Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-29 / 201. szám
1963. augusztus 29, csütörtök 5. oldal KARINTHY FRIGYES Követendő példa... Megemlékezés halálának 25. évfordulóján Untig idéztük mondását: s,Humorban nem ismerek tréfát.” De gondoltunk-e arra, hogy Karinthy Frigyes — a maga tömör és szellemes módján — nemcsak a humoros, szatirikus és travesztikus műfajok rangját, becsületét védelmezte ezzel, hanem arra is gondolt, amit József Attila szebben — és általánosító erővel — így fejezett ki: „Dolgozni csak pontosan, szépen — ahogy a csillag fut az égen — úgy érdemes.” Karinthy életműve — szó esett erről több igen jelentős kritikai dolgozatban — befejezetlen, töredezett, nem tudta megalkotni azt az „új enciklopédiá”-t, amelyre pedig lázadó, koraérett kamaszkora óta vágyott. De — ahogy maga írja — „ha sokszor dadogva is, de minden mellékmondatommal valamit mondani akartam, valami fontosat”. A humornak a magyar irodalomban — Karinthy Frigyes fellépése, az első világháborút megelőző esztendők előtt olyan hatalmas képviselői voltak, mint Jókai és, Mikszáth. Karinthy a maga korában és a maga nemében nem teljesítette be azt a hivatást, amit a „nagy palóc": ám a kritikai realizmus és a polgári humanizmus eszközeivel már nem is lehetett oly viszonylag teljes képet alkotni, mint azt Mikszáth tette. Elévülhetetlen érdeme azonban Karinthynak, hogy tudatosította a szatirikus látásmód világnézeti jelentőségét. Bár világnézete korlátozott volt — megrettent a forradalmaktól, nem ismerte fel, hogy azok a boldog, békés és igazságos jövendő számára végeznek magvető munkát, — nemcsak szatirikus novelláiban és regényeiben, hanem az irodalmi paródiáiban és könnyedébb hangvételű krokijaiban is világnézeti tudatosság, „tréfát nem ismerő humor” jellemezte. Az „Így írtok ti” — irodalmi paródiáinak eme élete végéig gazdagított gyűjteménye — az értelem, a ráció szemszögéből gúnyolja ki (rendkívüli művészi beleérzéssel) az öncélú irodal- miaskodást, a modorosságokat, a szépen szóló halandzsát. Karinthy racionalizmusának korlátja, hogy nem értette meg Ady Endre forradalmas költészetét és nem adta meg — a paródia, a travesztia keretei között is — azt a tiszteletet, amit megadott Babits Mihálynak, Kosztolányi Dezsőnek. Racionalista korlátái okozták, hogy — például a „Capillaria” —, ez a nagyon finom és okos meglátásokban gazdag szatirikus—utópisztikus regény, a társadalmi együttélés alapjait olyan biológiai és lélektani tényezőkre szűkíti, amelyekből kiemelkedtek a gazdasági viszonylatok. Észre kell venni legkiválóbb elbeszéléseiben — például a „Krisztus és a Barabásában, vagy az „Esik a hó"-ban is — bizonyos lélektani egyoldalúságot. Amihor Karinthy furcsa, torzlelkű, groteszk figurákról ír, pompásan használja fel a modern lélektan eredményeit hősei jellemzésére. De amikor azzal az igénnyel lép fel, hogy a kor általános kérdéseihez szóljon hozzá, kiderül, hogy polgári humanizmusa, értelem-tisztelete és természettudományos műveltsége sem elég ahhoz, hogy azt a rendkívül bonyolult komplexumot, amit az imperializmus és a proletárforradalmak kora jelentett, egyenlő értékű módon visszatükrözze. Hiba volna hát meg nem látni, hogy Karinthy műve elmaradt a világbíró tervei és saját brilliáns képességei mögött. Nem kisebb hiba volna azonban nem méltányolni Karinthy harcát az ostobaság, az embertelenség, az előítéletek és babonák ellen. Az elmúlt években új és új kiadásokban megjelent írásait lapozgatva, egy rendkívül érdekes, összetett művész arcéle bontakozik ki a mai magyar olvasó előtt, egy író, aki talán nem hitt kellő hittel a társadalmi és erkölcsi fejlődésben, de aki az emberi kéz és az emberi elme csodáit tartotta az egyedüli — „tisztelni és óvni való csodának”. Ex a huszonöt éve eltávozott, nem keveset tévedő, sokat vergődő, de új törvényekre vágyó nagy magyar író, érdekeset mondó, elszórakoztató és elgondolkoztató útitársunk a megszelídített természet — és az alkotásra felszabadított természet — korában is. ANTAL GABOR Kétnapos értekezleten beszélték meg nemrég a moziszakma időszerű kérdéseit Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú és Szolnok megye moziüzemi vállalatainak igazgatói. Az értekezleten részt vett Kondor István, a Filmfőigazgatóság főigazgató-helyettese is. Kérdésünkre, hogy miért éppen a mi megyénkben tartották a konferenciát és az ezzel kapcsolatos tapasztalatcsere-látogatást több filmszínházunkban — a következőket válaszolta: — Azért hívtuk itt össze az alföldi megyék moziüzemi vezetőit és szakembereit, mert ebben a megyében már bizonyos múltja van az olyan „kultúr- kombinátok” létesítésének, ahol a mozi a művelődési otthonnal egy épületben működik. Célunk, hoqy a mozik munkája beilleszkedjék a művelődési programba, s mivel ez Bács-Kiskun megyében jó ütemben halad — követendő példaként meg akartuk mutatni más megyék számára is. — Az eredmény? — Mivel a résztvevők a gyakorlatban is tanulmányozták néhány filmszínház munkáját, hasznos és jól értékesíthető tapasztalatokkal tértek haza. Al- náron véldául láthatták, hogy még a keskenyvásznú mozikban is lehet normál és széles filmeket vetíteni hordozható táskagép segítségével. — Az értekezleten bizonyára galmasan, értékes ember és jó szakember lesz. Harmincán vannak együtt a harmadikosok nyári gyakorlaton a Kecskeméti Kertészeti Technikumban. A bemutató foglalkozásokon kívül teljesítményben is dolgoznak, ha gyümölcs-. paradicsomszedés vagy valami más munka akad a tangazdaságban. Így még kereshetnek is. A három hét programjában szerepel néhány kirándulás, legközelebb a szatymazi őszibarackosba látogatnak el. Szép az idő így augusztusban, jól érzik magukat. — Az évenkénti öt hét kötelező gyakorlat nagyobbik felét kellemesebb most letölteni. A hátralevő két hétre majd a tavasszal kerül sor. —r —6 Nyári gyakorlaton A Kecskeméti Kertészeti Technikum jó híre hozta ide a Fejér megyei Dég községből Varga Magdolnát, ö maga így mondta el a történetét: — Már általános iskolás koromban nagyon szerettem a kertészkedést, otthon egy csomó szobanövényt tartottam. Először úgy gondoltam, mezőgazda- sági szakiskolába megyek, de egyik tanárom rávett, jöjjek csak el Kecskemétre a kertészeti technikumba, az való a szőlészeknek, zöldségeseknek, meg a d í s znövénykedvelők- nek. Magdi most már harmadikosnak számít, a második osztályt 4,3- es eredménnyel fejezte be júniusban. Akkor hazament a messzi szülőföldre, de alig töltött otthon egy jó hónapot, jöhetett is viszsza háromhetes üzemi gyakorlatra. — Mit végeztek ma? — Fél ötkor keltünk, mint minden nap. Háromnegyed ötkor kellett volna értünk jönnie a kocsinak, de késett. így aztán kivonultunk az iskola kertjébe növényismeretórára, s csak délelőtt jutottunk ki a tangazságba. Ott szemzésgya- korlat volt a program egy óráig... Délután szabadfoglalkozás .,. — Amit Magdi most azzal tölt, hogy segít az irodán az adminisztrációban. A tervei felől érdeklődöm. — Dísznövény- vagy zöldségspecialista akarok lenni. Be fogok iratkozni a kertészeti főiskolára — mondja határozottan — de „csak” levelezőnek. — Miért nem a nappali tagozatra, mindjárt a technikum után? A munka mellett nehezebb lesz tanulni. — Le kell vennem a szüleim válláról a taníttatásom terheit. Apám állatgondozó a Nagyhörcsögi Állami Gazdaságban, s tizenegyen vagyunk testvérek. Pénzt kell keresnem. De most már könnyebb lesz. Tavaly 120 forint volt a kollégium havi díja, s hogy jó volt a bizonyítványom, ezután csak ötven lesz. A kis Varga Magdi korán megtanulta, hogy a jövőért meg kell dolgozni, komolyan kell venni az életet. Készül is rá szor— Nem! — rázta a fejét aka- ratosan. — A komoly, szorgalmas tagoknak is ez volt az indítványa. Mi elfogadtuk, s az idő minket igazolt. — Ezek nagy szavak! — Nem. Tények! Az emberek visszanyerték a hitüket. — Talán még gratuláljunk is hozzá? Sikerült a termelőszövetkezetben megvalósítani a kulá- kok által kedvelt művelési formát, a részes kapálást. — Jól tudja az elvtárs is, hogy ez így nem igaz — ellenkezett Bujdosó higgadtan. — Először is: a tag csökkentett munkaegységet kap. A húsz százalék pedig amolyan részesedésféle. Sőt, aki a magas tervet túlteljesíti, a többlettermés felét is megkapja. A közösség vállal minden terhet, szánt, vet, műtrágyát ad, fizeti az adót és biztosítást, betakarításkor pedig a termés hetvenöt százaléka a közös vagyont gyarapítja. A közös pedig ugyancsak a tagoké. Hol van ez a kulák részes műveléstől?! — És a kertészek? Minden száz forintból negyven az övéké? — Erre még nem találtunk ki jobb módszert. Egyelőre máshol is alkalmazzák, néhány évig megfelel nálunk is. Majd öt év múlva, ha ez a téesz jól jövedelmező nagyüzem lesz, va- valószínűleg más elosztási elvet vezetünk be. Talán csökkentjük a terményrészt és emeljük a munkaegységet. De ahhoz el kell érni, hogy előbb harminc forintot érjen a munkaegység. — Szóval maga szerint bölcs dolgot cselekedtek? — Hasznosat... mindenesetre. .. Kálmán András haragosan vágott vissza: — Honnan kaptak rá utasítást? Ki engedte meg? — Az élet parancsolta. És bevált. Másfél év óta először dolgoznak jókedvvel az emberek. — Szép kis lelkesedés az olyan, amikor a paraszt magára gyújtja a házát. Már a verebek is ezt csiripelik. Nekünk meg ég az arcunk a szégyentől. A nyírzsadányi Kossuth Tsz „így, meg úgy”, egyebet se hall a járásban az ember. — De hát erről igazán nem lehetünk — védekezett elkeseredve. Kálmán András haragosan pillantott rá. Egymásután csap- dosta fejéhez a súlyos mondatokat: — Ez a legborzasztóbb, hogy ilyen könnyen veszik az egészet. „Nem tehetünk róla.” De ha így megy tovább, maholnap az egész szövetkezetei felgyújthatják. És széthordják százalékos alapon, a vezetők segítségével. Hová jutunk így? Ki felel ezért? Bújdosó elvesztette türelmét. Most már ő is hangosan kezdte: — Azt én is megkérdezhetném, hogyan engedték idáig fajulni a dolgokat? Lényegében jó földekkel rendelkezik a termelőszövetkezet, állatállománya is tűrhető, mégis gyalázatos megélhetést biztosít a tagjainak. Ki hagyta, hogy a tönk szélére kerüljön a Kossuth? — Nézze, fiatalember, okoskodni könnyű, de mit mondjak én a részes művelésre? — kezdte Kálmán, azonban az agronó- mus gorombán félbeszakította. — Én az elvtársnak nem vagyok fiatalember! És ha ennyire elfogult, tartsa meg a véleményét! — Kikérem magamnak ezt a hangot! — Én kérem ki! Mi itt né- hányan a lelkünket tesszük ki, és akkor még gyanúsítgatnak is ráadásul bennünket. A nagy dűlőíítra értek. Néhány asszony közeledett a gyalogösvényen, felfigyeltek a szóváltásra. Bújdosó nem akarta, hogy mások is hallják vitatkozásukat, ezért elhallgatott. Megkerülték az iskolát és átvágtak egy zöldbe borult kis laposon. Elől haladt Kálmán András, mögötte az elnök, hátul Bújdosó. Nem szóltak egymáshoz, komor hangulatban voltak. Az irodába csak az agronó- mus ment be. A másik két ember az elnök lakószobájába húzódott, onnan hallatszott ki pusmogásuk... Piroskának felcsillant a szeme, amikor megpillantotta a fiatalembert, örült, hogy Szila- siék kívül maradtak, s végre négyszemközt beszélhetnek. — Végre benézett hozzánk! — kezdte kedveskedve. — Olyan ritkán látjuk, mintha nem is tartozna közénk. Itt a postája. Biztosan megint valami kimutatásokat kémek. Szóljon, ha valamiben segíteni kell. Amíg meg nem zavarnak bennünket szívesen állok rendelkezésére. Felállt az asztaltól és odavitte a leveleket. Gyöngéd pillantást vetett rá, közben felsőtestével odahajolt hozzá, válláva! súrolta. (Folytatjuk.) szóba került a „legégetőbb” téma, a mozik látogatottságának csökkenése is. Hogyan szánd - kozik a Filmfőigazgatóság - a helyzeten változtatni? — Természetesnek tartja,, hogy a tv elterjedésével csökken a mozik látogatottsága. Míg 1960-ban 140 millió nézője volt az ország filmszínházainak — a világon mi, magyarok álltunk az 5—6. helyen —, úgy néz ki, hogy a jövőben 90—100 milliós látogatottságot tudunk elérni, és ez a szám fog állandósulni is. Ennek érdekében igyekeztünk meghatározni a jövő évi műsorterveket. Az idei filmtermés és az 1964. évi forgatókönyvek azt mutatják, hogy több vígjáték, kalandos, zenés film kerül a közönség elé. Egykét kivételtől eltekintve a világvárosokkal egy időben mutatunk be olyan kimagasló művészi alkotásokat, mint Visconti Cannes-ban nagydíjat kapott filmje: A párduc, a moszkvai fesztiválon kitüntetett „8 és fél” című Fellini-film, a „Boccaccio 70” és decemberben vetítik a Méhkirálynő című olasz filmet, melynek főszereplője Marina Vlady. — A látogatottság emelése azonban nemcsak a filmektől függ, hanem a mozik jó munkájától is. Gondolom, itt még bőven akad javítani való? — De mennyire. Viszont a Bács-Kiskun megyei az ország legjobb moziüzemi vállalatai közé tartozik. Példamutatóan együttműködik a helyi tanácsokkal, az államtól kapott anyagi javakat céltudatosan, jól használja fel. Ennek következtében nagyot léptek előre a s zélesvásznúsításban, s a menyében egyetlen község sem akad. ahol nincs mozi. Az elmúlt fél évben itt érték el a legjobb eredményeket a haladó témájú filmek forgalmazásában. is változatos műsorpolitikájuk r'pvetkeztébpv — az előző évhez képest — 40 000-rel emelkedett a normálmozik nézőinek száma. Végezetül Kondor elvtárs újból visszatért a legfontosabb feladatra, a mozik és a mflve- 'ődési szervek egységes, össze- hanneH munk* lónak egyre sürgetőbb megvalósulására. Leghelyesebb lenne — hangoztatta —, ha egy felelős személy vezetné a mozit és a művelődési otthont, mert akkor megszűnne a két intézmény között sok helyen meglevő egészségtelen konkurrencia. Felmerült még a iobb. színvonalasabb propaganda szükségességének kérdése is. V. Zs. Eredményes fél év Az elmúlt fél évben eredményes munkát végzett a kecskeméti városi művelődési ház. Különféle témákból 42 esetben tartottak ismeretterjesztő előadást, 23S0 résztvevővel, kint a területen pedig 21-et, melyen megjelent közel ?000 hallgató. Négy kiállítást rendeztek, a látogatók száma közel 10 000. Ezenkívül mind a művelődési házban, mind a területen, Jól működő tanfolyamokat, szakköri és gyermekfoglalkozásokat szerveztek. Tanévnyitása Katona József Gimnáziumban A Kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatósága és tanári testületé a tanévnyitó ünnepélyt szeptember ?-án a gimnázium tornatermében rendezi meg, fél 9 órai kezdettel. A gimnázium levelező tagozatán a javító vizsgák ideje szeptember 3-án délután 3-kor, a beiratkozás és a tankönyvek átvétele szeptember 6-án, ugyancsak 2-kor lesz. Szeptember 9-én kezdődik az első konzultációs nap a levelező tagozaton, délután 2 órakor. A 11. számú gépipari technikum esti tagozatán az ünnepélyes tanévnyitót szeptember 9-én délután S órakor tartják, és ekkor kerül sor a tankönyvek kiosztására is.
