Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-15 / 190. szám

1963. augusztus 15, csütörtök 5 oldal Mielőtt a kapuk megnyílnak... NEM HIÁNYZIK A VÁROS... As iskolának két élete van. Az egyik az a derűs, gyer- mekkacajtól, a tanítás és a ta­nulás zajától hangos, melyet évnyitástól a vizsgákig él. A másik élete a szünidőben kez­dődik. Ilyenkor a tanárok és diákok helyét a munkások, a tatarozás, a karbantartás, a kö­vetkező esztendőre való készü­lődés munkálatait végző dolgo­zók veszik át. Szeptember 2-án ismét meg­nyílnak a kapuk a kalocsai is­kolákban is. Addig azonban sok mindent el kell végezni. A vá­rosi tanács művelődési osztá­lyán elmondták, hogy egészen pontosan 820 ezer forintot for­dítanak az idén tatarozásra, karbantartásra, állagmegóvásra. Az ének-zenei általános iskola külső tatarozást kap, az 1-es és 2-es sz. iskolának újrafes- tik az ablakait, az ajtóit, fel­újítják az egész épületet. Tel­jes külső és belső felújítás fo­lyik az 1-es sz. óvodában, va­lamint a 6. számúban. Jelentősen tovább fejlő­dik a gyakorlati oktatást szol­gáló központi politechnikai mű­hely, amely felszereltsége tekin­tetében egyike a legkitűnőb­beknek. Az elmúlt év folyamán egész sor új gépet kapott: gya­lugépet, lemezvágót, fúró- és köszörűberendezést, körfűrészt. A fémmegmunkálást, a vasipari jellegű képzést ma már az ösz- szes kívánalmaknak megfele­lően nyújtja az intézmény, — amely az elmúlt esztendőben is közel 600 gyerek gyakorlati ok­tatását szolgálta. Emellett ter­mészetesen alapfelszereléssel lát­ják el a politechnikai oktatás jobbátétele céljából az egyes is­kolákat is. Az idén például az 1. sz. iskola kap ilyen fel­szerelést. Ez lehetővé teszi a lányok háztartási jellegű isme­reteinek elsajátítását és a fiúk alapvető ipari jellegű foglalkoz­tatását. A termelőszövetkezetek­kel is szoros kapcsolatuk van az iskoláknak. A mezőgazdasági jellegű foglalkoztatás elsősorban az iskola-termelőszövetkezetben és a kísérleti gazdaságban fo­lyik. Az Iszkra Tsz egyébként két ösztöndíjast is támogat a főiskolai tanulásban. Jelentős mozzanata az új esz­tendőre való előkészületnek a könyvtárak fejlesztése. A két legnagyobb kalocsai iskola 800— 800 kötetes ifjúsági könyvtárral rendelkezik, a két kisebb pedig 600 kötetes könyvtárat vall ma­gáénak. Iskolánként évi 4000 fo­rint értékű könyv beszerzésére van lehetőség. Az úttörőtáborok befejezés előtt állnak. A pajtások nagy részét megmozgatta a tábor, — mely az ország különböző ré­szein várta a pihenni, üdülni vágyókat. Jelenleg a bajai üdü­lőtáborban is vannak kalocsai diákok. Megindult a bukott és pótvizsgára készülődő diákok korrepetálása is. Minden iskola külön-külön megszervezte. Pon­tos menetrend szerint és sza­konként heti két alkalommal kapnak szakszerű eligazítást és támogatást, tanári segítséget a pótvizsgára készülődő diákok. A bukás egyébként eléggé ala­csony, az előző évekhez képest csökkenő arányú. Ma ni í't;' ugyan könnyed, nyári elfoglaltságot, összejöve­teleket kínál a kis- és nagydiá- koknak az úttörőház. meg a vá­rosi művelődési ház. Minden csütörtökön filmvetítésre gyüle­keznek a fiatalok a kultúrház- ba, pingpong, televízió, társas­játék szórakoztatja őket, de már megérkeztek, elosztásra várnak az első tankönyvszállítmányok és a gondos szülők egy része már most megvásárolta az év­kezdethez szükséges füzeteket. A nyár bőven ontja sugarait, de a diákok egyre többet gon­dolnak az iskolára, amely kita­tarozva, tisztán, barátságosan, gazdagabb felszereléssel várja őket Kalocsán is. Gyermeksírás és csitítgató hangok szűrődnek ki a bácsbo- kodi egészségház ablakán. Ag­gódó mamák várják, hogy meg­kezdődjék a gyermekszakorvosi rendelés. A havonként egy al­kalommal sorra kerülő vizsgála­tot dr. Meskó Béla, a bajai já­rás gyermekszakorvosa tartja, s míg előkészül a rendelésre, dr. Papp Józseffel, a fiatal körzeti orvossal beszélgetünk. — A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végeztem — mond­ja — és utána Bajára kerültem. Négy éve, saját kérésemre he­lyeztek Bácsbokodra, mivel — mindig is az volt a célom, hogy községi orvos leszek. Az ok sokkal bonyolultabb, összetettebb annál, semhogy ha­marjában megmagyarázni lehes­sen. Mert tény, hogy ennek a vállalásnak vannak előnyei. El­sősorban a lakás, aztán az, hogy felesége, aki matematika—fizi­ka szakos tanár, szintén itt ka­pott állást a községben és végre együtt lehetnek, nem utolsósor­ban pedig az anyagi megbecsü­lés nem csekély volta, hiszen abból került bútorokra, tv-re még egy Trabantra is ... — Ha ezt az oldalát nézzük a dolognak akkor sem lehet sem­mi okom a panaszra. De ettől függetlenül is szeretem a csen­desebb vidéki életet, az itteni embereket. Sokoldalú szakmai tudásra, nagy gyakorlatra pedig igazában csak itt, nem pedig az egy ágra specializált kórházi munkában lehet szert tenni. Ép­pen ezért szeretném, legalább a Cs. L. Tamási 4ron Kecském ?ten Januárban a Kecskeméti Katona József Színházban tartották Tamási Áron Boldog nyárfalevél című színpadi játékának ősbe­mutatóját. Most ismét Tamási bemutató tanúi lehetünk Kecske­méten. Az Országos rendezőiroda ugyanis új műsorral indul vi­déki körútra augusztus 20-a alkalmából, s az első előadást Kecs­keméten tartják 19-én este a főtéren felállított szabadtéri szín­padon. A kétrészes komédia-est címe: Ember tervez asszony végez. Két parasztkomédiát tartalmaz. Az elsőt Kárpáthy Gyula és Or- bók Endre írta, címe: Ami a nőknek a legdrágább. A második szerzője Tamási Áron. Címe: Amitől kábulnak a férfiak. Fősze­replők: Orsolya Erzsi, Balázs János, Elek Zsuzsa, Markovits Endre, Mészáros Joli és Szilágyi Lajos. Kecskeméti szempontból a műsor másik érdekessége, hogy a dramaturg és rendező Siklós Olga, a Kecskeméti Katona József Színház dramaturgja. bemutató Újabb az utat azzal a pár lóval, amely valamikor Veres Mihályé volt. Meg is járták a szép állatokkal a várost fél nap alatt. Amikor hazaértek, a gazda tréfásan megkérdezte, egy pohár borral a kezében: — Na, sógor, mivel tartozom? — Amennyit gondolsz, Miska — sunyított Varga, közben a a borért nyúlt. — Van, aki ötvenet ad, más annyit se. Ki, hogy bírja. Veres Mihály egy pillanat alatt elfehéredett a dühtől. — Van magának bőr a pofá­ján, sógor? Én tízforintos elő­legre dolgozom egész nap, maga meg a munkaegység mellé el­várná a pénzemet is? — Más is ad, sógor! — men­tegetőzött Varga. — Én is adok! — kapta fel a vasvillát. — Adok én, az is­tenit a rabló pofátoknak! A két sárga nyomban meg­ugrott. Ügy poroltak kifelé, hogy leszakították a kapu egyik szárnyát... Nem sokkal később újra a városban járt. Süldőket adott el. A jó vásár örömére betért a kocsmába. Itt, az „Aranyborjú­ban” ismerősökkel akadt össze, akik éppen kártyáztak. Egy ideig csak nézte a lapok forgá­sát, iszogatott közben, aztán he­lyet kért ő is. Bár tilos volt. mégis huszonegyeztek a belső kisteremben. Még hozzá egyre nagyobb tételben. A bankban fémpénzek hevertek állandóan, s yAidhasú bankóik mellett már a pirosak is megjelentek. Négyen játszottak. Három ta­nyasi, meg egy kupecféle ide­gen. S a szerencse kezdettől fogva határozottan Veres Miska mellé pártolt. Pedig a kupec mindent elkövetett, hogy meg­ússza a kiosztást. Megpróbált kis tételekben játszani, és csak akkor verte fel a bankot, ha úgy látta, biztos nyerő lapja van. Veres Mihály szerencséjével szemben azonban tehetetlennek bizonyult. Még huszonegynél is Veresé volt az elsőség. Ha vé­letlenül egy kört el is veszített, nyomban hármat nyert utána. A kupecnek végül már egyet­len fillérje se maradt. De visz- sza akarta nyerni, akármilyen áron. Nem törődött azzal, hogy szerencsétlen lapforgása van, végső döntésre szánta magát: — Ha veszítek, hadd veszít­sek mindent! — mondta verí- tékezve. — Kint van a lovam az udvaron, nem kelt el a vá­sárban. Azt teszem fel a bank ellenében. — Elfogadom — vetette oda Veres Mihály. Ászt kapott a kupec, s arra még egy lapot kért. Óvatosan csúsztatta fel a kártyát a másik mögül, milliméterenként. Resz­ketett a keze, elsápadt. Sokáig gondolkozott, míg végre ki- nyögte; — Adjon még egyet! Veres Mihály derűsen csúsz­tatta oda a kért kártyalapot. Látszott az arcán, eszébe sem jut, hogy ő itt még veszíthet is. — Huszonhárom! — dobta le a kupec a kártyát, s felugrott az asztaltól. — Akkor van egy lovam! — jelentette ki Veres határozot­tan. — Az átírást én fizetem, meg az áldomást is... Még aznap hazatért a lóval, meg a pénznyereséggel. Bekö­tötte az istállóba az ingyen lo­vat, kialudta magát, és har­madnapra a kovács segítségé­vel két ócska szekérből össze­pofozott egy használhatót. Attól kezdve fuvart vállalt, járta a vásárokat, fütyült a termelőszö­vetkezetre. Sőt. mi több, feb­ruár elején elhatározta, hogy háztáji földjén kertészetet léte­sít és saját szekerével hordja a primőrárut a piacra... „ Az agronómus érkezését kö­vető napon éppen kint szorgal- maskodott kertészetében, meleg­ágyai között. Hörcsög-Budai — aki gyakori ivócimborája volt — vitte a hírt a nagy esemény­ről. — Hallotta, szomszéd? Meg­jött tegnap az új agronómus! — közölte fontoskodva, s kíván­csian várta, hogy eljutott-e már idáig az erdőben esett tegnapi kalandjáról a hír. — Én már találkoztam vele — folytatta hadarva. — Kaci­fántos egy ember lesz, a fene a bokáját. Ma reggel oda ment ki először a téesz kertészetébe, ahol kínlódnak vagy hárman. gyermek- és nőgyógyászati szak­orvosi vizsgát megszerezni. Eh­hez viszont legalább kétéves kórházi gyakorlat kellene. Sokat töröm a fejem, hogy tudnám megoldani. Egyelőre a marxiz­mus—leninizmus esti egyetemé­re járok, most végeztem az I. évfolyamot. zsef külön patronálja a Szalvai Tsz-t. Véleménye szerint a tej­kezelés nem mindenütt felel meg a követelményeknek, a tsz- tagok pedig sok esetben vona­kodnak a röntgen és különféle egészségügyi vizsgálatoktól. Pe­dig saját érdekük kívánja meg ezt... ■■ ■■ Dr. Meskó Béla, a bajai járás gyermekszakorvosa és dr. Papp ózsef körzeti orvos vizsgálat közben. Péter Lászlóval együtt ketten vannak orvosok a községben és javarészben nekik köszönhető, hogy csökkent a csecsemőhalan­dóság, elenyésző számban for­dul elő fertőző megbetegedés, a lakosság egészségügyi helyzete jónak mondható. Az üzemek­ben, tsz-ekben rendszeresen tar­tanak előadásokat, elsősegély- nyújtó tanfolyamokat, Papp Jó­Végre megszólalt Veres Mi­hály: — Csak hárman vannak? Budai szétnézett, hogy nincs-e valaki a közelben, aztán bizal­masan közölte: — Nem mennek az emberek dolgozni. Mindenki azt mondja: azzal lehet megbuktatni a téeszt, ha nem veszik fel a munkát. Nemcsak nálunk van baj! Az este hallgattam a kinti rádiót, tisztán lehetett fogni. Azt mond­ja, az egész országban hiba van a téeszekkel. A kormány már kapkod, azt se tudja, mit csináljon, mert nem veszik fel a munkát. Ez a hatvanegyes esztendő beteszi nekik az ajtót. Veres Mihály gyanakodva kérdezett: — Azt ők honnan tudják oda- kintről, mikor még én se isme­rem. hogy mi a helyzet a szom­széd megyében? Budai jelentőségteljesen mondta: — Van azoknak emberük mindenütt. Még a magas hiva­talokban is. A házból Veres Mihály fia került elő. Szép szál gyerek volt, az apjánál fél fejjel ma­gasabbra nőtt. — Na, politizálnak, megbuk­tatják a téeszt megint? — kér­dezte gúnyosan a két embertől, miközben a kamra lakatjával babrált. CFolytatjukj A két orvos célja a még fenn- . álló nehézségek megszüntetése és óhajuk a tervbe vett törpe- vízműhálózat bevezetésével a község jó ivóvízzel való ellátá­sa. Szorgalmasan, s ha kell az előírt időn túl is dolgoznak. De vajon mivel tölti el egy körzeti orvos a szabad idejét? — Olvasunk, beszélgetünk — válaszol Papp József — vagy Bajára járunk színházba, hang­versenyekre és ha tehetem szí­vesen nézek körül külföldön is. Már voltam Moszkvában, az NDK-ban és Csehszlovákiában, talán az idén is sikerül eljut­nom valahová. Gyakran járok moziba is. Nem, egyáltalán nem hiányzik a város. Jól érzem ma­gam és végleg itt is szeretnék maradni... V. Zs. Nem az iskolának... Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — tartja a la­tin eredetű közmondás. Ez jut az ember eszébe, amikor a kis­kunfélegyházi járási, városi pártbizottság beszámolóját ol­vassa a felnőttoktatás eredmé­nyeiről. Kiskunfélegyházán ugyanis az általános iskolai felnőttoktatást kísérletképpen összekapcsolták a mezőgazdasági szakmunkás- képzéssel. S az eredmény: lát­va, hogy közvetlen hasznuk van a tanulásból, a mezőgazda- sági dolgozók egyre nagyobb számban jelentkeztek a dolgo­zók általános iskolájába. 1961- től 63-ig kétszeresére nőtt az általános iskolába jelentkező felnőttek száma, s a járásban levő osztályok tanulóinak 59,4 százaléka tsz- és tszcs-tag.

Next

/
Thumbnails
Contents