Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-28 / 200. szám

1963. augusztus 28, szerda

S. otdaf

A felvételi vizsgák után

A vasi „csodapalota"

A fél feudális Horthy- Magyarországon nem volt túlságos becsülete a mezőgazdasági pályának. A néhány holdas gazda minden iskola nélkül is elgazdálkodott jól, rosszul a föl- decskéjén, a nagybirtokokra pedig intéző kellett csupán, s a magasabb fokú képzettséget általában ott sem igen követelték meg.

Nem is nagyon tolakodtak erre a pályára a felszabadulás után hosszú ideig a fiatalok. — Eleinte gondot okozott a rendelkezésre álló helyek betöltése még az agrártudományi egyetemen is; a technikumokba, szakiskolákba meg éppenséggel túlnyomórészt olyanok jelentkeztek, akik azt remélték, hogy ott „könnyű lesz”, hiszen eleinte felvettek akárkit.

Az utóbbi években azonban megváltozott a kép. Elég megemlítenünk, hogy Baján most az ősszel két első osztály indul a kertészeti technikumban, mert így némiképp pótolható a kecskeméti technikum első osztályának idei szüneteltéséből származó kiesés. De annyi a jelentkező, hogy mindkét iskola indíthatna két osztályt, s még akkor sem lehetne felvenni mindet.

Különösen érdekesek azonban a felsőfokú technikumok adatai.

Erről beszélgettünk a felvételi vizsgák lezárása után Kom- lósi Lászlóval, a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum gyümölcs- és szőlőtermesztési szakának igazgatóhelyettesével.

— Jellemző — mondotta —, hogy két évvel ezelőtt még sok olyan fiú, lány jelentkezett, aki „flekkes” volt. Például papok, régi értelmiségiek gyermekei. Máshová nem vették fel őket, úgy gondolták, itt „meglesznek jobb híján”. Becsületükre váljék, többségük megszerette a pályát... Most, hogy megnyíltak az egyetemek kapui az ő számukra is, a hozzánk jelentkezők tanulmányi átlaga némiképp csökkent. Mégis örülünk az új felvételi rendszernek, mert az elégséges rendűek közül viszont azokat válogathatjuk ki, akiknek tehetségük van ehhez a foglalkozáshoz. Különös súllyal esik ugyanis most latba a felvételnél a mezőgazdasági alap- ismereti tárgyakban; a biológiában és a kémiában elért középiskolai eredményük.

— Egy másik változás is taSütős terjesztették a vezetőség elé — felelt tétovázva. — Lelkesen megszavazta mindenki. Én azután a közgyűlésnek felolvastam a javaslatot.

Kálmán András füttyentett:

— Mi a fene? Az új ember ezzel kezdi ténykedését? Miféle csodabogár ez?

Szilas hangja most már közömbösen csengett:

— Azt hiszem, a szakmájához kitűnően ért. Kissé heves a vér- mérséklete, de majd lehiggad. Fiatal még, azt hiszi, ő az egyedüli okos ember a világon.

A járási ember szúrósan ránézett.

— Jól kiokoskodta, mondhatom. Beugratott téged is. Puccsszerűen megcsináltátok az egészet. Csak úgy dobáljátok a százalékokat. Merre van most ez az ember?

Szilasi azt hitte, hogy elmúlt a vihar a feje felől. Kiegyenesedett, eltűnt a felhő az arcáról.

— Biztosan járja a határt. Erről az oldaláról csak jót mondhatok. Megkeressük?

Kálmán András felelet helyett váratlanul új témába kezdett:

— Micsoda hírek keringenek felőletek?! — csóválta a fejét sokatmondóan. — Megáll az ember esze. Mondd, mit csináltatok ezzel a paraszttal, aki magára gyújtotta a házat? Az egész járásban ez most a téma. A ti „hőstettetek”. Büszke lehetsz rá, még a rádióba is belekerülhetsz.

Szilasi csak állt szétvetett lápasztalható — folytatta — annak azonban egyéb okai vannak. Régebben nemcsak a gyenge tanulók, hanem a gyenge testalkatúak is sokan jelentkeztek hozzánk: „Egészséges foglalkozás!” Csakhogy ezen a pályán elég nagyok a fizikai igénybevételek, itt nem erősödni, hanem helytállni kell, bírni a „strapát”... A mostaniak között igen sok a parasztgyerek, sok olyan, aki tsz-ből jött. Azt hiszem, most jobb lenne a származási statisztikánk, ha egyáltalán lenne ilyen ...

Hatvan helyre nyolcvanötén jelentkeztek az idén a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. Közülük 49-et vettek fel (a többit az egyetemről és főiskoláról hely hiányában kiszorultakkal töltik be.) Tizenöt közöttük technikumot végzett, négy szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezik és huszon- hatan egy-két évi megszakítás után jöttek ide továbbtanulni. Az első osztályban húsz lány lesz az idén.

Érdekes, hogy a megyében viszonylag csekély az érdeklődés a felsőfokú technikum iránt. Legfurcsább, hogy különösen Kecskemét és környéke adott kevés jelentkezőt. A városból mindössze négyen jöttek, a közvetlen környékéről pedig öten.

— Még szerencse — mondotta az igazgatóhelyettes —, hogy más megyebeliek többnyire megmaradnak nálunk, úgy megszeretik a homoki gazdálkodást. A most végzett negyvenkilencből például huszonhatan maradtak a megye állami gazdaságaiban,

Októberben országszerte megrendezik a hagyományos múzeumi hónapot. A Művelődés- ügyi Minisztérium múzeumi főosztályának tájékoztatása szerint erre az időszakra valameny- nyi kiállítási intézményében rendkívül gazdag programot állítottak össze a tárlatlátogató közönségnek.

Több mint száz időszaki kiállítás nyílik majd az ország városaiban és falvaiban. A múzeumi hónap keretében az idén először több nagyvárosban képzőművészeti hetet is tartanak a Képcsarnok Vállalat bemutató termeiben. Így például Szegeden

bakkal és sietősen újabb cigarettára gyújtott.

Kálmán András megállt, a távolba mutatott.

— Mit keres az a gyereksereg az akácos mellett.

Szilasi meglepetten kapta arra fejét. Már azt hitte, megint valami baj van. De aztán megkönnyebbülten elmosolyodott.

— Egy hold földön gazdálkodnak az úttörők. Olyan kis termelőszövetkezetfélé. Kísérletezgetnek a gyerekek. A tanítónő vezetésével, természetesen.

— Derék dolog — bólogatott Kálmán. — Ez kedves elvtársam — okos ötlet volt. Bár mindent ilyen ésszerűen csinálnátok.

— Ügy látom, ott van az ag- ronómusunk is. Odamenjünk? — kérdezte szolgálatkészen.

Kálmán András beleegyezően morgott valamit. Nyílegyenesen arra vették az irányt...

Bújdosó még nem vette észre őket. Marikával együtt a gyerekhadat nézte. Az úttörőkertészet beindításának ezernyi apró gondja kettejük munkáját szaporította, és most az első eredménynek talán még jobban örültek, mint a szövetkezet ifjú gazdái. A tanítónő, aki keveset tartózkodott a szabadban, egészen kipirult a friss levegőn, ö is vörös úttörőnyakkendőt kötött és ez még bájosabbá, kislányo- sabbá tette arcát.

— Figyeli azt a fiút? — mutatott egy arányos termetű, barna legénykére. — Segít a szíve

tízen tsz-ekben. ketten pedig termelőszövetkezeti csoportban,

— holott megyebeli csak 22 volt közöttük. Egyre többen helyezkednek el a termelőszövetkezetekben, hiszen gyakran megesik, hogy az 1200 forintos gyakornoki fizetés helyett már az első évben 1300—1400 forintot kapnak ott.

Egyebekben a most végzett évfolyam is 61 fővel indult, de időközben a két év alatt tizen- ketten kimaradtak, vagy eltanácsolták őket. A 49 vizsgázó azonban már nemcsak a diploma megszerzéséért jött, hanem meg is marad a mezőgazdasági pályán. Sőt, a kimaradtak közül is már három kérvényezte, hogy ismét beiratkozhasson és befejezhesse tanulmányait.

— 4 viszonylag nagyfokú lemorzsolódás miatt, úgy érezzük, nem kell szégyenkeznünk

— mondotta befejezésül Kom- lósi László. — Az oka. nem az, hogy elment a fiatalok kedve a pályától, hanem a követelmények tükre ez inkább. Nem vagyunk hajlandók engedményeket tenni, jól képzett szakembereket akarunk adni a mezőgazdaságnak. Egyre ritkábban esik meg ugyan, hogy az idejövetel indítéka nem a szakma szeretete, de mi tudatosan arra törekszünk, hogy felkeltsük a hallgatókban a hivatástudatot. Kötelességünknek tartjuk gondoskodni róla, hogy akik elvégezték a felsőfokú technikumot, kedvük legyen megmaradni a mezőgazdaságban, és munkájukat jól el tudják látni.

M. L.

a nagybányai festők műveiből, Szekszárdon és Kaposvárott modern iparművészeti alkotásokból rendeznek bemutatókat. — Ezenkívül képzőművészeti hét lesz Zalaegerszegen, Békéscsabán és Nyíregyházán is.

Az idei múzeumi hónap műsorán — a tavalyi 400-zal szemben — több mint 500 ismeret- terjesztő előadás is szerepel, amelyeket neves muzeológusok és más szakemberek tartanak.

A tervek szerint ez év őszén hét város, köztük Szeged, Miskolc, Eger és Kaposvár múzeumai rendeznek majd nagyszabású vetélkedőket.

választottjának. Hiába, a szerelem ...

S kacagott csillogó szemmel, önfeledten.

— Ugyan, még egészen gyerekek! — ellenkezett Bújdosó.

— Látszik, maga már régen volt tizennégy éves.

— Éppen tizenhét évvel ezelőtt.

— De már elfelejtette, mit jelent először találkozni a szerelemmel.

Elhallgattak. Mindketten arra gondoltak, hogy jó így kettesben beszélgetni, kiszakadni pár percre a mindennapok megszokott egyhangúságából.

— Nem is titkolják — mondta Marika elmélázva. Ök még őszinte emberkék, nagyon szeretem őket.

— Ebből azt kell következtetnem, hogy maga szerint a felnőttek hazudnak... a szerelemben?

Marika rácsodálkozott:

— Nem így értettem. Nehéz is lenne megmagyarázni. Azt hiszem, maga is tudja, mire gondolok ... Az első szerelem az mindig nagyon tiszta, minden érdektől, hazugságtól mentes.

— Az igazi szerelem mindig ilyen.

— Nem vitatkozom, lehetséges. De valami olyasmi dereng bennem, hogy felnőtt korban már sokszor kénytelenek az emberek titkolni érzéseiket. Sőt. akaratuk ellenére hazugságokra kényszerülnek. Még nem isméid

A szép, modem lakóházak koszorújából csillogva emelkedik ki a lenyűgöző méretű, 2818 négyzetméter alapterületen álló épület, a „csodapalota”. Terméskőből mintásán kirakott díszteréről az előcsarnokba léphetünk, melynek középső részéből fehér márvánnyal burkolt lebegőlépcső vezet a galériára és a karzatra.

A mintegy 1200 főnyi közönség befogadására alkalmas nagyterem kettős célt szolgál, s mint ilyen egyedülálló az egész országban. Nemcsak kulturális, hanem sportesemények megtartására is alkalmas, mivel a terem középső része könnyen átalakítható küzdőtérré. Ebben az esetben az itt felállított székek a karzat alatti raktárban nyernek elhelyezést.

Nyugodtan tarthatnak itt nagyzenekari hangversenyeket is, a mennyezet farostlemezre fektetett salakgyapot paplanja, a váltakozó felületű oldalfalak biztosítják a jó akusztikát, az előcsarnokban pedig lehet rendezni képzőművészeti kiállításokat. Az épület különálló szárnyában sorakoznak az öltözők, hideg-meleg vízzel ellátott fürdők, irodák, az orvos és az edző szobái, valamint egy hangulatos, derűs eszpresszó.

1960. május elsején helyezték el az épület alapkövét és a 22,5 milliós építkezés ügye az egész

az igazgatónkat. Nagyon rendes ember. Tibi bácsi — mi csak így hívjuk, pedig még csak harminckét éves ... Nála rendesebb embert még keveset ismertem. A felesége hozzá képest ... nem is találok szavakat. És csalja! Titokban, aljasul. Daueroltatni, még ruhát csináltatni megy a városba, de mi tudjuk, hogy hazudik, nem azért megy.

— Ilyesmi előfordult már néhányszor a világtörténelemben, kislány.

— Természetesen. De ezekről a gyerekekről el lehet képzelni, hogy kétszínűek? Ök nem ismerik az álnokságot. És én azt akarom, hogy mindig megmaradjanak ilyennek.

Bújdosó hosszan nézett a lány szikrázó szemébe.

— Marika! Higyje el nekem, nem szabad könnyelműen ítélkezni, mások felett. Én nem ismerem az igazgatójukat és a feleségét sem. De maga biztos abban, hogy ismeri azt a két embert? Belelát a lelkűkbe. Vajon megtalálták egymás mellett a boldogságot?

— Hazudni akkor sem szabad! Maga képes lenne rá?

— Nem! Hazudni bűn.

A közeli akácosból verébcsapat röppent a levegőbe. Ott húzott el hangos surrogással a fejük felett.

Megpihentek egy kicsit a beszédben. A madarak után fordultak. azt figyelték, hol szálljak le a mező parányi, szürke csavargói. (Folytatjuk.)

megye érdeke lett. A városi tanács 6 millió forinttal járult hozzá a költségekhez, a megye 3, a községek pedig egymillió forinttal. De az üzemek, hivatalok dolgozói százával jöttek munkaidő után, hogy munkájukkal ők is hozzájáruljanak a kultúrpalota mielőbbi felépítéséhez.

A művelődés ügyét a legkorszerűbb eszközökkel szolgáló hatalmas létesítmény tehát a megye népének összefogásából, lelkes akaraterejéből született.

Nem lehetne követni a példájukat nálunk, Kecskeméten is? Nem arról van szó, hogy most másoljuk le a vasi „csodapalotát”. Csak legyen végre egy szép, városunk művelődési igényeit kielégítő művelődési házunk. Kisebb, egyszerűbb, s talán — klub és szakköri helyiségekkel kiegészítve — célszerűbb is a szombathelyinéi.

—s —a

Csendet kérünk!

Kecskemét mozikedvelő közönségének bosszantó ötperceket kell most már szinte rendszeresen átszenvednie — mind a Városi, mind az Árpád Moziban. Persze, egy műsor alatt többször öt percet.

Kalótya suhancok, külön nézőteret alkotva, hangoskodnak, röhögnek, ízlésteienked- nek az előadások alatt. Már odáig fajul merészségük, hogy a hangos figyelmeztetésekre, pisszegésekre mitsem adnak. Nyugodtan folytatják a rendzavarást akkor is, ha a jegyszedőn ő udvariasan rendre- utasítja őket.

Valamit tenni kellene a felelőtlen kamaszok, esetenként huligánok megzabolázására. A múltkoriban az is megtörtént, hogy bent, előadás megkezdése előtt belekötött egy ilyen suhanctársaság békés, kislány társaságában érkezett fiatalemberekbe. Ha a jegyszedőnő nem lép közbe idejében, dulakodásra is sor kerül. Persze, azért az sem maradt el. Előadás után olyan parázs verekedést csapott a bent is hő- zöngő csoport, hogy rendőrnek kellett sürgősen beavatkozni, s a botrányt okozó galerit bekísérni. Felháborító volt az eset azért is, mert az ártatlanul provokált fiatalember és kislány éppenúgy kénytelen volt szégyenszemre „végig élvezni” a rendőrségig tartó utat, mögöttük a huligánok sleppjévei, mint a bősz bu- nyózók.

Nem hisszük, hogy ez ellen nincs orvosság.

Gazdag program az októberi múzeumi hónapban