Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
Vágyak — tervek — vélemények Az újságíró kérdez, az állampolgár válaszol Lapunk hasábjain nap mint nap számot adunk politikai, gazdasági, kultúrális életünkről. Most átadjuk a szót a „hétköznapok hőseinek” megyeszékhelyünk néhány dolgozójának, mondják el mint élnek, hogyan valósítják meg egyéni terveiket, íme csokorba kötve a kérdések és a válaszok. Szelidin szép a nyár Boros Tibométól a Kecskeméti Konzervgyár kalkulációs csoportjának vezetőjétől azt kérdeztük: hol nyaralt az idén? — Bégebben voltunk már a Balatonon, hosszabb nyári kirándulásokat tettünk a Bükk- ben, a Mátrában — válaszolta Borosné. — Két évvel ezelőtt férjemmel és két gyermekemmel a FÜSZÉRT Vállalat Sze- lidi-tói önköltséges üdülőjében töltöttünk két hetet. Akkor nagyon megkedveltük ezt a helyet, s tavaly és az idén is ide tértünk vissza. A Szelidi-tó lágy, selymes vizét nem tudjuk megunni. Fürödtünk, csónakáztunk, rádióztunk, televízióztunk és főleg sokat pihentünk. A tó környéke bizony szépen kiépült, szórakozásban sincs hiány. Négyünknek napi 110 forintba került a szállás és napi háromszori étkezés, de ennél többet ér a megyénk Balatonja melletti üdülés. Kétszáz üveg befőtt — Hogyan készült fel a télre — kérdeztük Bán Rezsönétől, a Rádiótechnikai Gyár kecskeméti üzemének betanított munkásnőjétől. — Harminc mázsa szén már a pincében van — kezdte sorolni az asszony. — Két gyermekem és a férjem nagyon szereti a befőttet. Már főztem be cseresznyét, meggyet, málnát, málnaszörpöt, körtét, barackot, uborkát. Ezután akarok eltenni paradicsomot, paprikát, őszibarackot. Úgy terveztem, hogy a télre kétszáz üveg gyümölcsíz, befőtt, savanyúság lesz az éléskamrámban. Férjem feladata — aki garázsmester — egy kétmázsás hízott disznó beszerzése, ugyanis minden évben vágunk. Már kiszámítottuk, hogy Rezsőnek még tudunk venni egy télikabátot, a gyerekeknek iskolai és téli ruhát. Takarékos jegyesek — Takarékoskodik-e, ha igen, mire gyűjt? — kérdeztük B. Szabó Rózsától, a kecskeméti csemegebolt elárusítónőjétől. — Évek óta vagyok a KSTnek, s már 5000 forintom van. Most is havonta száz forintot fizetek be. Értékesebb holmi vásárlására csak takarékos ember képes. Hogy mire gyűjtök? Szobabútorra. Két hónap múlva lesz ugyanis az esküvőm. — És az ötezer forint, meg a KST-ben lévő pénz elég lesz erre? — Nem lenne elég, de vőlegényem, Fürlich János — aki az Asztalosipari Ktsz-ben dolgozik — szintén KST-tag, s kettőnk megtakarított pénzén már tudunk bútort vásárolni. Televízió, mosógép, porszívó — Mi teljesült vágyaiból az elmúlt másfél évtized alatt? — Ezzel a kérdéssel fordultunk Szabadi Gyulához, a Reszelőgyár 42 éves szakmunkásához. — Először is az — felelte —, hogy biztonságban dolgozhatom, nem fenyeget a munkanélküliség. Két gyermekem nem ismeri a nélkülözést. Nagyobbik fiamat, aki most 14 éves, minden protekció nélkül felvették autó- és motorszerelő tanulónak. Ezt azért hangsúlyozom, mert annak idején nekem sokáig kellett keresnem „befolyásos" embereket, akiknek segítségével el tudtam helyezkedni. Most már szép otthonom is van. Két éve a Leninvárosban kaptam egy két szoba összkomfortos lakást. Feleségem szintén szakmunkás itt ebben a gyárban. Ketten megkeressük havonta a 3600 forintot. Fizetésünkből szépen berendeztük tálcásunkat, s úgy tervezzük, hogy rövidesen televíziót, mosógépet és porszívót is veszünk. NAGY OTTO llllllll|lllllllllillll*IIIHlll*l»*il*ll«ll«ll|H»lltll«tl*WlJI» PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. S^badság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. NYÁRI HALÁSZAT Születeti: SZÜLETÉSI ANYAKÖNYVI KIVONAT Józsi bácsi a kertben egy szőlőtőke árnyékában pihen. A déli nap melege a hűvösre csábítja. Teréz néni, a felesége, mellette ül, ebédel. A szél meg-megrázza a fák ágait. Itt-ott érett alma pottyan le. Bemutatkozom. A fiukat, Pistát keresem. — Valahol bent alszik — emelkedik fel Józsi bácsi. — No, de kerüljön beljebb... — s már veszi is magára a kabátot. Az asszony előre siet. A hátsó kapun megyünk be. Az udvar sarkában szőlőprés. Fekete hajú kisfiú jelenik meg az ajtóban. — Rácz István vagyok... — mutatkozik be. A szobában kellemes hűvösség. Az asztalon poharak, bennük rubinszínű, gyöngyöző bor, és egy üveg szódavíz. A pohár aljáról felszálló szénsavbűboré- kok szétpattannak a bor felszínén. A vörös nedűt Pista egészségére ürítjük. Augusztus húszadikán lesz tizennégy éves. — A hetedik gyerekünk — öleli magához Teréz néni Pistit. — A legkisebb. — Milyen eredménnyel végezted az általános iskolát? — fordulok a fiúhoz. — Még csak a hetediket végezte. Négyes tanuló. — válaszol helyette a mama. — Beteg voltam egy évig — mondja szomorúan a gyerek. — Tüdő... És szanatóriumba kerültem. — Tessék jönni, megmutatom a „Ferikét’1... —, s kézen fogva vezet a sertésólhoz. — Születésnapomon ebből lesz az ünnepi ebéd. És húszadikán a hetényegyhá- zi kis ház tiszta szobájában ismét együtt lesz a Rácz család. Hozza az autóbusz a testvéreket Alpár, Kiskunhalas felől. A legfiatalabb Rácz fiú, Pista születésnapjára. ♦ Méhesfalu. Kis település Kecskemét határában. Negyedórái keresgélés után találjuk meg Csendesék házát. Évike — a háziak kislánya is 1949, augusztus 20-án látta meg a napvilágot. Csendes bácsi az udvaron a fáskamrát javítgatja. Felesége még nincs itthon. A MÉK-nél dolgozik idénymunkán. Sokszor este kilenc óráig is válogatják a beérkezett gyümölcsöket. Évike szőkésbarna hajón megtörik a zsaluréseken bebúvó napsugár fénykévéje. Korához illő szerénységgel ül a televízió asztal mellett. Az idén végezte el az általános iskolát közepes eredménnyel. Augusztus ötödi-. ke óta a Finommechanikai Vállalat közösségéhez tartozik. Ipari tanuló. A szakmájáról beszélgetünk. — Az osztályból hatan választottuk az esztergályosszakmát. Az első napokban csak a szerszámgépeket nézegettük. Aztán megtanítottak néhány művelet elvégzésére... Az udvaron a vállfáról lefújja a szél a száradó pulóvert. Éva kiszalad érte. — Szorgalmas, házias kislány — mondja az apa. — Most, hogy édesanyja is dolgozik, ő vezeti a háztartást. — Mi lesz a születésnapi ajándék? — Egy ko.:. Hirtelen Éva lép be az ajtón. A papa elharapja a szó végét. Kifelé menet a kapun, suttogva fejezi be a félbemaradt mondatot. — Egy szép kosztümöt kap. És a jövő hónapban pótlásként, egy kerékpárt. Arcán már nem látszik nyoma sem a betegségnek. Testét csokoládészínűre barnította a nyári nap. — Mi lesz a gyerekből? — ezt már a szülőktől kérdezem. — Taníttatni szeretnénk — így az apa. — Ma már lehet... — A sokszor frázisként használt szavak most egyszerűen csengenek. A gyerek megszakítja beszélgetésünket. Évike és Pista. Vidámak, fiatalok. Néha megsértődnek, máskor nagyokat kacagnak, őszinték és kitárulkozók — egyszóval tizennégy évesek. Céljaik vannak az életben — és hisznek annak megvalósításában. Egyidősek az alkotmánnyal. Kovácsi Miklós Ülünk a mélykúti Alkotmány Termelő- szövetkezet irodájában, Muity Sándorral, az elnökkel és Nagy Ferenccel, a tsz párttitkárával beszélgetve. Már végigjártuk a paraszti munka számos színterét: a kukorica és a cukorrépa sokat ígérő tábláit, a szépen megeredt, fiatal szőlőket, a gazdaságnak biztos hasznot jelentő tehenészetet; megpergettük tenyerünkben az országban az elsők között betakarított kenyérmagot, s most, közös erővel summázni kívánjuk a látottakat. Kétszeres ünnepet ülnek ebben az esztendőben: az évente augusztus 20-án elérkező „névnap” mellett a megalakulás, a tsz létrejöttének 10. évfordulóját is. — Háromszáznyolcvan hold volt a kezdet, s hozzá 74 család, ami ugyanennyi dolgozó tagot is jelentett — emlékezik a párttitkár. — Egészen az átszervezésig ekkora területet műveltek, ami aztán egyszerre megtizenkétszereződött. A megnövekedett területtel együtt szinte óriásivá növő feladatok meghaladták a vezetők szakmai felkészültségét, a hullámok összecsaptak a fejük felett, s a tsz a járás „sereghajtójává” süllyedt. Az elnök hozzáteszi. — Amikor, másfél éve, a közös gazdaság élére állítottak, „terepszemlét” tartottam. A műhelyek felszerelése az utolsó csavarhúzóig hiányzott. Nem volt egyetlen lópokróc: a fogatosok a puszta szárkévén ültek. A takarmányozást csak úgy vállalták néhányan, hogy a vasárnapi etetésért a munkegységen felül, még 50 forintot követeltek. És kaptak is: a cél érdekében kénytelenek voltunk megadni ... Az állatelhullás siralmas méreteket öltött. — így volt — mondja elborult tekintetNévadójuk szellemében tel, s a verejtéket törli barna homlokáról. — Mindenekelőtt pénzügyi fegyelmet, rendet kellett teremteni, hogy a legszükségesebb gazdasági eszközöket megvásárolhassuk, s a szövetkezeti gazdáknak a rendszeres havi előlegfizetést biztosítsuk. „Ahol hiba van, ott nem vakarózni kell, hanem tüstént megszüntetni!” — ez a sza- vajárása, és ennek megfelelően, erős kézzel cselekedett. Felmérték az őszi kalászosok várható hozamát, s mivel biztosnak látszott, hogy az addigi, istentelenül rossz agrotechnika miatt legalább kétmilliós kiesésre számíthatnak, nyomban módosították a terveket. így a fősúly az állattenyésztésre került. Nagy mennyiségű tarló- és másodvetést végeztek, ami jól sikerült. Végeredményben az állattenyésztés húzta ki őket a kátyúból, terven felül két és fél millió forint bevételt eredményezett, s egyszersmind áruértékesítési tervüket is 121 százalékra teljesítették. Szarvasmarha- és sertésállományuk a másfél év alatt megháromszorozódott, a juhok száma négyszázzal több. Bár a tehénállomány alig növekedett, a napi tejtermelés ezer literrel több (most 140 tehén 1900 liter), az istállóátlag pedig 12,4 liter. A tehenészbrigád tagjai versenyben állnak egymással. Tervük egyenként — csaknem napra — lebontva. A terven felül kifejt tej 10 százalékát kapják prémiumként. Jól jellemzi a vezetés ösztönző módszereit, hogy az emberek jó előre, szinte fillérig tudják, hogy mi jár nekik az elvégzett munka után. És milyen a gazdák hangulata? Hol van már a nem is oly rég dúló bizalmatlanság, kedvetlenség! A munka ellenértékét az idén egységenként 32 forintra tervezték. Havonta 10 forint az előleg. A szövetkezet gazdái megtanultak milliókban gondolkozni. Kilencszáz körül vannak: szokatlanul nagy részük fiatal, s nap nap után szállingóznak vissza Pestről, a gyárakból. A hó elején megtartott, a betakarítást ünneplő közgyűlés után egy családként, szóváltás és tivornyázás nélkül, derűsen, kedvesen szórakozott majd másfél ezer ember: a gazdák és családtagjaik. — Idén, hosszú lejáratú hitelből, négymillió jut építkezési, kétmillió gépi beruházásokra, hárommillió forintból pedig szőlőt telepítünk — veszi számba az elnök a terveket. — Eddig igen alacsony fokú volt a gépesítés, ideje már a gépparkot jelentősen növelni. Két sertésfiaztatón és egy gépműhelyen kívül palántanevelőt is építenek, amelyben a felnevelt hárommillió palánta kiültetése után csemegeszőlő-rügydugványt hajtatnak majd. Ez az egyéb anyagi előnyökön kívül csemegeszőlő-törzstelep létrehozását is lehetővé teszi. Megilletődötten köszöntjük most a mélykúti kilencszázak mindegyikét, ismerősöket, ismeretleneket egyaránt, akiknek tágas rónákból, dúsan terebélyesedő táblákból és a jövendőjüket dajkáló épületekből egybeszépülő „munkahelye” — nevét a ma ünnepelt Alkotmánytól kapta, s akik névadójuk szellemében formálják, és valósítják majd meg izmosodó, szép céljaikat! Jóba Tibor Dokumentumfilm Magyarország felszabadulásáról A Budapest Filmstúdió műtermében, valamint a főváros utcáin és az ország különböző vidékein új dokumentumfilmek felvételein dolgoznak az opera- j tőrök és a rendezők. A stúdió munkatársai Lakatos Vince rendező vezetésével hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára egész estét betöltő dokumentumfilmet állítanak össze Budapest és az ország legnagyobb városainak felszabadításáról. Nyugatnémet sportrepülőgép kényszerleszállása Hans Klug nyugatnémet állampolgár pénteken Baranya megyében Boly és Szederkény község határában sportrepülőgépével kényszerleszállást végzett. A repülő az osztrák Alpok felett viharba került, s az erős szél a Dunántúl légterébe sodorta. A kényszerleszállásnál a gép megrongálódott, de utasa nem sérült meg. Hans Klug vasárban elhagyta Hazánk területét. (MTI)
