Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-06 / 156. szám
1983. július 6, szombat 3. oldal ...meg a kél olasz Fájsz község felé haladva a széles határ megbolygatott képe tárul az ember elé. A gabonafélék, kapások földjeit nemrég ásott árkok szabdalják át, csak az illetékesek a megmondhatói, hogy milyen, de kétségtelenül logikus mértani ábra szerint. Aztán, még jóval a község előtt, úthenger taposta, készülő makadámút fut le a bajai műútról, s visz be a határba, ahol — tán egy kilométerre — friss falú épület emelkedik. Tüzetesebben szemlélve, egyszerre megelevenedik az építmény közvetlen környéke: a rekkenő hőségben derékig meztelen férfiak tevékenykednek. Ki ás, ki villanyvezetéket szerel a nemrég felállított dúcokon, mások nagy átmérőjű eternitcsöveket „stószolnak” egymásra. Hatalmas munka folyik itt, épül a Kalocsai Vízgazdálkodási Vállalat úgynevezett öntözőfürtjének nyomásközpontja, amelynek üzemelése révén Bátya, Miske, Dusnok, Fájsz határában több mint hétezer hold területet látnak majd el mesterséges csapadékkal. Ilyen jellegű és méretű vállalkozás az országban még sehol nem volt, a másiknak, a Balatonaligára tervezetnek az öntözött területe „csak” háromezer hold lesz. Végvári Lászlóval, a Vízügyi Építő Vállalat fiatal építésvezetőjével beszélgetünk. Elmagyarázza, hogy a Vajas- csatornából gravitációs úton jut majd a víz a nyomásközpont födémé alá épített szívóaknákba, ahonnan négy, automatikus vezérlésű szivattyú percenként 32 ezer liternyit „lök” az említett területet a föld alatt érrendszerhez hasonlóan behálózó, összesen 120 kilométer hosszan fekvő csövekbe. S számításuk szerint július 20-ig megtörténik a nyomáspróba, s augusztus elejétől valamivel több mint kétezer hold már öntözhető. Ezután — még ebben az évben — innen három és fél kilométerre északra, megépítik a másik nyomásközpontot is, s jövőre, már a tavasztól kezdve, mind a hétezer és néhány száz hold területen a szükségletnek megfelelően ömölhet a víz a különböző növényfélékre. — Csak tököt ne termesszenek a társulatba tömörült közös gazdaságok, mert máris leállók az építéssel — mondja enyhe berzenkedéssel Végvári László, amiből következik, hogy ki nem állhatja a tökfőzeléket. Aztán sorolja.: összesen kétszáznegyvenen dolgoznak az irányítása alatt, kubikosok, útépítők, kőművesek, a gépi berendezések és a villanyvezeték szerelői. Meg a két olasz — teszi hozzá. Itália két képviselőjével, Francesco Mentivel és Danilo Tibaldoval a nyomásközpont épületében találkozunk. Az előbbi negyvenen felüli, olaszos temperamentumú, a nála vagy tíz évvel fiatalabb signore Ti- baldo, északolasz típusú férfi. A Verona és Vicenza között fekvő Arzignanoból valók, az ott működő Pellizzari Gyár szerelői. A gyártól importálták ugyanis a négy nagy teljesítményű szivattyút (de a következő telepekhez már lesz hazai gyártmányú is), ázok összeállítását irányítják. — Franci! — szól a segédkező magyar szerelők egyike az időSzámos új szaímli szalon indul meg a képzés 1964—65-Sen Illetékes szervekkel egyetértésben a művelődésügyi miniszter 1964-ben, illetve 1965-ben 56 Újabb szakmérnöki szakon engedélyezte a képzés megindítását. Többek között: a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karán az öntő, a hőkezelő, a forgács nélküli alakítás (meleg); bányamérnöki karán a mélyfúrási geofizikus; gépészmérnöki karán a hegesztő; a Veszprémi Vegyipari Egyetemen a műszeres analízis, valamint a korróziós szakon indul szakmérnökképzés. Az újabb szakok megindításával a fővárosban és vidéken további, csaknem kétezer mérnök kapcsolódhat be a szakmérnökképzésbe. sebbre, s Francesco máris mi tógát, valahogy úgy, ahogy £ karmester a muzsikusainak. — Meg tudnánk mi is csinálni — mondja csöndben Babos László főszerelő, aki annak idején a foktői reverzibilis szivaty- tyútelep szerelési munkáit irányította —, de az olasz gyái csak így, Franci meg Dani közreműködésével vállalja a felelősséget. Olasz szavak peregnek, „fresco, presto, puntualmente” — s Birinyi Józsi bácsi, nyugalmazott kalocsai tanár, az ez alkalomra szerződtetett tolmács nagyszerűen fordít, amit viszon nem ért meg (mert érthetően, í szakmai kifejezések egy részt hiányzik szókincséből), azzal a: alkatrészek egymáshoz „passzo lásából” következtetve, azonna tisztában vannak a magyar sze relők. Igen: az építés, a munkí „nyelve” nemzetközi! Es akkor, amikor e nagy szerű, a terméseredmények nö velését kisrészt már az idén, : jövő évtől pedig teljes mérték ben szolgáló létesítményen dől gozók ilyen szépen együttmű ködnek, a nemzetköziség má: vonatkozásában is nyilván kö zelebb kerülnek egymáshoz, f kétszáznegyven magyar — mei a két olasz. TARJÁN ISTVÁN Eredményes kísérletek II homokon is jól termesztheti a lucerna Balázspuszta határában, a futóhomokon, a szarvasi kutatóintézet és megyénk állami gazdaságainak igazgatósága közös kísérleti telepet hozott létre, amelyen a homoki szántóföldi növények vízigényét, a különböző növényfajták alkalmazkodóképességét tanulmányozzák.. A harmadik éve működő 60 holdas területen az idén 1000 parcellán figyelik a pillangósok, a kukoricafajták és az egyéb takarmánynövények fejlődését. A lucerna homokon történő termesztésének kísérletei — amelyek már ebben az évben befejeződnek — eredménnyel jártak; huszonháromfajta műtrágya- és vízigényét kísérték figyelemmel. A kísérletek igazolják, hogy 40—50 milliméteres csapadékpótlással a homokon is megél és jó termést ad az ősszel vetett here. A kelésnél és a kaszálások után 8—10 napra hasznosítja legjobban a csapadékot. A homokos vidékeken egyébként eddig támasznövénnyel próbálkoztak lucernát telepíteni, ez azonban ritka maradt és rövid életű volt. .Egyes fajták — többi között a Szarvasi 16/a is — ugyanilyen talajon, öntözéssel, sűrűbb állományt nevelnek, mint a fekete földeken, ötszöri kaszálással 45—50 mázsa Zöld- tömeget nyernek holdanként. A kísérletek során bevált módszerek alkalmazására máris sor került. Ä kon^: i;nos S.' te beláthatatlan az őszi i pa 300 holdas összefüggő teül ete a Városföldi Állami Gazdaságban. Delelőn áll a űzokádó nap, hatalmas hőségben vibrál a leveri, távol, az útmenti fáknak is alig van árnyékuk. A mozdulatlan fényességben az SZK—3-as kombáin dinamikus mozgása erőt, lendüle- *et áraszt. Kovács Ferenc biztonsággal vezeti a gépet, hiszen már a nyolcadik nyár találja őt az arató-csénlő volánja mögött. Csak előre, a rendekre figvel, hogv a szerkezet az utolsó szálig felszedte a nehéz kalászű gabonát, amely két nappal ezc’őtt a rend re vágó gép kaszáia. nyomán dőlt a tarlóra. Jól halad a masina, óránként eléri a nyolckilométeres sebességet. — Gyorsan telik a tartály — újságolta, miután „lefékez” A% éce$z-gy árban Már évekkel ezelőtt vállára kapta a hír a gyárat, mert sehol annyi jó kezdeményezés, ötlet nem született, mint itt. Nem múlt el hónap, hogy magára ne hívta volna a figyelmet az ügyes műszaki és szervező gárda. Innen indult el a „Fűrészeljünk fűrészpor nélkül!” mozgalom, mely csakhamar befutotta az egész országot. Jó öreg éceszgébe- rek költötték ki ötlettojásából ugyanitt azt a kezdeményezést, hogy „semmiből valamit!”, aminek hatalmas anyagi eredményei lehetnek a takarékosságban. De nemcsak termelési mozgalmunkat segítették kitűnő ötletekkel, hanem a társadalmi élet más zugaira is kiterjedt a figyelmük. Hallották, hogy sok a válás? Kiadták a jelszót: „Többet törődjünk egymás feleségével!” Elszaporodtak a közlekedési balesetek'.' Kitalálták, hogy aki nem „közlekedik”, annak nem eshet baja az országúton. Valamennyi ötletük, kezdeményezésük, mozgalmuk közül azonban a legfrissebb volt a legszenzációsabb. Egy hónapja sem múlt még, hogy új jelszóval lepték meg a közvéleményt, új tartalommal gazdagították a versenymozgalmat, aminek lényegét így foglalták össze: — „Mindennap tegyél túl önmagadon!” S a sikerre jellemző, hogy a gyárkapukon és a munkatermekben mindenütt ott fogadta a jelszó az embereket, mindenütt és mindenkor élt és hatott, mint élesztő a kalácsban. Gyűléseken az ő mozgalmukról beszélt az előadó, brigádgyüléseken őket idézték, róluk cikkeztek az újságok, és ha öntudatról, leleményességről, a kezdeményező készség kibontakoztatásáról, a népen belüli tartalékok feltárásáról tanakodtak valahol, az écesz-gyár neve lett a zászló. A mi gyárunkban is mindennapos szólás lett a lelkesítő ige, de annál többre alig jutottunk. Megpróbáltuk mi ugyan a fűrészpor nélküli fűrészelést, a semmiből valami! csinálás nehéz feladatát is, de mégis az utóbbival voltunk legnagyobb bajban. „Mindennap tegyél túl önmagadon!” — hogyan kell ezt helyesen értelmezni, s hogyan -kell ebből anyagi hasznot préselni a közösségnek —, máig is hozzáférhetetlen számunkra. így esett meg, hogy elküldték az écesz- gyárba, nézném meg, hogyan, s miként, és hoznám haza a tapasztalatokat. Kerek egy hetet kaptam a tapasztalatcserére, minthogy a téma gazdag és sokágú, s mindamellett sok-sok mást is el lehet lesni egy ilyen helyen. Nagyon kedvesen fogadtak, meg kell mondanom, és minden ajtót kinyitottak előttem. — Nálunk nincs titok — mondogatták —, mi bárkinek szívesen átadjuk gazdag tapasztalatainkat. hiszen az a célunk, hogy kezdeményezéseinkkel az egész népgazdaságot előbbre lendítsük. — Haladjunk talán akkor sorjában!,—r kértem hű segítőtársaimat, és mindjárt érdeklődni kezdtem, hogyan is megy az a fűrészelés. — Mozgalmunk célja az. hogy megtakarítsuk a fűrészelésnél keletkező hulladékanyagot, a fűrészport, s ne vesszenek el értékes köbméterek a drága faanyagokból. Ha ezt az ország valamennyi üzeme meg tudná valósítani, milliókat spórolhatnánk az államnak. Egy a baj: mindeddig nem igen ismerték fel ennek a jelentőségét. — Talán nem is ismerik még a módszereket. — Ez az! Éppen ez az! — mondták egyszerre. — Ki kell dolgozni ennek a technológiáját és akkor megy, mint a karika- csapás. — Értem, értem. És a „Semmiből valamit!”, az hogyan megy? — Az még egyszerűbb.' Mondjuk, egy üzemnek bőven van értéktelen semmije. Ha ennek csak tíz százalékát bekapcsolja a termelésbe, vagy mondjuk csak ötöt, újabb milliókat fial a kezdeményezés. Vegyünk egy kerek példát. Mondjuk, mi rendelkezünk 3 ezer köbméter semmivel. Köbmétere átlagosan érjen nyolcszáz forintot, bár semmije válogatja. Tessék számolni! Az annyi, mint cirka két és fél millió. Osztva tízzel... És csak ebben az egy üzemben! — A számítás jó! — De ennél is hatásosabb a „Mindennap tegyél túl magadon!” mozgalom. Ennek az a lényege, hogy aki ma egy forint árú anyagot megtakarít, holnap már kettőre lesz képes, és így tovább. A , végén az egész termelési költség olyan minimális lesz, hogy szinte elhanyagolható. Persze, persze, nem mindenütt értik meg, hogy milyen módszerekkel kell ezt az ügyet szorgalmazni. — Hát önök például? — Ö, kérem, nálunk ez már régi gyakorlat. Itt voltak ugye az említett kezdeményezések... Mi már valamennyin túl vagyunk. Ezen is. — De még csak nem is alkalmazzák saját módszereiket? — Alkalmazni? Az már semmi! Kitalálni, mindig és újra kitalálni, ez a valami! Hiszen az előbb mondtuk: semmibő valamit! Tudja maga, milyen jól fizetnek ezek az újítások? No, csak próbálgassák! Sok szerencsét hozzá! Aztán, ha megy, majd üzenjenek! Sz. S. I. mellettünk. — Mind’irt itt lesz a pótkocsi, s akkor az ürítés következik. Tói fizet az árpa. ho1 dánként megadja a 18 mázsát. Elmondja, hogy reggel ötkor kezdte a munkát. Akkor még hűvösebb volt a levegő, most viszont —, hogy szárazabb a rend — a szerkezet könnyebben kiveri a kalászból a szemet. Ha nem lenne harmat, szívesen dolgozna éjszaka is. Surányi Lászlóval váltják egymást; társa most bement a központba alkatrészért, mert ilyen nagy munkában számolni kell a géphibával is... Aztán megy tovább a kom- bájnos, szalad behemót gépével, amely mohón falja a rendeket, hogy mihamarahli magtárba kerüljön a szem. 4 Szovjetunió nagykövetségének köszöneté A Szovjetunió budapest' nagykövetsége őszinte köszöne tét fejezi ki azoknak a magya szervezeteknek és állampolgá- Toknak, akik V. Bikovszkij és V. Tyereskova szovjet űrhajósok sikeres űrrepülése alkalmából üdvözletüket és jókívánságaikat küldték.
