Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-02 / 152. szám
1963. július s. fteaa 8. oldal Két hét a földeken D úslombú fák hintenek a meleg kora délutánban oly jóleső árnyékot a lakiteleki óvoda udvarára. Apró asztalok mellett, apró székeken — a már vakációzó óvódások hagyták itt nekik — huszonhárom nagylány ebédel jó étvággyal: a Kecskeméti Óvónőképző Intézet első évfolyamának növendékei. — Két hetet töltenek a lányok Lakiteleken — mondja Losoncz Mihályné kísérő tanár. —■ A Szikra Tsz-ben mezőgazdasági munkát végeznek, emellett pedig népkutatással is foglalkoznak: a község párttitkárának, az általános iskola igazgatójának és a tsz elnökének útmutatásai alapján dolgozatot készítenek a község lakóinak életéről, felmérve a művelődés fejlődését a felszabadulástól napjainkig. — Milyen a lányok napirendje ? R eggel hétkor indulnak a munkahelyre, s déli egy óráig vesznek részt a különféle munkákban, a növény- ápolásban, vagy a cseresznye és a burgonya szedésében. Ezért a tsz-től teljesítménybért kapnak. A krumpliszedéskor például 662 forint értékű munkát végeztek, s a kapott összegből kirándulási alapot akarnak majd létesíteni... Egy órakor ebédelnek. Mészáros Borbála vezető óvónő egyébként az intézetünk által az étkeztetésre biztosított ellátmányból olyan ellátást ad a lányoknak, ami minőségben és mennyiségben felülmúlja legvérmesebb reményeinket is. Jellemző, hogy a lányok — pedig nem igen tartanak fogyókúrát — maguk kérték, hogy csökkentsék a fejadagot! Az ebédet pihenés követi, majd a már említett témákat dolgozzák fel a növendékek. A múlt vasárnap volt az *■ óvoda évzáró ünnepsége. Az apróságok műsora után az óvónéni-jelöltek szerepeltek ének- és táncszámokkal. Fellépett a növendékekből alakult héttagú vonószenekar is. — Igen hasznos volt ez a két hét — mondja búcsúzóul Losoncz • Mihályné tanárnő. — A lányok kedvvel, örömmel dolgoztak, s azok is, akik kezdetben húzódoztak, vagy bizonytalankodva fogtak a számukra szokatlan munkához, azóta már belejöttek. Megtanulják becsülni a közös gazdaságokban folyó munkát, s átérzik jelentőségét, hasznosságát. AJtikor a maguk szedte » » * krumpliból készült ebédet feltálalták, az egyik kislány így szólt: — Ezután még a krumplipaprikást is úgy fogyasztom majd, hogy róla eszembe jut mindaz a munka, amelyet el kell végezni addig, amíg az asztalra jut. ' J. T. Helyreállítják a bajai görögkeleti szerb templomot Már több ízben írtunk a bajai görögkeleti szerb templom elhanyagolt állapotáról és arról a nemtörődömségről, amellyel ennek a műemléknek a romlását nézték az illetékesek. Nemrégiben Karagics Antal baCs. Horváth Tibor — Zórád Ernő: A CAPUAt FENEVAD 12. Előzmények: Az időszámításunk előtti 74. esztendőben, Spartacus vezetésével fellázadnak a capuai gladiátorok. A vezér útnak indítja Rómába Ami- cát, a szép és művelt görög rabszolgalányt, hogy elvigye a felkelés hírét az ott élő rabszolgáknak. A követ kísérője Mno- go, a fekete óriás. jai olvasónk levelét közöltük ebben az ügyben. Olvasónk most örömmel értesít róla, hogy a napokban ajánlott levelet kapott a Népszabadság szerkesztőségének közvetítésével az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségtől, amelyben értesítik, hogy jövőre helyreállítják a már-már összedőléssel fenyegető templomot. A levél így szól: „Felügyelőségünk előtt ismeretes az épület helyreállításának gondja, és elhatároztuk, hogy a Bajai Városi Tanáccsal karöltve 1964. évi hitelkeretünk terhére hozzájárulunk az épület helyreállításához. Ha a bajai tanács a fennálló jogi és egyéb kérdéseket időben rendezi, valamint elkészítteti a terveket, akkor hivatalunk az előirányzott anyagi hozzájárulással segíti a jövő évi helyre- állítási munkálatokat.” Végre! — írja Karagics Antal — remélhetjük, hogy a sok-sok panasz után rendbe hozzák, új köntösbe öltöztetik a történelmi múltú, gyönyörű, barokk stílusú épületet. Nem lesz többé ez a kecses homlokzatú épület Baja szégyene, hanem a büszkesége. Elfogyott az osztály n. „Jó lett volna leérettségizni" Kollár László erdész. Nyolc általánosa van és erdészeti szakiskolai végzettsége. Neki is az érettségi kellett volna, de télen kevés volt az ideje, azután az erdészetnél meg azt mondták neki: Mi az, tizenkét év után itt akarsz bennünket hagyni? — Dehogy! — felelte. — Ha így látják, akkor inkább beiratkozom ősszel a Szegedi Erdészeti Technikum levelező tagozatára. így aztán ő is kimaradt. Tóth Béla, a kerekegyházi ktsz vezetője. Elfoglalt ember. A munkája mellett balesetelhárítási tanfolyamra járt a tavasz- szal, s még egy KRESZ-szakok- tatói tanfolyamra is. Igaz ugyan, hogy az utóbbit nem kötelességből, csak magánszorgalomból végezte. Májusig birkózott a technikum tananyagával, mert az általános iskolai végzettség mellé mégiscsak szerette volna megszerezni az érettségit. Ahogy közeledtek a vizsgák, úgy illant el a kedve. S a kézenfekvő érvvel könnyen meggyőzte magát: „A munkámhoz igazán nem nélkülözhetetlenek a mezőgazdasági szakismeretek.” Javára írhatjuk: Nem sajnálja az elvesztegetett időt, mert „azért mégiscsak tanultam ezalatt egyet, s mást; fizikát, magyart, történelmet”. Nem egyeztethető a munkaidővel Boda Lászlóné, a kerekegyházi cukrászdát vezeti. Már beiratkozott a technikumba, amikor átvette az üzletet a télen. El kellett maradnia, hiszen nem teheti ki a táblát az ajtóra; „Ma délután zárva tartunk, iskolában vagyok.” Vele dolgozik Urbán tstvánné május közepétől. Azóta ő is elmaradt az osztályból, ugyanúgy mint az üzletvezető. Pedig Kalocsán már elvégezte a technikum első osztályát, de családi okokból ott kellett hagynia az iskolát. Egy figyelemre méltó megjegyzése ide kívánkozik azok számára, akik azt hiszik, hogy a kihelyezett osztályokban könnyen osztogatják a bizonyítványt: — Ügy láttam, hogy most nehezebb az anyag az esti tagozaton, mint a nappalin volt tíz évvel ezelőtt. Aki végig ki fog tartani Krupa János, a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke talán a leglelkesebb valamennyi megmaradt hallgató között. Elégedett a tanárokkal is. „Nagyon alaposak, hússzor is elmagyaráznak valamit, ha nem értjük.” nunk nekik. A múlt héten tehát heten vizsgáztak a kerekegyházi negyvenhétből. Amler Rózsa, Görbe Eszter és Krupa János jóren- dűen, Beliczai László, Holló Etelka és Szűcs Júlia közepesen, Görbe Lajosnak gyakorlati ismeretekből most nem sikerült a vizsgája. De az év végéig pótolhatja a hiányokat és bizonyára ki is köszörüli a csorbát, mert a többi hattal együtt fogadkozott, hogy nem hagyják abba, ha már elkezdték. Bízunk benne, hogy az ígéret komoly, s ha idáig elküzdötték magukat, ezután már nem vesztik el a kedvüket. Még akkor se, ha kevésbé kényelmes körülmények között kell tanulniuk, mert Kerekegyházán a kis létszám miatt a tanítás megszűnik, hetenként kétszer be kell járniuk Kecskemétre. Nem elég megszervezni A kerekegyházi kihelyezett osztály megszűnésének azonban fontos tanulságai vannak számunkra. A szervezésnél gondosabban kell eljárni, jobban meg kell válogatni a jelentkezőket, s elsősorban a mezőgazdaságban dolgozókból, vagy azokból tevődjön a létszám, akik a mezőgazdaságban akarnak elhelyezkedni a képesítés megszerzése után. Hiszen ezt az iskolafajtát azért igyekszünk annyira hozzáférhetővé tenni mindenki számára, „kivinni” a községekbe, mert szükségünk van a mezőgazdasági szakemberekre. Világosan meg kell mondani azt is a jelentkezőknek, hogy ez nem amolyan könnyű iskola. Középiskola ez, szakmai tárgyakkal súlyosbítva, eredményeket itt is csak tanulással lehet elérni. Az iskolaév megkezdése után pedig támogatásra, biztatásra és a jó munkának, a szorgalomnak kijáró dicséretre van szükségük a hallgatóknak, nem pedig közömbösségre, vagy gáncsoskodásra. A tanács egyik dolgozója kimaradt az osztályból, de senki se kérdezte meg tőle, hogy miért. Az egyik termelőszövetkezeti csoport brigádvezetője szintén kimaradt, amikor látta, hogy komolyan neki kell feküdni a tanulásnak. Azzal érvelt, hogy a kétéves szakiskolát már úgy is elvégezte. S nem mondta neki az elnök, hogy „barátom, nekünk szükségünk van nálad képzettebb szakemberre, s ez vagy te leszel majd, vagy más. Tanulj hát inkább.” Többen nem értik azt se, hogy Ammler Rózsa miért jár olyan kitartóan a technikumba. Hiszen nyolc általános végzettséggel elhelyezkedhetett könyvelőnek az egyik termelőszövetkezetben, 1500 forintért. Ha elvégezte volna már a technikumot, akkor sem kapna többet bizonyára. Csakhogy a csinos, fiatal könyvelő messzebb lát, s vagy mezőgazdasági gyakorlati szakember akar lenni, vagy úgy érzi, hogy a jelenlegi munkakörében is eredményesebben dolgozhat, ha ért a mezőgazdasághoz. Neki van igaza, nem az ér- tetlenkedőknek. Ösztönzést, biztatást, támogatást Jó tanulság tehát a kerekegyháziaké azok számára, ahol ezután szerveznek kihelyezett osztályt. Amikor a szervezés folyik. a tapasztalatok szerint általában összefognak a község vezetői, a pártszervezetek, a népfront, a nőtanácS. Ez azonban nem elég. Kísérjék figyelemmel továbbra is az osztály munkáját. Segítsék a hallgatókat a gazdaságok vezetői is. Még akkor is, ha nem az ő dolgozójukról van szó. Értessék meg velük, hogy a tanulás nemcsak az ő ügyük, hanem az egész községé. Megsokszorozhatják ezzel a hallgatók tanulás iránti felelősségérzetét. Akik jól tanulnak, azokat társadalmi ösztöndíjjal kellene segíteni. Nem csupán azért, mert így biztosabban jutnak képzett szakemberekhez, hanem ez ösztönzés a többiek számára is. Nem magánügy, hanem társadalmi ügy legyen az egész község számára a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályainak működése, amint valóban társadalmi ügy lesz, mert az egész község felemelkedését szolgálja majd a négy éven át szorgalmasan kitartó hallgatók szaktudása. MESTER LÁSZLÓ J Romai tarok! ERESZ LEG/O FÉSZKELTE IDE MARAT, EGYETLEN ÉJSZAKA, A hegy tövére! De a Koma iák EBEK FIGYELMET . NEM LEHET KIJÁTSZANI. Az UT EGYIK „ KANYARULATÁBAN Mnoro ijedten ka'ntja mer * A GYEPLŐT. 'Annál inkább EL KELL JUTNUNK Romába! csörd/ts , A LOVAK KÖZE, Mnogo! j rfz ÜLDÖZÖK csakugyan mindjobban ELMARADNAK. SARKUNKBAN VANNAK, Mnogo! . ' Ne FÉLJ, Am/ca, LEHAGYJUK \ őket!
