Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
1963. aueusztus Iß. «éritek 3. oldal Szilárd vezetés, szövetkezeti demokrácia — eredményes gazdálkodás A nyár szikkasztó kánikuláját jól átvészelte a kiskunfélegyházi Lenin Tsz 720 holdas kukoricája. Nemrég a jó eső is segítette a szemfejlődést, s minden bizonnyal meglesz a — csövesben számított — 23—24 mázsás átlagtermés. Kutasz István, a közös gazdaság párttitkára, egyben főagro- nómusa is, örül az eredménynek, amikor ezt mondja: — A várható jó termés még inkább „szent” növénnyé avatja a kukoricát a gazdák szemében. A „misztikus” jelző a családi művelés al'-~'mazása óta tapad a takarmánynövényhez. Nem ok nélkül. Mindegyik család körülbelül öt holdat vállalt művelésre. Ezenkívül összesen 2—2,5 hold napraforgót, borsót, cukor- és takarmányrépát ápolt egy- egy család. Munkaegység és premizálás — e kettő együttes alkalmazása ösztönzi a gazdákat a kapások termesztésében. Prémiumként Egymilló forint bevétel baromfitenyésztésből A hartai Lenin Termelőszövetkezetben az idén tovább bővítették a baromfitenyésztési íizemágat. Az aprójószágok farmján, amelyet teljesen „uralmukba vettek” a nők, a csirkén kívül gyöngyös és pulyka nevelésére is berendezkedtek. A tenyésztojásón kívül húsba- rpmfit és törzsállatokat is értékesítenek. Az idén a szárnyasokból már egymillió forint bevételre számítanak, amit teljes egészében a nők munkája eredményezett. Eddig 20 ezer rántanivaló csirkét értékesítettek, s ugyaneny- nyi baromfit tartanak. A napokban újabb 10 ezer naposcsibe érkezik a telepre, ezek egy részéből felfrissítik a törzsállományt. A nagyüzemi baromfitartás feladatait, állandóan képezve magukat, példásan oldják meg a szövetkezet asszonyai, leányai. Gondoskodnak az utánpótlásról is: a gyakorlott baromfitenyésztők mellett tanulólányok hónapokon át ismerkednek a sok gondosságot igénylő munkával. az össztermés értékének a 12 százalékát kapják. A kukoricánál ezenkívül a többléttermés fele is az övék. Mivel a tervezett átlagtermés — csövesben számítva — 21,50 mázsa, így az idén minden bizonnyal kétszeres prémiumban részesülnek a félegyházi Lenin Tsz gazdái. Annak ellenére, hogy kézi erővel csak egyszer kapálták a kukoricát, teljesen gyomtalan a növény. Igaz, géppel kétszer „meghúzatták”, de a gazosodás igazi ellenszere mégis az volt, hogy gyomtalanított talajba került a mag. Megkérdeztük a párttitkártól: nem túl nagyarányú-e a részesedés, ami kukoricából a gazdákat illeti, nem veszélyezteti-e a közös takarmányalap biztosítását? — Nem — feleli határozottan. — Állatállományunk „szinkronban” van a takarmánytermesztéssel. Minden évben megfelelő nagyságú területen vetünk árpát és kukoricát. Ellenben nagy szükség van a háztáji árutermelésre is. Tavaly a 180 gazda mintegy 400 hízott sertést adott át a felvásárlóknak, s ez nem rossz eredmény. Nem marad ez alatt az idei teljesítés sem. Természetesen, a háztáji hizlalást más módon is segítjük: minden szerződő család száz négyszögöl zöldlucernát kap a közösből. Hasonlóképpen támogatjuk a háztáji tehéniartást is. A gazdáknak majdnem a háromnegyed része tart tehenet. Részükre évi 65 forint ellenében 800 négyszögöl legelőt biztosítunk, s ezenkívül egészen csekély összeg — a minőségtől függően 20—30 forint ellenében — igénybe vehetik a tanya körüli legelőket is. Ez a segítségnyújtás a szövetkezet számára is haszonnal jár, hiszen áruértékesítési tervteljesítésébe beszámítják a háztáji gazdaságokból származó, szerződésre értékesített áru értékét. — Az eredményre nem panaszkodhatunk — mondja Kutasz István. — Paradicsomból például 80 mázsa termést terveztünk holdanként, de előreláthatólag 150 mázsát szüreteA pihenés szigete lünk. A siker oka? A többi között a gépi palántázás. A gépet nem akarták a gazdák a földre engedni, később azonban nagyon megszerették. Korán kikerült a palánta, s most naponta egy vagonnal exportálunk a termésből. — Milyen az ösztönzés a kertészetben? — A művelés munkaegységre történik, de a bevétel tíz százaléka is a gazdáké. A kertészeti brigádban egyébként, éppúgy mint a szövetkezet többi brigádjában, szigorú a munka- fegyelem. Ezt maguk a brigád tagjai biztosítják. Havonta gyűlést tartanak, erről jegyzőkönyvet készítenek, s a határozatokat meg kell tartania mindenkinek. Aki nem dolgozik megfelelően, attól a brigád megvonhatja a prémiumot. A szilárd vezetés és a szövetkezeti demokrácia így fonódik összes szervesen — és ez a terméseredmények növekedésében is tükröződik. H. D. Az alkotmány fényénél Hiába voltam jó tanuló ... Hegyként tornyosuló hordók és csörömpölő borosüvegek között találtunk rá Máté Balázsra, az Alföldi Pincegazdaság kecskeméti palackozó üzemének visszárus csoport vezetőjére. Persze a palackok jóféle tartalma már rég lecsúszott a szomjas vendégek torkán, most csak ellenőrzik és újabb töltésre osztályozzák itt az üresen visszaérkezett üvegeket. — Közvetlenül az államosítás után, 1949-ben kerültem ide — mondja Máté Balázs — és szeretnék mindig a „boros szakmában” maradni. Ha szükség van rá nyolctagú brigádommal szívesen segítünk más csoportoknak is, mikor milyen munka adódik. És mivel ez a szakma, csakúgy mint a többi, egyre hozzáértőbb, képzettebb dolgozókat követel, elhatároztam, hogy tanulni fogok. Az elhatározást lett követte. Tavaly beiratkozott a dolgozók általános iskolájának VII. osztályába és kitűnő eredménnyel végezte el. Már alig várja, hogy elkezdődjék az új tanév, mert a VIII. osztály befejezése után tovább szeretne tanulni a Szőlészeti és Kertészeti Technikumban. Fiatalember még — 33 éves —, de minden szaván érződik, hogy komolyan veszi tanulást, nagyon nagy dolognak tartja, hogy nemcsak az ifjú ság, hanem valamennyi felnőtt dolgozó előtt — akik saját hibájukon kívül a múltban bizony legfeljebb hat elemiig juthattak el — ma tárva-nyitva áll az iskola, a tudás kapuja... — Nehéz éveket éltünk át Szürke történet Talán ott kezdeném, hogy Gedő Tóninak meghalt a nénikéje. A tisztességben megőszült hajadon halálának különben mindössze annyi köze van a következő történethez, hogy Tóni — keserves sóhajok között — kénytelen volt visszaadni balatonrity- tyentői beutalóját az üdülőfelelősnek, mondván: ezt követeli a kegyelet. Az árván maradt beutalóval, hogy, hogy nem, Gerlice Jenő könyvelőt tüntették ki, aki bár több mint hat éve precízen kontírozta a vállalat összes kontíroz- ni valóját, még sohasem részesült ilyen szerencsében. Szabadságát többnyire a téli hónapokra ütemezték, ilyen, vagy olyan vállalati érdekre hivatkozva, és Jenő ez ellen sohasem emelt szót. Jenő különben nem emelt szót semmi és senki ellen még soha, mert Jenő — özvegy édesanyját idézve — „aranyszívű gyerek”. Szelíd, vízszínű szemét ritkán emelte fel a munkájáról, akkor is csak azért, hogy gyors, óvatos pillantást küldjön Vicuka felé, aki állandóan feszes pulóvert és apró, fitos orrot viselt, amint az egy csinos gépíró kislányhoz illik. Jenőnk tehát néhány inggel, két pizsamával és egy szilvakompóttal — hátha rossz lesz a koszt, fiacskám — bőröndjében, elutazott Rittyentőre. Kártyához, nőhöz, evezőhöz nem értett, a madzagkuglit két nap alatt megúnta. Ezért aztán reggeltől estig kint feküdt a part egyik félreeső részén, és a tűző napon verítékben fü- rödve azon gondolkodott, hogy vajon miért ölik egymást a kollégák a beutalóért. Néha eszébe jutott Vicuka piros pulóvere is. Ilyenkor furcsa, meghatott érzés vett rajta erőt és fejében — valahol mélyen a számlarend mögött — néhány régen tanult verssor kezdett motoszkálni. Sajnos, szerelmes költeményre nem emlékezett már, ezért meg kellett elégednie a „Száraz ágon hallgató ajakkal”, vagy az „Ej, mi a kő tyúkanyó, kend” stb. sorokkal. De fölösleges lenne a szót tovább szaporítani. Jenő napjai a Balaton mellett ugyanolyan szürkén teltek, mint otthon. Meg kell azonban jegyeznem — mert ez, mint látni fogják, döntő le.'entőségű —. hogy két hét alatt csokoládébarnára sült. Hazatérte után első nap, amikor belépett az irodába, Vicuka összecsapta két rózsás kacsóját, és elragadtatva így kiáltott: Jenő! Hogy maga milyen állati szép barna! Jenő zavartan motyogott valamit, és még délelőtt 11 órakor is torkában dobogott szive az örömtől. Vicuka azt mondta, hogy szép. sót, állati szép. A drága. Fgy hétig élt édes bódulatban. Álmában Vi- cukával sétált karonfogva, akinek szoknyájába három kis lurkó kapaszkodott. Elhatározta, hogy megkéri. Egyelőre természetesen csak arra, hegy jöjjön el vele fagy- lahozni. Újabb hetet vett igénybe, míg sikerült megfogalmaznia magában a lehető legudvariasabb meghívást. És a reményteljes álmok egy hétfői reggelen mindörökre összeomlottak Jenőnk a szokásosnál is korábban érkezett az irodába. Gondosan megférni ködöt t és a folyosón várta Vicukát. A gépirónők gyöngye — mint rendszerint—nyolc óra után öt perccel száguldott fel a lépcsőn. Jenő köszönését is csak úgy futtában viszonozta. Mire szegény könyvelőnk sípja szóra nyílt, Vicuka már az ajtóban állt éf onnan szólt visz- sza: Jenő, hogy maga milyen csúnyán kifakult két hét alatt. Már tisztára szürke. Csúnyán kifakult... Már tisztára szürke... Dobolt Jenő halántékán a mondat és összeszorította fogát, hogy sírva ne fakadjon. Szomorúan helyére vánszorgott, és ettől kezdve sohasem emelte föl a tekintetét. A történetet ezzel be is fejezhetném, de félek, hogy a pesszimizmus vádjával illetnének egyesek. Akkor viszont hazudnék, ha azt állítanám, hogy Jenő vett egy üveg Creolát, és szürke könyvelőből ismét barna lovaggá varázsolva magát, mégiscsak elnyerte Vicuka szívét. Az optl mista befejezés érdekében annyit tehetek csupán, hogy előre ugorva két teljes évet, ráadás ként elmesélem, hogy a fitos orrú gépírónőt Gedő Tóni vette feleségül, akiből sok hónapi néma szenvedés után egy esős őszi délutánon kibugy- gyant a panasz. Elzokogta Jenőnek, hogy Vica mellett pokol az élete, mos, főz, yasal, pillanatnyi szabad ideje sincs. Keservesen megbánta már, hogy egy feszes pulóvernek bedőlve, ilyen fecsegő, üres nőszemélyt vett feleségül. Gerlice Jenőt a vallomás tökéletesen megnyugtatta. Ismét precízen kontírozza a vállalat összes kontírozni valóját, és lelkében éppen olyan rend honolt, mint a gondjaira bízott számlák között. Békés Dezső 1 meséli és a visszaemlékezéstől most is elborul a tekintete. — Apám napszámos volt és hét gyereket kellett eltartania. Még a hat, elemit is keserves körülmények között tudtuk csak elvégezni. Arról pedig, hogy ennél tovább jussunk, szó sem lehetett. Hiába voltam jó tanuló. Valamiből élni kellett, így aztán a hatodik osztály elvégzése után elmentem a Gyufagyárba segédmunkásnak. Hasonló helyzetben voltak a testvéreim is. A gyerekkori küzdelmes éveket nyugodt, gondtalan élet váltotta fel a Máté családban. De Máté Balázs nem tudja egykönnyen elfelejteni a régi, rosszízű emlékeket. Megítélése szerint az új társadalmi rend adta jogokat és lehetőségeket csakis becsületes, jó munkával lehet és kell is viszonozni. A jó munka fogalma pedig szorosan összefügg a fejlődéssel, az állandó továbbképzéssel. Ezért határozta el, hogy ősszel beiratkozik még a szakmunkásképző tanfolyamra is. Törekvését az üzem vezetősége mindenben támogatja. Mint Nagy Gyula személyzeti vezető mondta: „Kiváló dolgozó, többször részesült igazgatói jutalomban, a jövőben pedig gyarapodó tudásának megfelelően mind jelentősebb feladatokkal kívánják megbízni.” Számítanak rá, és ő is a bizalomra lelkiismeretes munkával, szorgalmas tanulással válaszol. Ahogy tréfásan mondta, igazán semmi oka nem lehet a panaszra, hiszen az iskolai évad alatt felesége is elnézőbb az otthoni munkamegosztást illetően. Édesapja pedig egyenesen büszke arra, hogy a fia nálánál jóval többre vitte. — A fiam hét, a lányom hat éves. Az én életem egyenesbe fordult és most egyedüli vágyam, hogy a gyerekeim tanult emberek legyenek — bizakodik. Ez már olyan vágy, melynek örömeit még csak fokozza az a tudat, hogy beteljesülésének semmi akadálya sincs... V. Zs, Az érsekcsanádi révnél felszállunk a kompra, átevezünk a jó öreg Dana ágán, s máris egy csendes, vadregényes kis világba cseppenünk: Veránka szigetére. Itt áll a Bajai Járási Tanács tetszetős üdülője, amely — a múlt évi és gyi Állaim uazuu- ság dolgozói gyűjtenek friss erőt a további munkához. Egy üdülő, az erőgyűjtésnek egy „szigete” az országban levő sok közül, ahol a gyakorlatban ölt testet a dolgozó ember alkotmány biztosította joga a pihenéshez. idei bővítése, korszerűsítése után jelenleg egy-két hetes váltásokban — 31 személynek biztosítja egész évi munkája után a megérdemelt, nyugodt pihenést. Közelében öt — egyenként négy személyes — víkendházikóban pedig a Hosszúhe-
