Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
Főzik a barackpálinkát Megyénk 67 földműveeszövet- kezeti szeszfőzdéjében megkezdődött a szezon. A faeper — amelyből 70 vagon került az üstökbe — „lefutott”, s most megkezdték a kajszibarack és egyéb gyümölcs erjesztését, főzését. Elsőnek Helvécián, az új, korszerűen berendezett, a megye legnagyobb kapacitású földművesszövetkezeti szeszfőzdéjében kezdték meg a kecskeméti barack lepárlását. A gazdag kajszibarack-termésből a becslések szerint negyedmillió liter, egyéb gyümölcsökkel ösz- szesen az idén is egymillió liter pálinkát főznek. ■ Szedik a dohányt Megyénk egyes vidékein a dohánytermesztésre is kiválóak az adottságok. Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas környékén évről évre nagyobb területet fogla' el a hevesi és a szabolcsi dohány. Az állami és szövetkezeti gazdaságok több száz holdas tábláin megkezdődött az illatos Virginia leveleinek törése. A kiskunfélegyházi dohánybeváltó telepre megérkezett az első zölddohány-rako- mány, ahol fűzik, pácolják a füstölni valót. A halványsárgára „érlelt” levelek nagy részét exportra szállítják. Becslések szerint ezen a telepen mintegy tízezer mázsa dohányt készítenek elő gyári feldolgozásra. Műhelykocsi a falu végén A megadott időpontban begördült a 9. számú AKÖV műhelykocsija, s röviddel később már ott gyülekeztek körötte a szalkszentmártoni faluvégen a munkára kihelyezett gépjárművek. Heti-kétheti munka után apróbb olajozni, javítani való csaknem mindegyiken akad. S Nagy János, a műhelygépkocsi brigádvezetőjének vezényletével — mint a parancsolat — kezdődik az „ápolás”. Sok száz kilométer megtételétől mentesítik ily módon a teherjárműveket: nem kell a kecskeméti központba menniük, s ami nem utolsó szempont: sok-sok időt takarítanak meg a munka, a fuvarozás számára. Mi sem vagyunk olyan gazdagok A Tiszánál árnyékban is van vagy negyven fok meleg. Csupa fény, csupa izzó vibrálás a meder, s a füzek zöld-ezüst levele kókadtan, bágyadtan, bágyadt mozdulatlanságban borul a homokpart meredekjére. Ott, az egyik csalitosból füst száll az ég párás ólomlapja felé. Bogrács alatt pattognak a szakszerűen egymásra aprított rőzsegallyak. Öreglebbencset készít a két fiatal pár, akik szabadságidejüket töltik a szülőfaluban, a víz mellett. Két napbarnított férfi közeledik most a homokszalag kanyarulatának festői íve felől: Verebes Andris, a falu tré- facsinálója, és egyik komája. Már a lépteiken látni, hogy áz újabb huncutság tervét már kifun- dálták, s a kivitel Hudact módozatait is megvitatták. így is van. Felismerve a nyaralókat, s látva, hogy azok ebédet főznek, elhatározták, hogy míg a koma szóval tartja a fiatalokat, addig Andris a tőle megszokott gaval- lérsággal, egyáltalán nem fukar kézzel — ehetetlenné sózza az ételt. Köszönés, hogy- vagy-ok; majd — míg a koma a falu életében újabban végbement változásokat vázolja, — Andris közömbösen kockáztat meg egy odavetett kérdést: — Karcsikám, nincs egy jó „madárlátta’’ cigarettád? — Már hogyne volna, • ott a szatyor a bogrács mellett, abban találsz. A mókamester szeme a biztos siker tudatában villan egyet, s komótosan indul a szatyorhoz. Cigarettát talál is, viszont hiába túrkál a használati cikkek, konyharuhák között: sehol egy deka só. Már érzi, hogy ott- időzése egyre gya- núsabban hosszúvá válik; három szál gyufát szándékosan eltör a skatulya oldalán, s hagyja, hogy másik kettőt a lehelletnyi levegőmozgás elfújjon, amikor a háta mögött megszólal egy magabiztos hang: — Ne keresd, úgyis hiába! Azt hiszed, nem tudjuk, kivel állunk szemben? Mihelyt megpillantottunk benneteket, sót, paprikát, mindent biztonságba helyeztünk. Most haladéktalanul gyújts rá, aztán ugorj be a vízbe, a mérgedet lehűteni! Jóba Tibor Méregdrága felújítás helyett korszerű, új lakásokat építsenek Kecskemét város központjában Alig egy hónapja „Olyan gazdagok vagyunk?’’ címmel érdekes és elgondolkoztató cikkben számolt be a Népszabadság egy budapesti felújításra kerülő ház sorsáról, amelybe milliókat öltek bele, mégsem felel meg a követelményeknek. Valljuk be őszintén, a mi megyénkben is találunk ehhez hasonló toldozófoltosó javítgatásokat. Közismert például egyik városunk szállodájának állapota, amelyre már több millió forintot költöttek, mégis tovább romlik, süllyed és repedezik. Ismerjük a méregdrága és a városképet is elcsúfító emeletráépítéseket, s a hatalmas összegbe kerülő felújítást is, például Kecskeméten a Nagykőrösi utca egyik emeletes épületénél. Helytelen irányzatból, rosszul értelmezett, úgynevezett takarékosságból fakadtak ezek, amelyeknek tanulságait országosan és megyei szinten egyaránt levonhatjuk. S anélkül, hogy az alábbi példa általánosítására buzdítanánk — egyedileg és konkrétan kell ezt elbírálni minden esestben —, ezúttal egy újabb túlzás megelőzésére szeretnénk nyomatékosan felhívni az illetékesek figyelmét. Egy lakás 196 ezer forint Ez igen, ezért már biztosan összkomfortos, minden kényelmet megadó, sőt luxuslakásokat építenek! — gondolná az ember, hiszen a kecskeméti új szövetkezeti lakások költsége sem haladja meg a 100—110 ezer forintot. Nézegetjük a feljegyzést, amely a kecskeméti. Széchenyi tér 1. számú kétemeletes bérház felújításának költségeit foglalja magába, s el fog bennünket a csalódás és álmélkodás. mert csupán arról van szó. hogy egy életveszélyessé vált épületet hoznak helyre tetemes költséggel. Ez a ház, a megyeszékhely központjának jellegzetes, bár egyáltalán nem szép és nem is műemlékjellegű épülete, még a század elején készült, a szecessziót sem tisztán képviselő stílusban. Az úgynevezett Mátrai rendszerű salakbeton-födé- mek és salakrabic-válaszfalak — melyek a fővárosban is okoztak már kellemetlenséget — itt is idő előtt tönkrementek, s a szakértők véleménye szerint a ház most már életveszélyessé vált. A lakókat — akiket később természetesen visszaköltöztetnek eredeti lakrészükbe — ki kellett telepíteni. Ezután került sor a költségvetés elkészítésére, amely azzal az egyébként is várható, a korábbi tapasztalatokkal megegyező eredménnyel végződött, hogy az egy-egy lakásra fordított felújítási költség meghaladja majd a 196 ezer forintot. ... még csak jobb sem lesz Aki azt hiszi, hogy talán túlzott a fenti összeg, az téved. Ha felújításról beszélünk, akkor valóban szükség van ennyire. Az öreg ház pinceiésze máris alá van dúcolva — közben kiderült, hogy süllyed is az egyik szárnya —. a függőfolyosók korhadtak, ledőlés fenyegeti őket, s a magas tetőzet is kicserélésre, illetve lebontásra szorul, és csak beépítéssel hozható egy- szintbe a környező házakkal. Várható, hogy 10—15 év múltán újabb épületelemek felújítására lesz szükség, mivel időközben azok is elöregednek. A felújítás csak rontja a helyzetet a kilenc udvari lakás esetében is, melyek még sötétebbek és egészségtelenebbek lesznek a fényt elfogó emeletráépítés folytán. A fűtés sem válik korszerűbbé az adott körülmények között. Tehát marad minden a régiben — az Az elégedetlen Száz arca van. Egyszer szoknyát, máskor jól vasalt pantallót hord. Láttam már homlokába hulló platinaszőke fürttel és vékony angol bajusszal. De ha találkozunk, azonnal felismerem gúnyosan lefelé görbülő szájszögletéről és arról a mindent semmibe vevő keserű kézlegyintésről, mellyel mon- dókáját kezdi. Magánszótáramban a neve helyén ez áll: az elégedetlen. Egyszer mellettem ült az üzemi étkezőben. A kiadós ebéd után megtörölte zsíros száját és így szólt: higgye el, évek óta csak vasárnap eszek jóízűt. Mert ezeknek itt — és hüvelykujjával hátra bökött a konyha felé — fogalmuk sincs a főzésről. Emlékszem, hogy az ötvenes években, amikor az „aranycsapat” focizott, fűnek-fának azt mesélte, hogy a Hidegkúti minden gólért két villát kap a Rózsadombon. így persze könnyű. Amikor pedig Chiliében kikaptunk a csehszlovákoktól, gúnyosan megjegyezte: a Baróti azt hiszi, hogy az ő két szép szeméért halálra rohanja magát az Albert. Amíg nem áldozunk, addig nem lesz itt jó csapat. Az „Amerika egy francia szemével” című film után a mozi előcsarnokában villant elém sértődött arca. Népes társaság közepén állt és azt magyarázta, hogy a film javát kivágták. Ismerőse Bécs- ben látta az „eredetit” ás a félmeztelen modell akkor még teljes negyedóráig volt a vásznon. Halottam fájdalmas sóhaját a tele autóbuszon, majd néhány nappal később egy teljesen ür; kocsin kifejtette, hogy így pazarolják el a nép vagyonát.” A csekély bevétel nyilvánvalóan nem fedezi a kalauznő és a sofőr fizetését, meg a benzinköltséget, és hol van akkor a gumikopás, a karosszéria amortizációja.” Ha gyulai kolbász kapható, akkor feltétlenül téliszalámit akar vásárolni és fordítva. Vaskos kötetet lehetne összeállítani a panaszkönyvekre bejegyzett kifogásaiból. Hányszor elhatároztam, hogy most aztán alaposan megmondom neki a magamét. De amikor tetté érik bennem a szándék, akkor méteres vállú atlétaként, vagy őszülő hajú családanyaként áll velem szemben. És én megtorpanok, későbbre halasztóm a végső leszámolást. A napokban úgy éreztem, ütött az órám. A zsúfolt vonatfülkében már az is jólesett, ha a nyitott ablakon becsapódott egy kevés füsttel kevert levegő, némiképpen enyhítette a pokoli meleget. És akkor orrhangon megszólalt a hátam mögött: — A nyaralásom? Ne is kérdezd öregem. A Balaton mindig dugig volt mindenféle emberekkel. Azt hiszed lehetett egyet úszni? Az üdülő előtt pedig éppen javították a vízvezetéket. Naponta többször át kellett lépkedni a rozsdás csöveket. Csikorgó foggal fordultam meg. A kis vékony alak aranykeretes szemüveget hordott, kopaszodó fejebúbján néhány szál gondosan keresztbe fésült tincs. Na, megállj! — Hörögtem magam elé, és indultam, sötéten, mint a végzett, keresve a lehető legsértőbb, legdurvább szavakat. De akkor megszólalt mellette egy nyolcéves forma kislány: — Apu, most milyen állomás következik? A gyerek előtt? — döbbent belém. És az elégedetlen, mint már annyiszor, most is megúszta. Békés Dezső életveszélyességet leszámítva — s mindez tetemes kiadásokkal. Célszerűbb megoldás Beszélgettünk szakértőkkel, akik szívesen vállalták az „ellenterv” elkészítését, s fehéren- feketén kiszámolták: van a fentieknél éssszerűbb és jobb meg- megoldás is. Persze, ehhez kellő bátorság és az esetleges szabályoknak is ellentmondó intézkedés kell, de megéri! A helyzet nyitja aránylag egyszerű: az amúgy is beépítendő Széchenyi tér 3. szám alatti telek és a Széchenyi tér I. sz. ház további sorsának együttes megoldása. Építészek és pénzügyi szakemberek egyöntetű véleménye szerint az említett két telken — a Széchenyi tér 1. szám alatti ház elbontása után — egy egészen korszerű, minden igényt kielégítő, központi fűtéssel ellátott, csak utcára néző, tehát világos — kettő-, kettő és fél-, illetve háromszobás lakrészekkel rendelkező — hatemeletes, összesen 78 lakásból álló épületet lehetne emelni. Olyan modem házat, amely nagyszerűen beilleszkedne — az Aranyhomok Szállóval nagyjából egy magasságban — az új, alakuló városképbe, s mindemellett költsége egy-egy lakásra jutó összegeket illetően 20—30 ezer forinttal alatta maradna a felújítás említett kiadásainak. Harmincöt lakással több Az egy tömbben, két bejárattal épülő, a földszinten szép üzlethelyiségekkel rendelkező, s kereskedelmi helyzetünkön is javító új lakóház révén 35 lakással nyerhetnénk többet, mint az előző tervek szerinti két épületben, s ez nem lebecsülendő szám. Arról a nyereségről nem is beszélve, hogy ezek a lakások valóban korszerűek lennének, s belátható ideig nem szorulnának semmiféle felújításra. A megyeszékhely központja ily módon még impozánsabb külsőt öltene. Azzal kezdtük: Mi sem vagyunk olyan gazdagok. A városi tanács és végrehajtó bizn'*'--''fának figyelmét felhívjuk Fon tolja meg a fenti — szaké 'berek által is támogatott — észszerű javaslatokat. F. Tóth Pál PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspán Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapla Főszerkesztő Weither Dántel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállala’ Co!elös kiadó- Mezei István Igazé- Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szár Szerkesztőségi telefonközpont: 58-19. 33-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér t/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: « helyi po-tahlvata lóknál és kézbesítőknél Előfizetési 1H i hónapra 15 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: U-8J. leden U ott.