Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
1963. Julius 28, vasárnap 5. oldal “ Díjat nyert a tárlaton Az idén nyáron negyedszer, ■ szabadtéri játékokkal egy időben nyitották meg a szegedi nyári tárlatot. S hogy ez a tárlat immár országos rendezvény lett, azt a kiállító művészek rangos névsora is reprezentálja. Az olyan művészek neve, mint Bemáth Aurél, Ék Sándor, Holló László, Kurucz D. István vagy Szabó Iván. A kiállításra az ország minden részéről jelentkeztek festő- és szobrászművészek. A IV. Szegedi Nyári Tárlat 73 kiállítója között helyet kaptak a budapesti, a kecskeméti, a szegedi, a hódmezővásárhelyi, bajai, a miskolca és a szolnoki képzőművészek. A kiállított művek — 114 festmény, szobor, grafika, plakett — gazdag tematikájú, változatos előadásmódú alkotások. De valamennyit a józan realizmus jellemzi. Nincs közöttük sem absztrakt, sem naturalista kép. Témában is széles a skála. A tájképek közül most is — a három előző tárlat anyagához hasonlóan — a legtöbb az Alföld szépségeivel foglalkozik. A figurális kompozíciók a parasztság munkájához kapcsolódnak. Ám az ipari és kultúrálta területhez. a városi ember életéhez fűződő gondolatok is helyet kapnak. A kiállított szobrok, plakettek egy része a magyar irodalom és zene kiválóságainak (József Atti'a, Juhász Gyula, Bartók Béla) állít emléket. Más részük kecses lányalakot, női fejet mintáz. Mint minden évben, az idén is kiosztották a Szegedi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának képzőművészeti díjait a kiállítás résztvevői között. Ez alkalommal a bajai B. Mikii Ferenc A Ba'aton Tihanynál című olajfestményét is díjazták. A művész még egy képével szerepel a tárlaton, melynek címe Tél. Kádár Márta „&zíaeni máyneie” H osszú ideig gondos figyelemmel dolgozott Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című munkáján. — Egy, kecskeméti tartózkodásával kapcsolatos részletkérdésben azonban tévesen foglalt állást. Szerinte a legnépszerűbb magyar írót fiatalkorában egyáltalán nem érdekelték a nők. Miért készített akkor hát portrét a „fekete szemű, szőke hajú” görög leánykáról Frankó Julcsáról és a még szebb, júnói termetű Matolcsy Mariról? Mikszáth szerint: házigazdája feleségének barátnői voltak, s ő parancsolt az „iruló- piruló” fiúra? Ráadásul Jókai Frankó Julcsit „szívem mágnesének” titulálta egyik írásában. A nagy palócot azonban ez sem győzte meg: „A felületes búvárlót e kijelentés félrevezethetné, de mi ismerjük őt és tudjuk, hogy ez csak üres frázis.” C zilády Károly egykori kecskeméti levéltáros jegyzetkönyve azonban rácáfol Mikszáth véleményére. A második kötet utolsó előtti lapján feljegyzett érdekességek között bukkantam ré nemrégiben Dömötör Géza visszaemlékezésére. Ebből kitudódik, hogy édesanyja meg Nina néni kilétét sajnos, eddig nem tudtuk megállapítani — az ablakból hallották, „amikor Jókai Mór a mai Kecskeméti Herz (hajdani híres gyümölcsexportőr háza, Csányi u. 5.) féle házban lakó Frankó Julcsit hazakísérte, a kapuban szerelmet vallott neki, a lány pedig kinevette”. Szerencse, hogy kisvárosban mindenki tudja, hogy „ki, mikor és kivel”, és így megoldottnak tekinthetjük a rejtélyt. A z író feljegy- " zései arról tanúskodnak, hogy a kudarc nem viselte meg különösebben és nagyon jól érezte magát a városban. S mi lett a huncut Frankó Julcsa sorsa? Egy fűszerkereskedőföldbirtokos vette el, cudarul bánt vele, boldogtalanul tengette napjait. Jókaival soha többé nem találkozott. Heltai Sándor rendszerint több mint háromszázötven kilométeres körzeten belül figyelhetők meg. Ugyanakkor az átható sugárzás nagysága harminchat órán keresztül eléri a háromszáz röntgent. — És harminchat óra után? — Aztán fokozatosan csökkenni kezd. Tehát türelemmel várnunk kell, míg Tabu szigetének körzete veszélytelenné nem válik. Akkor majd megközelíti valamelyik hajó — felezte be szavait Dudley csüggedten. Az éhség és a szomjúság közben egyre erőteljesebben jelentkezett. Most már nemcsak az összes matrózok és tisztek itták a kókusztejet és halásztak a lagúnában, hanem Dixon is könyörögni kezdett Stowne doktornak. adjon neki legalább egy korty kókusztejet. És Francis Stowne leevipteit és adott neki. Ám, halat is egyre nehezebben tudtak fogni a lagúnában, mert a vörös korallzátonyok között mind gyakrabban tűntek fel a cápák. Áz egyik ragadozó majdnem leharapta Tommy matróz kezét. Ezután az eset után rá kellett fanyalodniuk az ehető puhányokra. — Istenem! — kiáltott fel Stowne doktor elszörnyűlködve, amint megpillantotta Bridge fedélzetmester kezében a pubá- nyokat. — Azonnal dobja el ezt az undokságot! Hisz ez peloris puhány, a radioaktivitás akkumulátora. — Ugyan, doktor úr! — legyintett a fedélzetmester köny- nyelműen. — Én már annyi ilyen szemetet megettem, hogy rövidesen magam is különféle alfa-, béta- és gamma-sugarakat fogok kibocsátani. — Képzelje csak el — magyarázta Stowne felháborodva az esetet Dudley mérnöknek — ez a hülye Bridge peloris pu- hányokat eszik! Tudja-e, hogy amikor kifogtak ilyen puhányo- kat a Csendes-óceánból, radioaktivitásuk kétezerszer volt nagyobb, mint az óceáni vízé, amelyben élteik. — Ezek szerint komolyan kell beszélni a matrózokkal — javasolta Dudley. — És ez a maga feladata, doktorkám. Magyarázza meg nekik, hogy az óceán vizének radioktivitása kétezer kilométernyire a magfegyverkísérletek övezetétől is még mindig húszszor nagyobb a normálisnál. — Talán még azt is jó volna elmondani nekik, hogy kísérleteink eredményeképpen a halak és planktonok radioaktivitása a Csendes óceán jelentős részében sokszázszorosan és sokezerszeresen túlszárnyalja az óceán vizének radioaktivitását. — Miért is ne közölhetné velük? — mondta Dudley olyan hangon, hogy a doktor mindjárt tudta, nem tréfál. — Akkor hát mondja meg nekik azt is, hogy a japán kormány kénytelen most átvizsgálni sok ezer hajóját és sok százezer tonna halat visszadobálni a tengerbe. Stowne doktor látva, milyen izgatottan beszélt Dudley ezekről a dolgokról, elhatározta, hogy valóban beszélni fog a tisztekkel és a matrózokkal. (Folytatjuk.) A kora délelőtti nap mézszínü fényt csorgat a házak falán. Ébred a város, az Ünnepi Játékok színhelye. Az utcákon végigcsörömpölnek az új csuklóé villamosok, az egyre fokozódó hőség sem rettenti a városnézésre induló turisták elszánt csoportjait. Mióta elkezdődtek a szabadtéri játékok, ezrével jönnek Szegedre messzi tájakról, külföldről is a látogatók. Bámészkodnak a belváros ízléses kirakatai előtt, merengenek a szeszélyesen kanyargó „szőke” Tisza partján, róják a lépteket a Marx tér színes új házai között, vagy a Dóm téri árkádok alatt... Szeged különös varázsa hétköznap is rabulejti, lenyűgözi a hangulatos szűk utcáin, vagy büszke ívű sugárútjain barangolót. Annak pedig, aki a kényelmet mindennél többre becsüli, csak fel kell ülni valamelyik mikróbuszra. A két 3—3 kocsiból álló kis szerelvény fürgén hordja körül a városban nézelődő utasait. Ha szerencséjük van, láthatják a zenélő Óra híres bábuit, egy pillantást vethetnek az időtlen álmodozásba merült Dankó Pista szoborra és megcsodálhatják az újszegedi Odessza városrész hatalmas arányú építkezéseit. Szegeden mindig akad valami érdekes, új látnivaló... :»■ ' Mikor Is jön a Cigánybáró? — Mari Zsuzsa szegedi diáklány izgatottan böngészi még a strandon is a műsorfüzetet. Nem csoda, hiszen az előadásnak nem nézője, hanem szereplője lesz. Mint sokan mások, ő is statisztálni fog a Cigánybáróban. No, az még messze van. Addig nyugodtan lehet napozni; fürdeni.., * A művészetek kedvelői szívesen keresik fel a IV. Szegedi Nyári Tárlatot, melyen megyénket Noel t). Gábor, Weinträger Adolf és Prohászka József festőművészek képviselik. A képen látható idős bácsi nagy gyönyörűséggel szemléli Prohászka József: Árnyékban — című festményét. Ezekben a napokban Szeged híres művészek találkozóhelye. Az újjávarázsolt Tisza Szálló impozáns halijában két világhírű operaénekest kapott lencsevégre a szemfüles riporter. Margherita Roberti, a New York-i Metropolitan és Bruno Prevedi, a Malánói Scala tagja éppen akkor érkeztek a városba, hogy Verdi: Trubadúr című operájában vendégszerepeljenek, • Mire legbüszkébbek a szegediek? Arra a három szökőkút- ra, melyből egy teljesen új, a másik kettő pedig elismerésre méltóan átalakított. Különösen a múzeum előtti Móra-park hatalmas szökőkútjának akad rengeteg bámulója. Zuhogó, magasba szökő vízoszlopait órákon át lesné minden gyerek ... Estére fényárban úszik a város, tánczene ütemére ringatózik a Szőke Tisza étteremhajó. A folyóról, melyet Petőfi olyan csodálatosan megénekelt — dal száll és hús esti szellő. Megindulhat az áradat a Dóm tér felé... Felhangzik az előadást hirdető szignál; Szeged híres város... A zsúfolt nézőtérre — melyen az idén már mindenütt kitűnőek a hallási és látási viszonyok — áhitatos csend borul. Hogy melyik mű a legnépszerűbb? Telt házat vonzott a címképen látható Erkel opera — a Brankovics György és a mesék tündérvilágát idéző Szentlvánéji álom is. A Trubadúr és a Cigánybáró előadásaira pedig már minden jegy elkelt. Hasonlóan nagy az érdeklődés a Magyar Állami Népi Együttes műsora iránt.., Nappali séták és felejthetetlen élményü esti előadások... Szeged nemcsak hívja és várja a vendégeket. De nem is engedi el üres kézzel a szépségre szomjazót... Vadas Zsuzsa—Pásztor Zoltán
