Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-27 / 199. szám
1963. augusztus 27, kedd 3. oldat Elkészül-e ? Gond a szövetkezeteknek is ii. Az alpári Búzakalász Mező- gazdasági Termelőszövetkezet székházában már kora reggel nagy a nyüzsgés. Teli zsákhalmok itt is, ott is. Siető emberek papírlapokat lobogtatva távoznak az irodákból. Egy fészerben asszonyok foglalatoskodnak. Üt- ra kész biciklik a falakhoz támasztva. Reggel van, de én már a sokadik tárgyalófél vagyok Czinege István elnökhelyettesnél. A nyugodt, nagydarab embert cseppet se hozza ki a sodrából, hogy többször telefonhoz hívják, s míg visszajön, ketten- hárman is megállítják. Az építkezésekről beszélgetünk. — Igen, volt itt valami ács- brigádrészleg Kiskunmajsáról. — Volt? A magtárt már átadták — Igen. Aztán nemrég elmentek más építkezésre, mert itt nem tudták folytatni a munkát. A brigádvezető mondott valamit, hogy a tetőszerkezet nem jó ... Vizsgálják. Ez most hátráltatja őket. Pedig jól állnak a 95 férőhelyes borjúnevelővel, meg a 100-as istállóval. A magtárat augusztus 20-a helyett már július 2-án átadták. Minden kö- szönetünk az építőké. Nagy gondot vettek le máris a vállunk- ról. 200 holdat kombájnoltunk, s a 20 vagonnyi búzát már el tudtuk raktározni, szárítása, forgatása is megoldódott. Eddig szabad szérűn, házaknál, szerteszét bajlódtunk. Hej, de kell a tehénistálló is. 106 lovunk, 40 csikónk 37 felé, házaknál van elhelyezve. Szinte művészet összefogni, megszervezni a fogatos munkát. A tehenek jelenleg a lóistállóban vannak. Nem tudom, elkészülnek-e? Ezt már az építőktől kérdezzük meg. A fás, hullámos alpári határra hetedmagával süt a nap. A bicikligumi veszedelmesen csúszik a dűlőút homokján, mikor félretekintget az ember, hogy kutassa, merre lehet az istállóépítkezés? — Amoda ni, el se lehet téveszteni — mutat a keresztút végére egy faluba igyekvő tsz- tag. Ott, a piros tetőnél. Ez a piros tetejű az új, 32 va- gonos raktár. Ügy állnak már előtte a gumikerekű stráfkocsik, mintha évek óta hordanák ide a teli zsákokat. Rá merőlegesen a borjúnevelő, s vele szemben a százas tehénistálló épül. A borjúnevelőn már fehérük a fatetőszerkezet. Szemüveges fiatal férfi közeledik az építőanyagok mellé ékelődött betonkeverő felől. Bene Ágoston munkavezető. Tolmácsolom a tsz-elnökhelyet- tes kérdését, kérését. 4 munkásokon nem múlik — Október 31 a határidő, de előbb szeretnénk átadni az istállókat — mondja. — Módosítani kellett a tetőszerkezeten, mert több helyen gyengének bizonyult. (Később megtudtuk, — hogy legalább két hónapot elvett az áttervezés, megint időbe kerül, míg annak alapján a vállalat lakatosrészlege elkészíti.) — Rajtunk nem múlik. Fél hattól este hatig dolgozunk. A borjúnevelőt szeptember elején átadjuk ... Az anyagellátással sosem volt baj. Közben ketten is jönnek a munkavezetőhöz. Egyikük, — magas, szikár férfi — érdeklődik, milyen távolságra lesznek a tetőszerkezet beszorító vasai? A másik, alacsony, idősebb munkás a cementadagolásról kérdez. Később a deszkaállásnál beszélgetünk. A fal tetejére épp egy vödör vizet zúdít Benedek József segédmunkás. Gőzt vet a forró betonozás. — Készen leszünk, csak szállítsák a tetőszerkezetet — guggol lejjebb az álláson. — Hallottunk a vasárnapi munkáról, a kiemelt építkezéseken. Ha gondoskodnak az utazásunkról, mi is benne vagyunk ... — Benne ... Csak azért szeretnénk már otthonunkhoz közel dolgozni — jegyzi meg H. Szabó Ferenc. — Talán hamarabb sikerül, ha többet építünk. — Jól van, most ezen kár beszélni — szakítja félbe Benedek József. Mi lesz a jövő évi építkezésekkel, ha az ideieket nem fejezzük be?... A vasárnapi műszakot duplán fizetik ... Erről nem ők tehetnek Kipillantok a fal szegleténél. Autó állt meg a tehenek szabad karámján túl. Nemsokára Nei- ner János vállalati igazgatót is megpillantom. — Elgondolkozva vizsgálja a falak között a betonjászlakat. Szívesen újságolom, mennyire meg van elégedve az elnökhelyettes az eddigi munkákkal. Szeretném, kedvre deríteni. Nem nagyon sikerül. — Kell a tetőszerkezet... A módosítás már megvan. De hol lesz hozzá vas? — Kiktől függ, hogy lesz-e? — Mi is szeretnénk tudni... — Nem járt a tsz-központban igazgató elvtárs? — Minek? Tartsam fel őket is a munkában? ... Mikor elköszönök a munkásoktól.' s a kút melletti vizes- kndnál tolom a biciklit, ismét találkozom Neiner elvtárssal. Mit néz olyan mereven a dézsa fölé hajolva? Mintha együtt kezdtük volna a kísérletet, olyan magától értetődően húz ki egy új cserepet a vízből. Csupa fel- pattogzás. — Nézze — dugja, újból a víz alá — majd ezért is bennünket áldanak. A víz alól apró buborékok gyöngyöznek felszínre, itt is. Ott is felpukknd a cserén és a gomb nagyságú leválások alatt láthatóvá lesznek az oldódó mészkőszemcsék. — így lesz majd ez az esőtől is. Romlik, bomlik a cserép Rassz volt az anyag iszapolása. — Legalább ilyet is látott — mondja búcsúzóul. Mintha engedett volna letargiája. Nem hinném, hoey magában ne örülne, ha arról hall. hogy a munkásokon nem múlik, befejezik-e határidőre a munkát. Sőt előtte. Menjünk azonban Bajára. — Hátha ott nem ilven biztosak a dolgukban az építők. TÓTH ISTVÁN (Folytatása következik.) Ismét a benzinkutakról A közelmúltban Miért kell várakozni a benzinkutaknál címmel arról írtunk lapunkban, hogy rendszertelen a kutak benzinellátása, kiskapaci- tásiiak és rossz elhelyezésűek a benzinfelvevőhelyek és kevés a kiszolgáló személyzet. A szándék az volt, hogy felhívjuk az ÄFOR Igazgatóság figyelmét az eléggé tarthatatlan állapot fokozatos megváltoztatására. A cikkünk megjelenése óta eltelt több mint öt hét alatt azonban a helyzet semmit sem változott, sőt egyes vonatkozásokban rosszabbodott. A kecskeméti benzinkutaknál több mint tíz napja nem kapható szuperbenzin. Időszerű volna ennek a hiánynak okait a nyilvánosság elé tárni, mert a hallgatás semmiképpen sem célravezető. írásunkban felvetettük, hogy az üzemanyagtöltő állomások elhelyezése elavult. (Ha Kecskemét központjában valaki szuperbenzint akar felvenni, akkor meg kell várnia, amíg a simabenzint és keveréket igénylő járműveket kiszolgálják és csak ezután kerülhet rá sor. Mindehhez még hozzájárul. hogy a hosszú várakozást akadályozza a benzinkút mellett elhelyezett kerékpárparkírozó is.) Akkor az ÄFOR központ Kecskeméten tartózkodó revizora, Hacker János kijelentette, hogy egy modern állomás építésének, ha a városi tanács helyet biztosít, nincs különösebb akadálya. Ügy tudjuk, hogy a tanács üdvözölné az ÁFOR ilyen szándékát, s ha szükséges, a város belterületén is kijelölné a két irányból is megközelíthető kút helyét. Ez természetesen a mai gondokon gyorsan nem változtatna, de a torlódáson, a személyzet növelésével is lehetne enyhíteni. Ezt a kecskeméti AFOR-kirendeltség vezetője, Tarjáni Sándor ugyancsak szükségesnek tartja, azzal kiegészítve, hogy az üzemanyagszállító gépkocsipark is fejlesztésre szorul. összegezve: mindenképpen helyesnek tartanánk — miután az első közérdekű felvetésünkre mind a mai napig nem kaptunk választ — ha az ÄFOR igazgatósága végre figyelembe venné a város és a városon áthaladó gépjármű- vezetők kívánságát és mihamarabb megnyugtató módon intézkedne az üzemanyag gyorsabb kiszolgálásáról, új, modem üzemanyagtöltő állomás építéséről és a már hosz- szabb ideje hiánycikknek számító szuperbenzinnel való ellátásról. Gémes Gábor Több mint négymillió középiskolai tankönyv Az Állami Könyvterjesztő Vállalat az idén 4 3Ö0 000 középiskolai tankönyvet hoz forgalomba. A gimnáziumi tanulók könyveinek árusítását hétfőn reggel az állami könyvesboltokban már megkezdték. Az általános iskolák jól bevált gyakorlatát követve, vidéken a középiskolai tankönyveket szintén csaknem kivétel nélkül az iskolákban vehetik meg a tanulók. A technikumok és a szakközép- iskolák növendékei oktatási intézményükben vehetik át tankönyveiket. (MTI) Tizenhafféle hüvelyes ^versenye“ Még juneus derekán megragadta a figyelmünket a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet parasztfőiskolája tenyészkertjének néhány parcellája, egymástól eltérő növényeivel, színpompás virágzatával. Nemrégiben felkerestük dr. Ve- zekényi Ernő kandidátust, a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet volt igazgatóját, aki most nyugdíjasként a kecskeméti testvérintézet növénytermesztési osztályán tevékenykedik, és ennek a kísérleti munkának a vezetője, témafelelőse. A tudományos kutató — akinek nevéhez fűződik egyébként a szegletes lednek, valamint a K—21 és több sziki búzafajta nemesítése is — elmondotta, hogy előző ottlétünk alkalmával az idén megkezdett kutatás kísérleti parcelláiban gyönyörködtünk. — A kutatás célja: fehérjében dús takarmány előállítása a futóhomokon, egynyári takarmányhüvelyesek révén. Ahhoz ugyanis, hogy az eddiginél több húst és tejet tudjunk termelni nem elég a takarmánynak csak a mennyisége, hanem annak megfelelő arányban kell fehérjét is tartalmaznia. A takarmányhüvelyesek termesztése még a jó talajokon is ingadozó eredményeket hoz, mert érzékenyek az időjárásra. A kalap Vasárnap este nyolc órakor, a második mozielőadás után, a kisváros egyetlen cukrászdájában ültünk. Miközben a forró krémkávét ke- vergetjük. kinyílik az ajtó és egy jól öltözött tanyasi házaspár lép be rajta. Hogy tanyasiak, azt nem is annyira ruházatukról, mint inkább félszeg mozdulataikról, valamint pirospozsgás arcukról sejtjük. Zsúfolt a helyiség, ezért egy ideig tétován nézelődnek. Aztán asztalunkhoz lépve, udvariasan megkérdezik: — Le szabad ide ülni? — Tessék — szabadítunk fel két széket táskáinktól. Körülményesen elhelyezkednek. majd a hozzájuk lépő kiszolgálónak „feladják’ a megrendelést. Az asszony málnaszörpöt, az ember egy kis üveg kőbányait hozat. így üldögélnek szótlanul egy ideig, s már ügyet sem vetünk rájuk, majd csak akkor, amikor az ember, zsebkendőjével a homlokát törülgetve, nevetve megszólal: — Mindennek a kalap az oka. Az asszony visszamosolyog: — Igaz... Ha kalap nincs, akkor most nem vagyunk itt. Fura történetet sejtünk a titokzatos párbeszéd mögött, ezért tekintetünket a szóban forgó kalapra irányítjuk, ámbár ettől még egy jottányit sem leszünk okosabbak. A kalap olyan, akár a többi, legfeljebb az látszik rajta, hogy új még, nem régen kerülhetett ki az üzletből. Furdal bennünket nagyon a kíváncsiság, ezért az emberhez fordulva megkérdezzük: — Nem mondaná el nekünk is, hogy minek az oka az a kalap? Először meglepődik a váratlan kívánságtól, aztán elneveti magát: — Hiszen elmondani elmondhatom, mert most már úgyis minden mindegy, utána vagyunk a dolgoknak. Sört löttyint a poharába és beszélni kezd: — Ügy nézzenek rám — mondja —, hogy nekem életemben ez a második kalapom, amely most a fejemen van, noha már néggyel haladtam meg az ötvenediket. Az elsőt még az esküvőnkre vásároltam, s másikat nem is vettem, csak most három hete. Addig az a régi kalapom volt a hétköznapi is, meg az ünneplő is. Pedig az idő már alaposan megviselte. Színehagyortt, elformátlanodott kalap vált belőle, de úgy voltam vele, hogy jó az a tanyára, mivelhogy máshová nemigen szoktam én járni. Ismerőseim már tréfásan el is neveztek „csajla ka- lapú Laskodinak”, de én ennek ellenére hűséges maradtam a kopott holmihoz, csak abban éreztem jól magam, úgy gondoltam, ha másikkal cserélném fel, hát elfagyna a fejem. — A hűtlenség három héttel ezelőtt kezdődött. Akkor, amikor Kengyeles, a fogatosok brigádvezetője, a jó munkám jutalmául kihozta a kéthetes üdülésre szóló beutaló cédulát. Nem jártam én még ilyen helyen sose, ezért vonakodtam az elutazástól. Főleg akkor makaosoltam meg magam, amikor az asz- szony kijelentette, hogy márpedig a csajla kalapban nem mehetek el, mert ilyen szégyent nem hozhatok a termelőszövetkezetre. Elég az hozzá, hogy 25 év után ismét új kalap került a fejemre. Száz- hatvan-e, vagy százhetven forintba került, erre már nem emlékszem, csak annyi bizonyos, hogy finom, puha tapintású, akár a vaj. De azért, mikor az üdülésből hazajöttem, először is a kalapot vágtam sutba, és ismét a régit tettem a fejemre. Ám az asszony nem hagyott békén. Mindig zsörtölődött velem, hogy mivel most már van új kalapom, hát ne pusztítsa a szekrényben a moly, hanem hébe-hóba beruccanhatnánk a városba szórakozni egy kicsit. Ma este aztán magam álltam elő az indítvánnyal. öltözzünk! — jelentettem ki. Megyünk a moziba! Azt sem tudtam, mit játszanak, de nem is nagyon érdekelt, mert csak az asszonynak akartam a kedvébe járni. De azért nem bántam meg hogy bejöttünk, mert éppen a Háború és békét játszották. aztán mindkét tőnknek nagyon tetszett, idefelé jövet el is határoztuk, hogy ezután máskor is beruccanunk a városba. Hát erre mondtuk mi, kérem, hogy mindennek ez a kalap az oka ... Elhallgat. Kiönti a maradék sört, fizet, s elbúcsúznak. Néhány perc múlva kint felzúg egy Pannónia motor, s mi pedig az imént hallottak felett morfondírozván így módosítjuk a kalaphistóriát: mindennek az a termelőszövetkezet az oka -., A. K. s mind a sok csapadék, mind az aszály káros rájuk nézve. Futóhomokon még nehezebb a helyzet. Mégis érdemes a kérdés megoldásáért küzdeni. Hiszen amellett, hogy akár a mag-, akár a zöld szálastermésük fehérjében dús, a talajt is nitrogénben gazdagabban, jól beérlelten hagyják, s így a rozs és egyéb növények részére kiváló előveteményül szolgálnak. Zöldtrágyának is felhasználhatók nemcsak a szántóföldön, hanem a szőlőkben és a gyümölcsösökben egyaránt. Az idei kísérletekben tizenhatféle hüvelyes szerepel, amelyeknek ötszöri ismétléssel, mintegy „előmérkőzésen" kellett szerepelniük a továbbjutásért. Közülük a nagy tavaszi szárazságban a futóhomokon csak a Violetta-borsó, néhány szegletes- és a csicseri lednek adott termést Érdekes tanulsága a kísérleteknek, hogy a szárazságtűréséről nevezetes, de a kötött talajok növényének tartott szeglete® lednek a szélsőséges futóhomokon is megállta a helyét, ugyanakkor viszont a homoki borsó nem. Mind mag-, mind ezálastermését tekintve, a Violetta-borsó hozta a legjobb eredményt, mögötte pedig a lednekfajták. Párhuzamosan barna homokon is folytattunk a hüvelyesekkel kísérleteket, abból a célból, hogy megismerhessük azok termőképességét, kedvező talajon is. Itt, az aszály ellenére, valamennyi fajta termést adott. Ami pedig a termés mennyiségét illeti, az a futóhomokon is termő hüvelyesekkel szemben a barna homokon nyolcszoros vob _A kísérleti termésnek, magától értetődően, nem csupán r mennyisége lényeges, hanem a termett fehérje is. Ennek megállapítására laboratóriumunk ban ezután kerül sor. Beszélgetésünk alkalmával a kutató hangsúlyozta, hogv a kísérlet eredményeiről végleges és határozott véleményt általában csak 3—4 év után lehe* mondani, az első év részeredményei csupán táiékoztató jellegűek, Jóba Tibor
