Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-03 / 180. szám

1963. augusztus 3, szombat 3. oldal Ünnep előtt a szikesen SZÄMLAELLENÖR Ellentmondásos a kép. Mér­nöki pontossággal kimért par­cellák, a táj flórájának sivár­ságával ellentétben gazdag ter­mést ígérő kukoricával, egyéb növényfélékkel — s a magas agronómiái képzettség közremű­ködését eláruló nem egy par­cellán kötélteregető asszony előtt kézi kaszás vágja a bú zát. A korszerűség látványa a maradiéval keveredik. Néhány pillanat múlva jó­kora „cégtábla” sejteti a lát­szólagos ellentmondás okát, cél­ját „Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet, Szeged, Fü- löpszállási Telepe” hirdeti sze­rényen a Kecskemétre futó Solti műút és a Dunavölgyi-fő- csatoma metszésének háromszö­gébe állított tábla. Amit abbahagytak... Kísérleti telepen vagyunk te­hát, itt künn, Fülöpszállás ha­tárában, a műút gátjához si­muló parcella-mozaikon. „Nyo- matéknak” nem hiányzik a ter- ihelés gondjaira érzékenyen rea­gáló fülnek oly kedves hang sem: odább, a csatornából, TL. —120-a: motoros szivattyú du­ruzsolva hörpinti-nyomja a vi­zet felszíni csövek hálózatába, s fél tucat szórófej csettegve permetezi az áldást maga köré. Házikó lakója, az esztendő híján hatvanéves Szabó Pista bácsi jön elém, s máris magya­ráz hévvel, szakértelemmel, gon­dosságról árulkodván minden szavával, ö a telep kezelője, tizenhárom éve van a szegedi intézet szolgálatában. Elmondja, hogy pontosan tíz éve létesítették a telepet, fő­ként abból a célból, hogy meg­leljék a rizs termesztésének leg­jobb módszerét. A kísérlet fe­les sikerrel járt. Holdanként 29 mázsát takarítottak be a hur­kába valóból, de többe került a leves, mint a hús: túlságo­san nagy költséget kellett a rizsre fordítani. Fokozatosan ab­ba is hagyták kísérleti termesz­tését, utoljára két éve volt né­hány parcellája. • amit elkezdtek Tavaly óta 62 holdra növel­ték a telep területét, ame'y immár az út mind a két olda­lán nyújtózik bele a környező sziki legelőkbe. Kecskemét felé jövet a bal oldalon az idén Bánkúti búzát, árpát, kukori­cát vetettek 5x11 méteres par­cellákon, miután mindegyik vályogtalajának az erejét más­más mennyiségű műtrágyával pótolták. Egy holdra átszámít­va általában két mázsa szuper­foszfáttal, s fele annyi nitro­gén tartalmú műtrágyával „sóz­ták” a talajt, de van olyan parcella, amely másfél mázsa nitrogént, olyan is, amelyik há­rom mázsa foszfort kapott. Kö­rülbelül nyolc holdon 10x40 méteres parcellákon talajműve­léssel kombinált trágyázási kí­sérletet folytatnak a kukorica termesztésére vonatkozóan. Az út jobb oldalán húzódó, meszes talajú terület két-két holdján legelőjavítási, legelő- felülvetési kísérleteket végez­nek, s különböző fűféléket — vörösesen készt, angolperjét stb. — termesztenek, a legmegfele­lőbb réti takarmánynak való megállapítása végett. A negye­dik fajta terület parcelláin foszfor, káli, nitrogén tartalmú műtrágya különböző mértékű — két-három mázsa — adagolásá­val folytatnak fűtermesztési kí­sérletet. Hét holdon 193 mássa És meghatározott norma sze­rint öntöznek is. Mesterséges csapadékkal látták el a búzát és az árpát is; két alkalommal mindegyik gabonaféle összesen 40—40, a kukorica eddig egy­szer 20 milliméter vizet kapott. Az eredmény? Három esz­tendeje a Bánkúti búzából (az akkor már erősen csökkentett területű rizs mellett azt ter­mesztették) hét holdról össze­sen 193 mázsát takarítottak be. A holdankénti átlag tehát majd­nem elérte a 28 mázsát! (Az idei termést éppen látogatá­sunkkor aratták, mégpedig, az adatok pontos meghatározása végett kézi erővel, s így az ered­mény csak cséplés után derül ki. Bár szép volt a búza, Pista bácsi szerint nem lesz olyan hozama, mint az 1960-as ter­mésé. Ennek azonban az az oka, hogy tavasszal a csatornából hátulról” elborította a víz a vetést.) Itt álljunk meg egy gondo­latra. Pontosan a telep meg­szemlélése napjának délelőttjén beszéltem két Kalocsa környéki szövetkezeti szakemberrel, s azóta még más vidékre való há­rommal, és egyöntetűen mind az ötnek az volt a véleménye, hogy „mi a fenének termesztjük mi olyan mértékben az olasz San Pastoret, amikor hol be­válik, hol kudarcot vallunk ve­le. A szalmája arasznyi, sikér­tartalma meg sem közelíti a világhírű magyar Bánkútiét. In­kább az utóbbinak a szalmáját kellene erősíteniük a kutatók­nak stb.” Kötelességemnek tartottam ezt is közreadni, azzal a sze­rény közóhajjal, hogy alapos felméréssel meg kellene állapí- taniok az illetékeseknek: csak­ugyan helytálló-e az említett ót. de biztos vagyok benne, a me­gye ennél jóval több szakem­berének a véleménye. Iskola és... Másik eredmény. Mázsával majd csak a betakarításkor, szemmel azonban már most le­mérhető. A kukoricát 10, 20 és 30 centis szántásba vetették a különböző parcellákon. Az utóbbin a szár már ellepi az átlagmagasságú embert, a 10 centis szántásba vetett pedig csak térdig ér. Kétségtelen, hogy sok hasznos, tapasztalatot szerez a szikes talajok szántóföldi növényter­mesztésére és legelőgazdálko­dására vonatkozóan a két sze­gedi kutató, de úgy volna jó. ha szervezett látogatás során közvetlenül megismerkednének eredményeikkel a hasonló ta­lajú földeken gazdálkodó szö­vetkezetek vezetői, szakemberei. Hiszen iskola ez, ahol lehet és kell is tanulni. Ahogy elbúcsúzom a szívé­lyes kis öreg telepvezetőtől, a csettegő szórófejek láttán-hal- latán másik hasonlat is képző- dik-fogalmazódik bennem. Ün­nepi táncba a falusi legények hívják ilyen hangú ujjesettin- téssel a lányokat. Mezőgazdasági termelésünk fejlődése egyik szakaszának ün­nepet jelentő diadala előtti hangulata van az egész telep­nek. TARJÁN ISTVÁN Tizenöt évvel ezelőtt lépte át a Bajai Finomposztógrár kü­szöbét Kapitány Vilma. Egy esztendőt a szövődében a zakatoló gépek társaságában töltött el, majd a számviteli osztályra került. Azóta a számok szerelmeseként ismerik. Eddigi kifogástalan munkájáért Kiváló dolgozó oklevéllel tüntették ki. Menjen, va^y maradjon a brigádvezető? Kevés kollektíva vallhat ma­gának annyi elismerő szót és dicséretet, mint az élüzem cím­mel kitüntetett Kiskunhalasi Községgazdálkodási Vállalatnál Kardos Sándor szocialista címet elnyert brigádja. Most azonban nem dicsérni akarjuk őket. A vállalat vezetősége az el­múlt hetekben úgy döntött, hogy a más részlegeknél dolgozó — nagy tudású, szorgalmas, hozzá­értő munkásokat áthelyezi az útfenntartó részleghez, tekintet­tel arra, hogy az utóbbi időben itt ugrásszerűen megnőttek a feladatok. E gondolat kapcsán került szóba többek között Kar­dos Sándor neve is, aki a bitu- fatermelés megindulása óta en­nél a részlegnél dolgozik, s 1961. augusztusa óta tagja, egyúttal vezetője is az egyik brigádnak, akik az el­múlt évben elnyerték a szocia­lista címet is. Eddigi eredmé­nyeik alapján ismét esélyesek a megtisztelő kitüntetésre. Ilyen előzmények után hívta megbeszélésre a brigádot a vál­lalat vezetősége. Közölte az egy­begyűltekkel miért van szükség Kardos Sándorra, s kérte a je­lenlevőket, hogy egyezzenek be­le brigádvezetőjük áthelyezésé­be. A MED ŐSZ elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium vendégül látja a gépi aratás legjobbjait A betakarító gépek — kom­bájnok, kévekötő-aratógépek, rendrearatók — vezetőinek ha­gyományos vetélkedése az idén minden eddiginél szélesebb kö­rű volt. A nagy verseny 20 lég- kiválóbbját a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszerve­zetének elnöksége és a Földmű­velésügyi Minisztérium az idén is családjukkal együtt vendégül látja a fővárosban. Az ország 20 legjobb gépállomási, terme­lőszövetkezeti és állami gazda­sági gabonabetakarító gép veze­tője augusztus 19-én érkezik a fővárosba. A MEDOSZ elnök­sége és a Földművelésügyi Mi­nisztérium fogadást ad a tisz­teletükre, majd megtekintik a város nevezetességeit és 20-án egész napos hajókiránduláson vesznek részt. (MTI) A bejelentést parázs vita kö­vette. Végül is eredménytelenül zárult a tanácskozás, mert sem a brigádvezető, sem a tagok nem fogadták el a vezetőség javas­latát. Ki mivel indokolta álláspont­ját? Kardos Sándor brigádvezető mondókáját így summázhatjuk: Nem tudom kire hagyni a bri­gádot. Attól félnek munkatár­saim, ha elmegyek a brigádból, lemaradnak a versenyben. — Egyébként sincs kedvem más munkaterületen dolgozni, sajná­lom itthagyni régi barátaimat, kollegáimat. Ügy gondolom, hogy az áthelyezés után fizetésem is csökkenne. Süttösi Balázs brigádtag így vélekedik: Szeretjük őt, jó ré­sze van abban, hogy elnyertük a szocialista brigád címet. Ért az emberek nyelvén, összefogja, jól irányítja a brigádot. Megtudtuk, hogy a vállalatve­zetőség ez évre 7 milliós útépí­tési programot kapott. Mivel megfelelő útépítő szakmunká­sokból megyeszerte hiány van, úgy döntöttek — helyesen —, hogy a fizikai dolgozók közül a legrátermettebbeket, a szakmai­lag is felkészülteket előléptetik, azaz ehhez a részleghez irányít­ják. Ily módon alakítják ki a középvezetők gárdáját. Indokolja ezt az eljárást töb­bek között az is, hogy két év múlva a bitufatermelésnél dol­gozó munkásokat az új felada­toknak megfelelően más mun- körbe kell áthelyezni. Ezért a zökkenők elkerülése céljából már most hozzá kell kezdeni a munkához. A vezetők azt gon­dolták, hogy a szocialista brigá­dok, köztük a Kardos-brigád is megérti ennek fontosságát, — együttérez a vállalatvezetőség­gel, és segít a gondok megoldá­sában. Amint a példa mutatja a meg­egyezés nem sikerült. A válla­lat vezetője ennek ellenére sem él törvény adta jogával: eláll az áthelyezések adminisztratív meg­oldásától. Ennek kapcsán azonban fel­vetődik több kérdés: helyesen járt-e el a vállalat vezetősége, amikor belenyugodott a brigád döntésébe. A brigád eljárása segíti-e a vállalat fejlődését, magatartásuk mennyiben felel meg a szocialista követelmé­nyeknek. Nekünk az a véleményünk, hogy a vállalatvezetőség helye­sen járt el, tekintettel arra hogy itt szocialista közösségről van szó, melynek tagjai meglett ko­rú emberek, akik ha időnként tévednek is, általában helyesen egyeztetik össze egyéni érdekü­ket a köz érdekével, látják, hogy csak úgy tudnak gyarapodni, ha a közösség is előre lép. GACSÁLYI ISTVÁN Három év alatt háromszorosára nőtt a szuperbenzin-fogyasztás Törpe benzinkutak a falvakban Hazánk útvonalain immár százezer személy- és teherautó és 200 ezer motorkerékpár köz­lekedik. Az ÁFOR töltőállomá­sai jelenleg 33 százalékkal több Barátomékat sokáig sajnáltam. Szerényen, majdhogynem szegénye­sen éltek, fogukhoz ver­ték a garast, reggelire zsíros kenyeret ettek, hagymával, vacsorára liptói túrót paprikával, s közben nagyokat só­hajtottak: — na, még egy év! — na, még há­rom hónap!... S egy szép napon va­donatúj Wartburg gép­kocsival álltak meg a házunk előtt, arcuk ki­pirult az örömtől, bol­dogságtól, s tekintetük­kel simogatták a csinos járművet, amelyre leg­szívesebben ezt írták volna fel: „Megkoplalta­lak”, ahogy régen a vil­lák oldalára írtak ha­sonlókat az új tulajdo­nosok. Fél esztendő telt el, ismét búskomoran jár­nak, s észrevettem: újra szerényen, majdhogy­nem szegényesen élnek. A változatosság kedvé­ért most reggelire esz­nek liptói túrót papri­kával és vacsorára zsí­ros kenyeret, hagymával. Már-már azt hittem, hogy másik álmuk meg­valósítására, egy saját kis házacskára takaré­koskodnak gőzerővel, amikor elárulták, hogy ennél sokkal, de sokkal nagyobb gondjuk tá­madt: esik a kocsik ára, s kiszámították, ma már az ő Wartburgjukért sem adnának — habár naponta simogatják, kar­bantartják — ötven­nyolcezernél többet. „El kell adni sürgősen!” — csak ez lehet a megol­dás. — Na és akkor nem lesz kocsitok? — koc­káztattam meg a kér­dést. — Dehogyisnem! Ve­szünk egy újat, hát nem érted, hogy máris arra spórolunk! — mondták, s úgy néztek rám, mint akinek gondolkodó ké­pességéről meg lehet a privát véleményük. — Van egy cuki új tí­pusú Wartburg, túrista- útakra! — csillant fel a férj szeme. „S ha annak is le­megy az ára, meg az­tán használat közben is csökken az értéke, már pedig csökken az bizo­nyos. akkor mi lesz?’’ — jutott eszembe, de nem mertem szólni, hi­szen olyan céltudatos önfeláldozás sugárzott az arcukról, hogy nem volt szívem ilyen irigy és kicsinyes, praktikus, talán alantas gondola­tokkal megzavarni őket. Hadd koplaljanak csak tovább... hisz Diogenész is lám csak egy hordó­ban lakott, sokat nem evett, mégis boldog em­ber volt. S az volna ma is, ha élne. Ma is hordóban lakna és — Wartburg gépko­csira gyűjtene, szegény. F. Tóth Pál benzint és gázolajat, 120 száza­lékkal több keveréket és három­szor annyi szuperbenzint szol­gáltatnak ki, mint 1960-ban. Az üzemanyag-ellátás azonban nem zökkenőmentes. Nem benzin — vagy olajhiányról van szó, ha­nem a töltőállomás kevés. En­nek tulajdonítható, hogy egyes töltőállomások hihetetlenül nagy forgalmat bonyolítanak le. Az ÁFOR-tól kapott tájékoz­tatás szerint rövidesen jelentős javulás következik be. Mintegy félmilliárdos költséggel jövőre nagyobb beruházássorozat in­dul, s 1965-ig 50. majd 1970-ig további 300 új töltőállomást lé­tesítenek az országban. Az ÁFOR nagyobb segítséget kíván nyújtani a falusi motoro­soknak. Különböző kisközségek­ben az idén felállítják az első száz törpe kutat, ahol kizárólag keverékanyagot szolgáltatnak ki. Az első húsz törpe benzinkút már meg is kezdte működését. (MXU

Next

/
Thumbnails
Contents