Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-27 / 174. szám

S. oldal 1963. .tanús Z1. szombat A békeszerető emberek nevében Válság a Közel-Ke létén A moszkvai KGST-tanácskozás EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A VILÁG közvélemé­nye hetek óta Moszkvá­ra figyel. Moszkva szin­te egy időpontban több, rendkívül fontos tárgyalás színhelye volt. E tár­gyalások közül a világlapok legtöbbet kommen­tálták a háromhatalmi atomcsend-tanácskozást. A tárgyalások kedvező légkörben kezdődtek. A megegyezés lehetősége hamar felcsillant, bár a megbeszélések szigorúan titkosak, zártkörűek voltak, a kiadott jelentésekből következtetni le­hetett, hogy valamennyi küldöttség keresi a le­hetséges megoldást és a tanácskozás eredménye­sen fejeződik be. A moszkvai megegyezést nemcsak a népek bi­zonyos csoportja várta, hanem várta és remélte minden dolgozó ember, függetlenül a politikai és vallási hovatartozástól. Ugyanakkor most, hogy megszületett a megegyezés, tévedés volna azt hinnünk, hogy ez elégedettséget szül min­denhol és mindenkiben. Arról a táborról, ahol ag elégedettség nyilvánvaló, nem kell részlete­sen szólnunk, hiszen köztudomású, hogy a Szov­jetunió és barátai, a munkások, dolgozók milliói, bárhol éljenek a földkerekségen, békét, akar­nak, a békéért küzdenek, tehát számukra a moszkvai megegyezés győzelem, amelyet újabb győzelmek követhetnek. De győzelem ez a meg­egyezés a burzsoázia józanabb rétege számára is, amely felismerte, hogy a béke és a háború alternatívája esetén csak az lehet győztes, aki a békét választja. Márpedig az atomcsönd meg­teremtése, ha nem is old meg minden kérdést a háború és a béke viszonylatában, de feltétle­nül hozzájárulhat a hidegháború enyhítéséhez. Akadnak azonban olyan körök, amelyeknek ez az enyhülés nem tetszik. A világsajtó jelentései szerint ezek a legszélsőségesebb imperialista kö­rök is csak körmönfont formában, csak burkol­tan támadják a megegyezést. Egyes nagyhatal­mú katonák nyilván kijelentik, hogy minden szerződés, ez sem több papírrongynál, amit adott esetben el lehet dobni, össze lehet tépni. A világ legjelentősebb sajtóorgánumai azonban — a köz­véleményt tükrözve — nem nekik adnak igazat. Természetesen hátra van még az egyezmény ratifikálása és ez lehet, hogy nehézséget okoz a nyugati tárgyalófeleknek, elsősorban Kennedy- nek. A remények, a találgatások azonban ezen már túlmutatnak és általában a körül forognak, hogy mi következik ezután. Szinte minden kom­mentátor egyetért abban, hogy megindult vala­mi mozgás és 1963. nyarán úgy tűnik, mintha a diplomácia újabb, szokatlan szakasza következ­ne. És ha sűrűn hallhatók is olyan vélemények, hogy a Szovjetunió által oly régóta sürgetett ál­talános és teljes leszerelés még igen messze van, minden oldalon egyértelműen elismerik, hogy a jelenlegi egyezmény ha első lépés is, de igen jelentős lépés a nagy cél felé. A józan ész és a béké­re vágyó népek akarata mindenesetre azt diktál­ja, hogy a jelenlegi ered­ménynél nem szabad megállni. Ha egyszer meg­repedt a hidegháború jégpáncélja, most már to­vább kell repeszteni, tovább kell olvasztani, mert a jelenlegi siker feltétlenül újabb sikerek forrása, kiindulópontja lehet. MÍG AZ ATOMCSEND-tárgyalások eredmé­nyei a hidegháború jegének megolvasztása irá­nyában hatnak, a világ közvéleménye nyugtala­nul figyeli a Közel-Keletről érkező meleghábo­rús híreket. Nem lehet ugyanis teljesen elszige­telt jelenségkért kezelni az Irakban történteket. Ebben az országban nemcsak a haladó erőket üldözik, gyilkolják, hanem valóságos háborút folytatnak az ország lakosságának jelentős része ellen. A kurd és arab ellentét, az iraki kormány hadjárata a kurdok ellen nagy veszélyeket rejt magában és ezeket a veszélyeket még súlyosbít­ják, a helyzetet még bizonytalanabbá teszik a Közel-Kelet arab államainak már-már testvér­háborúba átcsapó ellentétei, Ügy látszik, egye­lőre teljes a szakítás Egyiptom és Szíria között, hiszen az utóbbi helyen valóságos hajtóvadásza­tot indítottak Nasszer hívei ellen, az egyiptomi államfő pedig félreérthetetlenül a közvélemény tudomására hozta, hogy az EAK nem tárgyal többé az arab egységről a jelenlegi szíriai rend­szerrel. Mint mindenütt, ahol a zavarosban halászni lehet, a Közép-Keleten is egyes imperialista kö­rök igyekeznek hasznot húzni az arab vezetők torzsalkodásaiból. Különösen szembetűnő ez Irakban, ahol a jelenlegi hatalom az imperia­listák kegyeit keresve, a nagymonopóliumok helyzetét erősítve igyekszik leszámolni a széles néptömegek érdekeit képviselő haladó erőkkel. NEM VOLNA teljes az elmúlt hét nemzetközi krónikája és különösen magyar vonatkozásban nem volna az, ha nem szólnánk egy olyan moszkvai tárgyalásról is, amely ugyan elsősor­ban a szocialista országok népeit érdekli, de amelyre azért odafigyeltek a tőkés országok ve­zetői is. A KGST-értekezletről van szó, ame­lyen a kommunista pártok első titkárai, vala­mint az érdekelt országok miniszterelnökei ta­nácskoztak. A magyar küldöttség véleménye már a tanácskozás előtt sem volt titok, hiszen a Ma­gyar Népköztársaság, éppenúgy, mint a Szovjet­unió, és a kérdés súlyát helyesen érzékelő többi testvérnép, a szocialista országok sokoldalú gaz­dasági együttműködésének a híve. A cél az, hogy a KGST keretében a közös érdekeknek megfelelően a szocialista országok tervszerűen és együtt használják fel erőforrásaikat, és te­remtsék meg az ésszerű és a fejlődést gyorsító munkamegosztást. Hitek sótokban HAVANNA. A kubai nép ün­nepélyes keretek között emlé­kezett meg a forradalom első napjának eseményéről. A Revo­lution című lap vezércikkében a Kuba által megtett út ese­ményeit elemezve megállapítja: az ország iparosítása reményt- keltő ütemben halad előre, fej­lődik az energiatermelés, a la­kóházépítkezés és a mezőgazda­ság eredményei is biztatóak. A lap megemlékezik a forradalom évfordulója tiszteletére felaján­lott munkasikerekről, az ipari és mezőgazdasági vállalatok dolgozóinak erőfeszítéseiről. DAMASZKUSZ. Csütörtökön ismét tűzharc volt Damaszkusz utcáin. Lapjelentések szerint a kormánycsapatok és a nemzeti gárda újabb terrorcselekményei okozták a zavart, s a cselekmé­nyek összefüggésben állanak a múlt csütörtökön megkísérelt államcsínnyel. * PÁRIZS. A francia főváros­ban hatalmas tüntetés zajlott le a sztrájkjog korlátozását el rendelő törvény ellen. A nagy­gyűlés résztvevői határozati ja­vaslatban követelték a törvény- javaslat visszavonását. Fogolylázadás Caracasban CARACAS. A venezuelai fő­város legnagyobb fegyházában szabályszerű lázadás tört ki. Néhány percen belül ártalmat­lanná tették őreiket a fegyen- cek és rövidesen 800 fogoly közül 700 megszökött. Hírügy­nökségi jelentések szerint a lá­zadást a börtön túlnyomórészt politikai foglyokból álló cso­portja szervezte meg. Több órás küzdelem után tankokkal meg­törték a foglyok ellenállását. Pusztító földreng és Jugoszláviában BELGRAD. (MTI) Pénteken reggel negyed hét óra tájban katasztrofális föld­rengés pusztított a dél-jugoszlá- viai Szkopjéban és több más vá­rosban. Szkopjéban, a Macedón Népköztársaság 200 000 lakosú fővárosában a belgrádi rádió je­lentése szerint kártyavárként omlottak össze a házak a váro­son átvezető Vardar folyó két partján. Többek között romba dőlt a város legnagyobb szállo­dája és a telefonközpont épüle­te is. A várossal megszakadt a telefonösszeköttetés. A jelentések szerint ezernél is több halálos áldozata van a borzalmas természeti katasztró­fának. összedőlt többek közt a város legnagyobb szállodája: a Hotel Macedónia. Az épületben tartózkodók közül állítólag sen­ki se érte túl a katasztrófát. Nagy veszélyt jelent a vízveze­ték teljes elpusztulása is. A jugoszláv kormány, a la­kosság és a hadsereg szinte em­berfeletti munkát végzett, hogy megteremtse az életben mara­dottak számára a megfelelő egészségügyi és élelmezési kö­rülményeket. Az épen maradt középületeket és üdülőket a hajléktalanok rendelkezésére bocsátották. A jugoszláv légi­erők a polgári légiforgalom gé­peivel megerősítve szállítja az élelmiszert, a gyógyszert és az egészségügyi személyzetet a romba dőlt városba. A hadsereg segítségével már a romeltakarí­tás is megindult. A Tanjug sze­rint a szokatlanul nagy halálo­zás oka, hogy a földlökések idején a város lakosainak nagy része még aludt, az is súlyosbította a helyzetet, hogy a város legnagyobb szállodája, amely a földdel vált egyenlővé, a fő üdülési szezonban zsúfolá­sig meg volt telve. Tanjug-jelentés szerint a föld­rengés Pristinában, Gnyilanban, Kacsanikban és más városok­ban is pusztított. Az első föld­rengés 15—20 másodpercig tar­tott. Ezt néhány perces időköz­ben három másik gyengébb hul­lám követte. Gnyilanban 24 ház megrongálódott. TÜNTETÉS A FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLEN Brooklyn, New York: Több mint ezer fehér és színes borii megszállta a downstate-i egészségügyi központ építkezési szín­helyét, és tiltakozott az ellen, hogy a munkáltatók megkülönböz­tető intézkedéseket alkalmaznak a színes bőrűekkel szemben. A rendőrség több mint 300 tüntetőt letartóztatott. A képen: A tüntetők egy csoportja elállja a cementtel meg­rakott teherautók útját az építkezés színhelyén. Dánia csatlakozik az „atomcsend-egyezményhez”? KOPPENHÁGA. (MTI) Az AP közlése szerint Dá­nia szeretne mielőbb csatlakoz­ni a nukleáris kísérletek részle­ges betiltásáról szóló egyez­ményhez. Krag miniszterelnök, valamint jelenleg Londonban tartózkodó külügyminisztere , is jelezte, szeretnék, ha az „atom- csend-egyezményre” oda kerül­ne a dán aláírás is. Krag közölte az újságírókkal, hogy kedden délre összehívja kormányát a kérdés megvita­tására. A kormány ülése után a már jóváhagyott javaslatot a parlament külügyi bizottsága elé terjesztik. Az AP megjegyzi, igen va­lószínűtlen, hogy az egyezmény Dánia részéről történő aláírása a dán politikai körökben a leg­csekélyebb ellenállásba is üt­köznék. ’Vt'M­A diktátor aludni tér. Nyárí nap A Zelor ott állt éjszakán­ként Takácsék udvarán, kicsi szövetkezet ez, nincsenek mű­helyei, gépszínei, s az elnök megengedte. — Nálad van az a legjobb helyen, Józsi, kerített udvar, fe­dél alá tudod vinni, meg aztán úgyis te jársz vele. Mindjárt nem volt olyan üres az udvár sem. Mert amióta na­gyobb jószág nincs, valami szo­morúság vert itt tanyát, a ba­romfit hátra telepítette az asz- szony, az első udvart fű verte föl, papsajt, meg porcsin, két- szer-háromszor egy évben há megfordult itt egy szekér, mi­kor a gabonát meg a kukoricát hozták, annak a keréknyoma se látszott meg a füvön. S a gazdaember számára még mindig ijesztő a füves udvar, szegényes, kihalt, mintha nem is laknák a házat. De most már újra keréknyom látszik. A Zetor keréknyoma. Takács Józsi lótartó ember volt, szíve szerint nem is any- nyira a jószágnak, mint a gyü- mölcsészetnek a bolondja, az ő szőlőjében termett itt először francia barack. Ez alatt a fa alatt áll a Zetor esténként. Ha meg eső mutatkozik, beállítja a színbe, fedél alá. Megszerette Takács a gé­pet. — Ügy van az ember a gép­pel is, mint a lóval — szokta mondani Takács Józsi — a hangjáról megismerem, ha va­lami baja van. Egy idegen ta­lán semmit se hall még, de én érzem, nem úgy veszi a lélegze­tet, ahogy kellene. És ilyenkor fölgyújtotta a gangon a villanyt, s késő estéiig elbabrált a gépen. Néha a kislányt, a hateszten­dős Zsuzsikát fölültette a nye­regbe, s vele beszélgetett, míg a csavarokat igazgatta. Külön­ben senkit nem engedett a Ze- torra, hiszen ezért is jó, hogy hazahozhatja az udvarba, nem kell félni, hogy kontár kezek hozzányúlnak. , Ma hajnalban először a nagy górétól vittek kukoricát a da­rálóba. aztán reggeli után jött a telefon, hogy mehetnek a tég­láért. Lesz vagy három forduló, eltart estéiig. Zsuzsikát bevi- hetné a keresztmamához Nagy­ligetre, elférne a pótkocsin, s az utolsó fuvarral hazahozná, de nem akar semmi kitérőt, jobb, ha korán végeznek, le kellene festeni a kredencet, az asszony még nem is tudja, hogy megvan hozzá a festék. A téglagyárnál simán ment minden, jó rakodókat is kapott, azt a nagyszájú Zeleit, aki ugyan hangos, lármás, örökké elége­detlenkedő, de bivalyereje van és most is úgy rakja a téglát, mintha üres papírdobozokat emelgetne. A másik meg a szó­fukar Susán volt, Zelei elválha- tatlan társa és ivócimborája.

Next

/
Thumbnails
Contents