Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-22 / 195. szám
1963. augusztus 22, csütörtök 5. oldal A verseny győztesei Lubickoló gyerekek Az idén ismét kivonultak Baján a nyári napközis gyere~ z. xi __-•___i___ t A m ult ev novemberébe versenyt hirdetett a megyei t£ nács vb a művelődési házak ( otthonok között az MSZMP VII kongresszusának tiszteletére. . verseny jelszava: Tegyük széf pé, otthonossá művelődési hí zainkat. A feltételek azonban a épületek külső és belső csinosi tásán kívül kiterjedtek a tártál mi munkára, az ismeretterjesa tő, nevelő és szórakoztató teve kenységre, a klubéletre, gyei mekfoglalkozásokra és a gazdái kodás értékelésére is. Ahogyan a határozat előírté a versenyt augusztusban érté kelték és a jutalmakat az alkot mány ünnepén adták át a győz teseknek. A művelődési házak közül kiskunhalasi és a bajai kerül az első helyre. Mindkettő igei jó munkát végzett az idei mű velődési évadban. Jók az isme retterjesztés, a klubfoglalkozá sok és az öntevékeny művészet csoportok számszerű eredménye és a minőségi fejlődés is. Ezen kívül az egész megyére kitérje dő módszertani kísérleteket vé geztek és segítséget adtak i községi művelődési házaknak. Ezért a megyei művelődés ügyi osztály a kitűzött díj meg osztását javasolta. A javaslat í bajai művelődési ház munkájá ban különösen az ismeretter jesztést, a kiskunhalasi művelődési háznál pedig a klubéletet,; művészeti tevékenységet és a cigányság körében végzett felvilágosítást, nevelést emelte ki követendő példaként. A megyei tanács vb e javaslat alapján úgy határozott, hogy a legjobb művelődési ház részére felszerelésvásárlásra kitűzöd 40 ezer forintos jutalmat egyenlő arányban megosztja a bajai és a kiskunhalasi művelődési ház között. Az 1600 forintos személyi jutalmat pedig a két igazgató: Bánáti Tibor és H. Béres Erzsébet szintén megosztva kapja. A művelődéHÍ otthonok részére kiírt versenyben első lett a császártöltési községi művelődési otthon. Az ottani munka értékét növeli, hogy nem függetlenített igazgató, hanem csupán tiszteletdíjas vezető irányította. Angeli Mátyás olyan lelkesedéssel, odaadással és alapos szakmai felkészültséggel végzi munkáját, hogy jóval túlszárnyalja a kedvezőbb körülmények között dolgozó, függetlení-1 í tett igazgatók eredményeit tartalmi vonatkozásban és a ren dezvények számában is. Ezért a császártöltési művelődési otthon kapja felszerelés vásárlására az 50 ezer forintos első díjat, Angeli Mátyás vezető pedig 1600 forint személyi jutalomban részesül. A kiskunmajsai művelődési otthonnak ítélte a megyei tanács vb a 30 ezer forintos második díjat, igazgatója. Molnár Pál 1000 forint személyi jutalmat kapott. Kiskunmajsán igen jó a művelődési otthon és a tömegszervezetek együttműködése. — Emellett minden lehetőséget megragadnak, hogy eleven életet teremtsenek télen, nyáron. Odaszoktatták a gimnázium tanulóit a szombat délutáni klubnapokra, az úttörőket, s nyáron mindennap foglalkozást tartanak a napközi otthonos gyerekek számára. Valódi kultúrköz- ponttá vált a művelődési otthon, tsz-akadémiák, előadássorozatok, kiállítások látogatói és a művészeti csoportok tagjai töltik meg napról napra a termeket. 4 harmadik díjat a hartai művelődési otthon kapta. A három helybeli termelőszövetkezet közös gondozásba vette, s a tsz- tagok nagy számban, szívesen keresik fel. Sokoldalú, változatos programot találhatnak itt a község lakói. Jó eredményeket mutatnak fel az ismeretterjesztésben és a népművelés minden ágában. Jutalmul 15 ezer forintot adott most a megyei tanács a hartai művelődési otthonnak és Bóda Annát, a művelődési otthon fiatal igazgatónőjét 800 forint jutalomban részesítette. II Szegedi ünnepi Hetek fináléja Augusztus 19-én és 20-án befejeződtek az idei nagy sikerű Szegedi Ünnepi Játékok, ame- , lyeknek előadásaiban mintegy ■ 90 ezren gyönyörködtek. Hétfőn este 8 órakor a Dóm téren felharsant fanfánok a Cigánybáró ötödik, s egyben utolsó előadásához hívták a közönséget. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy már egy hónappal ezelőtt elővételben minden jegy elkelt. kék a Petőji-szigetre. Immár másod éve nem a tíz hónapon át mindennap látott iskolában töltik a verőfényes nyári napokat, hanem kint a szabadban, árnyas fák alatt, jó levegőn, zöld füvön, vagy puha,' meleg homokban. Gyerekparadicsom a Fetöfi-szigeti nyári napközi a javából! Pedig jóformán semmibe se került eddig ez a vállalkozás. Egy vízcsapot vezettek a tábor területére az egyik üzem segítségével, s az üzemi víkendház egy szobáját is megkapták öltözőnek. A kerítés, amit húztak a tábor körül, amolyan dísz csak. A gyerekek készítették és ők maguk vigyáznak rá, hogy senki át ne lépje ezt a jelképes határt. Hiszen a közelben a Sugovica, felügyelet nélkül veszélyes dolog odamorészkedni. Meg különben is sokkal jobb mulatság együtt hancúrozni a többivel, labdázni, játszani, hallgatni a tanító néni meséit, a művelődési házból jött bácsik érdekes előadását, vagy sportversenyt rendezni a szomszédos mezőn. Mindez benne van a sokszínű programban. Még hajókirándulásra is elmennek és mindennap leszaladnak fürödni a Sugovicára, persze gondos őrizet alatt. A gyerekek arról persze nem Ezt védd, ha jó kapus vagy! Értékes emlékeink kísérleti gazdaságot létesítünk. Kis termelőszövetkezetet. Ahhoz kellene nekünk egy hold föld, vetőmagok, és a maga szakismerete. Természetesen, ha lenne kedve és ideje hozzá. — Ami engem illet, én boldogan segítek — felelte ünnepélyesen, hogy kétségüket eloszlassa. — De a földet az elnöktől kell kérni. Mindkét lány elhúzta a száját. Erzsiké kérdezett: — írásban, vagy szóban is elég? — Elég szóban is. En természetesen előre jelzem majd a vezetőségi tagoknak, és biztos vagyok benne, hogy sikerül. — Köszönöm a segítséget — mondta Marika melegen. — Most viszont maga fogadjon el tőlünk még valamit. Friss kávénk van, igyon velünk egy csészével. — De azt már az én szobámban, még mielőtt megszökne tőlünk! — jelentette ki Erzsiké határozottan. Felkerekedtek, átmentek Erzsikéhez. Egy perc múlva Marika magára hagyta őket, kiment a konyhába, hogy elkészítse a kávét. Ebben a szobában még több kép díszítette a falat, Bujdosó azokat nézegette. Különösen sokáig állt egy olajfestmény előtt, amely a debreceni nagytemplomot és az^ előtte levő teret ábrázolta. Erzsiké csendesen megkérdezte: — Nagyon rossz? — Ellenkezőleg! A kálvinista, „ne siessünk el semmit” Debrecent juttatja eszembe. — Pedig én éppen a trónfosztó Debrecent akartam megörökíteni. De látja, ez lett belőle. Csakugyan álmos-nyugodt ez a kép — mondta a lány lehangoltam — Saját képe? — Rajzszakos vagyok ... mellesleg. És szenvedélyes festő... Ha felvettek volna a Képző- művészeti Főiskolára, talán még lett volna belőlem valami. — Tehát maga is? Erzsiké csodálkozva, várakozással nézett rá. — Miért? Talán egy hajóban úszunk? Sokáig hallgatott. Homlokán összefutottak a ráncok, arcán keserű vonás jelent meg. Alig lehetett hallani válaszát: — Nem én ... A volt feleségem ... — Meghalt? — Elváltunk. — Bocsásson meg, nem akartam fájdalmat okozni. — Nem tesz semmit — mondta fakó hangon. — Most már nem fáj. öt éve annak. — Festő volt? — Nem! Csak azt hitte, hogy az. Szintén rajzszakos volt, de a tanítást abbahagyta a festés miatt. Néhány képét meg is vásárolták, és felvették a Képző- művészeti Alap tagjának. Többre azonban nem futotta a tehetsége. A lány a térítőt igazgatta az asztalon. Nem nézett a férfi szemébe, amikor megszólalt: — Ne haragudjon, hogy megkérdem: miért váltak el? Nem szerették egymást? Kiábrándultak? A beálló csend megijesztette. Szerette volna visszavonni az előbbi mondatot, mert érezte, hogy fájó sebet tépett fel meggondolatlan kíváncsiságával. — Csúnya dolog ez, kislány — kezdte Bujdosó hosszú szünet után meglepően nyugodtan. Nagyon szerettem a feleségem. Állítólag ő is. Debrecenben laktunk, de engem az egyetem elvégzése után kihelyeztek a Tiszaháti Állami Gazdaságba. Két évről volt szó, ezért nem adtuk fel a városban a lakást. Egy ideig, Irén ott festegetett velem a tanyán. Nagyon jól érezte magát, ezernyi témája, sok jó figurája akadt. Házasságunk legszebb hónapjait töltöttük itt együtt. Télre azonban hazaköltözött. Azt mondta: képein dolgozik, be .akar fejezni néhány sokat ígérő kompozíciót. Így éltünk távol egymástól. Azután februárban, egyik este, amikor hazautaztam, egy férfit találtam a saját ágyamban ... Tudja, mi volt a legborzasztóbb a dologban? — folytatta még csendesebben. Válóper után beszélgettünk, ő mondta el. Egyáltalán nem szerette azt az embert, még csak nem is tetszett neki. Azért feküdt le vele, mert a gazember megígérte, hogy bejuttatja a képeit a fiatal képzőművészek kiállítására. Természetesen egy hónap múlva meg se ismerte Irént. Marika behozta a kávét. Még nem vette észre a nyomott hangulatot. Derűsen kínálta mindkettőjüket: — Ez most kizárólag az én készítményem. Aki nem ússza meg, annak hátrakötöm a sarkát! Bujdosónak nem volt kedve tovább maradni. A régi emlékek felkavarták, most már idegesítette mások jelenléte. Szó nélkül megitta a kávét, aztán felállt, hogy elbúcsúzzon. Marika nem tudta mire vélni ezt a hirtelen változást. „Csak nem bántottuk meg valamivel?” — nézett szorongva Erzsikére. Éppen a szoba közepén álltak, amikor kopogtattak az ajtón és benyitott Veres Jóska. Az arcán látszott, nagyon meglepte, hogy itt találta az agro- nómust. Alig bírt kinyögni valami köszönésfélét. Bujdosó, az érettebb, tapasztaltabb férfi fölényével nézett a vőlegényre. Tudta, hogy a fiú most restelli magát, és a féli éken ység is feltámad*, benne. (Folytatjuk.) Sok Kecskeméttel kapcsolatos adatot tartalmaz K. Nagy Magda „A Válasz” című terjedelmes tanulmánya. A tanulmány becses feladatra vállalkozott. A magyar sajtótörténet ugyanis a nép harcának emlékeiben igen gazdag, de ezek az emlékek még ma sincsenek elég részletesen és szerepükhöz méltóan feldolgozva. Sajtótörténetünk fényes lapjaira illik a Válasz is, a Horthy-korszak egyik leghaladóbb folyóirata, a falukutatók és népiesek orgánuma, amely segített ébren tartani az elem- bertelenedő korban a humanizmus szellemét, felemelte szavát az emberi jogokért és a nép ügyéért. A haladó szellemű folyóiratot a kecskeméti Részvény Nyomdában állították elő. Itt sokszorosították a szerkesztőséggel nézetazonosságban levő Márciusi Front híres kiáltványát is. Többször találkozunk a tanulmányban Tóth László nevével, aki a haladó írók számára „aggódást, számontartást, segítést” jelentett. „Hozómra” nyomatta ki Gelléri Andor Endre novel- lás kötetét, s habozás nélkül adott búvómenedéket 1944-ben Erdei Ferencnek, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnökének. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent hasznos kötet a két világháború közötti időszak alarn-p: ' megismeréséhez is segít. H. N. tudnak, hogy ml mindent terveznek még oda a város vezetői és Pallósi József napközi otthon igazgató, amivel kényelmesebbé tehetik a nyári napközit. A legelső lesz egy zuhanyozó, azután egy nagy fészer, ahova behúzódhatnak, ha esik az eső. Ez étkezőhelyiség is lesz egyúttal, hogy ne kelljen ezután I minden délben begyalogolni a | városba ebédelni. No, nem mintha különösebben fárasztó lenne a séta, de akkor még több időt tölthetnek majd el odakint a szigeten. Jövőre mindez elkészül, a tanács húszezer forintot ígért erre a célra. —r —ó
