Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-16 / 191. szám
XVIII. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM Ara 60 fillér AUGUSZTUS 16, PÉNTEK „Afrikai” ülésszaka lesz az ENSZ közgyűlésének MOSZKVA (MTI) Ben Bella algériai miniszter- elnök nemrég Dakarban kijelentette, hogy az ENSZ-közgyillésének ősszel „afrikai” ülésszaka lesz, mert az afrikai államok vezetőinek többsége készen áll, hogy „a leghatározottabban kifejezésre juttassa szembehelyezkedését a kolonia- lizmussal”. Az Izvesztyija algériai tudósítója közli, hogy az algériai miniszterelnök szerint több afrikai államfő — Nasszer, Nye- rere, Modibo Keita és Burgiba — részt akar venni az ENSZ- közgyűlésének soron következő ülésszakán s valószínűleg Nkru- mah ghanai elnök is csatlakozik hozzájuk. Az afrikai vezetők részvétele a közgyűlés ülésszakán új erőt önt majd a faji megkülönböztetés ellen harcoló amerikai négerekbe is — állapítja meg a szovjet újságíró. Sok helyen munkával köszöntik augusztus 20*át Ünnepi késsiiíődés tnegyesxerle Bontjuk a napi postát, és közötte az alkotmánynapi rendezvényekre, ünnepségekre szóló kilenc meghívót. Tegnap hat, tegnapelőtt hét, s az azelőtti napokban még több érkezett. Megannyiban ott a kívánság: vegyen részt a sajtó képviselője az ünnepségen, mert programjuk ezt és ezt ígéri, érdemes lenne számot adni róla az ünnep után. A meghívások csak egy töredékének van módunk eleget tenni, s ezt nem is mulasztjuk el. Addig is ejtsünk azonban néhány szót az ünnepi készülődés tartalmáról. Budapestről, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autó- közlekedési Tanintézetéből érkezett meghívó például így hangzik: „A dunavecsei Új Elet Tsz és a KPM Autóközlekedési Tanintézet dolgozói augusztus 19-én egész napos munkás—paraszt találkozót rendeznek Du- navecsén, amelyre szeretettel meghívjuk a lap képviselőjét. Séta a lila réten A Szinnyei-Merse képek tág- frisseségü, idilli hangulatát idézi a rét. A lila mezei virágok hódító látványa és kápráztató illata valósággal a népdalok üde melódiájával zsongja tele az ember érzékeit. És mindez négyszáz holdon. Távolról idelátszik a szinte már kékbe játszó tiszai védtöltés. Ezt a látszólag időtlen szépséget korszerű rangra emeli a réten keresztülhaladó, kék színű műanyagból készült Mannes- mann-csövek vezetéke. A jelképek, a hangulatok egyszerre mai jelentést kapnak. Dibusz Imrével, a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz főmezőgazdászával térdig gázolunk a vastag szálú fűben. Nadrágunkon ott marad a virágpor nyoma. S közben számolunk: mit jelent a szövetkezetnek a 400 holdas legelő öntözése. Nem keveset. Az első kaszálás holdanként 13 mázsa szénatermést adott —, de minden bizonnyal a sarjú is tíz mázsás átlaggal fizet. Öntözés nélkül nem is gondolhatnának sarjára, s az „anyatermés” mennyisége sem közelítené meg a mostanit... Hát persze, gondoltam magamban, könnyű a szövetkezetnek, közel a Tisza. Csak ki kell venni a vizet. A főmezö- gazdász aztán hamarosan meggyőz, hogy ez nem is olyan egyszerű. Vagy legalábbis a kezdet nem volt könnyű. Ö már tavaly is akarta, de nem volt gép és cső. Egy évvel ezelőtt kapták meg a TL—M 2500-as nagy szivattyút, meg a 700 méter hosszú csővezetéket. Szórófejek nélkül. Mihez kezdjenek? — töprengtek. A többi öntözött területről elhozni a szórófejeket — nem gazdaságos. A megoldás ötletét aztán maga a valóság sugallta. Minthogy a rét nem tükörsima, kisebb- nagyobb lankák hullámzanak á rajta, Kolumbusz tojásként pattant fel a szövetkezetiek előtt: a kiemelkedő helyekre vigyék a csövet, s ott a végét egyszerűen hagyják nyitva. A kiömlő víz aztán elfolyik a lapályosabb részekre is. Épp a cső végéhez érünk. A fű között halkan csörgedezik a víz, olyan természetes surrogás- sal, mintha hegyi patak volna. Aztán előkerül a szövetkezet öntöző szakmunkása, Beviz István is. Félmeztelenül, klottga- tyában és gumicsizmában. Éjjel-nappal itt tartózkodik. A csöveket négy óránként kell átszerelni, közben pihen. A tsz nemsokára megépíti részére a kis kunyhót is, ahol rossz idő esetén meghúzódhat. Szitakötő száll a lila rét felett, mintha a csend motorja hajtaná. Alatta pedig messzire elterül a jó Tisza-víz áldásától gazdagodó kaszáló, p érjék és virágok igézetében. Hatvani Dániel A találkozón tanintézetünk részéről a javítóműhely szocialista brigádjának tagjai, valamint azok a dolgozók vesznek részt, akik a tsz-patronáló munkában jelentős eredményeket érlek el.” A budapesti Franklin Nyomda munkásai a sóit-járáspusztai Egyetértés Tsz gazdáival, a tiszakécskei tsz-ek a Vörös Csillag Traktorgyár, illetve a Szolnoki Járműjavító Vállalat munkásaival adtak egymásnak találkozót, s ki győzné felsorolni, hogy hány helyen köszöntik még az alkotmány ünnepét a munkás—paraszt szövetség jegyében. A Fajszra, Hajósra, Garára, Kiskunhalasra, Tassra és még számos helyre hívó levelek az új létesítmények — kultúrhá- zak, törpevízmű, mozi stb. — avatása feletti örömöt kínálják megosztásra az egész megye lakosságával. Számos meghívó kiemelt ünnepségek szervezéséről ad hírt. A tízmillió forintos beruházással épült tiszakécskei művelődési ház avatásán részt vesz Glied Károly, a megyei pártbizottság titkára, és Liptai Ervin, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője. Kiskun- majsára Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhelyette- se és Fekete József minisztériumi osztályvezető látogat. Kiskunfélegyházán Molnár Endre, Soltvadkerten Rausz András, Garán Náfrádi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának kiküldöttei, Kiskunhalason dr. Kovács Tibor, a Miniszter- tanács Tanácsszervek Főosztályának helyettes vezetője lesz az ünnepség szónoka. Ám a meghívók között híradás érkezett arról is, hogy több helyen munkával köszöntik augusztus 20-át. Gazdag például Lakitelek ünnepi prog ramja is. A moziban rendezendő nagygyűlésen kívül — ahol Tompa Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese mond ünn '- pi beszédet — motoros ügyességi és íjászversenyt rendeznek. De a tsz KISZ-fiataljai — a községi vezetőkkel egyetértésben — munkával ünnepelnek, mert a szövetkezet lemaradt a mezőgazdasági munkákban. A megyeszékhely ünnepi készülődéséről hírt adtunk már. Itt az 1945-ben született fiatalok felnőtté, teljes jogú állampolgárrá avatásának jegyében zajlik le az ünnep. — Csak a 20-i esti tűzijátékot felejtettük ki a programból — figyelmez tettek bennünket. Az elmondottakból is kitűnik, sokféle keretet kapnak az augusztus 20-i ünnepségek. Egy azonban bizonyos: legyen az munkás—paraszt találkozó, új létesítmény-avatás, vagy éppen az ifjak felnőtté nyilvánítása — megannyiból az alkotmányunk szelleme tükröződik, s a neves évforduló jegyében zajlik le. Hajó^ltafó csatorna épül Tass határában Tasstól pár kilométerrel — északnyugatra, a Petőfi Tsz területén, fél tucatnyi óriási földkotró gép, s ugyanennyi — tolólappal felszerelt — Sz—100-as ütött tanyát. A budapesti Vízműépítő Vállalat gépei gyors ütemben, Beviz István öntözőszakmunkás átszereli a csővezetéket. v Sándor felvétele.) éjjel-nappal ássák a 60 méter széles, s öt-hat méter mély csatornát. A kiskunsági öntözőrendszer létrehozása vette kezdetét. A Dunából kiágazó új csatorna az úgynevezett Bak-ér — a folyam hajdani medrének — nyomvonalát követve folytatódik majd a Kígyós-érben, s innen délnek fordulva és Üjsolt mellett elhaladva, Akasztó alatt torkollik a Dunavölgyi Főcsatornába. Az új öntözőrendszer kivitelezése 51 millió forint beruházást igényel, s elkészülte után a környező közös gazdaságok területén 34 ezer hold válik öntözhetővé. A kiskunsági öntözőrendszer egyébként része lesz majd a 746 millió forintba kerülő teljes dunai öntözőrendszernek, amely mintegy 60 ezer hold mesterséges csapadékkal való ellátását teszi lehetővé a Duna—Tisza köze aszály sújtotta területein. (Ugyancsak része ennek a gigantikus vállalkozásnak a közeljövőben elkészülő kalocsai „öntözőfürt” is.) A már épülő új csatorna hátán — szélességénél fogva — •nőd lesz a hajózásra is. Az öntözésen kívül tehát a szállításban is nagy segítséget nyújt az ország előreláthatólag legszélesebb csatornája. Reflektorfényben Van az építőipar dolgozóinak munkája. Érthető, hisz tőlük függ, hogy határidőre elkészülnek-e a gyárak, ütemek, szociális épületek, iskolák, óvodák, kultúrházak, s egyéb gazdasági épületek. Ha figyelembe vesszük a rendkívüli tél okozta, több mint öthetes termelési kiesést, a szak- emberhiányt, az itt-ott jelentkező, átmeneti anyagproblémákat, láthatjuk, hogy a több mint 40 milliós lemaradás pótlása nem könnyű dolog. Fokozott helytállást, szorgalmat, felelősséget, s áldozatot követel az építőipar dolgozóitól. A meglehetősen nagy teher komoly helytállást igényel a vezetőktől és a munkásoktól egyaránt. Csak így lehetséges az építkezéssel kapcsolatos igények jelentős részének eleget tenni, csak ezáltal tarthat lépést az építőipar a többi iparágakkal. Alapos előzetes felmérés alapján kormányunk engedélyezte, hogy október végéig nyolc vasárnapon dolgozhatnak az építők. Ennek szükségességét felismerve, önkéntes elhatározás alapján, a munkások százai vállalják a nyújtott műszakot és a vasárnapi munkát. E tekintetben példát mutatnak a kommunisták, a szocialista címért küzdő brigádok, a törzsgárda tagjai, a legöntudatosabb KISZ- fiatalok. Ök nem idegenkednek attól, hogy átmenetileg távolabb kell dolgozniuk otthonuktól. Bármilyen jelentősek is az építőipari vezetők és munkások erőfeszítései, egymaguk a feladatot nem tudják megoldani. Több félig abbahagyott létesítmény azért néptelen, mert nincs munkaerő. A kunszentmiklósi gimnáziumhoz nyolc kőművesre és tíz segédmunkásra volna szükség. Az izsáki strandfürdőnél, a szabadszállási lakóházépítkezésnél, a kalocsai kórháznál huszonnégy kőműves találná meg számítását, jelentkező azonban nincs. Sőt, egyik-másik brigád otthagyja régebbi munkahelyét, mert másutt — ugyanazért, vagy jóval kevesebb munkáért több pénzt kap. A Kecskeméti Konzervgyárban — egy kőműves egy hónapban 2100 forint értékű munkát végez, s ezért 1600 forintot kap Ugyanakkor az állami építőiparban 10—12, a Tatarozó Vállalatnál pedig 8—10 ezer forint az egy főre eső havi termelés. Hasonló aránytalanságok alakultak ki a KÖFA és a termelőszövetkezetekben működő építőbrigádoknál. Az itt dolgozó szakmunkásoknak döntő többsége nemrég még az állami vagy a tanácsi iparban dolgozott. Termelésük azonban jóval alatta maradt az állami építőiparénak. A pálmo- nostori tsz építőbrigád — hat kőműves és tizenkét segédmunkás — évi termelési értéke 480 ezer forint. Az állami építőiparban ezt az értéket négy kőművesnek kell megtermelnie. Mivel a létszámgondok megoldása meghaladja az építővállalatok erejét, illetékes állami szervek gondoskodtak arról, hogy a házilagos építőbrigádok közül többen segítsék ki az állami építőipart. Ezt megtehetik azoknak a gyáraknak, üzemeknek, termelőszövetkezeteknek vezetői is, ahol nagyobb építkezés folyik. Kizárólag ettől várni a problémák megoldását azonban nem lehet. A feladatok zömét az építőipar dolgozóinak kell elvégezni. Ennek sikeres megoldása érdekében nyilvános taggyűléseken, pártnapokon tárgyalják meg a legcélravezetőbb módszereket, az erők helyes elosztását, az anyagellátási problémák megoldását, úgyhogy az évi feladatok teljesítése közben előkészítsék a jövő évi még nagyobb tennivalók megoldását. V. K.
