Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
1963. augusztus 16, péntek g. offlal POMPÁS NYARALÁS Tanulniuk kell...! Megalakult , a Dél-Magyarországi Pedagógus Eszperantó Csoport magyar eszperantó mozgalom jelentős lépést tett előre, mert világszerte sok egyetemen tanítanák már e nyelvet, sok eszperantó nyelvű szaklap, szakkönyv, referátum és nemzetközi tudományos egyesület szolgálja a kapcsolatokat. Hazánkban a szegedi egyetem először tesz lépéseket ebben az irányban, ahol lektori órákat kap az eszperantó nyelv. A Dél-Magyarországi Pedagógus Csoport a téli szünetben és a jövő év nyarán módszertani tanfolyamokat és külföldi pedagógus eszperantó csoportokkal cserelátogatást kíván szervezni. A mozgalom alapvető célkitűzése: a nemzetközi kapcsolatok erősítése, a népek közötti barátság és béke szolgálata. A tál alján még jócskán maradt az ennivalóból, de a gyerekek már ímmel-ámmal esznek. Csak a legkisebb, a soványka kis Csóti Margit döf- ködi még szorgalmasan a villát a tányérba. Keskeny kis arcocskáját felemeli, amikor kérdezgetem, röviden válaszol, aztán eszik tovább ... A nagy termet betölti a száz gyerek csöndes beszélgetésének moraja. Jól megéheztek délután a strandon, de akármekkora pusztítást is visznek véghez a tálakban, a konyhán nem tudtak kifogni. Aki éhes, kér még, azután, amikor már senki se jelentkezik, a szakácsné még tovább kínálgatja a főztjét. Kicsik, nagyok vegyesen üldögélnek az asztaloknál. Mint ott is, ahol először megálltunk. Csóti Margit negyedikes, Kiss Rózsa hatodikos, mindketten kalocsaiak. Dollmayer Krisztina a hetedikbe jár, kecskeméti, akárcsak Vécsi Margit, aki szeptemberben már a Bányai Júlia Gimnázium negyedik osztályosa lesz. Ö tulajdonképpen nem is számít a nyaraló gyerekek közé, hanem „kisegítő nevelő”, ifjúvezető. Segít rendet tartani, vigyáz az apróbbakra. gyón jól érzik magukat. Nem- lomnyaralás. A programot is csak a jó koszt miatt. Bozsó An- úgy állították össze, hogy nem- tal nevelő elmondta az útiprog- csak szórakozás volt. Sok olyan ramjukat: jártak a Balatonon, vidéken megfordultak, amiről Pécsett, Sikondán, Komlón, Szi- tanultak már, de ahova egyéb„Repeta” (Tóth Sándor felvételei) getváron, Harkányfürdőn ... Amikor nem volt betervezve kirándulás, a vendéglátó városban, Baján néztek körül. A múzeumban, a Petőfi-szigeten, még hajókiránduláson is voltak. Élként talán csak hosszú évek múlva juthattak volna el. Amikor búcsúzunk, a kiskunfélegyházi Matkovics Laci még egyszer vesz a tálból a nagykanállal. Egy kicsit pihent, míg beszélgettünk, de van még hely a bendőben, megbirkózik ő avval a pótadaggal.,. —r —ó Három termelőszövetkezet és egy állami gazdasági üzemegység nyolc-, illetve kétezer holdon gazdálkodik Katymár községben. A kétféle nagyüzem termelésében igen jelentős az eltérés. Az állami gazdaság kimagasló eredményeket ér el a növénytermesztésben, és az állattenyésztésben egyaránt, a közös gazdaságok eredményei viszont nem kielégítőek, sőt, a nagyüzemi gazdálkodás kezdetéhez képest az utóbbi években hanyatló tendenciát mutatnak. Megvannak pedig a lehetőségek ahhoz, hogy mind a három termelőszövetkezet elérje a közepesek színvonalát, ezt követően pedig a jók közé kerüljön. Földjeik talaja ugyanis nagyrészt jó minőségű, s területeikhez viszonyítva gazdáik száma is elegendő. Mégis: a szántóterület elta- rackosodott, a talajerő szervesés műtrágyával történő pótlása minimális mértékű, a növény- ápolást rendszerint megkésve, s minőségileg kevésbé megfelelően végzik. Kicsi az állatállomány, s hozama is alacsony. A takarmányfélék adagolása nem az igények szerint, hanem öt letszerűen történik. Rendeltetésüknek nem megfelelőek az épületek sem, s általában elhanyagolt állapotban Hajókiránduláson A tábor a bajai fiúnevelő in- mentek moziba, sportoltak, Ki- tézetben kapott helyet. Száz mit tud versenyt rendeztek... napközis gyereket küldött ide Olyan pompás volt ez a két a megyei tanács. Olyanokat, hét, amilyenné csak a tábor ve- akik más üdültetésben nem vet- zetőinek nagy szeretete és ta- tek részt az idén — és jó ta- lálékonysága tehette. A megyei nulók. Csupa kitűnő, jeles ren- tanács nem fukarkodott: meg- dű van itt együtt. Többségük érdemlik ezek a szorgalmas, jól felső tagozatos, csak alig né- tanuló gyerekek, hogy emléke- hány alsós akad közöttük. Na- zetes legyen számukra a jutaA Csongrád megyei Hírlap hírt adott arról, hogy megalakult a Dél-Magyarországi Pedagógus Eszperantó Csoport. Az eszperantó mozgalom az egész világ a békét akaró emberek növekvő táborává szélesül. Hazánkban Csongrád megye, s benne Szeged az eszperantó nyelv tanításának történelmi múltú erőssége. Tömörkény, Móra, Juhász Gyula lelkes szószólói voltak az eszperantó terjesztésének. Pár éve létesült a Somogyi könyvtárban Szegeden az Országos Eszperantó Múzeum és Könyvtár. Az 1963/64. tanévben a Szegedi József Attila Tudományegyetem mindhárom karán speciális kollégium indul. Ezzel a lovát is el kell adni, tudja, hogy termelőszövetkezeti tag nem tarthat lovat. Veres Mihály felcsattant: — Ki vagy te itt, elnök, hogy parancsolgatni akarsz? Ki kért fel rá? Azért, mert párttitkár vagy, semmi közöd hozzám. Parancsolgass a párttagjaidnak, ha azok meghallgatnak. Sütős nem veszítette el türelmét: — Nem veszekedni jöttünk. Higyje el, nem akarunk magának rosszat. Az idén megleli a számítását a szövetkezetben is. Veres Mihály a csendes hangtól nekibátorkodott: — Nem érdekel, hogy mit akarnak! Egyszer már megmondtam, amellől nem tágítok: elegem volt a közösködésből. Berendezkedem magamnak, megélek az egy holdból. — Csakhogy azzal az egy holddal is baj lesz — szólt közbe Bujdosó. — Mert arra törvény van, ha valaki nem vesz részt a közös munkában, meg lehet tőle vonni a háztájit. Veres Mihályt ez a fordulat váratlanul érte. Elfehéredve emelkedett fel palántái mellől: — Azt velem nem tehetik meg. Nyolc holdam bent van a közösben, azt ingyen használják. Még földjáradékot se kérek érte. Bújdosó nem hagyta abba az elkezdett támadást. — De bizony, elvesszük a háztájiját, ha nem akar érteni a szóból. — Azt próbálja meg valaki, hogy ide betegye a lábát, amikor egyszer már rendezve van a háztáji adója — mondta dühösen a fiatal Veres és fenyegetően közelebb lépett. — Ide különben sem hívta magukat senki. Ennek a földnek az adóját éppen a múlt héten fizettük ki, ide csak az teheti be a lábét, akinek mi megengedjük. Másnak kívül tágasabb. Bújdosó mérges lett. — Miért nem szól a fiára?! — Mert igaza van — csattant fel Veres. Sütős megunta a szócséplést, felfortyant: — Tudja ő nagyon jól, hogy nincs igaza. De ha ez az utolsó szava, mi is másképp beszélünk. Gyerünk! Megérintette az agronómus karját, és határozottan elindult. Bújdosó kis tétovázás után követte. Még köszönni is elfelejtettek! Hörcsög-Budai csak most merészkedett elő az ól mögül. — Mondtam ugye, hogy erőszakos ember? Ezzel még sok bajunk lesz, a fene a bokáját — mutatott a távozók után jelentőségteljesen. III. Bújdosót a pirkadat mindig talpon találta. Nagy hangú,* berregő órával kényszerítette magát ébredésre. Sokszor öt felé is szaladnia kellett, mert mindenütt baj volt és a munka akadozott. Ö pedig nem kímélte magát, járta az istállókat, a határt, és ahol lehetett, legjobb tudása szerint segített. A szövetkezet tagjainak jelentős része azonban — mintha nem is az ő érdekükben serénykedne — elnézett a feje felett. Utasításait látszólag megfogadták, szorgalmasan bólogattak, és amikor tovább haladt, csakhamar elfelejtették: mit kellene tennlök. A nagy fegyelmezetlenség, meg értetlenség láttán egyik réggé’ már elvesztette türelmét. Magából kikelve rohant be az irodába. — Szilasi elvtárs, intézkedj azonnal, mert én így nem tudok tervszerűen dolgozni! — kiáltotta dühösen és bevágta maga mögött az ajtót, Szilasi nyugodtan fordult az agronómushoz: — Először is: szervusz! Ma még nem találkoztunk. Valóban illett volna köszönni, hiszen ma még nem járt az irodában. De mérgében megfeledkezett magáról. Emiatt is dühös volt, s annál nagyobb hangon kezdte: — Tíz pár ló helyett kettő méltóztatott munkába állni. Ez így nem mehet tovább. Tessék rendet teremteni, mert én így nem vállalom a felelősséget. Az elnök szinte nyájasan szólalt meg: — Ezt a legkönnyebb mondani ... Nem vállalom a felelősséget. Csakhogy ez nem állami gazdaság, itt nem lehet parancsolgatni az embereknek. Ma piaci nap van. Valamiből meg kell élni a tagoknak is, tudod, hogy nem bírunk fizetni. — Egy héten kétszer piac. Elnöki engedéllyel. Ebbe én nem nyugodhatok bele! — vágta rá gorombán. — Akkor mit tegyünk? Akasz- szuk fel magunkat? — Azt nem! De a lovakat közös istállóba kell behoznunk, hogy bármikor munkába állíthassuk őket. Szilasi a sokat tapasztalt ember fölényével próbálta leszerelni a heveskedő agronómust. — Mondok valamit! Szabad kezet adok ebben a dologban. Próbáld meg, szedd össze a lovakat. A könyvelőnő a váratlan és veszélyes feladat hallatán önkéntelenül is Bújdosó pártjára állt: — Ugyan, Szilasi elvtárs! Két évig közösen sem értünk el eredményt,.. Ne vállalja el, Árpád! Ha akkor gondolkozni tud, hallgat a könyvelőnőre és kereken visszautasítja az ajánlatot. De a düh elvette az eszét. — Jó, majd én intézkedem! — kiáltotta mérgesen, azzal otthagyta őket, (Folytatjuk.) vannak. Az építkezéseknél nem használták ki eléggé azt a lehetőséget, ami a bontási anyagok felhasználásában rejlik. Mindebből látható, hogy a gazdálkodás megszervezése is erősen kifogásolható. Véleményem szerint a község termelőszövetkezeteinek gazdálkodási eredményeit egyéb feltételek megteremtésén kívül akkor lehet növelni, ha nemcsak a vezetők, az elnökök, az ag- ronómusok képzettek, hanem a munkacsapatvezetők, sőt, a maga reszortján a tagság nagy többsége is. Hiszen a tehenészetben dolgozóknak például az állatok helyes gondozásén kívül azt is kell tudniok, hogy a tejhozamtól függően mennyi szálas- és abraktakarmányra van 'szükség. Ugyanígy kell ismerniük a takarmánygazdálkodás helyes módszereit a másfajta állatok gondozóinak is. A növénytermelésben dolgozóknak tisztában kell lenniök az egyes növények talaj-, tápanyag- és ápolási igényeivel, továbbá a kártevők elleni védekezés módszereivel. Ismerniölt kell, hogy egyes produktumoknak mennyi az önköltsége. Csakis így, „kiművelt emberfővel”, a termelésre vonatkozó adatok ismeretében vehetnek sikerrel részt az olcsóbb, és több áru előállítására irányuló munkában, ily módon születhetnek egészséges elgondolásaik, ötleteik a még eredményesebb, jö- jedelmezőbb termelési módszerek alkalmazására. Nos, amíg az állami gazdasági üzemegységben a legkisebb poszton dolgozók is megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek, addig ezt a termelőszövetkezeteinkben még a brigádvezetők mindegyikéről sem mondhatjuk el. Pedig a tanuláshoz megvan a lehetőség, hiszen a levelező oktatáson kívül a téli gazdasági tanfolyamokon is növelhetik szakmai alapismereteiket. Az eddigi tapasztalatok azonban ezt bizonyítják, hogy mind a téli tanfolyamok, mind a televízió szakmunkásképző előadásai iránt Katymáron igen mostoha az érdeklődés. Pedig van már példa a községben is a szakképzettség hasznosságáról. Az ezüstkalászos tanfolyamon húsz gazda tanult, s munkájukon meg is látszik az eredmény. Úgyszintén a baromfinevelői tanfolyam 28 hallgatóiának a munkáján is. Növelni kell a szakképzett szövetkezeti gazdák számát, s lehetővé kell tenni, hogy számos fiatal részesüljön közép- és felsőfokú képzésben. Erre ugyan egyelőre még nincs vállalkozó a katymári ifjúság köréből, de a vezetők részéről tanúsított jó „hozzáállással” meg lehet őket győzni a tanulás fontosságáról. Összeesve: az adottságok kihasználásához tanulni és tanulni kell a katymáriaknak is, hogy szövetkezeteik gyorsabban lábalhassanak ki abból a kátyúból, amelybe az elmúlt évek hibái miatt jutottak. ÁGOSTON ISTVÁN tsz-elnök Orszáohíz — nvu^zálból Papp János miskolci ezermester és felesége gyufaszálakból és vékony csíkba vágott furnérlemezekből az Országház kicsinyített mását készíti el. A munkát tavaly októberben kezdték meg. A házaspár szerszámként csak borotvapengét, csipeszt és gombostűt használ. Eddig több mint ezer órát dolgoztak és mintegy 10 000 gyufaszálból, valamint furnércsíkokból elkészítették az országhéz 72 centiméter magas kupoláját északi és déli kőtornyát. Az aprólékos munkát két év múlva fejezik be.