Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

'mPqm Három kérdőjel is ugrott talpra le­jemben, mikor a kecskeméti utcán megláttam egy kő­kerítésen a felírást: DELEJEZÉS. Óriási fekete betűkkel hökkentett meg a szó, amely előtt fel­fedeztem a szintén fekete mágnespat­kót. Más, elmosó­dott feliratot Í6 megpillantottam a szó körül, de az autóból nem volt időm megfejteni. Azóta is ez mo­toszkál bennem: mi lehet az a deleje- zés? Hogy mágnes- patkóval kapcsola­tos, annyi bizonyos, hiszen mi másért lenne ott az a mén­kű nagy patkó. De mi az, hogy deleje­Hetei zés? Mi az, hogy delej? Olyan anak­ronisztikus hangzá­sú korunkban a szó, mint mondjuk a „nyakorján" len­ne, ha ma is így ne­veznénk a zsiráfot. Nekem spéciéi a de- lejezésről üveggöm­bös jósnők jutnak először eszembe. Aztán meg az öreg szakállas tatai or­vos, aki selyemszá­lon lengő rézingá­val „delejez”. Ez­zel keresi a beteg­ség fészkét az inga érzékenységében bí­zó pácienseken. Sőt ezzel határozza meg egyik-másik isme­rősénél, merre van­nak a szobájában ártalmas kisugárzá­sok. Oda azután vasgyűrűket szerel­tet— így pl. csillár­ra, ágy lábára: még a kliens derekára is tétetett már drót- karikát ... Ez nem tréfa, személyesen láttam. Sőt! Hallot­tam, amikor a dok­tor bácsi kijelentet­te: „Rossz helyen keresik Attila sírját. Hogy hol van, én tudom csak.’’ A delejező ingá­val kutatta ki IV. Béla sírját is ... El­méletben. Régi, de azért vicces szó: „deleje- zés". Csak jó volna tudni, mit ért alatta és melyik szakma? T. J. Túl a* első lépéseken... Mérlegen a kecskeméti szolgáltató vállalat munkája Tizenhat hónappal ezelőtt, ta­nácsi vb-határozat nyomán kezdte meg működését Kecs­keméten kilenc részleggel a Szolgáltató, Javító és Vegyes­ipari Vállalat. Mint neve is jel­zi: életre hívói a szogáltató és javító munkaigényeknek meg­felelő, korszerű és széles körű megszervezését, kielégítését tűz­ték célul. Tizenhat hónap nem nagy idő, mindenesetre alkal­mas és elegendő arra, hogy megvizsgálják: mit váltottak valóra céljaikból, feladataikból? 15 féle új szolgáltatás Az új Vállalatnál gond, javí­tani való jócskán akad, külö­nösen ami tervei teljesítését illeti. Ezért nem is volt meg­lepő. hogy az ezzel foglalkozó városi tanácsi vb-ülés a szo­kottnál jóval élénkebb volt, s csaknem húsz, a vállalat veze­tőihez intézett kérdéssel indult. A kezdetben kilenc részleg­gel működő vállalat a múlt év áprilisától kezdődően fokozato­san szélesítette tevékenységét, szolgáltatásainak skáláját, s ez év június elsejéig mintegy 15 újabb szolgáltatást, javítást ve­zetett be, ami „befutott” nagy vállalatnak is dicséretére vált volna. Az új szolgáltatások kö­zül itt csak néhányat említünk meg: gépkocsiszerviz és javítás, szobafestés, kárpitozás, parket­tázás, villanyszerelés, ruhajaví­tás. Mind olyan dolog, ami jog­gal számíthat a lakosság elisme­résére. Csakhogy ez az elisme­rés ma még nem jelentkezik egyértelműen és széles körben. Az okok — ha csak időlegesek is — figyelemre méltóak. Az új tevékenységgel foglal­kozó részlegek nem a város központjában nyertek elhelye­zést, sokukról a város lakossá­ga nem is értesült elég széles körben, £1 akadt kifogásolni való jócskán az elvégzett mun' PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániai Kiadja: a Petőd Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó- Mezei István tgazgatr Szerkesztóség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszt: a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál éa kézbesítőknél. Előfizetési díj I hónapra 11 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefon: 11-89. Indes: II166. kák minőségében és a határidők betartásában is. Annak ellenére, hogy a múlt évben a vállalat össztevékenységében még mind­össze 15,1 százalék volt a la­kosságnak végzett munka ará­nya. Az idei tervekben már ennek több mint kétszerese szerepel, összesen mintegy 3 millió 75C ezer forint értékű lakosságnak nyújtott szolgáltatás. De e terv teljesítéséhez hatványozott szer­vezettségre is szükség lenne, és számos tárgyi feltételre is. Ezt szolgálja a vállalatnak az a terve, hogy központi rendelő­felvevőhelyet létesít, a szét­szórt nehezen ellenőrizhető és összefogható részlegek számára pedig új, központi telephelyet, így elkészült már a részletes program az autószerviz, az épí­tőrészleg, epedaszerelő részleg és központi raktár elhelyezé­sére. Kedvezőbb arányokat a lakosság javára! Akad még nemcsak beruhá zással, telepítéssel mégoldható javítani vájó is, például a la­kosságnak és a közületi rende­lésre végzett munka helyes ará­nyának kialakításában. Erre a vb tagjai is felhívták a figyel met. Az autójavító részleg mun­kájának csak 3,8 százalékát vé­gezte a magánkocsi-tulajdono- sok számára, tehát főleg közű- leteknek dolgozott. Itt a vállalat vezetői a nagyszámú közületi megrendelésre hivatkoztak, de a vb tagjai helyesen felhívták figyelmüket, hogy ha az autó­javító részlegben két műszakot szerveznének, nem kellene hát­rányt szenvednie a lakosságnak sem. Hasonlóan csak jelenték­telen mértékben dolgozott a lakosságnak a vállalat lakatos, bádogos és építőipari részlege. A vállalat vezetői az utóbb’ részleg irányításának átszerve­zésével és munkájának megbíz­hatóbbá, gyorsabbá tételével kí­vánnak változtatni a helyzeten. V( • •' v~ v F ­Javaslat á/részlegekre Javaslatként vetődött fel az is, hogy az olyan részlegeket, amelyek iránt elenyészően cse kély, vagy egyáltalán semmifé­le igény nem jelentkezett — mint például írógépjavítás, mérlegjavítás — szüntessék meg, vagy csökkentsék az ott dolgozók létszámát, s helyette hívjanak életre olyanokat, ame­lyek iránt nagy a kereslet. Mint a vb ülésén kiderült, a koráb­bi tapasztalatokból okulva a vállalat már meg is kezdte egy takarító részleg megszervezését. Ma tehát még nem minden zökkenő nélkül, tucatnyi javí­tani való, nemegyszer erejét is meghaladó gondokkal birkó­zik a megyeszékhely e fiatal vállalata. A szándék, a cél ne­mes, s hogy mielőbb elérje, a tanács végrehajtó bizottsága és i$>ari állandó bizottsága állan­dó figyelemmel kíséri előreha­ladását. Ez utóbbi például szá­mos gyakorlati, vállalatszerve­zési, adminisztrációs nehézség megoldásához ajánlotta fel se­gítségét, a vb pedig néhány hét múlva újra megvizsgálja a vál­lalat munkáját, az elhangzott javaslatok sorsát. Az összefo­gással így formálódik egy iga­zán a lakosság érdekeit, s rö­videsen minden igényét is ki­elégíteni tudó vállalkozás sorsa. Miránk is gondoljanak IGAZ, HOGY egy-két napja már hűvösebbre fordult az idő, de azért azt hiszem, kérésünk még ma is aktuális. Szeretnénk ugyanis a környező lakosság, ,_s különösen a Dózsa Tsz tagsága nevében felhívni az illetékesek figyelmét, hogy rólunk, hillye- szállásiakról sem feledkezzenek el a sör- és üdítőital-ellátást ille­tően. Mi, ugyanis abban a helyzetben vagyunk,, hogy települé­sünk ez évben még semmiféle frissítő italt nem kapott, pedig el- hihetik, hogy errefelé is sokat szenvedtek az elmúlt időszakban az emberek a melegtől. Elvileg a Kalocsa- és Vidéke Körzeti Fmsz-hez és a járási kereskedelmi osztályhoz tartozunk, vagy tartoznánk, ha egyáltalán gondolnának ránk. Reméljük, hogy most, miután az időjárás kissé lehűlt — s talán másutt nem isznak annyit — mi is élvezhetjük majd a hűsítő italok zama­tét valakinek a jóvoltából. - » NEM SZERETNÉNK ugyan senkit megsérteni, de ezt a ké­résünket már igen sokan feljegyezték, intézkedés azonban nem történt. Reméljük, a jövő évi kánikulára majd csak megszületik az elhatározás, s településünk sem lesz mostoha gyermeke a já­rás kereskedelmének —, amikor hűsítőkről lesz szó. Habaz Péter, tsz-elnö1­Spórolós emberek Kecskeméten a piac Budai ut­cai részének gyalogjáróján — részben a piac keritésfalának, részben pedig s járda melletti fákhoz támasztva — vasárnap és a hetipiacos napokon renge­teg a gazdátlanul hagyott ke­rékpár és motor, mert sokan sajnálják az egy forintot és nem veszik igénybe a kerékpárőrző- helyeket. A gyalogosok Ilyenkor a kocslútra szorulnak, s ez a nagy forgalomban, bizony, sok baleseti veszélyt rejt magában. Jó lenne, mielőbb megszüntet­ni ezt az áldatlan állapotot, úgyhogy az említett helyeken elhelyezett kerékpárok tulajdo­nosait illetékes hatósági szer­veink megfelelőképpen rendre- utasítanák. — S. Nagy István, Kecskemét. Csigatempó 1 A csigalassúsággal készülő strandfürdőnkhöz csigalassúság­gal építik az odavezető köves utat is. Egyszóval: stílszerűen. Ez talán nem is lenne túlságo­san kifogásolható (hiszen . a közmondás is azt tartja, hogy a jó munkához idő kell), de az már igen, hogy az út tervező­je rosszul számította ki a ma­gasságot. s így arról, ha esik az eső, vagy tavasszal beköszönt az olvadás, a víz először elöntve a járdákat, az udvarokba is be­folyik. Még idejében kérjük te­hát az illetékeseket; ne feled­kezzenek meg az úttest mellé vízelvezető csatornákat, vagy árkokat is' készíteni. — Szabó Emma levelező, Izsák. Szandál a kirakatban Eddig úgy tudtam, hogy a ki­rakatok a megvásárolható áruk bemutatására szolgálnak. Saj­nos, úgy látszik tévedtem. A minap ugyanis nyári szandált szerettem volna venni kislá­nyomnak. Kiskunhalason a köz­ponti iskola melletti cipőbolt­ban láttunk is megfelelőt. Ami­kor azonban bementünk a bolt­ba kitűnt, -hogy nincs megfelelő szandál, a kirakatban lévő vi­szont ,nerp eladó. Bosszantott a dolog, * gondolom joggal kér­dezhetem: miért hagynak olyan árut a kirakatokban, amit az üzletben nem kaphat meg a ve­vő? — Éltető Jenő Kiskunhalas. A korán kelők nevében Nagyon sok háziasszony igyek­szik munkába reggel 6 órára városunk. Kiskunhalas különbö­ző üzemeibe, s a háztartásuk­hoz szükséges bevásárlásaikat még munkába indulásuk előtt szeretnék elvégezni. Kérik te­hát az illetékeseket: nyisson a vásárcsarnok legalább fél órával korábban! — Czakó Ferenc le­velező. Ügyeljünk tejivónk tisztaságára Szép és korszerűen berende­zett tejivónkra mi bajaiak igen büszkék vagyunk. A kiszolgálás gyors és udvarias, a tisztasá­ga... Hát igen! Ez az, amire éppen mi fogyasztók — tiszte­let a kevés kivételnek! — nem eléggé ügyelünk. Naponta meg­figyelhetem: nincs olyan reg­gel, hogy többen is ki ne lö- työgtetnék reggeli italjukat, vagy el ne felednék poharukat az automata csapja alá helyez­ni, mielőtt azt működésbe hoz­nák ... Ügyeljünk hát jobban tejivónk tisztaságára — a saját érdekünkben! — Rechtler Fe­renc, levelező. Rendelő a pusztán A pusztára vezető ho­mokos úton nyolc kilo­méteren át méterenként huppant velünk a kör­zeti orvos Moszkvicsa. Hosszú - autóutazáshoz szokott emberek ültek a gépkocsiban, de - mind­nyájan örültünk, ami­kor végre kiléptünk a Kerekegyháza kunpusz­tai Előre Tsz központi majorja előtt. Az őszbe csavarodott, de örökké vidám körzeti orvost, dr. ^edő Bélát szinte családtagként üdvözölte az a tizenöt-húsz tsz- gazda, asszony és gye­rek, akik a rendelésre vártak. Körülnéztünk a rendelőben, a váróban, s amíg ő a betegeivel foglalkozott, mi ■— kint a művelődési otthon előtt — róla beszélget­tünk. Kerekegyházán szüle­tett, sokáig itt is élt, s a szíve a, múlt év szep­temberében Budapestről ismét visszahúzta szülő­falujába dr. Bedő Bélát. Az emberek régi isme­rősként fogadták. A fő­városi környezet után sem volt ismeretlen előt­te a falu, s a tanyavi­lág egészségügyi helyze­te. Néhány hónap múl­va szinte minden nap együtt töltötte az esté­ket Farkas János tsz-el- nökkel. Vitatkozott, ér­velt, s az elnököt nem nagyon kellett meggyőz­ni arról, hogy milyen fontos egy „kihelyezett” rendelő Kunpusztán. Né­hány hét múlva dr. Be­dő Béla javaslata már valósággá érett. A szö­vetkezet építő brigádja a művelődési otthonból két helyiséget választott le, berakták az ajtókat, ablakokat. A tsz-gazdák — akiknek nem egyszer n-19 kilométer távol­ságból kellett bekerék- pározniok Kerekegyhá­zára —; szintén munká­hoz láttak. Farkasinszki Vincénének — a párt- titkár feleségének — vezetésével kifestették, kitakarították a váró­szobát és a rendelőt. A körzeti orvos úgy érezte: megnyert egy csatát. Hátra van még a legnehezebbje — gon­dolta —, a berendezés, a műszerek megszerzése. Kellemesen csalódott. A megyei kórház gazdasá­gi vezetése a tsz-rende- lőhöz szükséges beren­dezési tárgyakat, mű­szereket rendelkezésére bocsátotta. Van tehát berendezett orvosi ren­delő a kunpusztai Béke Tsz majorjában, ahová vizsgálatra, gyógyulást keresni járhatnak a nagy határból az emberek. De miért javasolta a rendelő létrehozását, a heti kétszeri kijárás ter­hét az idős orvos? Anya­giakért, dicsőségből — vagy talán a nagyobb pacientúráért? Nem! Dr. Bedő Bélát nem hajtotta és ma sem hajtja az anyagiasság. Tanúja vol­tam, amikor egy nem biztosított betegtől a vizsgálat „honoráriuma­ként” öt szál rózsát kért. — Dicsőségre sem pá­lyázik, hiszen Budapes­ten része lehetett az el­ismerésben. Páciensben sincs hiány, ugyanis a község lakóinak fele az ő segítségét veszi igény­be. Miből fakad mégis ez a buzgalom? Ahogy mondani szokás, s ez nem frázis ez esetben: megértette az idők, a ma társadalmának a szavát. Tenni akart és' tett is érte valamit! Hu­manista, szereti az em­bereket, az esküjéhez híven gyógyítja a bete­geket, s ebben nem is­mer fáradtságot. Ez ad nap mint nap erőt ah­hoz, hogy ősz fejjel, de hallatlan szorgalommal végezze munkáját. Nem elégszik meg kint a pusztán csupán a rende­léssel, egészségügyi elő­adásokat tart, filmeket vetít a környezet-egész­ségügyről, a mezőgazda- sági munkák során elő­forduló balesetek meg­előzéséről, a higiéniá­ról . Így mesélték ezt el róla barátai, ismerősei, társaságunk többi tag­jai, akikkel szinte csa­pást tapostunk a homok­ba, amíg beszélgettünk. Eközben véget ért a ren­delés is. Barátságos hát- baűtögetés: „Gyerünk, gyerekek!” — felkiáltás, s a körzeti örvös Moszk­vicsa mögött fátyolként gomolygott a homokos út pora. Később tud­tam meg, hogy azon az éjjelen alig aludt vala­mit, ötször hívták ki beteghez... GÉMES GABOR

Next

/
Thumbnails
Contents