Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-09 / 158. szám
1963. július 9, kedd S. oldal Az idén először Együtt készülnek a gazdasági és kulturális tervek a termelőszövetkezetekben Szurokmázolók A kiskunfélegyházi Lenin Tsz irodája főhadiszálláshoz hasonlatos ezekben a napokban. A földeken teljes erővel folyik az aratás, motoros küldöncök jönnek és mennek, Nagy Antal főagronómus elégedett arccal méri fel a helyzetet. — Ha így megy tovább, akkor az idén is biztosítva lesz a jövedelem, tagságunknak a tavalyi 27 forint helyett 28 forint munkaegységet fizethetünk. Az aratási munkák 80 százalékát gépesítettük. Fokozza a munkakedvet, hogy anyagi ösztönzésül minden munkaegység után 9,30 forint prémiumot fizetünk a legjobb dolgozóknak. Az idei év tehát jónak ígérkezik. A Földművelésügyi Minisztérium utasítása alapján július 15-ig el kell készíteni a jövő évi gazdasági előtervet is. A nagy munkában erre hogyan jutott idő? — Igen — terít elém egy számokkal sűrűn teleírt füzetet. — Már összeállítottuk a jövő évi vetésszerkezetet, és táblánként meghatároztuk a technológiai eljárásokat is. Tervbe vettük a konyhakertészet fejlesztését, zöldborsót 40 hold helyett 150 holdon, paradicsomot 50 holdon szeretnénk termeszteni. November 8-ra elkészül a korszerű, 100 férőhelyes tehénistálló, tbc-mentes állatállományról már most gondoskodtunk. Szó van arról, hogy palackozott csecsemőtejet is fogunk előállítani... Lelkesen magyaráz, látszik, szívén viseli a tsz sorsát. Csak akkor akad meg, amikor arról érdeklődöm, hogy a rendelet értelmében készítik-e a gazdasági tervezéssel összehangolt művelődési tervet is? Ezzel bizony nem ért rá eddig foglalkozni — ismeri be. — De talán a párttitkár többet tud mondani:.. Kutasz István* a tsz párttitkára őszintén bevallja, hogy idáig a sürgető gazdasági feladatok háttérbe szorították a kulturális tervezést. Meg hát „az ilyen irogatás nem is kenyere a gyakorlati embernek”. A népművelési körzeti megbízott, Tímár Máté pedagógus, végzett ugyan valamilyen felmérést, de hogy azok mire vonatkoznak — csak ő tudná megmondani. Ezek után a gyanútlan látogató teljes joggal hihetné, hogy a tsz vezetősége hadilábon áll a kulturális munkával. Holott szép eredményeket tudnak felmutatni, és elgondolásokban sincs hiány. Elhatározták, hogy kultúrteremnek megvásárolják a területi központjuk mellett levő Endre tanyát. Javult a kulturális alap felhasználása — ebből vagy pedig csak a rémület bénította meg végtagjait. Mégsem merte megmozdítani sem kezét, sem lábát... Pedig milyen veszélytelennek képzelte még nem is olyan régen ezt a robbanást! Személyesen vizsgálta meg a föld alatti óvóhely vastag betonfalait, és a két szakaszt elválasztó acélajtót. Minden rendben, kívül szilárdnak és alaposan kidolgozottnak látszott. A legszigorúbb ellenőr sem tudott volna semmibe sem belekötni. No, meg a mélység is olyan megfelelőnek tűnt, hogy semmi bajuk sem esne, ha történetesen a „Big Joe” robbanásának epicentruma alatt tartózkodnának. Mindaz, ami az imént történt, egyszerűen hihetetlen volt. Ügy látszik, hogy a robbanás ereje sokkal nagyobb volt, mint feltételezték ... Hazard tábornok, természetesen, nem volt olyan bátor ember, mint amilyennek látszani igyekezett, de gyávának sem lehetett tartani. Mégis az első pillanatokban teljesen megzavarodott. Még az a tudat sem vigasztalta eléggé, hogy még biztosítják az ösztöndíjasok, tsz- és üzemlátogatások, kirándulások költségét, és az idén 3600 forint értékben vásároltak könyveket. A tsz-ben egy központi és 4 vándorkönyvtár működik, és eredményesnek mondható a felnőttoktatás. — Ötéves beiskolázási tervet készítettünk — mondja Kutasz István. — A tsz-ben 578 tag dolgozik, ebből kétszáz 50 éven felüli. Egyetemet végzett 2, gimnáziumot 1, mezőgazda- sági technikumot 3, és VIII. általánost 65 dolgozó. 1965-ig minden évben 50—60 tsz-tag számára biztosítjuk az általános iskola elvégzéséhez szükséges feltételeket, az idén tanult 65 dolgozó. Évről évre rendszeresen megszervezzük a mezőgazdasági alapismereti tanfolyamokat, és talán sikerül indítani tsz-akadémiát is. A mezőgazda- sági technikum levelező tagozatára 16-an járnak, a nappali tagozaton ösztöndíjjal 8 fiatal tanul, és jövőre végez az állatorvosunk. Az idén 3 jelentkezőnek tudunk a mezőgazdasági technikum elvégzésére ösztöndíjat biztosítani. Ebből is látszik, hogy az iskoláztatás, a szakmunkásképzés a legfontosabb feladatok közé tartozik. Csak ez a terv- készítés szokatlan még. Persze csak a kezdet nehéz. Rövidesen felkeresi őket a városi népművelési felügyelő, és közösen megbeszélik a teendőket. A városi pártbizottság is ígért támogatást nemcsak a tervezéshez, hanem folyamatosan a végrehajtáshoz is. Így aztán, ha nehezen is indult, határidőre mégis elkészül a jövő évi fejlődés biztosítéka a művelődési terv. mindig él. Jóformán nem is kételkedett abban, hogy gyógyíthatatlan sugárbetegséget kapott. „Vajon mi lehet a többiekkel?...” — villant át pillanatra agyán egy kisebbfajta aggodalom. Most, amikor sorsa meg- pecsétlődött, a többiek már nem nagyon érdekelték. De miután az egyedülléttől megijedt, elhatározta, hogy mindenesetre megbizonyosodik, valóban csak 6 van itt elevenen eltemetve, vagy pedig még másvalaki is megmenekült. — Eddy! — hívta gyenge hangján adjutánsát. — Igen, sir — felelte alig hallhatóan Eddy Old hadnagy. — Él, Eddy? — Azt hiszem, sir.. s Hazard megpróbálta megmozdítani karját. Minden további nélkül sikerült. Ám ekkor váratlanul enyhe hányingert kezdett érezni, ami pedig, jól tudta, a sugárbetegség legbiztosabb jele. Persze azt is tudta, hogy a betegség nem jelentkezhetett ily hamar, hogy vannak fejlődésének bizonyos stádiumai, de e pillanatban mindezt elfelejtette. és az az érzése, hogy végTaláló szóval szurokmázolók- nak nevezte Hruscsov az SZKP Központi Bizottságának plénumán elhangzott záróbeszédében a szovjet művészet egyes képviselőit. Szurokmázolóknak azokkal szemben, akik a sematizmus korában egyeduralkodók voltak a művészetben, s akiket ma már szintén jellemző, elterjedt szóval lakkozóknak ismerünk. Az egyik éppen olyan hazug, sőt hazugabb szemlélet, mint a másik volt. Nem lenne azonban még mindig semmi baj, ha csak egyszerűen valamiféle túllendülésről lenne szó. Ha az örökös kötelező derűlátás után a hibák feltárásának becsületes szándéka láttatná most a valóságnál is sötétebben a művészekkel mai életünk egyes jelenségeit. (Egyébként a legrosszabbról is lehet írni olyan őszintén és igazul, ahogyan Szolzsenyicin írt a szovjet emberek szégyen- teljes meghurcoltatásáról; a leg- rosszabbakról is lehet filmet készíteni úgy, ahogyan Csuhraj mutatta be igaz felháborodással egy letűnt korszak torzulásait.) A fekete szemüveg azonban divat lett, ez a fő baj. Divat lett olyannyira, hogy szinte a Parnasszus kapubelépőjévé vált, a modernség próbakövévé, s ezzel alkalmat adott arra, hogy a kóklerek, szemfényvesztők, akarnokok tetszelegjenek az igazi művész, sőt a nagy és bátor egyéniség szerepében. Az optimizmusra kikiáltják, hogy sekélyes, a pesszimizmus pedig mélységet és tehetséget jelent a szurokmázolók és híveik szótárában. Hogy hova vezet ez az út, azt ma legjobban a filmművészetben példázza olyan tehetséges ember pályája, mint Makk Kőzete beteljesedett, teljesen eluralkodott rajta. Üjra közömbös lett számára minden. Többé semmiről sem kérdezte adjutánsát, ismét előbbi dermedtségébe zuhant visz- sza, és magatehetetlenül dőlt neki a szék támlájának. Ám rövidesen meghallotta, hogy az óvóhely túlsó végében valaki halkan káromkodik. Ügy látszik, Eddy Óidon kívül még másvalaki is van itt. — Gyújtson meg már valamit, Sam — hallotta most Medows tompa hangját. Tehát az öreg professzor is él. Az óvóhely túlsó végéből hallatszó káromkodásból pedig Sam Queltchre ismert. Valami ládákkal zörög ott. Nyilván az akkumulátorokat keresi. A felgyulladó villanyfény oly vakítónak tűnt, hogy Hazard akaratlanul összerezzent és behunyta szemét. — Villanytelepünk bedöglött — szólalt meg Queltch a kapcsolót kattogtatva olyan természetes hangon, mintha az égvilágon semmi sem történt volna. — Használatba kell vennünk az akkumulátorokat. rolyé. Többnyire kitűnő, nagy sikert aratott, s mindenképpen jó szándékú alkotásai után eljutott Az elveszett paradicsom című filmjéig, és a most bemutatott Az utolsó előtti emberig. Az elveszett paradicsom hideg fogadtatása a közönség körében beszédesebb elítélés volt az általában udvarias, és azt hiszem, meg is lepett kritika kifogásainál. Az utolsó előtti ember azonban rálicitált elődjére is. Valami olyan ijesztő szakadék partját jelenti, amely felé még egy lépés egyértelmű a halálra zúzódással, a nihillel, az élet, a mi életünk teljes tagadásával. Ejtőernyősöket láthatunk a filmen. A legtöbb ember számára ismeretlen világot, s éppen ezért a legtöbb ember könnyen „bedőlhet”, könnyen elhiheti, hogy ebben a kis világban ilyen emberellenes törvények uralkodnak csakugyan. Egy vagány halálra zúzza magát a film elején, mert oktatója úgy hiszi, hogy az embereket kényszeríteni kell a jóra. (Ennek a jelenetnek a hatására egynémely kritikus úgy vélte, hogy a film némiképp a személyi kultusz bírálata is akar lenni. Jó szándékú bele- magyarázás!) A vagány inkább meghal, de nem képes elviselni, hogy előbb nyissa az ejtőernyőjét zuhanás közben, mint más. Az oktatót lelkifurdalás gyötri. A növendékei azonban bosszúból most őt akarják megölni. 5 az oktató, ez a lelkifurdalásokból és tévedésekből, nemes szándékból és félresikerült eredményekből, egyrészt őszinteségből, másrészt közönyből, szere- tetre, szerelemre vágyásból és szigorú, hideg észből gyúrt figura már el is határozza, hogy „megöngvilkolja” magát — hasonlóan, mint áldozata. Tehát 6 sem nyit a legközelebbi ugrásnál ernyőt; — amikor tiszta, szép szerelme, értsd: a halott baitárs volt szeretője, s a talán neki is volt. de mindenesetre leendő szeretője úgy menti meg, hogy megfenyegeti: ő is öngyilkos lesz, nem nyit ernyőt, és vele együtt eldobia életét, ha nem áll el a szándékától. Eltekintve attól, hogv a film tele van ejtőernyős szakmai balfogásokkal, valami olyan ijesztően kilátástalan világot fest, amitől az ember úgy, érzi, hogy bemocskolta magát. „... az emésztőgödörből akarja meríteni a témát’ — mondja Hruscsov a hasonló szellemben fogant művekre. A különbség az, hogy itt az emésztőgödröt is Huszty Tamás — Hát a televízió? ... Csak azért nem működik, mert nincs áram? — szólalt meg ismét Medows professzor. — Valószínűleg az adó-vevőt is baj érte — felelte Queltch kissé bizonytalanul. „Hogyan tudnak ilyen semmiségekről fecsegni?” — bosz- szankodott Hazard tábornok. — Jobban tennék, ha megnéznék, mi van a szomszéd szakaszban — szólalt meg fáradt hangon. — Élnek-e azok? Eddy Old, a fiatal kikent-ki- fent hadnagyocska, aki a másik szakaszba vezető acélajtó mellett matatott, sietve válaszolt a tábornoknak: — Az ajtó alighanem a rezgéstől beszorult. Emelőszerkezete nem működik. — Akkor meg kopogjon át nekik valamivel! — parancsolta a dühbe gurult Hazard. — Magától nem tudott volna rájönni? Nem is annyira az adjutánsára volt dühös, mint inkább Medows professzorra, akinek végül is meg kell mondani, árte-e őket a beszivárgó rádió- aktív sugárzás vagy sem? (Folytatjuk.) író és Makk Károly rendező „alkotta” meg. Aíert ilyen a valóságban nincs, ilyen ejtőernyősök a világon sehol sincsenek. Ebben a közegben, Az utolsó előtti ember világában olcsó az emberélet, akár egy csikágói gengben. A szereplők között egyetlen tisztességes ember sincs. A lányok olyan züllöttek, hogy anya nem engedheti ejtőernyősök közé a lányát, ha látta ezt a filmet. Az egyetlen „pozitív hősről”, aki „törvény szerint megtámadhatatlan", legalább annyi kiderül, hogy elvált ember, aki mellesleg pocsékul is viselkedik a volt feleségével. Külsőség ugyan csupán — akaratlan vagy szándékolt —, de az egész filmben végig egyetlen napfényes kocka sincs. Az ejtőernyősök, repülők élete — természeténél fogva — tele van napsütéssel, fehér felhőkkel, szemet gyönyörködtető szépségekkel. Mindebből nem látunk semmit, csak fekete repülőgépet, tinta színű felhőket, árnyékot. s indulatoktól villogó szemeket. A napfény, mosoly versze nem vág bele ennek a filmnek s ennek az életszemlé- 1ötnek a profiljába. Hova vezet el Makk Károly és Huszthy Tamás? Milyen embereket szül torzító képzeletük, felelőtlenül felhasználva az alkalmat, hogy nem ismert kevesek, a néha-néha borzong- va szemlélt sztárok világába 'mlauzol el bennünket? Van a filmnek egy jelenete, amely többet árul el az alkotók nézeteiről minden egyébnél. A halott vagányról meséli egy társa, hogy az mennyire félt, iszonyúan félt, s csak azért volt fékezhetetlenebb és vakmerőbb mindenki másnál, s azért nem fagyott fel magával az ejtőernyőzéssel is. mert nem akart visszasüllyedni a szürke emberek közé. íme: egyedülvalőság, a sehova se tartozás, különállás a szürke tömegtől és irtózás tőle — egzisztencializmus. A rejtvény megfejtése! A kollektív ársadalofnban az individualizmus, a szocializmusba beszüremlő nyugati dekadencia! Az utolsó előtti ember-féle művek nyugati példái minden borzalmukkal együtt igazak. Igazak és jellemzőek arra a társadalomra. Ezért csodáljuk ezeket a filmeket, a bátorságukért és az éleslátásukért. De nem örök emberi tulajdonságokat és emberi viszonyokat fejeznek ki, csak annak a társadalomnak a viszonyait. Ha valaki így látja a mi társadal- iunkat, az vak, vagy rosszindulatú. Nálunk nem lehet társadalmon kívül élni. A társadalom beleszól az életünkbe (ahogyan mi is beleszólunk a társadalom ügyeibe), mert tagjai, részei vagyunk a nagy közösségnek. Néha túlságosan beleszól, néha kevésbé a kelleténél. De külön nem állhat, senki nem állhat -ajta kívül. Azt állítani, hogy egyénileg mégis van ilyen — a jó szándéknak még ezt is megengedhetjük. De közösség, bármilyen kicsi is, még az ejtőernyősök közössége sem lehet társadalmon kívüli minálunk. Ezért hazugság ez a film. S mert ebben a nyomasztó légkörben irtózva látja az ember, hogy a jövő nem több, mint puszta életben maradás, a cél nélküli és szennyes egymáshoz csapódások reménytelen folytatása — ezért idegen nekünk ez a film. Ha pedig csak egyetlen embert, egyetlen fiáéit, fiút vagy lánvt meggyőz róla hogy így is lehet élni, akkor káros, ár(,z a fum MESTER LÁSZLÓ AKTUÁLIS KIFOGÁS — Már megint nő után bámulsz? — Csak azt nézem, hogy jó volna-e űrhajósnak.
