Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-07 / 157. szám

IMS. július t, vasárnap 5. oldal Nagy idegenforgalmi lehetőségek Barangolás Kecskemét „rejtekhelyein“ Ebéd utáni álmát alussza a szökőkút. A kecskeméti Arany- homok Szálloda előtt néhány vendég ténfereg. Tanácstalanok. Mint az a köpcös külföldi tu­rista, aki fényképezőgéppel a nyakában egészen eredeti látni­valókat szeretne megörökíteni. Sorra készülnek a felvételek. A tanácshézáról és a szállodáról — elöl- hát- és oldalnézetben—, de ezzel aztán a téma végképp ki is merül. Vagy mégsem? Erre voltunk kíváncsiak, mikor Ju­hász István városi főmérnök „Idegenvezetése” mellett felde­ríteni indultunk Kecskemét „rej­tekhelyeit”. .. Csigalépcső vezet a mélybe Földhöz lapuló ódon házai­val, dimbes-dombos, szűk vi­lágával hamisíts dán törökös hangulatot áraszt a Ladányi utca. A 10-es számú kis ház egyik boltíves szobájából csi­galépcső vezet a mélybe. Tágas, érdekes kiképzésű pince rejtő­zik az épület alatt. A szurok­sötétben sejtelmes fénycsíkot vág a zseblámpa, a falon ko­mor vaskarikák sötétlenek. Ki tudja, milyen célt szolgálhattak egykor? Ma viszont a pince kiválóan megfelelne borkóstoló céljára. A sajátos romantikájú környe­zet és a stílusosan berendezett pincehelyiség minden valószí­nűség szerint egyik legnépsze­rűbb idegenforgalmi látványos­sága lehetne Kecskemétnek. Hasonló lehetőség kínálkozik a Gáspár András utca 11. szám alatt. Vajon hányán sejtik, hogy a bástyaként emelkedő, kopott bejárat mögött árnyas kert és műemléki ellegű épület rejtő­zik? Kéményén gólyacsalád fészkel, homlokzata előtt tere­bélyes olajfa ezüstös levelein csillog a fény.:: Egy kis rendbehozatal után pompás turistaszálló válna be­lőle. Vagy kerthelyiség? Mind­egy. Akármi lenne, szívesen ke­Álkohol és bűnözés A fiatalkorúak bűnözését ^ kiváltó körülmények kö- sött említést kell tenni egy igen sajnálatos jelenségről, a fiatal­korúak alkoholfogyasztásáról. Általában megállapítható, hogy egyes bűncselekmények, külö­nösen a garázdálkodás, hivatalos személy elleni erőszak 40—45 százaléka az alkoholfogyasztás­sal van összefüggésben. Az ilyen fiatalok, főleg megyénk borter­mő vidékein, részeg állapotban követnek el bűncselekményeket, kerülnek nemegyszer bíróság elé, s hosszabb, rövidebb idő­tartamra börtönbe is. így például F. B. fiatalkorú vádlottat a bíróság három és félévi szabadságvesztés bünte­téssel sújtotta, mert ittasan a termelőszövetkezet bálján vere­kedést provokált és egyik tár­sát bicskával hátba szúrta. A sértettet csak a gyors orvosi be­avatkozás mentette meg, mert a szúrás a tüdőig hatolt. Ha­sonló eset történt K. H.-val is, aki húsvétkor látogatáson volt rokonainál. A faluban a már egyéb garázdálkodásairól ismert három fiatal belekötött K. H.- ba. A kötekedők erősen ittas állapotban pumpával bántal­mazták és fejbe rugdalták a tel­jesen ártatlan személyt, olyan durván, hogy az koponyacsont­törést szenvedett. A bíróság mindhármukat szabadságvesz­tésre ítélte. E jelenségek okai azonban nemcsak a fiatalkorúak erköl­csében keresendők, hanem vizs­gálni kell a környezetet is. amelyben a 14—15 éves gyere­kek élnek, nevelkednek. A fia­talkorúak nemegyszer a csalá­don belül, szüleiknél tapasztal­ják a mértéktelen alkoholfo­gyasztást. Nem lehet kétséges, hogy azok a szülők, akik az al­kohol rabjai, képtelenek helyes irányban nevelni fiukat vagy lányukat. A fiatalkorűakra gyakorolt ilyen hatást jól érzékelteti az, hogy a rossz családi körülmé­nyek között élő gyermekeknek körülbelül 20 százalékánál a bű­nözés közvetett oka a szülők alkoholfogyasztása. Általában kimutatható ilyen esetekben, hogy az apa — de sokszor mindkét szülő — italozó élet­módot folytat, ami erkölcsi és anyagi romlásba dönti a csalá­dot Az italboltok és szeszes italt árusító egyéb kereskedelmi egy­ségek nem minden esetben ve­szik komolyan a belkereskedel­mi miniszter rendeletéit és fia­talkorút is kiszolgálnak szeszes Itallal. Nem törődnek azzal, hogy a fiatalkorú züllésében, bűnözésében az alkoholfogyasz­tás szerepet játszik, csupán azon vannak, hogy a tervet teljesít­sék. C személyek ellen, a múlt- ™ ban sokszor indokolat­lanul elmaradt intézkedést fel­tétlenül megtesszük. Aki a fiatal­korúnak szeszes italt ad, vagy le­hetővé teszi, hogy az hozzájus­son az alkoholhoz, s ennek kö­vetkeztében az erkölcsi züllés útjára lépjen — minden eset­ben fegyelmi és szabálysértési eljárást kezdeményezünk. Sajnálatos, de szólni kell még az alkoholmérgezésekről is. Nem egy esetben tapasztaljuk, hogy a szülők gondatlansága miatt a gyerek hozzájut a szeszes ital­hoz. Másrészt az igazán fele­lőtlen szülők rá is szoktatják gyermekeiket az alkohol fo­gyasztására. Bortermelő vidéke­ken, de más helyeken is, a társadalom valamennyi tagjá­nak. főleg a pedagógusoknak szi­gorú és következetes munkát kell végezniük, és megmagyaráz­ni a szülőknek, hogy gyerme­keik részére adott alkohol ká­ros és a fejlődő szervezetre rom­boló hatással van. A társadalom korán megté- vedt, fiatal tagjainak botlását vagy súlyosabb cselekedetét — nevelő jellegű ítélettel is — igyekszik számukra helyrehoz- hatóvá. későbbi életükre nézve tanulságossá tenni az ügyészség, a bíróság. int az elmondottakból is kiderül, nagyon sokat te­hetnek ennek érdekében — még a megelőzhetőség időszakában — a szülők és a társadalom jeli ’ DR. BABAY IMRE, a fiatalkorúak megyei ügyésze resnék fel az emberek. A tulaj­donos pedig pénz nélkül áten­gedné, megfelelő lakás biztosí­tása ellenében. Kedvező aján­lat. Miért nem élünk vele? ... Arborétum A Budai kapun túli részen a Mathiász János és Kocsis Pál által kinemesített szőlőfajták­ból arborétumot lehetne létesí­teni. Milyen kelendő lenne itt mondjuk egy-két pohár jóféle homoki bor, melyet nyárson sült csirke vagy szalonna társaságá­ban lehetne felhajtani. Az arbo­rétum létesítés állítólag szere­pel a városszépítést tervek kö­zött. Jó volna minél előbb hoz­zákezdeni . ; . A Műkertben néhány év múlva elkészül a II. sz. víz­nyerő telep — jó alkalom egy csónakázó tó létesítésére. Már most elkezdődhetne — a Mű­kért folytatásaként — a fásítás, erdőnevelés, melynek védett te­rületére a homoki élővilág sze­líd állatait lehetne telepíteni. Kihassnálatlau értékek Kecskemét természeti adott­ságai szegényesek. Hiányzik a hegy és a folyó, melyet nem is lehet előteremteni. De számos olyan, máig is kihasználatlan értékkel rendelkezik, melyek kellő módosítással eredeti lát­ványosságot nyújtanának és vonzóbbá tennék a városképet is. Tervszerű kiaknázásukra több gondot fordíthatna a me­gyei és a városi tanács, esetleg az Idegenforgalmi Vállalat be­vonásával. Felderítetlen „rejtekhely” akad még az elmondottakon kí­vül, és lehetőség is a város elevenebbé, szebbé tételére. Ne hagyjuk, hogy veszendőbe men­jenek. Ezt kívánja a Város nö­vekvő idegenforgalma, de lakos­ságának érdeke is ... Vadas Zsuzsa Iparművészeti kiállítás nyílt Kecskeméten A Műcsarnok, a Városi Mű­velődési Ház és a Művészklub rendezésében modern iparmű­vészeti kállltás nyílt szombaton délután 6 órakor Kecskeméten, a Cifrapalota 1. emeleti díszter­mében. A kiállítást Heltai Nán­dor városi népművelési fel­ügyelő nyitotta meg. Az országos jellegű miskolci kiállítás értékes anyaga csak Debrecenben, Kecskeméten t végül Szolnokon kerül bemuta­tásra. A közönség a bemutatott alltotásokból hű képet alkothat világhírű iparművészeink — többek között Bartha Éva, Gá­dor István, Gorka Géza, Gorka Lívia, Juris Ibolya, Kovécs Mar­git, Papp János és Perez János munkásságáról. 100 EV A PORONDON... Pontosan ma van 100 éve an­nak, hogy két nagyapa, Anatolij és Vlagyimir megalapította az azóta világhírűvé vált Durov állatidomár dinasztiát. Moszk­vában nyilvános ünnepségen emlékeznek meg a nevezetes év­fordulóról, amely új utat nyi­tott az idomítás, a cirkuszművé­szet történetében. Ilyen ritka eseményt, úgy illik, hogy együtt ünnepeljen a család. Csak ebben a szakmá­ban ezt nem lehet egykönnyen megvalósítani. Az egyik unoka — Vlagyimir Durov, Lenin-dí- jas, Vörös Zászló-renddel ki­tüntetett kiváló művész — ugyanis ma este hazájától távol szerepel a Szovjet Állami Nagy­cirkusz műsorában. Kecskemé­ten lép a közönség elé. Nem rossz érzés ezen a napon a csa­ládtól távol lenni? — kérde­zem. — Dehogy — tiltakozik hevesen. — Kétszeres öröm számomra, ha idegenben is sikerül baráto­kat szerezni a szovjet cirkusz­művészetnek. Mindannyiunknak felejthetetlen élmény marad a magyarországi vendégszereplés. Két hónapig tartózkodtunk Bu­dapesten és 150 000 néző tekin­tette meg műsorunkat. Itt, Kecskeméten is meleg fogadta­tásban részesítettek bennünket, reméljük, a többi városban sem okozunk majd csalódást... Finom tapintattal tereli el magáról a beszélgetést. Neve­ket sorol, kéri, említsem meg Durov és Othelló. artista barátait. Mivel nagyon rendes, de nagyon érzékeny emberek... A villogó szemű örmény bűvészre, Sirványi mes­terre néz, és kedvesen é vöd ve megjegyzi: „A csalás kiváló mestere. De olyan ügyesen csi­nálja, hogy meg kell bocsáta­ni ...” Othellót, a „fiát” dicséri, aki, sajnos, nem folytathatja atyja mesterségét. Othello ugyanis — csimpánzfiú. Élmé­nyek? Rengeteg van, és oly kü­lönbözőek! ..: — De egyet elmondanék. Mi­kor Kecskemétre indultunk, drámai helyzet elé állította ax ápolókat az elefánt. Ugyanis sa­ját és megszokott vagonját visz- szaküldték a Szovjetunióba, ax új pedig — konzervatív lévén — nem kellett neki. Már-már úgy látszott, hogy semmi pénzért nem lehet Budapestről kimozdí­tani. Ekkor odahívtak és sike­rült rábeszélnem, hogy besétál­jon a vagonba. Az állatok meg­érzik azt, hogy ki a jó barát, és annak a szavára hallgatnak is. Talán arra vagyok a legbüsz­kébb, hogy még egyetlen álla­tot sem ütöttem meg soha... Más mint a többi idomító? Feltétlenül. Inkább pedagógus. Nem betanítja, hanem neveli állatait, s ez nagyon nagy kü­lönbség. Egymáshoz szoktatja őket — az egereket a macská­hoz, a kakast a rókához, a kecs­két a farkashoz. Hány évi meg­feszített munka, türelem ered­ménye ez? — Fiatal korom óta nagy­apám asszisztenseként dolgoz­tam. 1928-ban meghalt, s ekkor átvettem az állatseregletét. Je­lenleg 370 állattal foglalkozom. Családi tradíció, vagy szen­vedélyes elhivatottság? A kettő nála szorosan összetartozik. A nagyapák örökségét fejlesztik tovább nagy hozzáértéssel Vla­gyimir Purov és a család többi tagja. Sikerük titka? Tökéletes összhang a bölcsen irányító em­ber és a szeretetet engedelmes­séggel viszonzó állatok között. Megszólal a zene, Durov szá­ma következik. Odaadó áhítat­tal pislognak a fókák, harcias bokszoló állásba lendül a ken­guru, hatalmas száját énekre tátja az elefánt, még az eset­len medve is fürgén bukfence­zik. Csillognak a szemek. Mór előre zúg a taps..| —8 —a Típusok a félhomályban Annyiszor kerültek már „tollvégre” a szegény tv-nézők. Sajtónk gyakran kísérletezik azzal, hogy illemszabályokat ál­lítson fel, miként kell vendé­geskedni a boldog és irigyelt tv-tulajdonosnál; némán, moc­canás nélkül ülni a hokedli szé­lén, az esetleges kritikát — és cigarettahamut — zsebbe rakni stb., stb. — De hát a „tulajnak” min­dent szabad? — kérdezhetné valaki. Ügy van, itt az eb sírhantja! S — az állattannál maradva — pillantsunk most át a ló másik oldalára, szemügyre véve a készülékkel bírók néhány vál­faját is. A PÉLDÁS. Nála szabadjára engedheted a műsorról alkotott véleményed. Ugyanannak a csa­patnak szurkol, ugyanazt a fil­met szaDulia. uevanazért a be­mondónőért rajong, mint te. Nem sértődik meg ha így szólsz: — Döncikém, pontos csillagá­szati számításaim szerint a gye­rekek épp e percben gyújtot­ták fel a lakást. Mellesleg, e tv-játék egyébként nagyra be­csült alkotója is jobban haszno­síthatta volna képességeit a ci­pőfelsőrész-készítő iparágban. Aludjatok jól! — Mire Dönci barátságos vállveregetéssel tar­kított heherészés közben kikí­sér. (Ez a típus a legritkább: talán csak az író fantáziájában létezik...) AZ ERÉLYES. Ásítva nézed a műsort, amelynek már a má­sodik percében tudtad, hogy két, soha vissza nem térő órát rabol el amúgy is szűkre sza­bott életedből, ö fűrészelő hor­kolással bizonyítja ki nem mon­dott véleményed igazát. Abban a percben viszont, mihelyt ki­jelented, hogy diszkréten távoz­ni kívánsz, felugrik: — Apa­fej, innét egy tapodtat se! Hi­szen alig három óra múlva a Telesportot láthatjuk. A KEDÉLYES. A tv melletti asztalkán konyak, ürmös, kisüs­ti és sárfehér. Ez önmagában véve még nem volna baj. De nemes szivű házigazdánk sűrűn töltöget, és „sose halunk meg” jelszóval nyomja markodba az ibriket, amikor éppen a csonka­kúp köbtartalmának megoldá­sával bíbelődnél, a Ki mit tud? versenyzőivel vállvetve. Éjfél felé zúgó fejjel osonsz haza a fal mellett, és másnap azon töröd a fejed, vajon miről is szólt a tv műsora? A SZESZÉLYES. Pereg a film. A gyilkos most húzza ki gyíklesőjét az áldozat bordái közül. Ekkor egy titokzatos hang szólal meg: — Szivem, te hogyan szoktad készíteni a tartármártást? A hang nem a készülékből, hanem a háziasszony, Zanzibár- né hangképző szerveiből szár­mazik, s b. nejedhez irányul. A tartár készítési módját az­után elmondják, megtárgyalják, kiértékelik, sommázzák. Két perc múlva. Az ernyőn: szédületes bunyó, szódásüvegek és protézisek röpködnek. — Melletted: — Apropó, mit szólsz a vasárnapi Dózsa-meccs- hez? (Tapasztalatcsere, vita, tippek, kilátások... Cirka ne­gyedóra.) Később az ernyőn: Mond- schein-szonáta, esti fény, áhitat és könnypermet. — Itt: — Mit gondolsz, mi a különbség a 18 és a 28 éves kislány között? Soha nem fogom megtudni... Az esőköpenyem már a kör­úton vettem fed, az aktatáskám pedig ott maradt náluk zálog­ban. Majd elkü’döm érte a gyereket. J. T.

Next

/
Thumbnails
Contents