Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
1963. Július í, vasárnap 3. oldal Jánoshalmától—Stockholmig Az „ezüstbárka” utasai A rakodók kézről kézre adják a ládákat, amelyek laposak, mint a tálca. Egyforma nagyságú sárga, tiszta és kívánatos barack van bennük. Egyformák a ládák is. Van belőlük vagy ezer a rakodószín alatt, egymásra tornyozva állnak, mintha felhőkarcolók makettjei lennének. A MÉK jánoshalmi kirendeltsége átvevőtelepének szűk udvarát majdnem teljesen elfoglalja a fényezett testű Camion- kocsi, mint valami ezüstbárka. Belseje egymásután nyeli a ládák százait. A rakodók pedig igyekeznek, mivel a kocsinak fél órán belül el kell indulnia. Az ezüstbárka két utasa, pontosabban: vezetői, egyben az áru külföldi átadói is, tudják ezt. Sőt, ők tudják legjobban! Nem is mentek el messzire, itt várják a rakodás befejeztét. Néha az órájukra pillantanak, s fújják a cigaretta füstjét. Az egyiket Kókai Istvánnak hívják, középkorú, zömök férfi, ő az idősebb és a beszédesebb, s már három éve vezeti a kocsit. Streicher István nyúlánk fiatalember, fél évvel ezelőtt került társa mellé. Arról érdeklődöm: hová szállítják a barackot? — Ezt most Stockholmba — mondja Kókai. — A repülőgéphez viszik? — Dehogy! — válaszol nevetve. — Mi visszük, személyesen, egészen odáig. Százhúsz mázsa rakomány. Ennyi fér a kocsiba. A repülőgép csak az egészen gyorsan romló árukat viszi. — Hosszú lesz az út? — Eléggé. Két és fél nap, de lehet, hogy három. Lesz benne egy számunkra kényelmes szakasz. Sassnitztől Malmőig. Ott "hcSjóVa'L' megyünk. Lesz időnk nézelődni a tengeren. — Különösen nekem — szól közbe a fiatalabb —, minthogy én még először vagyok ezen az útvonalon. De az idén már én is voltam Párizsban, Berlinben, Bécsben, Münchenben .:. — és sorolja Euróoa nagyvárosait. Európa tizenhat országába mehetnek állandó útlevéllel. Számukra nincs országhatár. Csak az útlevelet kell megmutatni — és felnyílik a sorompó. A vámvizsgálatot itt végzik el. Hamarosan itt lesznek a vámőrök, lepecsételik az ajtót, s máris indulhatnak. Elöl, a motorházban már be- kancsolták a hűtőberendezést. A barackhoz elég a plusz 3—4 Celsius-fok. De a francia fővárosba szállított cukrozott málnát mínusz 24 fokra kellett lehűteni, s ezt a hőmérsékletet kellett- tartani az átadásig. Párizsból visszafelé jövet egyébként szintén kihassa mlják a kocsit, csontvelőt hoznak a Chinoin- gyár részére. — Egyre több a szállítani való, különösen ebből a megyéből — jegyzi meg az idősebb. — Igen sok volt az idén a meggy, meg a cseresznye, amelyből korábban alig exportáltunk. Aztán a zöldborsó, amiből főként Hamburgba vittünk sokat. Németül mindketten jól beszélnek. Azt mondják, egész Európában elboldogulnak vele. Az úton felváltva vezetnek. A vezetőfülke mögött kényelmes fekvőhely van. .:. Nincs időnk megvárni a rakodás befejeztét és az indulást, JÓKORA sárga táblán piros betűk hirdetik a kecskeméti Vörösmarty u. 13. sz. ház egyik üzlethelyisége fölött, hogy itt van a Háziipari Szövetkezet cipőjavító részlege. Ezt azért emeljük ki, mert egyrészt nem elegen tudják a városban, hogy itt is van javító szolgáltatás, másrészt arról sem tájékozott a lakosság, hogy a kis műhelyben bőr- és gumitalpú cipők javítását egyaránt végzik. Két mester dolgozik szorgosan a cipészasztalkáknál, Vá- radi Gyula és Szabó László. Van-e sok munka, nincsenek-e túlterhelve? — érdeklődünk. — Most uborkaszezon járja a mi szakmánkban, de teljes szezonban is nyugodtan meggyőzzük a rendeléseket — válaszolja Váradi Gyula. — Akkor is legfeljebb egy hét a várakozási idő. Ha jobban ismernék részlegünket, s több munkánk lenne, állíthatna be több cipésztagot a háziipari szövetkezet. Egy évvel ezelőtt még a Tisza cipőbolthoz tartoztunk. Akkor, akik tudtak rólunk, megszokták, hogy csak gumitalpú lábbelik javításával foglalkozunk. Sok volt a kifogás a nyitvatartási idő miatt. A bolthoz kellett alkalmazkodnunk. Negyed kilenc körül nyithattunk, s fél négykor már zárnunk kellett — a kulcs az üzletben volt. MOST reggel fél hét körül kezdünk, este negyed, fél hatig a vendégek rendelkezésére állunk. Tapasztalatunk szerint ez megfelelő. — Milyen az anyagellátás? — A bőrtalpelosztás problémái ismertek, ott okosan gazdálkodunk. Gumitalpból fekete, szürke, barna szükséges. Fekete színűből ebben az évben nem utaltak ki. Második negyedévben nem kaptunk még „Pálma- tex”-et, gumiragasztót. Pedig, hogy milyen fontos a gumijavító munkánk, a vidékiek példája bizonyítja. Sorra „felfedeznek” bennünket fülöpszállásiak, izsákiak, lakitelekiek — a községekben így megyünk tovább, másfelé is van dolgunk. De hazafelé jövet Kecelnél megelőzzük őket. Óránként 55—60 kilométeres sebességgel mehetnek. (A külföldi autobahnokon nyolcvanassal haladnak.) Hátranézünk. A Camion homlokzata visszatükrözi a rohanó útmenti fákat. Holnap már Berlin felé közelednek ;.. Egy egész kontinens tornyai, gyárai, városfényei integetnek nekik — a homokon nőtt gyümölcsfák termékeit szállító, HUNGÁRIA felírású ezüstbárkának, s utasainak. HATVANI DÁNIEL ugyanis alig van gumijavítás. Többen kijelentették már: „Ha tudjuk, hogy maguk léteznek, nem égetjük el a cipőket.” — FURCSA ellentmondás. Kecskeméten nemegyszer panaszkodnak, hogy lassú a cipőjavító szolgáltatás, hosszú a várakozási idő a ktsz-nél. Ugyanakkor győzné a munkát a háziipari szövetkezet, s szakemberei is lennének rá. (t) Dőlnek a rendek A nagy melegben gyorsan beérett az őszi árpa a kiskunfélegyházi Lenin Tsz tábláin is. Érthető, hogy nagy iramban vágja a gabonát az öt aratógép, amelyek közül a felvételünkön látható egyik a 100 holdas tábla utolsó lábon álló szálait fekteti rendre. A gépállomás zeto- rát Pólyák Imre vezeti. Rendszeres bosszúságot okoz sok-sok embernek, hogy a nyári melegben a legtöbb — különösen falusi — vendéglátóipari intézményben, kivált, ha nagyobb a forgalom, langyosan szolgálják fel a sört, de ugyanúgy a málnát, a Bambit, a hűsít, egyszóyal az úgynevezett üdítő italokat. Azért mondom, hogy úgynevezett, mert 35—3» fokos melegben ezek egyáltalán nein üdítenek. Ha szól a szegény vendég emiatt, a pincér rendszerint tehetetlenül széttárja a karját és azt mondja, hogy kevés jeget kaptak, vagy azt, hogy egyáltalán nincs jég. Pedig természetesnek találja minden logikusan gondolkodó ember, hogy a nyárra e tekintetben is felkészül a vendéglátóipar, a jéggyár, vagy ahol ez nincs, ott a vermekben elegendő jeget tárolnak a meleg napokra. Sajnos, egyesek mulasztása fejre állít minden logikát. Csehszlovák küldöttség járt nemrégen Kecskeméten. A gépkocsivezetőknek szuper- benzinre lett volna szükségük. Alig tudtak szerezni. Nemegyszer panaszkodnak a gép- kocsitulaidonosok, hogy Budapesttől Szegedig nem lehet szuperbenzint kapni. A benzinkutak nyitvatartási ideje sem találkozik az igényekkel. Sok helyről kapunk mi is bejelentést, hogy nagyobb községekben a gépkocsiközlekedés fejlődése miatt szükség volna benzinkútra, de az illetékesek csak ígéretekkel látják el a gépkocsitulajdonosokat konkrét intézkedések helyett. A mindennapi élet számos területén találkozunk hasonló, kisebb-nagyobb bosszúsággal, amelyek könnyen elkerülhetők lehetnének. A Kecskeméti Cipész Ktsz-ben a rendbe hozott lábbelit csak úgy elébe lökik a jobb sorsra érdemes cipőtulajdonosnak. Ha esetleg szóvá teszi, hogy legyenek szívesek becsomagolni, nagy nehezen előkeritenek egy darab papírt, de előfordul az is, hogy azt a választ kapja: — Csomagolás céljára nincs papírunk. Külön megjegyzendő az is, hogy a cipész ktsz délután 5-ig, van nyitva, tehát pontosan abban az időben, amikor á hivataloknál, vállalatoknál stb. dolgoznak. Vagyis ebből következik, ha valaki meg akarja csináltatni lábbelijét, akkor vagy el kell kéredzkednie a főnökétől, vagy évi szabadságának egy hányadát kell feláldoznia, hogy cipőügyeit elintézze. A Kecskeméti Rákóczi út 3. szám alatti ház legutóbbi felújítása alkalmával a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat a pincét kiköveztette. A szigetelésnél azonban hanyag munkát végeztek, emiatt a talajvíz feltört és lehetetlenné teszi a lakók számára a tüzelő felhordását. A főbérlők már többször szóvá tették a vállalatnak, hogy pótolja a mulasztást, vagy legalább a vizet szivattyú itassa ki. Az Ingatlankezelő Vállalat azonban egyáltalán nem reagál a kérésre és szegénv lakók most azon törik a fejüket, hegy miképp szerezzenek be csónakot, vágj' vízhatlan öltözéket, esetleg búvárruhát. Mindezek azért őrlik az emberek idegrendszerét, mert akik az említett dolgokért felelősek, hanyag, nemtörődöm munkát végeznek. De nemósak ők, hanem a feletteseik is, mert nem ellenőrzik eléggé beosztottjaik tevékenységét és nem vonják felelősségre őket mulasztásaikért. Végső soron nem is hatnak oda, hogy a hibák megszűnjenek. Űgv látszik, itt sem érvényesül a logika. Kereskedő Sándor Hazafelé Délután négy óra. A harmincnégy fokos hőségben is változatlan erővel lármázza fel az utcát, i környéket a varrógépek pillanatra sem szűnő zúzása. Kívülről figyelve a aajai Fehérneműgyárat, a hőségben is borzongató gondolat fut át agyamon: — Micsoda pokol lehet most odábent. Talán még i kevésbé zajos irodákban is, ahová igyekszem! S ahol az üzemi nőbizottság munkájáról szeretnék felvilágosítást kapni. De a portás bácsi hamar tudtomra adja: ott már fél órával előbb lejárt a munkaidő. — Akkor hát hol találhatnám meg az egyik nőfelelőst, Wozdeczky Annát, aki a „személyügyön” dolgozik? — Ó, Annuska még bent van! Felkísérhetem hozzá... lágyul el * az előbb még kissé szigorú, szikár ember. De mire elindulnánk harminc év körüli, apró termetű, tarkaszoknyás teremtést látok magam előtt. Barna táskával a kezében, útra készen. Ha nem sejteném is, rögtön megtudom. ö Wozdeczky Anna. Együtt indulunk a gyárból — hazafelé. Ezernyi együttérző, s kíváncsi kérdés zsong a fejemben a munkahelyről, de kissé zavarba ejtenek a nyugodt, friss mozdulatok, a sietősre igazított léptek. Nem látszik fáradtnak! így csak ezt kérdezem: — Nem volt nagyon fárasztó a mai nap? — Hát nem volt éppen pihentető ... Ma .valamivel korábban jöttem. Hétfőn szoktam pótolni, ami az előző hét végén esetleg társadalmi megbízatások miatt elmarad. A múlt héten is összejött egy kicsi. Pénteken csak sebtiben rakodhattam ösz- sze, mentünk a tisztasági fürdőhöz társadalmi munkába. Szombat délelőtt — mint rendesen — a lakásügyi bizottság ülésén voltam, mivel annak is tagja vagyok... — És mit tervez most, ha hazaér? — Tegnap leásztogat- tam. Most kimosok gyorsan. Azután ellátom a gyerekeket... — Sok gond lesz velük? Kicsik? Nagyok? — tűnődöm félhangosan... — Ä, dehogy! A nővérem kislánya, a férjével. Tegnap érkeztek egy kis nyaralásra ... Megvacsoráz- tatom őket, utána lesz még egy kis „saját” dolgom ... — Tudja a múlt héten volt a tanácstagi beszámolóm. Ebben a nagy melegben elég szépen ösz- szejöttek, mert van a körzetben néhány gyors orvoslásra váró gond. Nézze csak! Itt szemben, abban a sokablakos házban a padlásra költözött fel egy cigánycsalád. Bent az udvari lakásban is lakik egy, azok „invitálták” a padlásra, albérlőként a rokonaikat. A lakók joggal háborognak, mert ez így tűzveszélyes. — Amott, a másik házban van a toll és a nyersbőr felvásárló. Hallatlan rendetlenséget csinálnak az egész udvarban. De nemcsak ez bántja a ház lakóit. A felvásárolt tollát, nyersbőrt eltárolhatnák a város szélén is. Itt a helyén meg — aránylag kevés költséggel — négy lakást lehetne kialakítani ... Véleményem szerint is életrevaló gondolat! Még ma elkészítem ezt és a többi javaslatot is — megfelelő indoklással — s holnap eljuttatom a tanács vezetőinek ... Mint egy katlan: ég, forr a tűző naptól körülöttünk a szinte teljesen néptelen utca. De Anne ka mintha észre sem ve né. Sietős lépteinek r musára frissen áradna s egyszerű, tömör mond tokban törnek utat go dolatai. Szinte mindi házról eszébe jut valai kedves emlék, vagy éli tézni való. S amikor a 1 as szám előtt megáll, í; búcsúzik: — Sajnálom, hogy ne beszélgethettünk- többi De ha legközelebb er jár, tudnék egy jó. i portra . való témát ajá lani. Napközi otthont ér tünk a városban élő m gányos öregeknek. Mo kutatjuk fel hozzá a mi használható, elfekvő bői tásanyagokat. Mire lei közelebb jön, talár m; az építkezésben taló. jer nünket... E. É. Több megrendelőt várnak Fejre állt logika
