életbe­lép, a többiben pedig a követ­kező években. A Művelődésügyi Miniszté­riumban elmondották, az egy­séges óraterv célja, hogy még az új (reform) tanterv és óra­terv életbelépése előtt csökkent­sék az óratervi sokféleséget, egy­szerűsítsék az igazgatók szerve­ző-vezető munkáját, könnyítsék a pedagógusoknak a tanmenet­készítését, felkészülésüket az órákra. Jelentős lépés az egysé­ges óraterv bevezetése abból a szempontból is, hogy könnyíti a tanulók esetleges osztály- vagy iskolaváltoztatását. Közölték a továbbiakban, hogy az egységes: óraterv nem kíván sem tananyag-, sem tankönyv­módosítást, kivéve a kémia­könyvet. Itt csupán a második osztályos tankönyv egyik feje­zetét (nehézfémek) a harmadik osztályosba kell majd áttenni amikor a harmadik osztály óra­terve életbelép. Az egységes óraterv alapján az általános gimnáziumokban a heti óraszám egy osztályban sem haladhatja meg a 34 órát. (MTI) érült. Minthogy megnyomta a astaghúsomat, felszisszentem, s néhány keresetlen szóval legemlékeztem a kemény szo- or alkotójáról. Erre jegyezte reg Mama, hogy „Ejnye fiam. án ezt tanultad abba’ a sok ártszemináriumbá?” Mire be- smertem, hogy csakugyan nem rre okítottak, így helyreállt a ékés együttélés a családban. — Jöjjetek csak, hát nem ülönb ez a kis jószág sok mai atalnál? — hívott nemsokára íindnyájunkat a Mama az perfa alá. összefutottunk és hitatosan szemléltük a csodát. . kismacska jóízűen dorombolt Imában a gipsz Mária-szobor lében. Ha már így nevelődtünk, el- atároztuk, meglepjük Mamád­at, s a sok fakult fénykép he­gébe gyönyörű reprodukciókat jegeltünk a kipingált falra, lajdhogynem tragédiát okoz- jnk. ' i — Lenne szivetek ezt a po- sikságot akasztani szegény Ré- ék nénétek helyire? — csukla- ozott megbántottan a Mama és •egas balett-táncosnőjét úgy enderítette a sarokba, hogy be- »reccsent a ráma. Ugvanísv járt lenoir bájo6 aktja is, pedig ah­hoz még Nagytata is jóízűen csettintett, mikor meglátta a fa­lon. Azóta újból Rébék néni meredt szeme, bodros csipkegal­lérja, meg Putyik sógor káplárt pödrött bajszú mellképe dísze­leg az „erkölcstelen” mázolmá- nyok helyén. — Mind ilyenek ezek — hal­lottuk másnap hajnalban Puk- kantóné egyetértő megállapítá­sát a nyitott ablakon keresztül. — Az én lányom is azt merte kiengedni a száján, pedig tanár­nő már, hogy ingyen is odaad­ja a berámázott esküvői képü­ket bárkinek, csak vigye el. Képzelje szomszédasszony, ott tartják a szekrény hátamegett azt a gyönyörű aranyrámás fényképet. Pedig két pár hízott kacsát adtam a fényképésznek az árán felül, mikor helyettük én fizettem ki. Azok is egy pu­cér nőszemélyt akasztottak a hálószobájukba a fénykép he­lyett. De ez még semmi. A lá­nyom árulja a hálóbútort, amit hozományba kapott tőlem: aszongya, Olyan régimódi, hogy kiröhögik a vendégei. Hát csak szóljon hozzá: öt esztendeje vet­tem neki és már modernebbet akar. Mondtam is neki, jobb lenne, ha kuporgatnátok, így sose lesz semmitek. De kinevetett. Én nem is tudom, mi lett evvel a lyánnyal, mióta tanárnő. Nem főz, piacra nem jár, csak ven­déglői kosztot esznek, meg kész­ételt, vagy miafenét. Miért nem éltek már egyenesen tablettá­val? — kérdeztem tőle máma is. Pedig most jól kellene él­nie, mert szeptemberre meglesz a kisbaba. Evvel is várhattatok volna — súgom neki valame­lyik nap — hiszen a másik még csak két és fél éves. Képzelje, mit válaszolt: „Nem ért maga ehhez, anyu. így van jól, mert még mind a kettő kicsi és nem felejtem el, hogyan kell velük bánni." Csak szóljon hozzá szomszédasszony. Pont úgy ké­szül ezeknél a gyerek, mint egy számtanpélda. Beosztással. De azért örülök, hogy szü­lésre odahív magukhoz a lyá­nyom. Hat hétig leszek náluk. Legalább addig se látom az uramat, járhatok nyugodtan moziba. Mert most mindig aka­dékoskodik, ha észreveszi, hogy jegyet vettem. „Minek arra pinzt adni? Csak el ámítanak avval a muzival” — aszongya. Én meg: Elámítasz te itthon en­gem eleget, azért se kérdem tü­led, mehetek-i? Azért tegnap is megadtam a szájaizit. Azt hittem, nem ka­pok húst szombaton, így már pénteken megfőztem a vasárna­pi pörköltet. Persze, megsava- nyodott ebben az átkozott forró­ságban. Egy falat nem ment le a torkomon. Majd megeszed te, jófirma — gondoltam az uram­ra —, s mikor hazajött, elébe teszem az egészet. „Savanyú — hinnye, de savanyú!’’ csóválgat- ta a fejét, én meg szidtam. Sa­vanyú az eszed tokja, de úri gyomrod lett egyszerre. Olyan leszel mán. mint a művezető vejed. Az is csak húzza az orrát, ha pállott szalonnát adok neki... Addig unszoltam, míg felét csak megette a savanyú pör­költnek. Akkor már böfögött, 06zt elvettem előle. Most meg­kaptad a magadét — mondtam magamban. Na, de men gyek mán; azóta biztos elment ő is szolgálatba. Nyugtom lesz tüle estig ... Gon­dolom, van baja a szomszéd- asszonynak is ezekkel a fiata­lokkal ... — így tanulgatjuk újból az életet. Itt lent falun, az át­alakuló élet söreiében. Tóth István Kétpöngös tudomány A galibát a Pacsirta forga­tásának előkészületei okozták. A korhű felvételek érdeké­ben jó néhány belvárosi üzlet cégtábláját kicserélték Baján. Az egyik üzletbejárat fölé ilyen feliratú tábla került: „Link Lipót és fia rövidáru- kereskedése.” Idősebb, jóval a hatvanon felüli vidéki házaspár állt meg egy alkalommal a cég­tábla alatt. Nézelődtek, olvas­ták a felírást, tanakodtak. Vé­gül is a bácsi így szólt: — Hallod-e Böske, ez ugyan­az a bót, amelyikben bevásá­roltunk, amikor összekerül­tünk. Gyerünk csak be. Em- lékszel-e, akkoriban két pön- gőt lealkudtam a gyócs árá­ból... Hanem a nénike elérzéke- nyülés helyett csak megrán­gatta a már éppen belépni készülő életepárja kabátját: — De nagyra van kend a kétpöngös tudományával! Az­tán amikor hazaértünk, akkor vettem észre, hogy két méter gyóccsal becsaptak... Aligha­nem a Lipót, mert a fia akkor még kicsi lehetett igen csak... A bolt egyik eladója végig­hallgatta a párbeszédet és ki­lépett az utcára. — A cégtábla csak film­díszlet — mondta —, végig az utcán a többi is az. De azért vásárolni lehet, jöjjenek csak be! Az öregek azonban gyorsan sarkon fordultak és apró lép­tekkel elkocogtak az állami áruház irányába. Ott nem volt kicserélve a felirat. Tari Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents