Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-13 / 162. szám
r R. Oldal IMS. 'július IS, szomSal A szölagyiimölcs itthon és külföldön A közelmúltban a Mező- gazdasági Könyvkiadó gondozásában jelent meg Tompa Béla: A szőlőgyümölcs itthon és a nagyvilágban című könyve. Megyénk szőlészei örömmel üdvözlik a nagy sikerű, máris a második kiadás előtt álló szakkönyvet. A szerző 242 oldalon három nagy fejezetben tárgyalja a szőlőgyümölcs fogyasztását, világpiaci forgalmát, a hazai szőlőtermesztés főbb közgazdasági és üzemgazdasági kérdéseit, végül pedig összegezi a levont következtetéseket. A táblázatokba sűrített számos adat, a szemléltetően megszerkesztett sok-sok grafikon csak növeli a könyv színvonalát, s mindenki számára érthetővé teszi a szöveges rész tudományos, közgazdasági fejtegetéseit. A könyv megjelenése nyeresége a napjainkban folyó országos szőlőtelepítés ügyének. Éppen a hazai szőlőtermesztés legmostohább területét, a csemegeszőlő-termesztést emeli illő rangra. A szerző megállapítja, hogy a szőlőgyümölcs iránti igény világszerte növekszik, erősebben mint a friss gyümölcstermesztés iránt általában. A közkedveltség oka előnyös étrendi hatása, a szőlő gyógyhatású és ízletes táplálék. Egy személy optimális évi gyümölcsfogyasztása 110 kilogramm, ebből 10—25 százalék friss szőlő. Jelenleg hazánk egy-egy lakosára 4 kilogramm szőlőfogyasztás jut, holott 11 kilogramm az „alapnorma”. E szerint hazánkban 96 ezer katasztrális hold csemege és étkezési szőlőterület elégítené ki a feltételezett szükségletet. Megtudjuk a könyvből, hogy legnagyobb a személyenkénti szőlőfogyasztás Törökországban: 50 kilogramm. Hazánkban a szőlőfogyasztás emelkedik, bár a csemegeszőlő termesztésének mai szintjén csak esetleges jellegű. I gén érdekes és számunk- 1 ra tanulságos adatokat szolgáltat a szőlő világpiaci forgalma című fejezet. A világ szőlőterülete 1959-ben 9,5 millió hektár. A bortermelés a század elejétől másfél-kétszeresére nőtt. A világ összes szőlőtermelésének 9,2 százaléka étkezési szőlőként kerül felhasználásra. A borkereskedelem 80 éve hanyatlik és előtérbe lépett a szőlőgyümölcs jelentősége. Míg a bor az italok fogyasztásának sorrendjében az utolsó, addig a szőlő a gyümölcsfogyasztáson belül a negyedik helyen van, de a fogyasztás növekedésében a narancsfélék után a második helyet foglalja el. A csemegeszőlő-termelés fejlődésének sorrendjében első Olaszország, ahol a csemegeszőlő-termelés a bortermeléssel egy szinten halad. Az exportot tekintve hazánk szőlőexportja a kelet-európai államok között mennyiségben az utolsó helyet foglalja el. A legnagyobb szőlőimportálóink a fejlett iparral rendelkező nyugati és északi államok: a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Kanada, Egyesült Államok. — Meglepő, hogy a Német Szövetségi Köztársaság egymaga több szőlőt importál, mint a világ összes államai együttvéve. Németország Európa legfontosabb szőlőpiaca, erős versengés folyik érte. Hazánk a német importban az ötödik helyen van. A szállítmányok fele Izsáki Sárfehér, a másik fele Saszla. Tíz évvel ezelőtt még nem szállítottunk Nyugat-Németországba. A Magyarország étkezési szőlőkivitele című fejezet rávilágít arra, hogy az északi, nyugati államok igényének 6,5 százalékát hazánk adta. Még nem értük el a második világháború előtti exportszintet. A kivitt szőlő 63 százaléka a szocialista országokba, 37 százaléka a tőkés piacokra kerül. A kivitelhez felesleget kell termelni. Jelenleg borszőlőt fogyasztunk, a csemegeszőlő-fogyasztás elenyésző. — Elsősorban tehát a belső szükségletet kell kielégítenünk. A világ szőlőterülete évi 2 százalékkal nő, náluk azonban az 1951—56-os évek között az ismert gazdaságpolitikai okok miatt 16 százalékkal csökkent. Napjainkban fellendülését látjuk a nagyüzemi szőlőtelepítéseknek. A második világháború előtt a szőlőtermés 6,4 százaléka értékesült gyümölcsként, a háború után átlagosan 12,5 százalék. Heves, Bács-Kiskun, Zala és Pest megyében van az összes szőlőterület 53 százaléka, a csemegeszőlőnek 68,1 százaléka. Megyénkben az összes csemegeszőlőterület 1622 katasztrális hold, erősen vegyes fajtájú. Számunkra sokatmondó és a termelők véleményével megegyezik a mennyiség és az érték összefüggése című fejezet fejtegetése. A csemegeszőlő területe erősen reagál az árszint alakulására. 1937-ig 64—83 százalékkal volt magasabb a csemegeszőlő ára az étkezési szőlőnél. A jelenlegi árszint mellett nincs megoldva a termelési biztonság. Nálunk a csemege- szőlő nem emeli kellően a termelési értéket. Csak úgy várhatjuk hazánkban a termelés fellendülését, ha a csemegeszőlő árszintjét évjárattól, körzetektől függően alakítjuk ki, hogy az serkentőleg hasson a termelésre. Tiszta jövedelem és termésbiztonság tekintetében fontos szerepük van az edzett, bőtermő, kettős felhasználású csemege- és borszőlőfajtáknak. A könyv foglalkozik a beruházási ráfordítások alakulásával, homokon és hegyvidéken. Leírja a Duna—Tisza közi és Gyöngyös vidéki termelési körzetek környezeti és közgazda- sági viszonyait, végül a szerző ismerteti négy állami gazdaság étkezési szőlő termelését. Az összegezés, következés cím alatt tömören summázza a könyvben tárgyaltakat. A csemegeszőlő- fajták gyors elszaporítása jó úton halad. A szőlészeti kutató- intézet homoki osztályáról évről évre több kiváló fajtájú, jó ^minőségű szaporítóanyag kerül 1 a termelésbe. Nagy buzgalommal végzi a szaporítást a Helvéciái Állami Gazdaság. C lőbb-utóbb meghozza gyü- mölcsét e közös erőfeszítés, néhány év múlva számíthatunk csemegeszőlő-termeszté sünk nagyarányú fellendülésére HORVÁTH SÁNDOR Az otthontól távol Tanulságos példa sasülőknek E szomorú példa B. Klára esetét tárja elénk tanulságként. Tizenhat éves volt, amikor szüleinek engedélyével Budapestre ment dolgozni. Szakképzettséget nem szerzett, a mezőgazdasági munkát lebecsülte. A városban albérletben lakott egy nála idősebb — ahogy utóbb kiderült —, erkölcsileg kifogásolható magatartásé nővel. Nőismerőse elvitte társaságba, bemutatta férfi ismerőseinek. A társaság egyik idősebb korú férfi tagja „felkarolta” a lányt és állást is ígért neki. Találkát beszéltek meg, kapcsolat alakult ki közöttük. Rendszeresen feljárt a „jóindulatú” férfi lakására. Az ismerős ruhákat vásárolt, pénzt adott az albérlet kifizetésére, élelemre. Mikor már teljesen hatalmabába kerítette a tapasztalatlan lányt, arra vette rá, hogy mulatóhelyeken férfiakkal ismeretséget kössön, s azokat lopja meg. Ilyen módon B. Klára két hónap leforgása alatt sorozatosan bűncselekményeket követett el. Szüleit azzal vezette félre, hogy állásban van. A bírósági tárgyaláson őszintén beismert mindent, megbánta cselekményeit, rádöbbent azok súlyosságára és őszinte ígéretet tett, hogy megváltozik. A szülei végig sírták a tárgyalást, elismerték felelőtlenségüket, azt, hogy döntő mértékben okozói voltak gyermekük elzül- lésének. Nem ellenőrizték és fenntartás nélkül elhitték neki, hogy a 800—900 forintos keresetből már két-három hét alatt — létfenntartási költségei mellett is — drága ruhákat vásárolhatott magának. A megrázó tárgyalás úgy pergett le, mint tragikus példája a fiatalkori meggondolatlanságnak és a szülői felelőtlenségnek. Klára azóta intézetben van, de rendkívül sok munka vár nevelőire, hogy lefaragják azokat a káros hatásokat, amelyeket a „szabad élete” során szerzett. Minden remény megvan arra — a nevelői vélemények szerint is —, hogy megtisztulva, más életfelfogással felfegyverezve, becsületes, új életet kezdjen. Az intézet az elhelyezkedéséről és pártfogásáról is gondoskodik. Természetesen a felnőtt korú „segítőtársnak” sem kerülhették el a felelősségre vonást, ifjúság elleni bűntett miatt bíróság elé kerültek. Végezetül csak megismételhetjük: nagy felelősség terheli azokat a szülőket, akik gyermeküket kellő előkészítés, rokonság, lakás, munkahely nélkül engedik el távol az otthontól a bizonytalanságba. Jó közösség, otthon, megválogatott baráti kapcsolatok kellenek a fiataloknak, mert boldogulásuk, erkölcsi fejlődésük csak így biztosítható. Babay Imre, a fiatalkorúak megyei ügyésze. A szocialista demokratizmus jegyében Szótöbbséggel választják az új üzemi tanácstagokat Megyénk üzemeiben is teljes ütemben készítik elő a szak- szervezeti bizottságok az új üzemi tanácsok megválasztását. Júliusban és augusztusban tartják a termelési tanácskozásokat, ahol megvitatják az első fél év eredményeit és az év második felének feladatait. Ez alkalommal választják meg az új üzemi tanácsokat is, melynek azt kell eredményeznie, hogy fokozottabban vonják be az üzemek dolgozóit a vállalatok gazdaságos irányításába, a termelés társadalmi ellenőrzésébe. Az üzemi demokrácia kiszélesedését jelenti, hogy az üzemi tanácsokat a termelő üzemek dolgozói összességének bevonásával választják. A legutóbbi választások idején az üzemi tanácstagok kétharmadát még a szakszervezet hivatalból delegálta, most valamennyi nácstagot demokratikusan, szótöbbséggel választják. Mint Nádasdi Ferenc elvtárs, a Vasas Szakszervezet megyei elnöke is tájékoztatott bennünket. a most megjelent határozat szerint csak akkor tekinthető megválasztottnak egy-egy tanácstag, ha a műhelyrész összdolgozói kétharmadának szavazatát megkapja. — Kevesebbet fecsegjen és tegye azt, amit parancsoltam? — komorult el Hazard. — Bizonyára mindenkinek van valami a zsebében. A hadnagy minden különösebb buzgóság nélkül fogott hozzá a tábornok parancsának végrehajtásához. Néhány perc múlva ezt jelentette: — A következőket találtam, sir: két doboz ananászkonzervet, két sonkás szendvicset, egy csomag süteményt. három tábla csokoládét, négy csomag cigarettát és egy üveg konyakot. — Hát igen, ez elég kevés. No, de semmi vész, azt hiszem, kihúzzuk vele. Nos, van már valami eredmény? — fordult a tábornok Queltchhez. — Egyelőre senki nem válaszol, sir. — Lehet, hogy valóban az antennával történt valami baj? ■— kérdezte Medows. — Aligha. Hisz a rádióállomások adásait sikerült fogni. — Fogjon csak, kérem, egyet közülük — kérte a professzor a rádiótechnikust. Queltch átkapcsolta vételre a készüléket* majd amikor párszor ide-oda csavarta a gombot, zenét fogott. — Valószínűleg japán zene — jegyezte meg Medows. — Queltch, hangversenyeket majd később hallgatunk — szólalt meg Hazard elégedetlenül. — Folytassa a munkáját. A rádiótechnikus ismét kopogtatni kezdte hívójelét, amikor pedig átállt vételre, a készülék hangszórójában halkan felhangzott a Morse-jel. — Végre! — szólalt meg Queltch megkönnyebbülten és zubbonyának ujjával megtörölte nedves homlokát. Most mindnyájan a készülék fölé hajoltak, feszült figyelemmel hallgatták, amint a rádiótechnikus szótagonként fordítja a Dixon tengernagy torpedórombolójáról Morse-ábécével leadott szöveget: „Vet-tük a-dá-su-kat... Ér-tettük... In-téz-ke-dünk. Le-gye- nek bát-rak... Omár.” — „Omár”: Dixon tengernagy hívójele — magyarázta Hazard. A tábornok láthatóan felvidult. Visszatért korábbi önbizalma. Míg az előbb még az a vágya támadt, hogy megossza Medows professzorral azt, amit a felrobbantott bombáról tudott, most már szó sem lehetett erről. „Hadititok az hadititok” — gondolta öntelten, majd utasította Queltchet, hogy jelentse Dixonnak, milyen helyzetbe kerültek. A tengernagy rádiósa igazolta Hazard tábornok rádiógramjá- nak vételét és közölte, hogy egy fél óra múlva ismét összeköttetést teremtenek egymással. Míg a következő rádióbeszélgetésre vártak, a tábornok elrendelte, hogy az. Old által számba vett élelem egyharma- dát osszák ki a „garnizonjánakV — A konyakot majd közvetlenül az óvóhely elhagyása előtt isszuk meg — kacsintott vidáman Medows professzor felé. ... öt perccel a kijelölt időpont előtt Queltch bekapcsolta az adóvevőt. — Menjen csak lassan végig az éteren — utasította Hazard a rádiótechnikust. — Kíváncsi vagyok, mi újság a nagyvilágban. Az a benyomásom, professzor, mintha már ősidők óta lennénk itt bezárva. A hangszóróból érthetetlen nyelvű szaggatott beszéd hallatszott. — Hát ezek kicsodák? —kérdezte a tábornok. — Megint a japánok? — Nem, kínaiak — felelte Medows. A beszédet zene váltotta fel, majd ismét beszélni kezdett valaki. — Franciák? — Igen, franciák. — Honnan? — Azt hiszem, Kambodzsából vagy Laoszból. — No, elég volt — rendelkezett Hazard. — Még aztán el- szalasztjuk „Omár”-t. Pontosan a kijelölt időpontban gyors, szaggatott és igen magas hangon megszólalt a torpedóromboló Morse-jele. — Queltch alig győzte jegyezni. Amikor pedig Hazard elolvasta Dixon rádiogramját, kiderült, hogy a tengernagy azt kérdi, sikerült-e lefényképezniük a „Big Joe” robbanásának televíziós közvetítését. Hazard utasította Queltch-et, hogy felelje a következeteket: felvételeket nem sikerült készíteniük, mivel a tv-kamera túlságosan hamar tönkrement. „Értettük — felelte a tengernagy. — Mindjárt egy új tv- kamerát függesztünk a sziget fölé, bekapcsolhatják a készüléküket.” — Rólunk egy szót sem szólt? — szólalt meg csalódottan Old. — Várjon, Eddy — legyintett Hazard elégedetlenül. Queltch, úgy látszik, még nem az egész szöveget kapta meg. — Ennyi volt az egész, sir — vakkantotta a rádiótechnikus mérgesen. — Hát ez furcsa... — vono- gatta vállát a tábornok és szórakozottan bekapcsolta a tv-t. Miközben arra várt, hogy bemelegedjenek a csövek, parancsot adott Queltchnek: — Kérdezze meg tőlük, érintkezésbe tudnak-e lépni a szomszédos szakasszal. A rádiótávíró aprókat kattogva ismét megszólalt. Hazard Medowshoz fordult: — Professzor, készítse elő a mérőműszerek által közölt adatokat. Még most is ugyanazt mutatják? — Még most is — felelte Medows. (Folytatjuk.) Ezúttal nem nagy létszámú, hanem cselekvőképes, rugalmas, rátermett embereket tömörítő üzemi tanácsokat hívnak életre. Eddig a nagyobb vállalatoknál 120 főbő álló tanácsok Is működtek, s ilyen helyeken a tanácsülés egyszerű összehívása is bonyodalmakat, nehézségeket okozott. A kecskeméti zománcipari üzemben az eddigi 35-tel szemben most 19 főt választanak. A kon7ervgvárban 65 tagú volt. most 31 tagú lesz az üzemi tanács. A termelésben élen járókat a legjobb szakembereket, a termelési problémákat jól Ismerő fizikai dolgozókat, brigádtagokat választanak elsősorban tanácstagnak. Szerepük, jelentőségük megnő. Nem merülhet ki abban, mint eddig sok helyen, hogy igazságot tegyenek a munkaruhák elosztásánál és „bólogassanak” például a nyereségrészesedés megállapításánál. Segíteniük kell egyrészt a tervgazdálkodás érvényesítését. a társadalmi tulajdon védelmét, a felelős vezetést, a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakozását. Kifejtik véleményüket az üzemi élet különböző kérdéseiben, sőt esetenként döntést is hoznak. Az újjáalakuló üzemi tanácsok maguk közül választják meg elnöküket és nyomban munkához látnak. (0
