Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-16 / 191. szám

1963. augusztus 16, péntek g. offlal POMPÁS NYARALÁS Tanulniuk kell...! Megalakult , a Dél-Magyarországi Pedagógus Eszperantó Csoport magyar eszperantó mozgalom jelentős lépést tett előre, mert világszerte sok egyetemen ta­nítanák már e nyelvet, sok esz­perantó nyelvű szaklap, szak­könyv, referátum és nemzetközi tudományos egyesület szolgálja a kapcsolatokat. Hazánkban a szegedi egyetem először tesz lépéseket ebben az irányban, ahol lektori órákat kap az esz­perantó nyelv. A Dél-Magyarországi Pedagó­gus Csoport a téli szünetben és a jövő év nyarán módszertani tanfolyamokat és külföldi peda­gógus eszperantó csoportokkal cserelátogatást kíván szervezni. A mozgalom alapvető célkitűzé­se: a nemzetközi kapcsolatok erősítése, a népek közötti barát­ság és béke szolgálata. A tál alján még jócskán ma­radt az ennivalóból, de a gye­rekek már ímmel-ámmal esz­nek. Csak a legkisebb, a so­ványka kis Csóti Margit döf- ködi még szorgalmasan a villát a tányérba. Keskeny kis ar­cocskáját felemeli, amikor kér­dezgetem, röviden válaszol, az­tán eszik tovább ... A nagy termet betölti a száz gyerek csöndes beszélgetésének moraja. Jól megéheztek dél­után a strandon, de akármek­kora pusztítást is visznek vég­hez a tálakban, a konyhán nem tudtak kifogni. Aki éhes, kér még, azután, amikor már senki se jelentkezik, a szakácsné még tovább kínálgatja a főztjét. Kicsik, nagyok vegyesen ül­dögélnek az asztaloknál. Mint ott is, ahol először megálltunk. Csóti Margit negyedikes, Kiss Rózsa hatodikos, mindketten ka­locsaiak. Dollmayer Krisztina a hetedikbe jár, kecskeméti, akár­csak Vécsi Margit, aki szeptem­berben már a Bányai Júlia Gimnázium negyedik osztályo­sa lesz. Ö tulajdonképpen nem is számít a nyaraló gyerekek közé, hanem „kisegítő nevelő”, ifjúvezető. Segít rendet tartani, vigyáz az apróbbakra. gyón jól érzik magukat. Nem- lomnyaralás. A programot is csak a jó koszt miatt. Bozsó An- úgy állították össze, hogy nem- tal nevelő elmondta az útiprog- csak szórakozás volt. Sok olyan ramjukat: jártak a Balatonon, vidéken megfordultak, amiről Pécsett, Sikondán, Komlón, Szi- tanultak már, de ahova egyéb­„Repeta” (Tóth Sándor felvételei) getváron, Harkányfürdőn ... Amikor nem volt betervezve ki­rándulás, a vendéglátó város­ban, Baján néztek körül. A mú­zeumban, a Petőfi-szigeten, még hajókiránduláson is voltak. Él­ként talán csak hosszú évek múlva juthattak volna el. Amikor búcsúzunk, a kiskun­félegyházi Matkovics Laci még egyszer vesz a tálból a nagy­kanállal. Egy kicsit pihent, míg beszélgettünk, de van még hely a bendőben, megbirkózik ő avval a pótadaggal.,. —r —ó Három termelőszövetkezet és egy állami gazdasági üzem­egység nyolc-, illetve kétezer holdon gazdálkodik Katymár községben. A kétféle nagyüzem termelé­sében igen jelentős az eltérés. Az állami gazdaság kimagasló eredményeket ér el a növényter­mesztésben, és az állattenyész­tésben egyaránt, a közös gazda­ságok eredményei viszont nem kielégítőek, sőt, a nagyüzemi gazdálkodás kezdetéhez képest az utóbbi években hanyatló tendenciát mutatnak. Megvannak pedig a lehetősé­gek ahhoz, hogy mind a három termelőszövetkezet elérje a kö­zepesek színvonalát, ezt köve­tően pedig a jók közé kerüljön. Földjeik talaja ugyanis nagy­részt jó minőségű, s területeik­hez viszonyítva gazdáik száma is elegendő. Mégis: a szántóterület elta- rackosodott, a talajerő szerves­és műtrágyával történő pótlása minimális mértékű, a növény- ápolást rendszerint megkésve, s minőségileg kevésbé megfele­lően végzik. Kicsi az állatállo­mány, s hozama is alacsony. A takarmányfélék adagolása nem az igények szerint, hanem öt letszerűen történik. Rendeltetésüknek nem megfe­lelőek az épületek sem, s álta­lában elhanyagolt állapotban Hajókiránduláson A tábor a bajai fiúnevelő in- mentek moziba, sportoltak, Ki- tézetben kapott helyet. Száz mit tud versenyt rendeztek... napközis gyereket küldött ide Olyan pompás volt ez a két a megyei tanács. Olyanokat, hét, amilyenné csak a tábor ve- akik más üdültetésben nem vet- zetőinek nagy szeretete és ta- tek részt az idén — és jó ta- lálékonysága tehette. A megyei nulók. Csupa kitűnő, jeles ren- tanács nem fukarkodott: meg- dű van itt együtt. Többségük érdemlik ezek a szorgalmas, jól felső tagozatos, csak alig né- tanuló gyerekek, hogy emléke- hány alsós akad közöttük. Na- zetes legyen számukra a juta­A Csongrád megyei Hírlap hírt adott arról, hogy megala­kult a Dél-Magyarországi Peda­gógus Eszperantó Csoport. Az eszperantó mozgalom az egész világ a békét akaró em­berek növekvő táborává széle­sül. Hazánkban Csongrád megye, s benne Szeged az eszperantó nyelv tanításának történelmi múltú erőssége. Tömörkény, Móra, Juhász Gyula lelkes szószólói voltak az eszperantó terjesztésének. Pár éve létesült a Somogyi könyvtárban Szege­den az Országos Eszperantó Múzeum és Könyvtár. Az 1963/64. tanévben a Szege­di József Attila Tudományegye­tem mindhárom karán speciá­lis kollégium indul. Ezzel a lovát is el kell adni, tudja, hogy termelőszövetkezeti tag nem tarthat lovat. Veres Mihály felcsattant: — Ki vagy te itt, elnök, hogy parancsolgatni akarsz? Ki kért fel rá? Azért, mert párttitkár vagy, semmi közöd hozzám. Parancsolgass a párttagjaidnak, ha azok meghallgatnak. Sütős nem veszítette el türel­mét: — Nem veszekedni jöttünk. Higyje el, nem akarunk magá­nak rosszat. Az idén megleli a számítását a szövetkezetben is. Veres Mihály a csendes hang­tól nekibátorkodott: — Nem érdekel, hogy mit akarnak! Egyszer már meg­mondtam, amellől nem tágítok: elegem volt a közösködésből. Berendezkedem magamnak, megélek az egy holdból. — Csakhogy azzal az egy holddal is baj lesz — szólt köz­be Bujdosó. — Mert arra tör­vény van, ha valaki nem vesz részt a közös munkában, meg lehet tőle vonni a háztájit. Veres Mihályt ez a fordulat váratlanul érte. Elfehéredve emelkedett fel palántái mellől: — Azt velem nem tehetik meg. Nyolc holdam bent van a közösben, azt ingyen használ­ják. Még földjáradékot se ké­rek érte. Bújdosó nem hagyta abba az elkezdett támadást. — De bizony, elvesszük a háztájiját, ha nem akar érteni a szóból. — Azt próbálja meg valaki, hogy ide betegye a lábát, ami­kor egyszer már rendezve van a háztáji adója — mondta dü­hösen a fiatal Veres és fenye­getően közelebb lépett. — Ide különben sem hívta magukat senki. Ennek a földnek az adó­ját éppen a múlt héten fizet­tük ki, ide csak az teheti be a lábét, akinek mi megengedjük. Másnak kívül tágasabb. Bújdosó mérges lett. — Miért nem szól a fiára?! — Mert igaza van — csattant fel Veres. Sütős megunta a szócséplést, felfortyant: — Tudja ő nagyon jól, hogy nincs igaza. De ha ez az utolsó szava, mi is másképp beszé­lünk. Gyerünk! Megérintette az agronómus karját, és határozottan elindult. Bújdosó kis tétovázás után követte. Még köszönni is elfe­lejtettek! Hörcsög-Budai csak most me­részkedett elő az ól mögül. — Mondtam ugye, hogy erő­szakos ember? Ezzel még sok bajunk lesz, a fene a bokáját — mutatott a távozók után je­lentőségteljesen. III. Bújdosót a pirkadat mindig talpon találta. Nagy hangú,* ber­regő órával kényszerítette ma­gát ébredésre. Sokszor öt felé is szaladnia kellett, mert mindenütt baj volt és a munka akadozott. Ö pedig nem kímélte magát, járta az istállókat, a határt, és ahol le­hetett, legjobb tudása szerint segített. A szövetkezet tagjainak jelen­tős része azonban — mintha nem is az ő érdekükben se­rénykedne — elnézett a feje felett. Utasításait látszólag meg­fogadták, szorgalmasan bólogat­tak, és amikor tovább haladt, csakhamar elfelejtették: mit kellene tennlök. A nagy fegyelmezetlenség, meg értetlenség láttán egyik réggé’ már elvesztette türel­mét. Magából kikelve rohant be az irodába. — Szilasi elvtárs, intézkedj azonnal, mert én így nem tu­dok tervszerűen dolgozni! — kiáltotta dühösen és bevágta maga mögött az ajtót, Szilasi nyugodtan fordult az agronómushoz: — Először is: szervusz! Ma még nem találkoztunk. Valóban illett volna köszön­ni, hiszen ma még nem járt az irodában. De mérgében meg­feledkezett magáról. Emiatt is dühös volt, s annál nagyobb hangon kezdte: — Tíz pár ló helyett kettő méltóztatott munkába állni. Ez így nem mehet tovább. Tessék rendet teremteni, mert én így nem vállalom a felelősséget. Az elnök szinte nyájasan szólalt meg: — Ezt a legkönnyebb mon­dani ... Nem vállalom a fele­lősséget. Csakhogy ez nem ál­lami gazdaság, itt nem lehet parancsolgatni az embereknek. Ma piaci nap van. Valamiből meg kell élni a tagoknak is, tu­dod, hogy nem bírunk fizetni. — Egy héten kétszer piac. Elnöki engedéllyel. Ebbe én nem nyugodhatok bele! — vágta rá gorombán. — Akkor mit tegyünk? Akasz- szuk fel magunkat? — Azt nem! De a lovakat közös istállóba kell behoznunk, hogy bármikor munkába állít­hassuk őket. Szilasi a sokat tapasztalt em­ber fölényével próbálta lesze­relni a heveskedő agronómust. — Mondok valamit! Szabad kezet adok ebben a dologban. Próbáld meg, szedd össze a lo­vakat. A könyvelőnő a váratlan és veszélyes feladat hallatán ön­kéntelenül is Bújdosó pártjára állt: — Ugyan, Szilasi elvtárs! Két évig közösen sem értünk el eredményt,.. Ne vállalja el, Árpád! Ha akkor gondolkozni tud, hallgat a könyvelőnőre és ke­reken visszautasítja az ajánla­tot. De a düh elvette az eszét. — Jó, majd én intézkedem! — kiáltotta mérgesen, azzal ott­hagyta őket, (Folytatjuk.) vannak. Az építkezéseknél nem használták ki eléggé azt a le­hetőséget, ami a bontási anya­gok felhasználásában rejlik. Mindebből látható, hogy a gazdálkodás megszervezése is erősen kifogásolható. Véleményem szerint a köz­ség termelőszövetkezeteinek gazdálkodási eredményeit egyéb feltételek megteremtésén kívül akkor lehet növelni, ha nem­csak a vezetők, az elnökök, az ag- ronómusok képzettek, hanem a munkacsapatvezetők, sőt, a ma­ga reszortján a tagság nagy többsége is. Hiszen a tehené­szetben dolgozóknak például az állatok helyes gondozásén kívül azt is kell tudniok, hogy a tej­hozamtól függően mennyi szá­las- és abraktakarmányra van 'szükség. Ugyanígy kell ismer­niük a takarmánygazdálkodás helyes módszereit a másfajta ál­latok gondozóinak is. A növénytermelésben dolgo­zóknak tisztában kell lenniök az egyes növények talaj-, táp­anyag- és ápolási igényeivel, to­vábbá a kártevők elleni védeke­zés módszereivel. Ismerniölt kell, hogy egyes produktumok­nak mennyi az önköltsége. Csakis így, „kiművelt emberfő­vel”, a termelésre vonatkozó adatok ismeretében vehetnek sikerrel részt az olcsóbb, és több áru előállítására irányuló mun­kában, ily módon születhetnek egészséges elgondolásaik, ötle­teik a még eredményesebb, jö- jedelmezőbb termelési módsze­rek alkalmazására. Nos, amíg az állami gazda­sági üzemegységben a legkisebb poszton dolgozók is megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek, addig ezt a termelőszövetkeze­teinkben még a brigádvezetők mindegyikéről sem mondhatjuk el. Pedig a tanuláshoz megvan a lehetőség, hiszen a levelező ok­tatáson kívül a téli gazdasági tanfolyamokon is növelhetik szakmai alapismereteiket. Az eddigi tapasztalatok azonban ezt bizonyítják, hogy mind a téli tanfolyamok, mind a tele­vízió szakmunkásképző előadá­sai iránt Katymáron igen mos­toha az érdeklődés. Pedig van már példa a köz­ségben is a szakképzettség hasz­nosságáról. Az ezüstkalászos tanfolyamon húsz gazda tanult, s munkájukon meg is látszik az eredmény. Úgyszintén a barom­finevelői tanfolyam 28 hallga­tóiának a munkáján is. Növelni kell a szakképzett szövetkezeti gazdák számát, s lehetővé kell tenni, hogy szá­mos fiatal részesüljön közép- és felsőfokú képzésben. Erre ugyan egyelőre még nincs vál­lalkozó a katymári ifjúság kö­réből, de a vezetők részéről ta­núsított jó „hozzáállással” meg lehet őket győzni a tanulás fon­tosságáról. Összeesve: az adottságok kihasználásához tanulni és ta­nulni kell a katymáriaknak is, hogy szövetkezeteik gyorsabban lábalhassanak ki abból a kátyú­ból, amelybe az elmúlt évek hibái miatt jutottak. ÁGOSTON ISTVÁN tsz-elnök Orszáohíz — nvu^zálból Papp János miskolci ezer­mester és felesége gyufaszálak­ból és vékony csíkba vágott fur­nérlemezekből az Országház ki­csinyített mását készíti el. A munkát tavaly októberben kezd­ték meg. A házaspár szerszám­ként csak borotvapengét, csi­peszt és gombostűt használ. Ed­dig több mint ezer órát dol­goztak és mintegy 10 000 gyufa­szálból, valamint furnércsíkok­ból elkészítették az országhéz 72 centiméter magas kupolá­ját északi és déli kőtornyát. Az aprólékos munkát két év múlva fejezik be.

Next

/
Thumbnails
Contents