Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-23 / 196. szám

1963. augusztus 23. péntek 3. Oldal Közérdekű bejelentések és magánpanaszok a NEB-vizsgálatok tükrében A számos szakterületet érintő munkaterv alapján végzett vizs­gálat mellett 184 közérdekű be­jelentéssel, illetve magánpa­nasszal foglalkoztak az elmúlt fél évben a népi ellenőrzési bi­zottságok. Ez a szám a múlt év azonos időszakában érkezett jelzésekhez viszonyítva 26 szá­zalékos emelkedést mutat, s arról tanúskodik, hogy az embe­rek — jelentőségének megfele­lően — tekintélyes tényezőnek tartják a népi ellenőrzést. Külön említést érdemel, hogy a névtelenül érkezett bejelen­tések aránya a tavalyi 22,2 szá­zalékról az idén 18 százalékra csökkent. Közülük is a múlt évi 66,6 százalékról 40-re apadt azoknak az aránya, amelyek a vizsgálat során alaptalanoknak bizonyultak, s ami ugyancsak sokatmondó: az alaptalan be­jelentések is jóhiszeműek vol­tak, rágalmazás egyetlen eset­ben sem fordult elő. Felelősségérzettől áthatva A népgazdaság termelő ága­zatait tekintve a legtöbb jelzés — 37 — a tsz-ekben előforduló fogyatékosságokra, hibákra hív­ta fel a figyelmet. A bejelentők a felelősségérzettől áthatva, fő­leg a társadalmi tulajdon ha­nyag kezelése, herdálása ellen emelnek szót, kifogásolják a ve­zetés módszereit. Az elmúlt fél évhez viszo­nyítva elentősen emelkedett a kereskedelmet, illetve a közel­látást érintő bejelentések szá­ma, amelyek általában az áruk minőségét kifogásolják, a szál­lítások nehézségeit és a hiány­cikkeket érintik. A kereskedel­mi hálózat fejlesztése című me­gyei vizsgálathoz e bejelenté­sek tapasztalatait is felhasznál­ta a NEB, és megfelelő javas­latokkal élt az érdekelt szer­vekhez. Elsősorban a közérdekű be­jelentések megalapozottságának köszönhető, hogy a nyomukban végzett NEB-vizsgálat hatéko­nyan tudta realizálni a jelzé­seket. Íme, csak egy példa rá: közérdekű jelzés alapján foly­tattak vizsgálatot a népi ellen­őrök Zsadányi Gyula kecske­méti villanyszerelő mesternél. Megállapították, hogy a mester a pénztárkönyvét nem vezeti szabályosan, ezért nem lehet elfogadni az adóztatás alapjául. Ezenkívül vállalatok és üzemek állományába tartozó dolgozókat foglalkoztat SZTK-bejelentés nélkül munkaidő után, és nem egyszer munkaidő alatt is. S akadtak anyagbeszerzései, ame­lyek eredetét nem tudta hitele­sen igazolni. A városi tanács vb pénzügyi osztálya pénztár­könyv szabálytalan vezetése miatt 1000 forint szabálysértési bírsággal sújtotta, az adóbeval­lás hamis volta miatt pótlóla­gosan 8874 forint általános jö- vedelemadó-különbözetet vetett ki, s folyamatban van az SZTK bírságolási eljárás. A készlet- gazdálkodás alá vont anyagok beszerzésével kapcsolatban pe­dig a rendőrség folytat nyo­mozást. Saját hatáskörben vizsgált közérdekű bejelentés alapján három büntetőfeljelentés meg­tételére, 13 fegyelmi és három kártérítési eljárás kezdeménye­zésére tett javaslatot a NEB. Csak többszöri sürgetésre A közélet egészséges fejlődé­séről tanúskodik az is, hogy a közérdekű jelzésekre reagálva nem a bejelentést tevő sze­mélyét, vagy annak „indulatait” kutatják az érintett üzemek, in­tézmények, gazdaságok vezetői, hanem a bejelentésnek esetleges túlzásaiban is a segítő jó szán­dékát látják. Legalábbis erről vall az a tény, hogy az elmúlt fél évben mindössze egyszer volt szükség arra, hogy a megyei NEB jogvédelmet biztosítson a bejelentőnek, akit az egyik ba­jai vállalatnál levő szabályta­lanságok jelzése miatt elbocsá­tott az igazgató. A megyei NEB közbelépésére visszahelyezték állásába a bejelentőt, s részére a kiesett időre járó munkabén megtérítették. A megyei NEB félévi tapasz­talatainak összegezése felhívja a figyelmet: nehezíti a vizsgála­tok hatékonyságát, hogy egyes vállalatok, intézmények, a ta­nácsok vb mezőgazdasági osz­tályai csak késve, többszöri sürgetésre válaszolnak, tesznek intézkedést a megyei NEB rea­lizáló leveleire. Bizonyításul egy példa: a kis- kunmajsai Hunyadi Tszcs-ben a közös tulajdont képező termé­nyek és anyagok hanyag kezelé­sét, a bizonylatok és nyilvántar­tások teljes hiányát állapítot­ták meg a népi ellenőrök. A já­rási NEB ezért fegyelmi eljá­rás lefolytatását javasolta a já­rási tanács vb mezőgazdasági osztályának az érintettek ellen. Ám többszöri sürgetésre sem történt semmilyen intézkedés. Végül is a megyei tanács vb el­nökhelyettese hívta fel a járás vezetőinek figyelmét a fegyel­mi eljárás lefolytatására. Sajót hatáskörben Hasznos külön is szólni a megyei NEB-hez érkezett ma­gánpanaszokkal kapcsolatos ta­nulságokról. A már említett fél év alatti 184 bejelentés közül 65 vo't a magánpanasz, ami 35 százalékkal több, mint az 1962 első felében érkezett. Mintegy 90 százaléka a tanácsok vala­mely szakigazgatási szervéhez tartozott. A panaszoknak közel egyharmadát saját hatáskörben vizsgálta meg a NEB, mivé' azok bürokratikus ügyintézésé­re — hosszan tartó levelezgetés- re, érdemi intézkedés elégtelen­ségére — hívták fel a figyelmet. V. Pálné például sérelmezte, hogy a tsz — az orvosilag iga­zolt betegsége miatt — többszö­ri kérelmére sem biztosította a számára könnyebb munka­helyet. Egyedüli munka- és jö­vedelemforrása a tsz. A szö­vetkezet a jogos és orvosolható kérelemnek nem tett eleget, ezért a panaszos a Kiskun- halasi Járási Tanács V. B. me­zőgazdasági osztályához fordult. Ügye mégsem oldódott meg, csak végül is a NEB közben­járására. A beérkezett magánpanaszok nagy többsége a földjáradék ki nem fizetésével “kapcsolatos, s azt bizonyítja, hogy sok közös gazdaság nem tartja be az alapszabályt. A tsz-gazdák föld­problémái politikai kérdést* is jelentenek, azért a megyei NEB úgy határozott, hogy e problé­makörben egy általános tájé­kozódó vizsgálatot iktat mun­katervébe. P. I. A Bács-Kiskun megyei Fémtömegcikkipari Vállalat átvette a Budapesti Lámpagyártól a petróleum- és viharlámpagyártást. Ezt megelőzően a vállalat régi munkásgárdájából összeállították azt a csoportot, amely két hétig a helyszínen tanulmányozta az egyes munkafolyamatok technológiáját. A csoport tagjai között volt a képen látható Vizi Erzsébet KISZ-fiatal, aki visszatérve az üzembe az automata présgéphez került. Ez a gép egy műszakban termel. Teljesítménye 8000 darab lámpakalap. DINNYEBOLT A HATARBAN Nem emlékszem rá, hogy annyiféle változatban megem­lékezett volna a sajtó bármikor a dinnyéről, mint az idén. A toll munkásai — stílusosan — valósággal felszeletelték a témát: parancsolj kedves olvasó, íz­leld meg, fogyaszd el a húsát, köpd ki a magját. Ha nem íz­lik? Mármint a téma? Nos, íz­lés dolga. A többség vallja: a dinnyéből bármekkora mennyi­ség sem sok. Ezért bátorkodom szolgálni én is egy adaggal. Kényszerít rá a téma különlegessége. Az, hogy az „én dinnyémnek” a megszo­kottól eltérő a körítése. Ezt a dinnyét ugyanis a határban áru­sítják. Kunfehértó községből az álla­mi gazdaság nagyszerűen beren­dezett üdülője felé haladva, közvetlenül az út bal oldalán, deszkából összetákolt, zsinde- lyezett bódéra figyelek fel. A nyitott elejű bódé mögött a helybeli Előre Termelőszövet­kezet három éve telepített 12 holdas költésének az egyhar- madában sárgadinnye — tur- kesztáni és ananász — virít, a nagyobbik részében konokbölcsen „sumákot“ a görögdinnye számtalan ko­bakja. Jó néhány „társuk” már a bódéban kelleti magát. A legközelebbi ház jó futás- nyira, s pillanatra meghökken- ve kérdem önmagámtól: távol a nagyobb forgalomtól, a hely­ségtől. nem baklövés történt-e az üzleti számvetésben, hogy a bódét itt állították fel? — Nem, nem — siet a felvilá­gosítással özv. Szedmák István­ná, a dinnye árusítója. — Bár­mennyit szedünk odakünn, mindnek akad vevője. Rengeteg erre a munkás, Jánoshalmáról, Mélykútról, meg máshonnan is. Az üdülőbe akik mennek, azok is gyakran veszik a dinnyét. A görögöt egyhúszért, a sárgát egy forintért. A napi forgalom ezer- ezerötszáz forint. Vasárnap két­ezer is. Éppen ezért szombaton és vasárnap ketten árusítunk. Kiderül, hogy a asszony a dinnyeszakértőiről országos hír­névre szert tett Heves megyei Csány községből való. Két esz­tendeje megboldogult férjével 29 éve jött erre a környékre lakni, s Kiskunhalas városának a birtokán felesben termesztet­ték a dinnyért. Tizenhárom éve aztán beléptek a tsz-be, s mint szövetkezeti gazdák folytatták mesterségüket. Hogy férje meghalt, annak öccsével, a halasi Szedmák Jó­zseffel együtt dinnyéskedik. Munkaegység ellenében. Szed- máknénak havonta átlag 45—50 s most, mint „boltvezetőnek”, napi másfél munkaegységet ír­nak a javára. Egynek 29 forint 70 fillér a tervben szereplő ér­téke, s 12 forint az előleg. Vevő most éppen nincs kilá­tásban, végigsétálunk hát a dinnyeföldön. Idősebb férfi. Tamás József ügyködik valamit az elburján­zott indák szövevényében lép­kedve. A csősz. Jobbjában desz­kalap, s mint valami bélyegzőt, rányomkodja a néhány nap múlva szüretelésre kerülő növé­nyi golyóbisokra. Gombostűk vannak átszurkálva a deszkada­rabon, tüskeként előre meredő hegyük elhelyezése szöveget for­máz. Nagy nehezen kibetűzöm: „Előre Tsz — Kunfehértó.” Ez a szöveg kerül a görögdinnye héjára, bár most még alig lehet felfedezni a tűszúrások nyo­mait. A gyümölcs azonban ki­forrja a sérülést, s akkor a bé­lyeg letagadhatatlanul elárulja, hogy a dinnye innen való. — Azért csináljuk így — mondja Szedmákné —. mert ha a vásárló otthon rájön, hogy nem dinnyét vett, hanem tököt, kicseréljük az árut. Az itteni vásárlást a bélyeg igazolja. így nem fordulhat elő, ami már megtörtént, hogy a másutt ter­mett, de rossz ízű dinnyét ne­künk hozzák vissza ... Egyéb­ként nem egy helyütt, amíg jó ára van, siettetik a dinnye „érését”. Hetven-nyolcvan szá­zalékos érettségi fokon megcsa­vargatják a szárát, s így a diny- nye hamarosan azt mutatja, hogy érett. Kívülről. Belülről? Hajjaj ... Magabiztosságra valló eljárás a bélyegzés: jó a kunfehértói dinnye. Hogy valóban az-e, nem tudom. Nem kóstoltam. Aki kí­váncsi rá, menjen el, s bátran vegyen egyet. Akad tizenöt-húsz kilós is. Ha rossz boltot csinált, visszaviheti a portéka marad­ványait, de ügyeljen ró, nehogy megegye az igazolásul szolgáló —. „billogot” is. Tarján István Ahány ház Rádióriporter kollegám egyik legutóbbi vasárnap­ját Tihanyban töltötte. Mondani se kell, hogy al­földi nyugalomhoz szokott idegzetét alaposan felbor­zolta a Balaton körüli hallatlan nyüzsgés, s az eddig példátlan idegen- forgalom. Egy camping- sátor lábtörlő-törülköző­jét imaszőnyeggé minő­sítve, leborulva hálálko­dott Állatinak, hogy volt hová lehajtania a létért való viaskodásban elgyö­tört fejét — csak egy éj­szakára. Mennyei kielégülést ér­zett, mikor dühössé éhe- zetten sikerült leroskad­nia a vendéglő egyik asz­talának véletlenül üresen hagyott csücskéhez. Hát még mikor jól la­kott! A világgal, az ide­genforgalommal, az álla­potokkal édesdeden meg­békélve, fizetni akart. Jö­hetne már a fizetőpincér. Jöjjön! Jöjjön! Ordibálta végül ő is húsz-harmin­cad magával, mikor a fi­zetőpincért követelték, — Önérzet — Jössz vasárnap kö­vet rakni? — Megyek. Most má­sodszor ... A te poca­kodnak se ártana, ha megismételnéd. — Én se féltem a kar­csúságomat, ne aggódj. Majd megyek. A taná­csiak már megtették a magukét. A kiskőrösi Petőfi Szőlő- és Gyümölcsterme­lő Szakszövetkezet szék­hazában folyik ez a tré­fás diskurzus. Torgyik Pál tanácstag, a Vízmű ^Társulat elnöke kezdte, Czebei István elnök kontrázott, azután beállt a szóvetélkedőbe Kurucz János elnökhelyettes, meg Viczián János veze­tőségi tag is. Nagyokat nevetve bök- dösik egymás kifejlett vagy épülő pocakját. Az újságíró is önkéntelenül összekulcsolja mellénél lejjebb a karját: az ő alakját is helyrehozná egy kis kőlapátolás. A négy közül egy nyugodt csak. Rajta még ne<m ütközik ki az életszín­vonal áldása. Az egész községet láz­ban tartó társadalmi -munkáról van szó, az ivóvízellátást jobbá te­vő csatornázásról, meg az útépítésről. Az él­celődés alatt érkezik egy sűrű termetű, barna-fe­kete traktoros. — Ehol ni, megjött Kiss Sanyi is — fogad­ják lelkendezve. Jössz-e követ rakni holnap? Az egész Petőfi-tagság be­száll. Az izmos fiatalember nyugodtan letelepszik egy hűvös sarokba. Homlokát törölgeti. Csak szusszanni ugrott be. Traktora, ekéje kint várja a kapu előtt. — Nem megyek — közli egyszerűen. — Tár­gyilagosan kell nézni a dolgot. Ha követ rakok, kihasználatlanul áll a traktor, marad a szán­tani való ... Az-e a jobb, ha azért a pár la­pát kőért abbahagyom a szántást, amit reggel 5-kor elkezdek, s utána megint megyek a ha­tárba — folytatni? A három vagon követ pár negyedóra alatt vígan kihányják a jelentkezők. — Igazad van — he­lyesel az elnök. — Az ám. Telefonáltak a ta­nácstól. Mit válaszoljak? Részt veszel a traktoro­sok versenyében? — Terjaégaetesen — felel rövid megfontolás után Kiss Sándor. — Épp a Petőfi egyetlen traktoristája maradna ki? — Jó a géped? Nincs baja az ekédnek? — Akár most indul­hatok. — Persze, persze... Jó kis summa a díj. 500 forint — 500 forint. — Biztos, hogy szép pénz... De van az em­bernek önérzete is, el­nök elvtárs. Csend lesz. A Petőfi szövetkezetbeliek össze­néznek, kihúzzák magu­kat. Ilyen traktoristájuk van, — - —IS srß ., mert az sehol nem mu­tatkozott. Ekkor szólaltak meg mellette asztaltársai, a nyugatnémet kirándulók; persze németül, s szem­mel látható izgalommal. Mi ez? Lázadás? — Dehogy — mosoly­gott kínosan a kollega — a fizetőpincérnek könyö­rög a kórus. — A, maguknál ilyen unpraktikusan csinálják1’ Nálunk ezt nem így old­juk meg. Ha nem jön a fizetőpincér — mi < me­gyünk. Miért nem figyel ránk, ha fizetni kell. Hiába. Náluk más vilié van, más erkölcsök Nekünk jobb emígy. __ Hm ... ' (t)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents