Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-06 / 156. szám

IMS. július 6, szombat 5. oldal Nemcsak vezet — nevel is Több mint ezer kút 1950-ben harmincnégy embert Vettek fel a kecskeméti zománc­ipari üzembe — három napra. Az volt a dolguk, hogy össze­szedjék az udvaron szerteszét heverő vasdarabokat. Harma­dik napon az egyik hosszú épü­let ajtajába kiállt a művezető és a MEOS-s. Figyelte a mun­kásokat. Egyik odamutatott a közeli vagonba, ahol Bodor Jó­zsef dolgozott: „Azt az embert megtart juk” Nem messze tőlük egy ala­csony, vaskos munkás tett-vett. Mikor meghallotta, miről van szó, megkérdezte a két vezetőt: i,Nem maradhatnék én is?” — Felvették ezt a segédmunkást is. Idővel sokszorosan kitünte­tett szakmunkás lett belőle, s ma ő a tisztítóműhely műveze­tője Zablahócki Pál. Műhelyükben a vendégként látogató idegennek nehéz a le­vegő. Kalapács csattog, köszörű ßivit a ceruzabél színű kádönt- vényeken. Szürkeporos testű, félmeztelen munkások köszörű­kődarabokkal ütemesen dörzsölik az egyenetlen felületű, fekete porrétegtől tisztuló öntvényeket. Addig, míg tompafényű, szür­ke lesz a színük és sima a fe­lületük. A művezető elhalad mellet­tük. Leguggol a kész darabok mellé. Egyikben, másikban kré­tajelek. A MEO-s vizsgálatának nyomai. Itt csak tisztítani, amott köszörülni kell még egy kicsit — ezt mutatják a körök, ke­resztek. Ezek már nem jelentős kifogások. Zablahócki Pál odébbmegy, né­hány, végére állított kádat vesz szemügyre. Simítgatja a pere­meket. Keze megérzi, elég göm­bölyűek, menetelesek-e. Hopp, — most ujja is, szeme is meg­Cs. Horváth Tibor — Zórád Ernő: A CAPUm FENEVAD 15. Előzmények: Az időszámítá­sunk előtti 74. esztendőben, Spartacus vezetésével fellázad­nak és a Monte Vezuviusra vo­nulnak a capuai gladiátorok. A hegyről lefelé vezető egyetlen járható út torkolatát római ka­tonaság szállja meg. Mnogot, a fekete óriást a légionáriusok el­fogják és kínvallatásnak vetik alá. Aznap éjszaka... áll egy kis fényes csíkon. A hajlásnál megszaladt a köszörű, „leegyenesítette” a görbületet. Ez már baj. Nem hiába szóltak a zománcozók a múltkoriban. Körülpillant, odaszól a csoport­nak. — Szaktársak, nézzünk már át a másik műhelybe, hátha ott is tanulunk valamit? Átmennek a zománcozóba. A művezető hamarosan ' kiválaszt­ja, melyik kád mellett álljanak meg. Nem is kell mondania sem, miért? A kád sarkáról le­vált a zománc, a szomszédosén már repedezett, le fog peregni. Ezeknél is tévedett a köszörü- lőjük: lecsapta a sarkot, sima lett a fém, nem tapad meg a zománc. Látja a csoport, hogy a zo­máncozok oda-oda pislognak rá­juk. Titokban kicsit összenéz­nek, tudják, hogy most vizsgáztatják önmagukat a tisztítók. Hallják, amint Zab­lahócki elvtárs megjegyzi a kis beszélgetés alatt. — Ebből már bajosan lesz export, szaktársak ... Bizonyos, hogy jobban érzik magukat, mikor újra a tisztító­műhelyben lehetnek... A műhely másik részében fe­jét csóváló, tanácstalankodó munkás mellett áll meg a mű­vezető. Észreveszi rögtön a bajt. Egy bütykökkel „felgombozott” kádon dolgozik a munkás. Le­darabolja ezeket az öntésnél keletkezett beömlő csonkokat, hogy sima legyen a külső felü­let. Míg a művezető átveszi tőle a szerszámokat, s megmutatja, hogyan kell helyesen tartani a vágót, hogy — mint most is — ne szakadjon, repedjen az önt­vény, egy kis számvetést is vé­gez. Elmagyarázza, hogy 480— 570 Ft selejtkár éri a műhelyt, ha itt rontanak el egy kádat. Az anyag ugyan megmarad, de értékéből veszített, mert már égésen ment át. Hiábavaló volt a munka, a koksz, az energia. Nem számítva, hogy aznap egy káddal kevesebb ment ki... A selejt nem kis pénzt vesz ki a hibát okozó munkás zsebéből — egyéni felelősség van —, de a brigád is megérzi;.. * Két esztendeje is van már, hogy ilyen esetek előfordultak a tisztítóban. Most pedig? Ha a ZIM 1962. évi munkájának ér­tékelését olvassuk, abban ilyen adat is szerepel: 120 ezer forint megtakarítás a selejt leszorítá­sával, illetve a jónál is kifogás- talanabb kádak készítése ré­vén. S amikor Szabó Lajos fő­mérnöktől érdeklődtünk, így be­szélt a tisztítóműhelyről. — Szinte legjobban szervezett munkahelyünk. Jelentős rész­ben köszönhető a tisztítók jó munkájának, Dukai József, Mol­nár László brigádjának, s az öntvénytisztítóknak —, hogy az úgynevezett „minőségi kihoza- tal” két százalékkal növekedett, miközben a selejt is csökkent. Ez nagy szó üzemünkben, mely 29 nyugati államba exportál. Mikor a kifogástalan kádakat is tökéletesítjük, növekszik a megrendelés is. — Mi a kulcsa a tisztítómű­hely példamutatásának? — Az, hogy Zablahócki elv­társ nemcsak vezeti a műsza­kot, hanem pedagógus is. Fog­lalkozik szaktársai formálásá­val is ... Nemcsak megkívánja tőlük a jő munkát, hanem cse­lekszik is értük. A fémszemcsés porolás beindításával, a konve- jeres kádtisztítógép beállításá­val egészségesebb, könnyebb lett a munka a tisztítóban, megszűnt a szilikózisveszély:.. És a 6 órás munkanappal annyit ke­resnek a munkások, mint az­előtt 8 órán át. TÓTH ISTVÁN »VW^^»N/WVWVWV% Hegedűs Géza Izsákon A helyi földművesszövetkezet könyvbarátok körének meghí­vására e héten Izsákra látoga­tott Hegedűs Géza Kossuth-dí- jas író. Egy napot töltött a köz­ségben és felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy közelebb­ről is megismerje az olvasókat, elbeszélgessen velük otthonuk­ban és megismerje a község életét az üzemekben, gazdasá­gokban tett látogatások során. Megtekintette az állami gazda­ság Kosztka-telepi és Juhász­telepi üzemegységét, pincésze­tét, a Sárfehér Termelőszövet­kezetet és Farkas János orszá­gos hírű kaktuszgyűjteményét. Az állami gazdaság klubszobá­jában hosszan elbeszélgetett a vezetőkkel és a dolgozókkal, es­te pedig a földművesszövetke- zet klubhelyiségében csaknem száz hallgató előtt a mai ma­gyar irodalom problémáiról tartott előadást. — Szeretek sepekulálni, sze­retném a munkát gyorsabbá és olcsóbbá tenni. Valami hajt, hogy ne elégedjek meg az „őseink módján’’ végzett nehéz­kes, sok bajjal járó munkafo­lyam .’.tokkal. Ezért újítok, mes­terkedem ..: — ezzel kezdi „be­mutatkozását” Andó Gyula kút­fúrómester, a Kiskőrösi Álla­mi Gazdaság brigádvezetője. Húsz éve foglalkozik a „szak­mával”. Kísérletezni kezdett a szű­rős kutakkal. Ezeknél a dur­vább szemcséjű kavics- vagy sóderréteg vízadó képességét használják ki. Néhány éve az akkori Csengődi Állami Gazda­ságban már olyan — 300 „perc­literes” — kutat fúrt. — Ekkor fúrtuk az ökördl „csodakutat” is — mondja. — Énnek a hozama percenként 900 liter volt. A következő évben alakították meg az állami gaz­daságban a fúrócsoportot. A vízmennyiség növelésére szolgál a betétszűrő. Ennél az eljárásnál perforált lemezt, il­letve a talajszemcsék nagyságá­nak megfelelő méretű szita­anyagot alakalmaztunk. A mint­egy ötfajta szita segítségével egy kútból kétszer annyi vizet nyer­tünk, mint régebben; a költség viszont alig volt több. Andó Gyula újításainak 6« szeri, se száma. Csőriét szerkesz­tett; majd benzinlámpás hegesz­tési eljárást dolgozott ki, amely- lyel a műanyagcsöveket percek alatt össze lehet forrasztani, és a szilárdságuk vetekszik az ere­deti csőével. Most egy olyan kis- motoros fúróberendezést készít amely, számításai szerint, a je­lenlegi sebesség négy-hatszoro­sával dolgozik .majd, egyúttal pedig 12o méter mélységig al­kalmazható. — összevissza több mint ezer kutat fúrtam már életemben — számolja. — Ennek több mint a tizedrészét tavaly. Tizenegy ember tartozik a részleghez: fú­rósok, kompresszor- és szdvaty- tyúkezelők stb. A gazdaságunkban újonnan lé­tesített 9 csőkút közül most az utolsót fúrjuk. Az eddigiek mindegyike 900—1250 litert ad percenként. Ma befejezzük a munkát, s azután jöhet a szi­vattyú! — búcsúzik. Jóba Tibor — A csőrlőt kezdjük húzni, fiúk! — adja ki az utasítást ft kútfúrómester. — Mint egy kisebb fajta ágyúcső, úgy emelkedik ki az acél fúrócső a talajból. Juhász János és Haskó István őr­ködik, hogy rendben menjen a dolog. Claudius praetqrt egyszer csak ISZONYÚ HANGORKÁN RIASZTJA EEL ÉS HASONLÓ SORSRA JUTNAK KATONAI IS. A RABSZOLGA-HARCOSOK NEM KÍMÉLIK KÍNZÓIKAT. Szitkozódva r.ohan KI A SÁTRÁBÓL, DE NEM JUT MESSZIRE... Lazadók. özönlöttek EL A . tábort! \ Igen, Mnogo >3 RA&SZOlGÁK . GYŐZNI TOJNAK! ELSÖPR/K. meo.semmisTtik._a RABSZOLOATARTOK v uralmát! Cíyoztunk. Mnogo, MIÉNK A TÁBOR! VÉOEZTUNK ■HAT CONORS ’ VA'LOOATOTT RÓMAI légionáriussal'. Menjetek...! . . harcoljatok tovább...: SEMMISÍTSÉTEK MEG... Rómát...:, , A RA&SZOLGASAGOT...! NEKEM BEEELLEGZETT, DE... DE MOST MA'R AZT SE BÁNOM... Mit számit ery EMBER... í HELYETTEM tízezrek... allnak /jíŐSSaSSfc. MAJD... KÖZÉTEK... Győztünk, Spartacusj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents