Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

1963. július 10, szerda

3. oldal

AZ IGAZI JUTALOM

Korszerű magtisztító

Július elején Bulgáriából az Izsáki Állami Gazdaságba egy OV—10 típusú magtisztító gép érkezett. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet ide telepített minősítő állomása ezzel tisztítási kísérleteket és ellenőrző méréseket végez Botschner Jánosnak. az intézet mérnökének irányításával.

Az új típusú magtisztítóból eddig kettő van hazánkban. A gép szovjet tervezésű és a KGST határozata alapján gyártják Bulgáriában. A szerkezet az SZK-tfpusú kombájnok után főleg a kalászosok tisztítását végzi, de a rosták változtatásával rizshez, hüvelyesekhez, mákhoz és egyéb aprómagvakhoz is alkalmazható.

Újszerű és gazdaságos megoldás, hogy a gép légturbinája által keletkezett huzat következtében esetleg felkapott szemek sem vesznek kárba, hanem egy csatornán keresztül zsákba hullanak, amelyből ismét a gépbe jutnak.

A gép egyébként a sorozatgyártást követően a mintegy 3000 hold kalászos területtel rendelkező állami és közös gazdaságok komplex gépláncának fontos egysége lesz.

—o —r

Százezer forint értékű társadalmi munka

Jakabszállás ez évi községfejlesztési tervében 70 ezer forint értékű társadalmi munka szerepel. Ezzel szemben a társadalmi szervek és a község lakossága már az év első felében csaknem százezer forint értékű munkával segítették a közérdekű létesítmények létrehozását, illetve korszerűsítését.

A földutak javításánál például 76 ezer forinttal egyenértékű földkitermelési és egyen- getési munkát végeztek, a községi orvosi rendelő építéséhez 14 ezer forintot meghaladó földmunkával járultak hozzá, a sportpálya korszerűsítésére pedig közel 10 ezer forintnyi munkát áldoztak;

A legkiemelkedőbb mértékben a Hazafias Népfront tagjai, valamint a Haladás Tszcs gazdái és a gépállomás dolgozói vették ki részüket a valameny- nyiük érdekét szolgáló munkákból

Egyrészt a társadalmi változások etikai átalakulást hoztak, | felemelték a humánum mércéjét; másrészt az orvos egy pillanatra sem állhat meg, szakadatlanul lépést kell tartania a tudományos fejlődéssel, képeznie kell magát.

Közben ismét belép a főápolónő: Odakint felkészültek a vizitre.

Sajnálkozó mozdulattal búcsúzik. M^g egyszer gratulálok. Lélekben már a betegeinél van, s most elhangzik az a néhány szó, ami 37 éves pályájának, kitüntetésének, egész egyéniségének kulcsa:

— Köszönöm . i. Szívből köszönöm, nagyon jólesett az elismerés ... De ha odalépek egy ágyhoz és a beteg mosolyogva mondja, hogy: jobban vagyok — nekem az a legnagyobb öröm, az igazi jutalom.

MESTER LÁSZLÓ

Hz „álarcos” brigád

Mint az őserdőben a liánok, úgy kúszik a magasba a komló növényzete. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban több táblán termesztik ezt a sör- és gyógyáru-gyártásban egyaránt felhasználható kúszónövényt. Képünkön Tokaji Lajos traktoros a kis Holder erőgéphez kapcsolt permetlétartállyal halad a sorok között, nyomában pedig Scherer József és Sziegl János, a gazdaság növényvédő brigádjának tagjai a kártevők ellen bordói lével kevert Metasystox- szal permetezik az egyik 21 holdas táblát. Az átható illatú vegyszer felhőjében védőálarcban dolgoznak.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

Este a nrankáiotth-Mik an

A munkásotthon bejáratánál néhány fiatalember topog türelmetlenül.

— Meddig várjunk még Pista? — kiált fel az egyik az emeletre.

De az elkésett barát már jön is, kettesével véve a lépcsőfokokat. Haja vizesen fénylik, ingkabátját futtában gombolja. Moziba készül a társaság, sietni kell.

Pavelka Máténéval, az ÉM. Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat kecskeméti munkás- szállásának gondnokával járjuk a folyosókat. A legtöbb szoba üres. Néptelen a kultúrterem is. A meleg kikergette a lakókat a falak közül.

A nagyevő

— Jó étvágyat — köszönünk rá Urbán Gyulára a szoba nyitott ajtajából.

— Köszönöm, van — mutatja mosolyogva a rántottéval tele lábast.

— Talán nem Ízlett a vacsora?

— Ízlett az — ismeri el a jól megtermett legény —, csak hát olyan étvágyam van az utóbbi időben, hogy megenném a holnapi napot is. De kell az energia. A kőművesmunka sem könnyű és technikumba járok, sokat kell tanulnom.

Néhányan kíváncsian bekukkantanak a folyosóról. Rövidesen üldögélőkkel telnek meg az ágyak. Beszélgetünk.

Kovács Ferenc tetőfedő mellén vastag kötés. Baleset érte a napokban, most a betegszoba lakója. De különben is ritkán mozdul ki a szállodából. Takarékoskodik. Egy motorkerékpár az álma.

— Már az egyik kerékre való megvan, s ha összegyűlik a másikra való is, akkor megveszem a Pannóniát, hátamra kapom a harmonikámat éa meg

sem állok a Balatonig —mondja büszkén.

— Kislány nem kerül a hátsó ülésre?

— Ah, nem érdeklik ezt a nők — kottyant közbe egy pelyhes állú legény.

A tetőfedő elkomolyodik. Ki kell vágnia magát, de látszik rajta, hogy nem szívesen beszél ezekről a dolgokról. Sokáig latolgatja magában a mondatokat.

— Apám korán otthagyott bennünket, sok rosszat láttam otthon. Megnézem kivel állok szóba... Zavartan elhallgat, de mindnyájan értjük a ki nem mondott szavakat is.

Faluról jött

— Így helyes — bólint V. Bálint János, a sebtében összeverődött társaság legidősebb tagja. Mozgása, beszédmodora falun nőtt emberre vall. Tömzsi kezébe szinte odakívánkozik a kasza. A látszat nem csal. 1960 óta dolgozik az építőiparban. Akkor szervezték Jászszentlász- lón a termelőszövetkezeteket.

— János bácsi korában már nem egyszerű szakmát változtatni. Talán nem találta meg a számítását a közös gazdaságban?

Túl gyorsan válaszol, mint akinek már nagyon sokszor kellett indokolnia elhatározását, saját maga előtt is.

— Jó nekem itt. Biztos pénz, és otthon az Arany Homok Termelőszövetkezetben nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném. Gyengén gazdálkodnak.

— Azt is tudja, hogy miért?

— Hogyne tudnám. Rossz, homokos a föld, de nem ez a legnagyobb baj. Hogyis mondjam csak. Nálunk a rakodóknál is vannak olyanok, akik fogják a betongerendát, de nem emelik. A többi aztán erőlkölhet helyettük u inaszakadtálg, mégsem boldogul. Hát így van ez

valahogy az otthoniaknál is.

Aztán elmondja, hogy felesége a közösben dolgozik. Szokott segíteni neki ő is. Ha hazamegy hét végén, elbeszélget az otthoniakkal. Egyszer-más- szor még tanácsot is kérnek tőle. Tudják, hogy ismeri a földet, mint a tenyerét. De most még marad egyelőre a rakodás mellett, havi 1300-ért.

— Járnak-e színházba?

— Járunk hát — zengik kórusban. — A Susmus például nagyon tetszett.

— És hogyan állnak az olvasással?

Kényszeredett hallgatás a válasz. Pedig a statisztika szerint a 300 lakó közül 100 rendszeresen olvas. Ügy látszik azonban, hogy az én embereim nem ebben a százban vannak. Csak Urbán Gyula forgatja a könyveket. ö különben a KISZ- szervezet kultúrfelelőse és tagja a szállásbizottságnak is.

Önkormány sat

— Érdekes munkát végez a bizottságunk — veszi át a szót a gondnoknő. Az egyik fiatal munkásunk, rendszeresen részegen jár haza. Többször figyelmeztettük e miatt. Mos1 már a bizottság előtt kell fe lelnie magatartásáért. Közösen döntjük el, mit tegyünk neve lése érdekében. Egyszerű lenn eltávolítani az otthonból. De e a módszer nem célravezető, hí szén a következő szállásán folytatná az italozást.

_A folyosón egymás után fel tűnnek a hazaérkezők. Ajtó1 csapodnak, aztán lassan elcsen desedik a munkásszállás. A tű ző napon végzett munka sokat kivesz az emberekből. Korán kelnek, rövid az éjszaka. Ideje befejezni a beszélgetést.

Békés DezsC

Magas kitüntetés érte dr. Fodor Lászlót, a bajai városi tanács kórházának osztályvezető főorvosát. A Semmelweis évforduló alkalmából megyénkben egyedül ő kapta meg az idén a Kiváló orvos címet. A hírt nemcsak „szakmai berkekben”, orvostársai körében fogadták osztatlan elismeréssel. Szívből együtt örültek vele betegei is, a sok ezrek, akiknek 37 éves pályafutása alatt visszaadta az egészségét.

A délelőtti vizitre készülnek ; a belgyógyászaton. A főorvos szobájában eligazítás folyik. Illik ide a katonás „eligazítás” kifejezés. A különbség talán csak annyi, hogy itt csendes a szó, s barátságos, közvetlen — ahogy a kórtermekben megszokták. A főápolónő pontos, szűkszavú jelentést tesz, azután íveket terít az asztalra. A főorvos kérdez. Fehér haj koronázta magas homloka alól figyelmes szem tekint a beszélőre. Rövid válaszok. Azután megkezdődik a munka. Olajozottan. Mindenki tudja a kötelességét.

— Farizeuskodás volna azt mondani, hogy nem örülök a kitüntetésnek — mondja dr. Fodor László, amikor egyedül maradunk néhány percre. — De csak most látom, milyen igaz a gyakran frázisnak ható annyiszor elhangzott mondat: Ügy érzem, ezután még nagyobb kötelességet ró rám a magas elismerés, s újabb erőt ad.

Az orvosi hivatásról beszélgetünk. A 37 évből 17 itt telt el a bajai kórház belgyógyászati osztályának élén. 1946 szeptemberében nevezték ki. Ez a munka nem mutatós. Nem könnyű vele kitűnni. De dr. Fodor László főorvos nem is akart soha kitűnni. Mindig megtette, amit csak tehetett a betegekért.

Ahogy mondja, hatvan ágy lenne a „norma”. Ennyi beteget láthat el nyugodt munkakörülmények között egy belgyógyászati osztály szokásos létszámú személyzete. Az ő osztályán 108-an fekszenek, s emellett hozzátartoznak a járványosztály betegei is.

Ezenkívül egyéb kórházon kívüli elfoglaltsága is van. Tagja a döntőbizottságnak, s az alkoholelvonó bizottságnak. Az utóbbi különösen sok dolgot ad. Kiskunfélegyházától Kalocsáig jár a bírósági tárgyalásokra alkoholisták ügyében. „Sajnos, nem elég írásbeli véleményt adnom, ugyanazt el kell mondanom személyesen is a tárgyaláson.” Ez sok időt vesz igénybe.

— Már kértem, hogy tartsák meg itt Baján az ilyen természetű tárgyalásokat, nem magam miatt, hanem a munkám, a betegeim érdekében.

Néha előadásokat is tart. Egy idő óta, hogy megszaporodott a munkája a társadalmi bizottságokban, kevesebb ideje van rá. De a megyei orvosnapokon továbbra is rendszeresen előad.

El se zárkózhatna az elől, hogy gazdag tapasztalatait, következtetéseit, elgondolásait közrebocsássa.

Maga helyett gyakran mondja: az osztály, az osztályom. Nemcsak azonosulás ez munkatársaival, hanem annak a felelősségnek is a kifejezése, amelyet irántuk érez. A keze alatt dolgozó fiatal orvosoknak nem- csupán főnöke, nevelője is.

— Etikai magaslat, humánum kell ahhoz, hogy valaki jó orvos legyen — mondja, s ezek a szavak az ő szájából egyszerűen, természetesen, minden fellengzőség nélkül hatnak. — Tudós és jó orvos nem egészen ugyanaz. Néhány fiatal kollégán látom, hogy a pályaválasztásnál a tudományos érdeklődés döntött. Tiszteletre méltó ambíció. De meg kell szereznie hozzá az emberszeretet, a segíteni akarás érzését is, csak akkor lehet jó gyakorló orvos. És nagyon örülök, amikor látom bennük ezt az érzést kifejlődni.

Arról beszél, hogy az orvos munkája ma már össze sem hasonlítható azzal, amikor 37 évvel ezelőtt kezdte a pályáját.