Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-17 / 192. szám

1963. augusztus 17, szombat 3. oldal Érlelődő tervek a gátért Aranykalász Tsz-ben Jócskán a második felét ta­possuk már az évnek, s ilyen­kor mind gyakrabban gondol az ember a jövő ' esztendőre. Sokkal inkább így van ez a ter­melőszövetkezetekben, ahol az évenkénti fokozatos fejlődés szükségessége valójában az át­gondolt tervezés szigorú köve­telményeként lép fel. Miből, mennyit, mi módon — az e kér­désekre adandó válaszok szinte együtt érnek be az idei termé­nyekkel. Erről az „érési folyamatról” adunk számot megyénk egy kö­zös gazdaságában, a gátéri Aranykalász Tsz-ben szerzett tapasztalatunk alapján. Háromszoros juhállomány Gazdag és fejlett állattenyész­tés — ez a közös gazdaság fő célkitűzése. Az adottságok ugyanis ezt teszik leginkább lehetővé. A tsz majdnem más­fél ezer hold legelővel rendelke­zik. Ez 4000 juh és számos nö­vendékmarha számára biztosít, nyáron takarmányt. Éppen ezért az idei 700 juh jövőre kétezerre szaporodik, részben a saját alapanyag te­nyésztésével, másrészt vásárlás útján. Ezenkívül 800 sertés és 40 vágómarha meghizlalása sze­repel az előtervekben. A tehén- állományt már ez év végén két­felé választják, s a gümőkórral fertőzötteket fokozatosan kise­lejtezik. Számításba vették, hogy rövidesen elérik a tízlite­res istállóállagot. Az idei összbevétel előrelátha­tólag négymillió forint lesz. Eb­ből az állattenyésztés hozama: kétmillió 700 ezer forint. Jö­vőre a mostaninál nagyobb jö­vedelmet terveznek, ezen belül — az állattartás javára inkább eltolódik az azonban — még arány. Elegendő takarmány Az eredményes állattenyész­tés alapvető feltétele az ele­gendő mennyiségű és jó minő­ségű takarmány termesztése. Tudott dolog ez Gátéron is, amit bizonyít, hogy 400 holdon árpa- és 350 holdon kukorica­vetést vettek számításba jövő­re az Aranykalász Tsz gazdái. Ezzel egyensúlyba jön a takar­mány és az állattartás igen ér­zékeny mérlege, hiszen a gaz­daság máris kiegyenlítette az e téren fennálló tartozásait. Ősszel ötven hold lucernát vetnek, s ezzel a pillangósok területe 280 holdra növekszik. A jövő évben már a legelőre is jut műtrágya. A következő esz­tendő jó termésének megalapo­zását célozza a 800 hold nyári mélyszántás, háromnegyed rész­ben saját gépekkel. Családi művelés A jó agrotechnika nem az egyetlen termésnövelő tényező. Hasonló fontossággal bír az ösz­tönző jövedelemelosztás alkal­mazása is. A családi művelés már második éve honos Gáté­ron, s az eddigi tapasztalatok szerint igen jól bevált. Szük­ség is volt a bevezetésére, mi­vel kevés a munkaerő, a kapás­növények területe viszont elég­gé nagy. A munka szervezését nagyban megkönnyíti, s eleve garantálja a kapások jó meg­művelését, hiszen — dr. Murvai István főmezőgazdász szavaival élve — már hajnalban a földe­ken található a család apraja- nagyja. Az érdekeltséget a pré­mium is fokozza, a munkaegy­ségen felül a termés, illetve a be­Hí A.TE» K ŐZBEN „Kisügy“ a testület előtt MINT JÖL beolajozott gépe­zet, zajlik a község mindenna pos élete. Üj parkkal, virág­ágyásokkal csinosodik a közpon­ti tér, a főutca, néhány tante­remmel bővül az iskola, eddig nélkülözött napközi, bölcsőde nyitja meg kapuit, újabb üzlet nyílik, a gidres-gödrös, esőben bokáig sáros járdákat egyre több betonból épült váltja fel. — így van ez rendjén! — köny­veli el a legtöbb ember, s leg­feljebb hozzágondolja: no, ugye, oda tudtak építeni, ezt meg tud­ták csinálni, de vajon erre, meg arra mikor kerül végre sor? Érthető ez az újabb és újabb igények szülte türelmetlenség. Am a tanácstagoknak sincs könnyű dolguk, amikor a vá­lasztópolgárok kívánságai alap­ján összeállított tervjavaslatok felett kell döntenie a testületük­nek. Mert ott aztán nem egy­szer kell alárendelni a szűkebb választói körzet érdekeit az egész községet érintőnek — aszerint, ahogyan azt a fontos­ság. a sürgősség indokolja. AZ „EGYSZERŰ” választó- polgár azonban azt már kevés­bé tudja, hogy a község életét előmozdító, fejlődését célzó „nagy” tanácsi határozatok meg­születésén kívül sokszor az úgy­nevezett „kisügyekben” megsza­vazott döntést is mennyi fontol­gatás. sőt olykor „viharos csa­tározás” előz meg. Hadd beszéljen erről ízelítőül csak egy „kisügyben” hozott ta­nácsi határozat története: KEREKEGYHÁZÁN a köz­ségfejlesztési alap terhére vett anyagból, társadalmi munkával kerítették be a mintegy hat hold kiterjedésű köztemetőt. Szép nagykaput is csináltattak rá. Csakhogy közbeszóltak az újte­lep lakói, akik eddig a temetőn át rövidítették meg a faluköz­pontba vezető útjukat. A ta­nácstagjukhoz, Hercz Józsefné- hez fordultak és kérték: emel­jen szót a testületben egy kis hátsó bejáratért, hiszen 98 ház lakosai érdekeltek ebben. Ilyen előzmények után került a dolog a tanácsülés napirendjére. Nagy vita kerekedett. „Elég az egy kapu! Csak a szerelmes póroknak nyújtanánk egy má­sikkal több lehetőséget...” — vélekedett a tanácstagok egyik csoportja. „Az újtelepiek indo­kain kívül a kiskapu létesítése mellett szól az is, hogy gyakran érkeznek temetésre vidékiek, nemegyszer idős emberek, akik­nek • jó egy kilométert kell ke­rülniük. hogy a főbejáraton be­jussanak’’ — hangoztatta az új­telepiek tanácstagja és a vele egyetértő társai. Döntéskor, a szavazásnál mégis az előbbiek „győztek”, 19 szavazattal 13 el­lenében. — HALLGATHATTAM is a megbízóimtól — meséli a kiska­puért kardoskodó asszonytanács­tag. — Nem bólogató Jánosnak küldtünk a tanácsba! — hangzott a szemrehányásuk, amit én jogos­nak éreztem. Aztán jött a kö­vetkező testületi ülés. Nagyon izgatott voltam, de felálltam, hogy: tisztelt tanácsülés, ha már megválasztottak tanácstagnak, vegyék figyelembe a nép sza­vát, amit tolmácsolok. Nem kér­tünk mi toronyórát láncostul, hanem csak egy kiskaput... Mondtam én mindent, amit a szívem diktált. Egyszer csak azt mondja a vb elnöke: ..Jól van, elvtársnő, ne mérgelődjön már.. .” ÍGY AZTÁN mégis meglesz a kiskapu. Megszavazták. Mai­zik Gyula, a nőtanács titkát nak a férje társadalmi műnk val vállalta elkészítését. P. I. vétel tíz százalékát kapják a gazdák. A kukoricából még kü­lön megkapják a többltettermés 40 százalékát is, amennyiben a termés meghaladja a tervezett és májusi morzsol tban számított 14 mázsás átlagot. A gazdák munkakedvét és a szövetkezet áruértékesítési ter­vének teljesítését növeli a ház­tájiról való mind nagyobb gon­doskodás is. E tekintetben jelen­leg sincs panasz Gátéron. A gazdák több mint száz hold le­gelőt kaszálnak a szénatermés egyharmadának ellenértékeként. Megkapják a kukoricaszár 25 százalékát is, a lucerna össze­gyűjtéséért pedig holdanként tíz kiló lucernalisztet kapnak. Ennek az eredménye nem ma­radt el már az idén sem: 400 sertést hizlaltak, vagy hizlalnak jelenleg szerződésre a szövetke­zet 319 háztáji gazdaságában H. D. Fuserálók A bíróság büntető tanácsának asztalán ott volt a vádlott szerszámacélból készült hosszú, kétélű tőre. Szalai József a fel­tett kérdésekre válaszolva el­mondotta, hogy a bűnjelet a gyárban készítette a gyár anya­gából. Errtfl vallottak többen munkatársai közül is. Elgondolkodtató, s szinte hi­hetetlen, hogy Szalai Józsefnek módja és ideje volt arra, hogy vállalati anyagból munkaidő alatt szériában gyártson tőröket, anélkül hogy művezetője vagy dolgozótársai egy szót is szóltak volna. Sőt, segítőtársai voltak Szalai Józsefnek, mert eltűrték a fuserálást. Sajnos, ilyen jelen­ségekkel egyik-másik üzemünk- ‘ ben elég gyakran találkozunk. Igaz. nem minden fuserálás végződik ilyen tragikusan. Áll­jon bizonyságul a következő: A múltkoriban népes karbantartó lakatoscsoport több mint két­órás „konzíliumot” tartott egy motorkerékpár felett — munka­időben. A motort«! a idonos vi­szonzásul munkaidő után söröz­ni hívta a segítőtársakat. Ké­sőbb tudtam meg, hogy ez a ki­ruccanás majdnem 50 forinttal többe került, mintha a motort ktsz-ben javíttatta volna. Azt azonban senki sem számolta ki, hogy a tétlenkedő lakatosok mennyi munkabért vettek fel jogtalanul, s a „konzílium” ide­je alatt milyen értékű munkát tudtak volna végezni. A fuserálás megszüntetés'•’ez nincs szükség felsőbb intézke­désre. A megoldás módja hely­ben adódik. Ezt egy lakatos így mesélte el: Ismerősöm nemrég elhagyta régi vállalatát és egy másik üzemben vállalt újabb munkakört. Már másnap négy kapukulcsot tett táskájába, hogy majd bent az üzemben a kívánt méretre reszeli. Alighogy neki­kezdett a munkának, munkatár­sai közül többen megálltak mel­lette, s csak annyit mondtak: nálunk ez nem divat. Ismerő­söm szégyenkezve tette vissza a kulcsokat táskájába. T. S. Az alkotmány fényénél SOROZÁSON — Magassága: 175 cmtimé- ter, súlya: 57 kilogramm, mell­bőség 83 centiméter... Az orvos fejcsóválva mére­geti a nyúlánk fiatalembert: — Nem tud egy kicsit meg­hízni? — Naponta két-három liter tejet megiszom. Ott a sok sü­temény is. .. Cukrász vagyok, mégsem hízok. Pedig a fiú erős legény. Vé­kony, de izmos. — Futballozok is — teszi hoz­zá óvatosan. — Végigbírod a két félidőt? — Persze — mondja és re­ménykedik. Szőke György páncélosnak je­lentkezett a néphadseregbe. Utoljára még azzal is előho­zakodik, hogy a bátyja szintén ott szolgál ... Ezek a fiúk mind izgulnak az. alkalmas minősítésért. Sípos La­josnak csuklótörése volt a ta­vasszal, nagy bánatára most nem engedik bevonulni. Majd jövőre. Erősödjön addig. Ha is­mét eltörik a frissen összeforrt csont, aligha lesz többé ép kéz belőle, nem engedhetjük, hogy tönkretegye magát — hangzik a sorozó bizottság egyöntetű íté­lete. A fiúk többnyire 18—19 éves korengedményesek, önként je­lentkeztek a sorköteles kor előtt, hogy előbb letöltsék a katona­időt, vagy azért, mert szeretné­nek bent maradni a honvéd­ségnél. mint tiszthelyettesék. Közülük az egyik: Tóth Pál. Tizenkilenc éves, a vendéglátó- iparban. dolgozik, de mindig szenvedélyesen érdekelte a rá­dió. Négy éve bejár az MHS kecskeméti rádiós klubjába, a télen lokátoros tanfolyamot végzett, jó eredménnyel. így kétszeresen jogot szerzett hozzá, hogy a néphadseregben az any- nyira szeretett szakmában, a híradóknál szolgálhasson. Parrag István még csak 18 éves. Másodéves kereskedőtanu­ló, de mindig az volt az álma, hogy repülőgép-technikus legyen. A gimnáziumba is ezért iratko­zott be. hogy érettségi után tiszti iskolára jelentkezzen. De családi tés anyagi okokból ki kellett maradnia az első osz­tályból. Azt mondja, ha leszol­gálta az első évet, aláírja a négyesztendős továbbszolgálatot, közben leérettségizik, és még tiszt is lehet belőle. Két évvel előbb vonul be, mint kötelező lenne, Kovács Zoltán is: Szülei városföldi pa­A soltvadkerti legkisebbeknek épül ez a — 40 gyermek befogadására is alkalmas — takaros bölcsőde. A községfejlesztési alapból és állami támogatásból összesen 350 ezer forintba kerülő létesítményt előreláthatólag I szeptember 1-én adják át a rendeltetésének. — Képünkön I Kefferer Ferenc brigádja szorgoskodik az építkezésen. rasztemberek. A sokgyermekes családban nem futotta az ő ta­níttatására, villanyszerelő lett. De most bevonul a híradókhoz, s úgy tervezi, ő is bennmarad hivatásos tiszthelyettesnek. A fiatalok másik csoportja tartalékos tiszti tanfolyamra je­lentkezett Érettségizettek, a legtöbbjük már szakmunkás. Egyikük, Béréi József, három éve érettségizett Kecskeméten, a Katona Gimnáziumban. Azután kétéves híradástechnikai műsze­rész tanfolyamot végzett. A postánál dolgozik. így mondta: — Itt a katonai szolgálat ide­je, le akarom tudni, mielőtt be­iratkozom az egyetem levelező tagozatára. A honvédségnél nagy becsülete van a szaktu­dásnak. A híradó tartalékos tiszti tanfolyamon különben is sck olyasmit tanulok, aminek hasznát veszem majd a mun­kámban is. A két év tehát nem veszteséget, hanem gazdagodást fog jelenteni számomra, és rá­adásul, ha leszerelek, tartalékos tiszt leszek. A lakiteleki Benyáts Attila már 22 éves. A Szegedi Radnóti Gimnáziumban érettségizett, majd gyógyszeripari szakmun­kás lett és elvégezte a szerves­vegyipari technikumot Vegyvé­delmi alakulathoz kérte magát. Az édesapja nyugdíjas vas­utas. Ami erejétől tellett, meg­adta: a fiai elvégezhették a gim­náziumot. Azután a maguk lá­bára kellett állni. — A fivérem már két éve ka­tona — mondta Attila —. most fog leszerelni. Tőle kaptam ked­vet a tartalékos tiszti tanfo­lyamhoz. Bevallom, azért is je­lentkeztem tiszti iskolára, mert szívesebben szolgálok ott, ahol szükség van a szakmai tudá­somra, mint valamelyik, szá­momra idegen fegyvernemnél. A sorozó bizottság elnöke, a járási kiegészítő parancsnok igen elégedett — hogy „kieg.- nyelven” szóljunk — az anyag­gal. Az önként jelentkezők a bevonulóknak a java. De jó vé­leménnyel vannak a kiegészítő parancsnokság tisztjei általában is az ifjúságról. Azt mondják, hogy jól érzékelhetők rajtuk ke resztül azok a változások, amit nemcsak az életkörülmények ben, hanem politikai és kultu­rális vonatkozásban is bekövel keztek hazánkban. Akadnak persze, kivételek, de a túlnyo­mó többség szívesen jön, kész­ségesen vállalja a katonai szol­gálatot, amelyről alkotmányum- 67. paragrafusa így szól: A haza - védelme a Magyar Népköztár saság minden polgárának szent kötelessége. m. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents